RABBI AVATÁS A DOHÁNY UTCAI ZSINAGÓGÁBAN,
2005-ben


Nem kevés idő, hat esztendő multával, ismét rabbi avatás volt a Dohány utcai főzsinagógában. 2005/5765. szeptember 6.-án, d. u. 5 órakor felemelő ünnepség és egyben hivatalos aktus, vallási szertartásnak adott helyszínt Európa legnagyobb, legszebb zsinagógája. A nagyzsinagóga dísze belső tere majdnem szűknek bizonyult a sok érdeklődő, a két felavatásra váró rabbi nagyszámú baráti köre és tisztelője számára. Zsúfolásig megtelt a templom, két bejáratot kellett megnyitni, hogy időben bejussanak az érdeklődők. Nemcsak a fővárosból, hanem vidékről is sokan feljöttek az eseményre, a hitközségek és különböző felekezetek, egyetemek képviselőin kívül megjelent Czoma László a keszthelyi múzeum igazgatója és sokan mások.

A műsorközlő feladatát volt növendékünk, a Magyar Televízió munkatársa, Kocsi Zsolt látta el, aki mindenek előtt ismertette a nagy számú közönséggel az esemény lefolyását, egyes részleteinek egymás utánját.

Az ünnepi esemény az orgonán megszólaltatott preludium hangjainak felcsendülésével vette kezdetét, aminek kíséretében vonultak be a szertartásban részvevő rabbik és kántorok.

Ez után dr. Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke lépett a mikrofonhoz és mondotta el üdvözlő beszédét. Ebben megnyitotta az Egyetem 128. tanévét, ami ebben az évben, hála az Ö-valónak, egybe esik az új rabbik avatásával. Szólt a két avatandóról és megemlékezett tanulmányaik mindvégig jeles eredményéről. Arra hívta fel a figyelmet, hogy őrizzék meg az idáig helyesnek bizonyult, jó hagyományokat, amelyek sajátosan magyarországi hagyományok, amiért különös gondot kell megőrzésükre fordítani. A mostani rabbi avatás is a magyarországi zsidóság már elkezdődött újjászületésének jele. Megköszönte a tanárok áldozatos munkáját és a közönségnek megjelenését, hogy osztoztak örömünkben.

 

 

Felhangzott a Levandovszki szerzeményében előadott "Má tovu..." ima Tóth Emil főkántor különleges szépségű előadásában.

 

 

 

Dr. Domán István főrabbi, a Vizsgabizottság elnöke szólt az avatandókhoz. Említette, hogy a legrövidebb avató beszédet a Tóra örökítette meg, Mózes szájából hangzott el, amikor J'hosuára (Józsuára) ruházta a vezetést: "Cházák ve-emác" (Légy erős és szilárd). Arra is példát mutatott, hogy miként legyen rövid, de célratörő egy beszéd, - jelen esetben egy avató beszéd. Domán főrabbi beszédében arra hívta fel az avatandók és mindannyiunk figyelmét, hogy a rabbi legfontosabb tulajdonsága az erős hit legyen. Pozitív hozzáállással kell az élet kihívásait fogadni, és így kell rájuk válaszolni is. Ennek módját megmondja a Tóra. Ellenségeskedés jöhet a köreinken belülről is, és kívülről is. Ez ne szegje a rabbik kedvét, - gondoljanak ilyenkor Mózesre. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a szellemi vezetőknek szerénynek kell lenniök. Mindig legyenek annak tudatában, hogy a neológiát alaptalan vallástalansággal vádolni. Amikor ilyen véleménnyel szembesülnek, az lebegjen a szemük előtt a Tannal kapcsolatban: "Ne vegyél el, és ne tégy hozzá! Scheiber Sándort idézte: Az erőszak sem állhat az igazság útjába.

 

 

Domán főrabbi hatásos beszédét Fekete László főkántor a 100. Zsoltár eléneklésével követte.

 

 

 

Ez után dr. Frőhlich Róbert dandártábornok ezúttal nem mint a Magyar Honvédség tábori főrabbija, hanem mint a Dohány utcai Zsinagóga főrabbija mondotta el köszöntőjét. Útravalóként azt kívánta az új rabbiknak, hogy csak jó indulattal és szeretettel találkozzanak. Ugyanakkor lelkükre kötötte: Igazságot kövess! Emlékezetükbe idézte: A zsidó lét vezérlő elve a tisztesség és a zsidó hit igazsága. A rabbi - mondotta - döntnök is egy személyben, aki igazságot szolgáltat hite, meggyőződése és a jog alapján. Lelkükre kötötte: Ne változtasd meg a törvényt. Az ősi tanításon meg kell találni az új utakat, lehetőségeket is. Ehhez a rabbi élete és munkássága példamutató legyen. (a beszéd itt olvasható)

Ezután Tóth Emil főkántor adta elő Rubovics szerzeményét, a S'má Jiszráélt. Őt követte Dr. Schőner Alfréd főrabbi, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem rektorának avató beszéde.  "Édes fiaim!" megszólítással fordult volt tanítványaihoz, külön-külön szívélyesen értékelve szorgalmukat, munkájukat.

A főrabbi-rektor hálát adott a Világ Teremtőjének, amiért ezt a napot megérhettük. Az avatandók közül először Róna Tamáshoz szólt, akit három éves korától ismer és tanít. Kiemelte erényeit, amelyek igazán rabbiképzős tanulmányai során mutatkoztak meg.

Darvas Istvánt később ismerte meg, de hasonlóan jeles tanítványa volt. A heti szakaszt, a Párását há-Sávuát idézte: "Menjetek és járuljatok a kohénhez, aki a ti időtöknek lesz tanító mestere."
Rásit és a Rámbánt is idézte: "Nincs más bíró, mint a te idődnek bírája." A rabbi feladata: tanítani és tanulni (kutatni). "Tekintetedet mindig a földi valóságra szegezd, és az Örökkévalót keresd!" - mondotta a Rámbán.
Végezetül szeretettel köszöntötte az avatottakat a rabbik sorában.

Róna Tamás és Darvas István felavatott rabbik búcsúztak tanáraiktól.

Róna Tamás rabbi: Hálát adott az Örökkévalónak, amiért megélhette ezt a napot. A köszönet szava először szüleinek szólt, akik kezdetektől támogatták és segítették tanulmányait. Szülei után tanáraihoz fordult, idézve a Pirké Ávot szavait: "Válassz magadnak mestert..." Róna Tamásnak ez már három éves korában sikerült...
Ez után héber nyelven mondott köszönetet tanárainak. Beszédében idézte: "A rabbi építője a zsinagógának, a közösségének, a jövendőnek."

 

Darvas István rabbi: Köszönetet mondott szeretteinek, mestereinek, a hitközségének, akik mindvégig mellette álltak. Külön köszönettel fordult a Budapesti Zsidó Hitközség és a Magyarországi Zsidó Hitközségek vezetőihez, akiknek támogatása kísérte tanulmányait. Megemlítette két barátját, akiknek személye különösen sokat jelentett élete e jelentős szakaszában.
Héber és magyar nyelven imát mondott a Teremtőhöz. A jövőre vonatkozó kérést és ígéretet fogalmazott meg az Örökkévalóhoz.

 

Végül kérte mestereit, hogy részesítsék őket, a két új rabbit, rabbinikus áldásban.

Fekete László, a Dohány utcai Zsinagóga főkántora a 118. Zsoltárt énekelte, majd a rektor-főrabbi (a frigyszekrény előtt állva, középen), mellette (balról) a (házigazda( dr. Frőhlich Róbert főrabbi és a rektor-főrabbi mellett (jobbról) állva a vizsgabizottság elnöke, Dr. Domán István főrabbi, rabbinikus áldásban részesítette a felavatott ifjú rabbikat.

 

 

Ezt követően Dr. Schőner Alfréd főrabbi-rektor kezéből átvették rabbi-diplomájukat.

 

 

A magyar és izraeli himnusz hangjaival ért véget az ünnepi esemény.

 

 

Ezt követően, a rabbitestület jelen lévő tagjai, szerencse kívánataikkal köszöntötték az új rabbikat. Az idősebb rabbik társukká fogadták a két fiatalt, akik meghatottan tettek fogadalmat hivatásukra. Hitközségünk vezetői és David Admon Izrael állam budapesti nagykövet gratulációjukat fejezték ki.

 

 

 

 

Az egész zsinagógát megtöltő közönség, a rokonok, barátok, ismerősök, és akiket csak a kíváncsiság hozott ide, mind a két felavatott új rabbi elé járult és gratuláltak, sok szerencsét kívánva életük további szakaszához, eljövendő pályájukhoz.

Végezetül a Hitközség Goldmark-termében a felavatottak állófogadást adtak a megjelenteknek, ahol a vendégek ismételten gratulálhattak nekik. Dr. Schőner Alfréd rektor-főrabbi héberül köszöntötte a megjelent David Admon izraeli nagykövetet, majd az új rabbik beszédével zárult a fogadás.

B.S.F.
2005.09.14


RABBIAVATÁS SZEPTEMBER 6-ÁN

A Rabbiképző 128. tanéve bensőséges ünneppel kezdődött. Az elmúlt tanévben eredményes vizsgát tett két rabbi, Darvas István és Róna Tamás, héber nevükön Áriélt és Zeév Noáchot felavatták a Dohány utcai nagy Zsinagógában. A népes hallgatóság mély meghatottsággal, mégis jóleső érzéssel osztozott a két rokonszenves fiatalember örömében. Mindkettő már eddig is aktív résztvevője volt a zsidó hitéletnek, hol az egyik vagy másik helyen tűntek fel, Tórát olvastak, előimádkoztak, előadásokat tartottak.

Darvas István - Áriél - élt egy ideig Izraelben, megtanulta a héber nyelvet, középiskolába járt ott, Magyarországra visszajövet a templomokat kezdte - úgymond - kóstogatlni. Bármilyen furcsa, a Kazinczyban érezte a legjobban magát. Sokat jelentett számára Zeév Páskesz barátsága, de azt is észrevette, hogy a rabbjelöltek társasága igen vonzó számára. Az intézet több fakultására jelentkezett, végül is az igazán erőt próbáló rabbi szak mellett döntött, mert mint mondotta: szép számmal vannak ott oktatók, akiktől sokat lehet tanulni. Nős, felesége szintén a Bérkocsis utca neveltje, judaisztika tanár. Bájos kislánya van. A családi háttér kedvező volt számára, a barátok is sokat segítették, így tudta a diákélet gyönyörűen nehéz éveit sikerrel megjárni.

Tamás - Zeév Noách - nevét édesanyja testvérétől örökölte, akit édesanyja nem is ismert, mert másfél évesen lett a vészkorszak áldozata. Tamás három éves korától ismerte Schőner professzort, tehát "tanulmányait" igen korán kezdte el. Járt Talmud Torára, gimnáziumba, majd judaisztika tanári oklevelet nyert az OR-ZSE-n, sokat gyakorolta a Tóra-olvasást, az előimádkozást. Elkötelezte magát az Alfölddel. A hírös város, Kecskemét, valamint annak környékével: Nagykőrössel, Szolnokkal, Kiskunhalassal. Az ottani vezetőkkel, Grósz Andorral, Feldmájer Péterrel élénk hitéletet igyekeztek kialakítani, számos ötletet felsorakoztatva. Hetenként megjárta/megjárja a vidéket. Megtartják az ünnepeket, Talmud Torát működtetnek. Újabb és újabb ötleteken törik a fejüket.

Közben mindketten tanultak reggeltől estig. Hogy a tananyag terjedelme milyen tekintélyes volt, azt bizonyítja a rabbi-vizsga, amely a sáchrisz (reggeli) imától a máriv (esti) - ezúttal késő esti - imáig tartott.

Az avatás hallgatóságának jó érzését az is fokozta, hogy az ünnepség jól szervezetten, pergően bonyolódott le. A szónokok röviden, de lényegre törően beszéltek, megfogadva a vizsgabizottság elnökének, a Talmud-tudós Dr. Domány István tanácsát. Ő megemlítette, hogy a legrövidebb avatóbeszédet Mózes, nagy tanítónk, mondotta el, amikor felavatta utódját, Józsuét. A beszéd elemzésére, mely lényegében két szó volt: légy erős és bátor, - még visszatérünk. Ezek után mondta Domány professzor, mindnyájunknak törekedni kell arra, hogy az avató beszéd rövid legyen. Az ünnepség rendjét, menetét Kocsi Zsolt, a jiddis színház művészeti vezetője, a Televízió Utódok, reménységek című műsorának személyisége, az OR-ZSE-n végzett judaisztika tanár ismertette.

Tóth Emil kántor Má tovu (Mily szépek sátraid Jákob...) imája után Feldmájer Péter, a MAZSIHISZ elnöke lépett az emelvényre, köszöntötte az ifjú rabbikat. Figyelmeztetve őket, hogy nagy feladat vár rájuk, őrizni kell a zsidó 4-5000 éves, vagy talán annál is régebbi hagyományokat, de ugyanakkor ápolni, propagálni, tanítani és kutatni kell az itteni Kárpát-medencei zsidóság mélygyökerű tradícióit. Köszönetet mondott a Zsidó Egyetem rektorának, rektori tanácsának, tanárainak, hogy munkájukkal két reményteljes, felkészült fiatalemberrel gazdagították a magyarországi rabbi-kart.

Domány István, a vizsgabizottság elnöke a bevezetőben említett Mózes-i idézetet elemezte. Házák vöámác: légy erős és bátor. Erősödj a hitben, az élet kihívásaival szemben, a hit lehet a támasz és a Szentírás a forrás, amelyből erőt kell meríteni. Légy bátor, az igazad, meggyőződésed védelmében, légy szerény, mint ahogy nagy mesterünk, Mózes, a világ legszerényebb embere volt.

Ezután Fekete László kántor recitálta a "Mizmor letodá" kezdetű zsoltárt, amely a rabbiavatásokon hagyományosan felcsendül. "Szolgáljátok az Örökkévalót örömmel, ujjongva járuljatok elébe".

Frölich Róbert, a Dohány utcai Zsinagóga főrabbija útravalót nyújtott át a felavatott fiatal kollégáknak. "A rabbi hivatása a szolgálat, szolgálni a világ Teremtőjét és építeni a közösséget. A hetiszakaszban írva vagyon: igazságot, igazságot kövess. Nem mondjuk, hogy a miénk az egyetlen igazság, de ez a mi igazságunk, amihez akkor is ragaszkodtunk, amikor fizikai végünket veszélyeztették miatta. Bölcseink szerint a cedek szó maga az Örökkévaló, tehát mondhatjuk úgy, a Mindenhatót, a világ teremtőjét kövessük. Törvényeit, igazságait tartsuk be és tartassuk be. A rabbit számtalanszor keresik meg vitás kérdésekben, hogy döntsön, ő a döntnök. Úgy kell igazságot szolgáltatni mindenre kiterjedő figyelemmel, empátiával, hogy szolgáljuk a hit mellett és ezzel együtt az embert, akár kis ügyekről, akár az életet eldöntő problémáról legyen szó. A törvények Szinájban gyökereznek, de a 21. század emberének a modern jelenkor kihívásaival kell ötvözni, hogy ne tűnjön megkövesedett múltbéli árnyéknak. Napkelettől napnyugtáig tehát a Teremtéstől a Világvégéig hirdetni kell, hogy hagyományaink és törvényeink élők, nem lehet és nem is kell változtatni. Életetekkel, személyes példátokkal bizonyítsátok, hogy az út járható, ezen haladni érdemes. Ha ezt teszitek, öröm lesz számotokra, öröm a közösségnek. Úgy legyen, Ámen."

Tóth Emil kántor következett, aki a Kedusából énekelte a Sömá Jiszroél... kezdetű részt.

Schőner Alfréd főrabbi, az OR-ZSE rektora, emelkedett szólásra. Elnézést kért István Árieltől, de előbb Tamáshoz, Zeév Noáchhoz fordult, akit három éves kora óta ismert, tizenharmadik évét betöltve ő avatta a bár micvón, figyelemmel kisérhette fejlődését, szorgalmát. Áriélt később ismerte meg, őszinte, egyenes, öntudatos embert látott benne mindig. Mindkét növendékére büszke. A hetiszakaszból idézett a rektor. Menj ahhoz a bíróhoz, paphoz, aki azon időben körötökben lesz, ő majd eligazít, ha kérdezed. Mert bár tisztelni kell a hagyományokat és tanulmányozni a nagy elődök, rabbik munkásságát, mégis, aki akkor ugyanazon levegőt szívja, őt kell megkeresni, ő tud majd hitelesen válaszolni. A most 900 éve elhunyt nagy kommentátor, Rási, - Slomó Jiccháki magyarázta: nincs más bíró, mint a Te idődnek bírája. Ő tanította - tanulj, kutass, ismerd meg a tiszta forrást és mondd el mindenkinek a Tan tanulságát. Lényegében kb. abban a korban élt a másik bölcs, Náchmánidész - Rámbán, akinek intelmét, amelyet távolra szakadt fiának írt, a legtöbb imakönyvben főhelyen közlik. Ebben szerepel egy mondat: " ...Énechá jábitu lemátá láárec velibchá lemáálá...", azaz: "..Szemed lássa a földi valóságot, de a lelked a magasságokban legyen, szolgálva az Örökkévalót, a világ királyát."

 Kívánta a rektor, hogy az új ifjú rabbikat kísérje útjukon a Mindenható kegyelme, hozzátartozóik szeretete, mestereik óvó pillantása, amelyre később is számíthatnak, közösségük rokonszenve övezze életútjukat a Szeretet, a Békesség, a Boldogság.

Fekete László kántor a hálaadó Hálél imából énekelt egy részletet.

Róna Tamás rabbi áldást mondott azért, hogy a társával együtt megélte ezt a napot. Köszönetet mondott szüleinek, szeretteinek, mestereinek, a nekik nyújtott bátorításért, segítségért. Az Atyák bölcs mondásaiban szerepel egy mondat: "Keress magadnak mestert, jó iskolát". Hálatelt szívvel említette Schőner professzor nevét, akit mint gyermek talált meg és aki már akkor tanítója lett. De megtalálta a jó iskolát, ahol judaisztika tanár képesítést, majd szmichát, rabbi oklevelet nyert. A közösségét is megtalálta Kecskemét, Nagykőrös, Szolnok, Kiskunhalas hívei között. A rabbi építője jelennek és jövőnek. Erről nem feledkezik el. A beszédét héber nyelven is kiegészítette.

Darvas István szavait is a hála hatotta át. Szeretteinek, családjának, barátainak, tanárainak mondott köszönetet, hogy ezt a rendkívül nehéz, sokszor göröngyös magas hegyet meg tudta mászni. Az említettek nélkül ez nem sikerülhetett volna. Igyekezni fog, hogy megőrizze a hitét. Kérte a Teremtőt, hogy be tudja látni esetleges tévedéseit. Kérte, hogy tudjon szeretettel nézni gyermekre, madárra, emberre, fiatalra, idősre egyaránt. Kifejezte, hogy a judaizmuson kívül eső világra is kell, hogy pillantsanak. Ne menjenek el vakon az élet problémái mellett. Kérte, ruházza fel a Teremtő az állandó megújulás képességével, a Tóra szent fénye világosítsa meg útjukat, adjon erőt, hogy elkerüljék a buktatókat, botlásokat, engedje meg a Teremtő, hogy kutató értelemmel, megfelelő érzékenységgel végezhessék munkájukat. Végül kérte a mestereket, hogy részesítsék őket a hagyományoknak megfelelően a rabbinikus áldásban.

Három rabbi, Domány István, Schőner Alfréd és Frölich Róbert felváltva recitálta a Tórában leírt papi áldást.

A magyar és izraeli himnusz hangjai zárták a megható ünnepséget.

A szertartás után a jó szerencsét kívánó jelenlévők hosszú sora üdvözölte a fiatal rabbikat. Előbb a félkörben helyet foglaló rabbik fejezték ki örömüket, az abc szerint említjük nevüket: Deutsch László, Deutsch Róbert, Kardos Péter, Markovits Zsolt, Polnauer Sándor, Radnóti Zoltán, Schmelzer H. Imre (vendég Svájcből), Schönberger András, Verő Tamás.

Említsük meg a Dohány utcai közösség, a házigazda, az örökifjú Heisler László nevét, aki az elsők között köszöntötte a rabbikat. Mint írtuk, őket hosszú-hosszú sor követte. Beszámolónkat zárjuk a rabbiavató századik zsoltár befejező soraival:

Mondjatok köszönetet az Örökkévalónak, mert jó az Örökkévaló, örökké tart a szeretete, nemzedékről nemzedékre a hűsége.

Deutsch Gábor