Közösségszervezők látogatása Budapesti zsinagógákban

A "Zsidó Környezetünk védelme" című tantárgy keretében, a Zsidó közösségszervező szak I-II-III. évfolyamos hallgatói, 30 fő, 2016. szeptember 25-én látogatást tettek Budapesten a Dohány utcai zsinagógában, a Rumbach utcai zsinagógában és a Kazinczy utcai zsinagógában, majd, ahogyan az újévet megelőzően a szlichot értelmében, felkeresték a Salgótarjáni úti Zsidó Temetőt.

A reggel 10 órai találkozót verőfényes napsütés kísérte. A végeláthatatlan sort megkerülve, gyorsan és zökkenőmentesen jutottunk át a szigorú biztonsági ellenőrzésen. Itt találkoztunk a zsinagógai körzet egyik idegenvezetőjével Frölich Katával, aki több, mint 1 órás látogatásunk alatt vezette a csoportot. A templomtérbe érve, néhány padsort elfoglalva hallgattuk az igencsak impozáns épület történetét, illetve egy rövid kis judaisztikai előadást. Megtudtuk többek között, hogy Magyarországon kétféle zsinagógát különböztetünk meg:

A neológ zsinagógákban (a tóraolvasó asztal elöl, a frigyszekrény előtt helyezkedik el, imitálva a zsinagógákban lévő oltárt, mintegy utalásként, hogy valamikor a Szentélyben az oltár volt az áldozatbemutatás színhelye. A nők elkülönülve imádkoznak, az emeleti karzaton, vagy különálló padsorokban. A prédikáció magyarul hangzik el, hiszen ma már igen kevesen beszélik és értik a héber nyelvet).

Az ortodox zsinagógákban (a tóraolvasó asztal a zsinagóga közepén található, hogy mindenki egyformán jól hallja a szent szöveget. Miután nők és férfiak nem lehetnek egy helyiségben az ima alatt, így külön helyiségben imádkoznak a nők, de ha ez nem oldható meg, akkor egy függönnyel kettéválasztják a helyiséget. A rabbi prédikációja hagyományosan jiddis, vagyis héber nyelven hangzik el, hiszen ez volt az askenázi zsidók közös nyelve. Elutasítják a papi ruházatot, a reverendát, valamint az orgonát).

A Dohány utcai zsinagóga neológ jellegű, ami több mint 3000 fő befogadáséra képes. Mint minden zsinagóga, ez is 3 fő funkciót lát el: imádkozás, tanulás, közösségi események színhelye. Az épület nagyságát mutatja, hogy a világon a második, de Európában a legnagyobb. 1859. szeptember 6-án adták át. Tervezője Ludwig Förster, német építész volt, de a belső szentély pompája Feszl Frigyes nevét dicséri. A hallgatók feladatul kapták, hogy a belső tér valamely tárgyát írásban bemutassák, és azt Sommer László tanár úrnak átadják.

Fontos esemény volt még, a temető meglátogatása, hisz a Dohány utcai zsinagóga az egyetlen a világon, amelynek kertjében temető van. A zsidó vallás nem engedi meg a holttestek kihantolását és nem engedi meg a zsinagógában vagy annak közvetlen szomszédságába való temetkezést, a budapesti gettó áldozatainak többsége a vallás (kihantolást és a testek vagy csontok áthelyezését) tiltó, erősebb törvénye miatt maradhatott a zsinagóga kertjében.

Kifelé menet még megálltunk a Varga Imre által tervezett "Holokauszt áldozatainak emlékfája", előtt, amelynek fémből készült leveleire ki-ki felvésetheti meghalt hozzátartozója nevét.

Következő utunk a merőben más, Rumbach utcai zsinagóga volt. Az épület mór stílusban épült, 1870-ben, Otto Wagner tervei alapján. A zsinagógát a pesti zsidóság konzervatívabb híveinek készítették (status quo). Érdekessége, hogy belső teret az iszlám építészet által kedvelt kék-vörös-arany motívumok díszítik. Az épület ’44. október 17-én koncentrációs lágerként működött. A II. világháború idején azonban megsérült, felújítását 1947-ben Ney Simon szobrász vezetésével megkezdték. Végleges megmentése mégsem sikerült, 1959-ben, zsinagógai funkcióját végképp elvesztette. A MAZSIHISZ 2006-ban visszavásárolta, jelenleg inkább koncertek, kiállítások színhelye.

A Rumbach utca után, a Kazincy utcai zsinagógát látogattuk meg. A zsinagóga körül található az ortodoxia központja, amit találóan gettó a gettóban névvel szoktak emlegetni. A zsinagóga avatása 1913. szeptember 29-én történt az őszi ünnepek alkalmával. A zsinagóga még az 1. világháború előtt, 1912-13 között épült. A Löffler fivérek tervezték, szecessziós stílusban. A nyerstégla borítású, teraszos kialakítású épületben a kor legmodernebb építészeti megoldásai jelennek meg. A zsinagóga belső díszítése is szecessziós stílusú. A domináns szín a kék, melyet magyaros-ornamentikus díszítőelemek dekorálnak. A megvilágításról Róth Miksa tervezte színes üvegablakok, menóra formájú kandeláberek és a központi csillár gondoskodik. A Kazinczy utcai zsinagóga a pesti ortodox zsidóság központja lett, udvarán hüpe, vagyis esketési baldachin található.

Kirándulásunk végén a Salgótarjáni úti temetőbe látogattunk. Csodálatos, megnyugtató, békés helynek tudom leírni. Az ősz már színesre festette a faleveleket, csak az örökzöldek borultak óvólag az öreg, itt-ott megdőlt sírokra. Tisztelettel álltunk meg, és emlékeztünk egy pillanatra az elhunytakra, akiknek nagyon sokat köszönhet a magyar társadalom! A svéd fekete gránitból, vörös vagy fehér márványból készített, szimbolikus vagy klasszikus formákat követő nagyszabású építmények, faragott, öntöttvas díszítmények, a magyar és héber feliratok gyárosokról, tudósokról, rabbikról, építészekről, művészekről adnak hírt. Mi hosszabb időre, Kiss József sírja előtt időztünk, ahol egyik osztálytársunk egy kedves balladájából idézett. Kiss József pályája kezdetén balladákat írt. Ezek a falusi zsidóság életét ábrázolták. Később abbahagyta a műfajt, új témájává a város, a modern ember problémái lettek. A sírkövén a következő idézet olvasható:

"Az én mezőmön nem értek kalászok,
Az én aratásom egy marék virág,
Az én gyönyöröm az álomlátások,
Az én világom egy álomvilág."

Nemesnyik Judit
I. évfolyam Zsidó közösségszervező szak
2016.10.04