|
|
MINDEN KEDVES LÁTOGATÓNKNAK
ÖRÖMTELI PÚRIMOT
KÍVÁNUNK!
Az ünneppel kapcsolatosak az alábbi honlapok:
http://www.holidays.net/purim/
http://members.iol.co.il/yakov_niaz/main_p.htm
|
Áldott emlékezetű Scheiber Sándor professzor úr, az Országos
Rabbiképző-Zsidó Egyetem, az ő idejében még Országos Rabbiképző Intézet tudós
főigazgatója írta: "A purim a sok zsidó tragédia közepette a kevés
számú szabadulások egyikének megünneplése. Ezért találta a zsidóság
ezt a napot legalkalmasabbnak arra, hogy a bibliai időktől kezdve a
középkoron és az újkoron keresztül mindmáig ezen élje ki mindazt az
elfojtott humort, élcet, tréfát, szatírát, paródiát, színjátszó
képességet, művészi készséget és konyhaművészetet, amelyet máskor
féken kellett tartania."
A purim, az emlékezés ama eseményekre, melyek a bibliai Eszter
könyvében olvashatók.
E könyv szerint az ókori Perzsiában a zsidógyűlölő, nagyhatalmú Hámán
főminiszter elhatározta, hogy az országban élő összes zsidót elpusztíttatja, mivel
egy Mordeháj nevezetű zsidó férfi megsértette őt, nem hajolt meg előtte. Azonban
Eszter királynő és Mordeháj, valamint a történetben láthatatlan, de a mégis
mindenütt jelenlévő isteni gondviselés akaratából kieszközli a kegyelmet
Ahásvéros királynál és megmenekül az akkori és az ottani zsidóság a
genocídiumtól, a népirtástól.
E megmenekülés örömünnepe a purim, a sors fordulásáé, a rossz jóra
változásáé. A zsidógyűlölő Hámán akkor és ott elbukott, azonban a "hámánok" még nem tűntek el a világból, a zsidógyűlölet szelleme
tovább élt az idők folyamán, de az Eszterek, Mordehájok és az isteni gondviselés is
tovább élt és hisszük, hogy most él.
Kölcsey Antónia, a Himnusz szerzőjének unokahúga, 1839-ben, Csekén látott egy
zsidó purimi vigadalmat és azt Naplójában meg is örökítette. Többek között így
ír: "A 'sidók ma Hámán ünnepét ülték (...) Minden 'sidó nagy vigalomba vala
's jó napot csinált magának (...) Ők mindnyájan boldogok voltak ma, boldogabbak, mint
bár milly, örömittas úr a' velenczei, vagy római Carnevalba. Így a' boldogságot nem
lehetne meghatározni, az csak kinek kinek érzéséből vagy fogalmából áll (...)
Mindég megindulást 's mozgalmat érzek keblemben, midőn 'sidót
szenvedni látok, 's örömet akkor, ha boldognak vélem őt lenni."
Kívánom, hogy legyünk boldogok mindahányan! Szimhát purim! Vidám
purimot mindnyájunknak!
Oláh János |
Eszter tekercs - Púrim - Megilát Kaufman
Az egyik
legismertebb Megilla az ún.
Howitt Megilla
hatott az Olaszországban született, majd Amszterdamban alkotó
grafikusra, a nyomdát alapító
Salom d'Italia-ra,
s közvetve a dolgozatunk témáját alkotó ismeretlen mesterre,
művészre, aki a
Kaufmann Megilla-t
képsorozattal látta el. E világhírű kéziratot ma az MTA őrzi.
Miért kapta tekercsünk a "Kaufmann Megilla" elnevezést?
Kaufmann Dávid a morvaországi Kojeteinben született 1852. június
7-én és Karlsbadban elhunyt elnök 1899. július 6-án. Breslauban
szerezte meg rabbioklevelét 1877-ben. Rendkívüli tehetségének
köszönhetően meghívást kapott a budapesti Országos Rabbiképző
Intézetbe, ahol a vallásfilozófia és a zsidó történelem tanára lett.
A középkori zsidó történelem témaköréből merített tanulmányai
meghozták a nemzetközi elismerést. Feladatának tartotta a zsidó
tudományok népszerűsítését, s szerkesztője lett a
Monatschrift für Gesichte und
Wisseschaft des Judentums-nak.
Emellett egyedülálló hozzáértéssel és érzékkel gyűjtötte a ritka
könyveket, kéziratokat és inkunabulumokat.
|
|
Áhásvéros lakomája - Megilát Kaufman |
Világhírű
gyűjteménye halála után a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának
keleti Gyűjteménye (Kaufmann Gyűjtemény) tulajdonába került. A
gyűjtemény katalógusát Weisz Miksa rabbi állította össze.
A Kaufmann Gyűjteményből eddig megjelentetett művek legutolsó
darabja az ún. Kaufmann Megilla.
Az Eszter-tekercset Kaufmann Dávid
Gabriele Trieste-től
vásárolta Mantovában. A különleges érték megszerzése megrendítette
Kaufmannt. A Maimuni Kódex megvásárlása után így írt: "Ki mondotta
volna Dávidnak, hogy lakásában látni fogja, amit csodálattal és
ámulattal nézett tizenkilenc évvel ezelőtt a Trieste testvérek
palotájában, megboldogult Dr. Cosimo orvos barátja társaságában,
1877 nyarán Páduában. Azért nevezhetem ezeket a napokat Púrimnak,
mert sorsom megajándékozott ezzel a kinccsel... Már felhagyott a
szívem minden reménnyel, hogy birtokba vehetem, amit a Trieste
testvérektől megvásároltam. Mert amikor a könyvek tíz ládában a
határhoz, Udine-be értek, a vámosok nem engedték ki az országból...
Már lemondottam a reményről, és íme, segítség és mentés jött más
helyről. A firenzei Galéria véleményezte a kivitel engedélyezését...
Pénteken, 1896 Púrimján házamba vihettem..."
|
|
Esztert a király házába viszik - Megilát Kaufman |
A Kaufmann
Gyűjteményben őrzött Eszter-tekercs (jelzete: Kaufmann A 14)
3 méter
93,5 cm
hosszú és
39 cm
széles. A pergamentekercsre írt hagyományos szöveget a
scriptor,
az író 16
kolumnára
osztotta. Külön pergamentekercs őrzi a Megilát Eszter elmondása
előtti és utáni imákat. Színekben rendkívül gazdag, architektonikus
keret veszi körül minden oldal 22, sötétbarna tintával írott sorát.
A Szentírás hagyományos szövege felett hol a különböző - női képmás
szimbolizálta - múzsák foglalnak helyet, hol szárnyas puttók
tartanak ékes koronát, mely alatt különböző bibliai idézetek
találhatók.
Érdemes rámutatni a szöveg és a szövegtestek alatti képek közötti
kapcsolatra. Azonnal felvetődik a kérdés, vajon a
scriptor
és az illusztrátor egyugyanaz a személy volt-e. A Kaufmann Megilla
nem tüntet fel semmilyen impresszum adatot, így egyelőre a kérdés
megválaszolhatatlan. Tény azonban, hogy az illusztrátor ügyes
kézzel, szellemesen, sőt érzékletesen választotta ki az adott oldal
egyik jellemző és jellegzetes jelenetét. Így a Megillát olvasó ember
előtt "megjelent" az olvasott téma attraktív képi megfogalmazása.
Mindemellett a különböző szentírási motívumok hátterében felvillan a
reneszánsz korának városa, az élet hangulata, s a barokk ízlésvilág
hatása is. Az illusztrátor 18 képen, miniatúrán foglalta össze,
illetve a képzőművészet "nyelvén" mondta el a történetet.
1. Áchásvéros lakomája.
2. A
hét udvari bölcs megjelenik Áchásvéros előtt, s Vásti királyné
megbüntetését tanácsolja a királynak.
3.
Esztert Hegájhoz, a háremőr házába vezetik.
4. A
puccsot előkészítő Bigtán és Teres végzete.
5.
Hámán pénzt ajánl fel a királynak a zsidók elpusztításáért cserébe.
6.
Eszter ruhát küld Mordechájnak, hogy azt vegye fel zsákruhája
helyett.
7.
Hátách, Eszter háremőre viszi az üzenetet a királynőnek, mely
szerint elrendeltetett a zsidók elpusztítása Áchásvéros lakomája.
8.A
királyi lakoma után, Hámán hazatértében megpillantja Mordechájt, aki
nem alázkodik meg előtte.
9.A király álmatlanságban szenved, s felolvastat magának az
udvari krónikából.
10.A királyi udvaroncok Hámán házába érkeznek, hogy a minisztert
Eszter lakomájára hívják.
11.Eszter a király lába elé veti magát, s könyörög népéért.
12.Mordecháj Áchásvéros király nevében levelet diktál az írnoknak,
melyet elküldenek 127 tartományba.
13.A zsidók felveszik a harcot ellenségeikkel, s elpusztítják
őket.
14.Hámán 10 fiának akasztása.
15."Sloách mánot" küldése.
16.Zsinagógai enteriőrben Mordecháj népét tanítja, a "dores" szót
átvitt értelemben a "drásá"-val hozva összefüggésbe.
|
|
Mordecháj népét tanítja - Megilát Kaufman |
A külön
pergamentekercs - amelyen a Megilla felolvasása előtti és utáni imák
olvashatók - két önálló kompozícióval egészíti ki a Púrimi történet
illusztráció sorozatát. Az egyiken a Púrimi karnevált, a másikon az
önvédelem jeleneteit láthatjuk.
A Kaufmann Megilla illusztrációinak stíluselemeit vizsgálva
megállapítható, hogy vannak olyan szimbólumok, például a pálmaág,
zeneszerszámok, stb., melyeket
Jan van Eyck
vagy
PaouloVeronese
álmodott vászonra a 15-16. században. A csavart oszlopok, a múzsákat
szimbolizáló nőalakok, a koronát tartó puttók, az érett reneszánsz
jellegzetességei. Ugyanakkor felfedezhetjük a 17-18. század
fordulójára jellemző forgatagot, drámai témaválasztást és
teatralitást.
Az említett, datált
Howitt Megilla,
valamint a korszakból ismert más Eszter tekercsek összehasonlítása,
egybevetése alapján feltételezhető, hogy a Kaufmann Megilla
Itáliában készült a 17. század utolsó és a 18. század első
harmada közötti időszakban.
|
Sláchmonesz ( sloách mánot) küldése - Megilát Kaufman |
Schőner
Alfréd |
BORSÁNYI SCHMIDT FERENC
z'cl:
POLITIKAI TANULSÁG A
M'GILÁT ESZTÉR, VAGYIS A BIBLIA ESZTER KÖNYVE SZÖVEGÉBEN
Legalább kétezer esztendő óta, amióta a M'gilát Esztért, vagy
Eszter Könyvét bevették a T'nachba, a zsidó Bibliába, vagyis
kanonizálták, sokszor felteszik a rabbiknak és a judaisztika egyéb
szakértőinek a kérdést, hogy vajon miért kerülhetett ez a furcsa
könyv a Bibliába? Miért kanonizálták?
Az ilyen kérdések jogosnak tűnnek, minthogy ez a történet első
olvasatra valóban ellentétesnek látszik minden más bibliai könyvvel,
a Bibliában kanonizált irat tartalmával. Eszter Könyve olyan
történetet mond el, amelynek a főszereplői befolyásolható király,
akaratos királynék, gonosz főminiszter és okos és népét szerető
udvari férfiú.
A tíz rövid, de eseményekben gazdag részben sehol sem lelhetjük
nyomait Jeremiás, vagy Jesájá próféta szigorú intelmeinek, vagy
Mózes követendő törvényeinek. A tíz, sok eseményt elbeszélő rész
egyetlen egyszer sem említi az Örökkévalót, és nyomát sem találjuk
bármiféle teológiai fogalomnak, vagy teológiai képnek. A történetben
kétségtelenül jelen lévő zsidók, vagy a néven nevezett Mordecháj (Mardókeus
stb.) a gyász jeleként magukra szórt hamu és a felöltött zsákruha
kivételével nem követik a zsidó vallás egyetlen előírását sem, sőt
Mordecháj gyámleánya, Eszter, korábbi, valódi zsidó nevén, Hadasszá,
akit saját gyermekeként nevelt fel, feleségül megy egy nem-zsidó
férfihoz, és egy olyan társadalomban készül élni, amely nem
„vonzódik” a zsidókhoz.
Mai fogalommal élve antiszemita.
Annak érdekében, hogy királyné maradhasson és továbbra is a királyi
palotában lakhasson, elhallgatja származását, valódi nemzetét,
rokonságát, és nem gyakorolja a mindennapokra vonatkozó zsidó
törvényeket, és nem a zsidó szokásoknak megfelelően él, sőt, eredeti
zsidó neve, Hadasszá helyett egy valódi perzsa nevet, Esztert,
visel, ami Csillagot jelent. A Csillag nevet viselni a zsidóknál, a
bálvány-tisztelet egyik jele, ami nagy bűnnek számított. Ennek
ellenére Eszter királyné semmi olyat nem tesz, ami előmozdítaná az
ő, vagy a népe asszimilációját, de nem is sugall ilyet.
Ellentétben a korábban elmondottakkal, meg kell jegyezni, hogy a
Talmud egyes bölcsei szerint - akik áttekintették a zsidó nép több
ezer esztendős történetét - a Tórát kétszer kapta meg a zsidó nép:
egyszer a Szináj-hegyen, Mózes közvetítésével, és másodszor
Perzsiában, Eszter által. A Talmud ugyanezen bölcsei azt állítják,
hogy az, ami Eszter Könyvében, a M'gillában áll, az maga a csoda, és
Eszter Könyve nélkül Bibliánk, a T'nach, nem lenne teljes, ugyanis
Szent Könyvünkben Eszter Könyvének felemelő és nagyon érdekes
szövege képviseli az Isteni Csodát.
A Biblia többi könyvének legtöbbje Izraelben játszódik, a saját
országukban élő zsidók zsidó kérdésekkel, főleg vallásiakkal
kerülnek szembe, a Kései Próféták (N'viim Áchároním) könyveiben
elsősorban magatartásukat elemző, vagy etikai problémákat boncolgató
szövegeket találunk. A lényeg az, hogy a Biblia más könyveiben
elbeszélt történetek Izraelben, csak zsidó környezetben játszódnak,
míg Eszter Könyvének meséje Izraelen kívül, idegen földön,
diaszpórában, nem zsidó környezetben, az alapjában véve zsidó
ellenes Perzsiában (Iránban) játszódik. Izraelben a zsidók csak
saját szokásaik szerint élnek, csakis saját törvényeiknek, saját
bíróságaiknak engedelmeskednek. Izraelen kívül nem így van, a
zsidókra idegen, gyakran ellenséges (vagy egyenesen zsidó-ellenes)
törvények vonatkoznak, felettük idegen, az illető ország bíróságai
ítélkeznek.
Ha a zsidók saját országukban élnek, az ország kormányzata védelmezi
őket. Nem így történt az ókori Perzsiában (Iránban), Eszter királyné
idejében, vagy nem így történik a modern Iránban, Ahmadinezsad elnök
idején.
A zsidók megmenekülése az ókori Iránban, a már tervbe vett és
részleteiben is elhatározott és kidolgozott elpusztításuktól, Eszter
királyné idejében, szükségképpen isteni beavatkozás következménye
lehetett. Ez azért ment végbe, mert az eseményben szereplő emberek
nem vártak erre, nem is számítottak rá, hanem saját maguk, Eszter
királyné és Mordecháj közbeavatkozásával tettek is az ügy érdekében.
Az Örökkévaló ezt látva, avatkozott be, az Ő módján.
|
|
|
|
|
|
|