Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem közösségszervező szakos
hallgatói, így magam is kiránduláson vettünk részt, melynek tematikája
több tantárgy tananyagával is kapcsolatba hozható, hiszen a "Zsidó
környezetünk védelme", a "Közösségszervezés és építés", a
"Magyarországi zsidó történelem", valamint számos más tantárgy
ismereteit érintettük az út során.
Ezúttal "Európa korábbi kulturális fővárosát" vettük célba, mely
ráadásul tanszékvezetőnk, Sommer László tanár úr szülővárosa is
egyben. A másodéves hallgatók rendkívül széleskörű idegenvezetésének
és előadásainak köszönhetően az útba eső területek zsidó vonatkozású
múltjával és jelenével is megismerkedhettünk.
Sárbogárdon a zsidóság a 18. századtól ismeretes. Ortodoxok éltek ezen
a Fejér megyei településen, azonban mára zsinagógájuk inaktívvá vált.
Ez a Soá szörnyű következménye, ugyanis az itt élő zsidókat
Kaposvárra, majd onnan Auschwitzba deportálták július 4-én.
Sárbogárdnak gondozott temetője van. Az előadást Nyiri Sándor
tartotta, aki arról is beszámolt, hogy a szakon tanuló Fejér-megyei
hallgatók célja a székesfehérvári zsidó élet fellendítése.
Következő állomásunk Paks volt, ahol a török időktől kezdve éltek
zsidók. Zsinagóga, fürdőház és kórház létesítéséről számolnak be a
források. Különlegessége a városnak, hogy héber nyelvű iskolája és
nyomdája is volt, azonban a Holokauszt teljes pusztulást okozott az
itteni közösségnek is. Szomorú tény, hogy a helyi lakosságtól
segítséget nem kaptak. Ma a zsinagóga könyvtárként funkcionál, így
legalább a "bét midrás", azaz a "tanulás háza" szerepét betölti a
hely.
Innen Bonyhádra mentünk. Az első írásos dokumentum 1741-es dátummal
jegyzett, amely helyi zsidó családokról tesz említést, azonban a
temetőben fellelhető sírokon korábbi évszámok is szerepelnek. A 19.
századig az evangélikus, a katolikus és a zsidó vallás egyensúlyban
volt, több mint 2300 izraelita élt a "Völgység fővárosában". A
jelenleg is megtekinthető neológ és ortodox zsinagóga korunk
elkeserítő helyzetéről tanúskodik, ugyanis kihasználatlanul,
lepusztult állapotban vannak.
Ezután érkeztünk célállomásunkra, Pécsre. Idáig kissé elkeseredve
álltunk meg országunk elhagyatott, zsidó intézményei mellett, azonban
itt derűsebb képet kaptunk az aktuális helyzetről.
A romantikus
stílusú zsinagóga gyönyörű. Goldmann Tamás - a Pécsi Hitközség elnöke
aki egyben a MAZSIHISZ
alelnöke - fogadta az OR-ZSE diákjait. Büszkén mesélt a
hitközség színes kulturális életéről és joggal állította, hogy a helyi
zsidóság - amely napjainkban körülbelül 70 főt számlál - a kulturális
főváros pezsgésében aktívan részt vesz.
A másodéves hallgatók szintén értékes beszámolóval készültek. A
zsinagóga építészeti múltját Benyes Tamás mutatta be, aki a zsinagóga
tervrajzát is kikutatta. Kaufman Zsuzsa a híres orgonaépítőről,
Angster Józsefről és munkásságáról beszélt, akinek legelső orgonájával
ez a zsinagóga büszkélkedhet. A hangszerért 3000 forintot kapott a
mester, ezen felül a hitközség komoly elismeréssel segítette az akkor
kezdő vállalkozót. Munkásságát, hangszerépítő hagyományait máig
folytatja a városban működő Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra.
Mi elsőévesek, a zsinagóga tárgyait mutattuk be, úgy, mint:
örökmécses, tóraolvasó emelvény, tóraszekrény, padozat, női karzat
stb.
Vallási kötelességünknek eleget téve az udvaron felállított ünnepi
sátorban folytattuk a tanulást, amit a "Jásze salom" kezdetű dal
eléneklése koronázott meg.
Ezek után megtekintettük a deportálások megemlékezése céljából emelt
szobrot a város vasútállomásán, amely hiányzó emberalakokat ábrázol.
Az emberveszteség szimbolizálására emellett az árnyék–ábrázolást is
szokás használni. Ez szintén a pótolhatatlan hiány és az értelmetlen
halál jelentését hordozza.
Mi sem bizonyítja jobban a súlyos történelmi igazságtalanságokat, mint
az, hogy a vasútállomástól mintegy néhány perces sétára található
pécsi gettót csupán egy szerény tábla jelezi. Vagyis a
megjelölés, az egybegyűjtés és a deportálás folyamatát tudatosan
felépítve szervezték az abban asszisztálók.
A városban található zsidó temetőt is megnéztük, jó állapotban
találtuk.
A belváros szívében lévő Dóm Zarándokházban foglaltuk el szállásunkat,
majd a napot egy esti sétával zártuk. Közösségünk tagja, a másodéves
Horváth Buczóné Krisztina, aki szintén e város szülöttje és lakója,
csatlakozott a városnézéshez, és szívvel-lélekkel mesélt szeretett
városáról. Idegenvezetőket meghazudtoló tudásával segített minket,
hogy bővítsük helyismeretünket. A város fényben ragyogott, a közismert
Széchenyi téren klasszikus élőzene színesítette tanulmányi utunk első
napját.
A második napon Krisztina vezetésével tovább folytattuk a városnézést,
világi értékeket tekintettünk meg. Sétáltunk a Mecseken, ahonnan
gyönyörű kilátás nyílott Pécs városára. A várfalak között is jártunk,
ahová az emancipációs törvények előtt zsidó ember nem tehette be a
lábát.
A Zsolnay Kulturális Negyedben megcsodáltunk valamennyi
művészeti remekművet, s ezzel magunk mögött hagytuk ezt a hangulatos
várost, ami nem mellesleg Magyarország első egyetemét is magáénak
tudhatja.
Budapest felé menet két további megállót tartottunk. Baján - ahol az
országban először avattak magyar nyelven zsinagógát, és aminek az első
polgármestere is zsidó származású volt - 29 Tóratekercset őriztek a
második világháború előtt és után. A zsinagógát könyvtárként használja
a város. Nádori Lídia hallgató vezetésében hallhattunk a bajai
zsidóság múltjáról és a klasszicista épület jelenéről.
Végül a szekszárdi zsinagógáról Török Margit II. évfolyamos hallgató
tartott a helyszínen előadást. Mivel be nem mehettünk az épületbe,
ezért interaktívan, a csoport összes tagját bevonva, képekkel
illusztrálva mutatta be a jelenleg Művészetek Házaként üzemelő néhai
szakrális helyet.
Két intenzív nap, sok tartalommal megtöltve.
Köszönet Sommer László tanár úrnak a rendkívül hiteles oktatásért, a
másodéves hallgatóknak a példás felkészülésért és társaimnak a szakon a
baráti, nyitott hozzáállásért! Közösségünk épülését segítse az Ö.való!
Novák Zsombor Péter
Zsidó közösségszervező szak
I. évfolyam