A PESZAH TÖRTÉNETÉRŐL

A csodás egyiptomi kivonulás és megszabadulás emlékünnepe, amelyet nyolc napon át tartunk. Első és utolsó két napja főünnep, a közbülső négy nap hajl hámajéd, félünnep.

Az ünnep nevei egyben jelentőségét is fémjelzik:

Peszah, az "elkerülés ünnepe", mert a Tóra szerint a csapás elkerülte a zsidó házakat.

Hág hárrrácajsz, a kovásztalan kenyér ünnepe. Emlékezve a történelmi eseményre, amikor őseink sietve hagyták el Egyiptomot, s nem volt elég idő a tészta megkelésére. Maga a ruúcó szó kovásztalan kenyeret (népiesen macesz) jelent. Ennek tésztájába sütés előtt vizen kívül mást nem (ehet tenni. Nyolc napig - az egész ünnep alatt - csak kovásztalant eszünk.

Hág hoóviv, a tavasz ünnepe.

Zrnán héruszértu, szabadságunk ünnepe. Évszázadokon keresztül rabszolgasorban szenvedtek őseink Egyiptomban. Ám Isten meghallgatta Izrael gyermekeinek jajkiáltását. Mózes személyében olyan vezető támadt, aki a tömeg élére állva kivezette az embereket a szolgaságból. Ez az esemény mélyen belevésődött a közösségi emlékezetbe, a családi és a templomi életbe egyaránt.

Szertartások és szokások

Az ünnepről így ír Mózes 11. könyve a 12. fejezetben:

"Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek : de már az első napra takarítsatok ki minden kovászt házaitokból. Az első napon szent gyülekezés, a hetedik napon szent gyülekezés legyen nektek, semmi munkát ne végezzetek, kivéve ami evésre szolgál, azt elvégezhetitek. Őrizzétek meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert ezen a napon vezettem ki seregeiteket Egyiptom országából. Őrizzétek hát meg ezt a napot nemzedékeiteken át örök törvényül. Az első hónap tizennegyedik napján egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estéjéig. Hét napon át kovász ne kerüljön házatokba. Semmi kovászosat ne egyetek, minden lakhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek."

Amint elul hónapja a nagyünnepekre való felkészülés jegyében telik el, úgy az első hónap (niszán) a Peszahot készíti elő. Az ünnep mezőgazdasági jelentősége a kalászérés volt. A hagyomány szerint ebben a hónapban készítették a frigysátort, s felavatásának tiszteletére Peszahig tartó ünnepséget rendeztek. Mindezeknél jelentősebb a kivonulás ténye, amely az egész ünnep meghatározó alapgondolata.

Hosszú évszázadok hagyománya szerint már Peszah előtt megtisztítjuk házunkat a homéctól, a kovászostól. Niszán tizenharmadikán este a családfő viaszgyertyával végigjárja a házat, s megkeresi az "előre elkészített" kenyérdarabokat.

Egy ünnepre sem készül olyan nagy gonddal és fáradsággal a vallásos zsidó család, mint peszahra. Már purim után elkezdik tisztogatni a lakást, a szekrényeket, takarítani az éléskamrát. Gondosan elkülönítik a lisztet, a gabona- és kovásztartalmú ételeket, ecetet stb. Peszah előtti napon az éléskamrába vagy más, jól lezárható helyiségbe gyűjtik ezeket. Pontos listát készítenek róluk, hogy "eladják" azokat - szabályos szerződéssel nem-zsidó szomszédaiknak, vagy ezt az "üzletet" a hitközség gondjaira bízzák. Így elmondhatják, hogy az ünnep napjain nincs birtokukban semmiféle kovászos étel. Ünnep után természetesen "visszavásárolják" ezt.

Régente, ugyancsak egy hónappal az ünnep előtt elkezdték tanulni a peszahi törvényeket a jesivákban (a talmudi főiskolákon) és a zsidó templomokban. Az ünnep előtti szombaton, Sábbász hágódajlkor (nagyszombat) a rabbi elmagyarázta a híveknek a vallási előírásokat. A széder-estét megelőző reggelen, Erev-peszahkor ünnepélyesen befejezték a talmudi kötet tanulását. Ezt a "befejezést" (héberül szijjum) mindmáig gyakorolják a legtöbb zsinagógában. Ennek az az oka, hogy az elsőszülött férfiaknak aznap böjtölniük kellene (emlékezésül a tizedik csapástól való megmenekülésre), ám a Talmud-tanulás befejezése felmenti őket e kötelességük alól.. .


SZÉDER

"És beszéld el gyermekeidnek azon a napon mindazt, ami veled történt, és szólj: Ezért tette az Örökkévaló, amit értem tett, mikor kijöttem Egyiptomból." Az ünnepet köszöntő este legfontosabb célja ugyanis az, hogy a családfő elmesélje gyermekének az ősi megszabadulás történetét, hogy folyamatosan továbbadja a hagyományt. Mindenki érezze úgy magát, mintha ő maga szabadult volna ki Egyiptomból.

A családban vagy a közösségben megrendezett széder-est könyve: a Haggáda. Magyarul: elbeszélés, az egyiptomi kivonulás története. A széder szó jelentése: rend. Az est házigazdája ugyanis meghatározott rendben vezeti le az estét.

 A széder szerkezete sorrendben a következő:

KÁDDÉS: Ünnepet köszöntő ima.

URHÁC: A házigazda kézmosása (ennek főképp tisztasági oka van).

KÁRPÁSZ: A zöldséget (salátát, piros retket) sós vízbe mártva fogyasztjuk el. (A sós víz azokra a könnyekre emlékeztet, amelyeket őseink hullajtottak az egyiptomi szolgaság idején.)

JÁHÁC: A középső mácó (macesz) kettétörése. (A házigazda ezt kendőbe csomagolja és „eldugja". Amikor a vacsora előtt a családfő vagy a szédervezető ismét kezet most, a gyerekek "elcsenik", s csak ajándék fejében adják azt vissza. A széder-estet ugyanis addig nem lehet befejezni, amíg abból nem esznek, amíg ez a maceszdarab elő nem kerül. Ezt nevezik görög eredetű héber szóval ÁFIKAJMON-nak.)

MÁGID: A gyerek négy kérdést tesz föl édesapjának. MÁ NISTÁNÓ: Miben különbözik ez az éjszaka a többitől? A szülő válaszában elmeséli - hagyományos magyarázatokkal fűszerezve - az egyiptomi csodás megszabadulás történetét. ÁVÓDIM HOJINU: Szolgák voltunk Egyiptomban ...

ROHCÓ: Étkezés előtti kézmosás. (A családfő ilyenkor rövid időre kénytelen kimenni, s a gyerekek ezt használják föl az áfikajmon megszerzésére.)

MAJCI-MÁCÓ: Áldást mondanak a maceszra. Ilyenkor esznek belőle először.

MÓRAJR: Keserű fű, általában torma, amelyet azért eszünk, hogy a rabszolgasors keserűségét felidézzük.

KAJRÉH: Két macesz közé tormát teszünk, s úgy esszük. (Emlékezésül a hajdanvolt jeruzsálemi Szentélyre.)

SULHON AJRÉH: Terített asztal. A vacsorát keménytojással kezdjük. CÓFUN: A „megtalált" áfikajmont megkóstolják. BÓRÉH: Étkezés utáni ima.

HÁLLÉL: Hálaadó zsoltárokat mondunk.

NIRCÓ: Kedves, játékos ünnepi dalok következnek befejezésül.

(Ha az egymás alatt olvasható héber szavakat párokba szedjük, kis vers kerekedik belőlük, amelynek célja, hogy el ne felejtsük a sorrendet.

Az emlékeztető versikét énekelni is szokták.)

A Haggáda állandóan visszatérő motívuma a négyes szám. ÁRBÁ KAJSZAJSZ, azaz négy pohár borból iszunk ;
A szédertálon négy alkalmi étel van: zörajá: sült hús, bécó: sült tojás, mácó: kovásztalan kenyér és mórajr: keserű gyökér.

(A szédertálon mindezeken kívül még kárpász: zöldség, hrajszesz: almából, fahéjból, dióból, borból álló keverék, valamint sós víz is található.)



Kovásztalan kenyeret azért eszünk, mert ezt vitték magukkal őseink Egyiptomból. Sietve kellett távozniuk: nem volt idejük a tészta kelesztésére. A hrajszesz a vályogból gyúrt téglákra emlékeztet, amelyekkel őseink rabszolgaként dolgoztak. A sós víz a könnyeket idézi.

A széder-adó házigazda hangosan mondja a Haggádát, s a többiek vele zümmögik a melódiákat. Egyébként az egész szertartás célja az, hogy érdeklődést keltsen a gyermekekben, s figyeljenek a Haggáda szövegére, az apa magyarázataira, s hogy a szokatlan szertartások láttán kérdezzenek, illetve a házigazda feleljen nekik. A gyerek éberségét és érdeklődését fokozza az áfikajmon is, amelyről már szóltunk.

A tíz csapás említésekor ujjunkat a borba mártjuk, és kicsepegtetünk egy kevés bort. Úgy véljük: ne legyen tele a mi poharunk, amikor emberi szenvedésről olvasunk. Még akkor sem, ha ellenségeink jogos megbüntetéséről hallunk.

A peszahi istentiszteletek rendje:

A kántor első nap délelőtt kitlit ölt és bőséges harmatért imádkozik. A Mááriv imánál kezdődik az ómerszámlálás. Az ómer (árpakalász) segítségével számolták az ősi Izráelben a Szentély idején a napokat és a heteket, negyvenkilenc napon keresztül. Az ötvenedik nap: Sovuajsz ünnepe.

Peszah hetedik napján Mózes diadalénekét olvassuk fel a Tórából: ezen a napon keltek át őseink a Nádas-tengeren, az egyiptomi üldöző sereg pedig vízbe fúlt. A nyolcadik napon Mázkirt (emlékeztető imát) tartunk, elhunyt hozzátartozóinkra gondolunk.

ORZSE Press
2008.04.11