Kockás füzet, gyöngybetűkkel írva, a nedvességtől kissé elmosódva. Megrendítő, mint a Bori notesz, Radnóti Miklós hagyatéka. Azt jó barát vitte el a megadott címre, amely öt nyelven lett feltüntetve a füzet első oldalán. Bizonyítva szerzője műveltségét, széles látókörét. Megírta a Nem tudhatom című verset, bizonyítva hazafiságát. Tarkón lövés lett a jutalom.

A most megjelent könyv kockás füzete, Dr. Birnfeld Sámuel rabbi grafikus, műfordító, költő, zeneszerző, jó hangú kántor, tehát polihisztor munkáit tartalmazza.
Hogy mi a tartalma? Például Petőfi versek. Többek között a János vitéz héber fordítása, az egyik oldalon ragyogóan olvasható nyomtatott héber betűkkel, a másik oldalon szintén kiváló írással, az eredeti magyar szöveg található.
Munkaszolgálaton fagyott földön sáncokat ásott, munkaszünetben vagy éjszaka Petőfit fordította. "Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk". Nem véletlenül választotta Petőfi ezen sorait. Sajnos rabság jutott neki és Félixdorfban éhen halt.
Beszélt héberül, németül, angolul, olaszul, arabul, arameusul, perzsául és szanszkritül. Az egész világnak terjeszthette volna a magyar költők, írók alkotásait.

Pazarló volt a kor. Gazdag talentumokban, de bizonyította, hogy még leleményesebb a pusztításban. Azonban "igazságos", mert még a jeleseket sem kímélték. Szökni talán tudott volna, de az elesett öregembereket, a nyáját nem akarta magára hagyni. Vigasztalta őket szép szóval és megosztotta velük utolsó falatját. 

A művészet szinte minden ága megjelenik a könyvben: gondolatdús versek, aforizmák, rajzok, groteszk illusztrációk a János vitézhez, Kották a Vösomru Szombatot idéző Tórai sorok megzenésítéséhez. Aforizmáiban nagy szerepet kap a könny és a kő, bizonyára nem véletlenül. "Csodálatos vagy Isten, hogy két mérhetetlen mélységnek, a léleknek meg az óceánnak éltető nedvét, a könnyet meg a vizet sósnak teremtetted".

"Szívem szérűjében az élet gabonát, ha tárolod - szememből a könnybúza szemek kiperegnek. "
"A lélek gyertyához hasonlít, mindkettő könnyezve búcsúzik a világból".
"Bárkik is voltunk, bármily jók, nagyok, bukottak, szent bélyegesek, nálunk még a halál után is a kövek jutnak, zsidó sors."
"A sírkő földre hullott és fájdalomtól megmeredt kialudt napsugár".
"És vett egy követ és feje alá tette és álmodott - Ha kő ér Izrael, tudd meg, hogy Jákob kőpárnájából való, figyelmeztet, hogy megfeledkeztél a kő oltárrá emeléséről, fogadalmadról, mert neked csak Istenről szabad álmodni."

Terünk korlátozott. Szívesen idéznénk érzelemdús és a korra jellemző bölcsességeket, de másról kell beszélnünk. Inkább arról, hogy kinek sikerült megmenteni a kockás füzetet és a többi munkát és miként került mindez nyilvánosság elé.
Feleségét, Margit asszonyt Ausztriába deportálták, hátizsákjába a kockás füzeten kívül magával vitte férje illusztrációit, vázlatait, minden kéziratát. Ha esett az eső, ráült a zsákra, ha nehéz volt a teher, személyes holmikat szórt ki, de férje hagyatékát megóvta. Özvegye túlélte a poklot.
Kármán György zongoraművész-zenetanár előszavából megtudjuk, hogy egy osztrák férfi, a 26 embert megmentő Rudolf Knap jóvoltából. Birnfeld Sámuelnek nemigen maradt rokonsága, így Margit asszony férje értékes örökségét - gyereke nem lévén - egyetlen unokaöccsének ajándékozta.

Jól ismerték az egykor Szegeden rabbiskodó Dr. Schőner Alfrédot, akinek elküldték Birnfeld Sámuel munkásságának fénymásolatát. A megrendítő anyag arra késztette a professzor főrabbit, hogy előadásokon és cikkekben felhívja a figyelmet a polihisztor rabbi kollega sokoldalú tevékenységére és tragikus sorsára. Írása jelent meg e tárgyban, a Képes Újságban, az Új Művészetben és Schőner Alfréd mindkét könyvében, a Mérleg és a Te érted című kötetekben. Ez utóbbiban részletek is jelentek meg az alkotásokból.

Talán ennek hatása késztette ugyanazt a könyvkiadót, a Bookmakert, hogy a sajnos rövidre sikerült életművet megjelentesse.
Hálás köszönet érte. Nagy adósságot törlesztett.

A címet talán módosítani lehetne, Elveszejtett álmokra.

Gondoljuk meg, Szegedet eddig is kultúrájáról híres városnak ismertük, hatalmas templomaik vannak, köztük a Baumhorn építette zsinagóga, nagy írók alkottak ott, Tömörkény István, Juhász Gyula, Móra Ferenc.

Azt is elmondhatjuk, hogy három különleges rabbi-egyéniség munkálkodott egyidőben a Tisza-parti városban, - ma az egész magyar ugaron két vidéki városban funkcionál rabbi - akkor csak Szegeden Lőw Imánuel, Frankel Jenő, és a fiatal rabbi-titkár, dr. Birnfeld Sámuel működött.

Legyünk őszinték, utóbbi nevét most kezdjük megtanulni. Tehetünk még érte valamit? Talán igen. Megvásárolhatjuk és elolvashatjuk az emlékére megjelent életművét tartalmazó könyvet, különösen azoknak ajánljuk, akiket érdekel a történelem, a zsidó kultúra és a művészet szinte valamennyi ága.

Deutsch Gábor