Flaskár Melinda Zsidó művelődéstörténet szak II. évfolyam:
Makótól Jeruzsálemig

Bevezetés

Makó, az alföldi Maros folyó partján fekvő kisváros az 1740-es évek óta 250 évig adott otthont azoknak a magyar zsidó embereknek, akiknek munkája jelentős szerepet játszott a település gazdasági és kulturális fejlődésében. Bár a hitközség a soá szomorú következményeként megszűnt, mégis sok külföldön élő hittestvérünkben máig él szülőföldjüknek, felmenőiknek, vallási vezetőiknek emléke. Ennek a lokálpatrióta közösségnek ma az Egyesült Államokban, Izraelben, Angliában és Ausztriában több ezer tagja van.1 Nem hagyták el szülőföldjüket, hazájukat félévszázad múlva visszatértek, mint ezt az alábbi cikk is tanúsítja 2

Történeti háttér

A Communitas judeorum a török hódoltságot követően a csanádi püspök, Stanislavich Miklós telepítéseként 1740 körül jött létre..3 A Chevra Kadisa (Szentegylet) megalakítása 1748-ban történt.4 
A csanádi püspöknek, mint földesúrnak feljegyzések szerint vallási funkciója is volt, 1826-ban a rabbi-választás kapcsán létrejött ellentéteket simította el, 1840-ben pedig a közösségi imaalkalmak asszonyi hajviseletével kapcsolatos ügyben a paróka viselése főkötő-viselést rendelt el.5
A földesúr szerepe ezen felül, a türelmi adó és az áendások mellett abban is megnyilvánult, hogy az általa meghatározott három jelölt közül választhatott a Communitas zsidóbírót. A kóser bor és hús mérésének joga a közösség (kile) monopóliumát képezte, amit bérbe adott. Az 1802-es szerződés szerint a sehita (kóser vágás) lebonyolítására a kile két mészárszéket árendált.6 Az alábbi képen látható libaárusok portékája is ennek hatáskörébe tartozhatott.

A Makói Zsidó Hitközség első rabbija Zélig Jakab volt 1773-ban. A közösség első zsinagógája 1791 körül épült fel. chéder 1787-ben , a jesiva Salamon Zalman Ullmann (1826-1863) tevékenykedésének idején jött létre. Az 1831-es kolerajárvány idején a hitközség külön járványkórházat létesített, 1840-ben pedig új hitközségi kórházat. 1843-ban a hitközség ifjúságának szervezésére „Jótékonysági Egyesületet” hozott létre.7

Az integráció kezdete

Az első magyar nyelvű „prédikáció” 1814-ben hangzott el a makói zsinagógában. A helyi hagyomány szerint Sveiczer Fábián (1778-1856) hitközségi jegyző e kezdeményezése tekinthető Magyarországon az elsőnek. Sveitzer 1837-től a hitközség anyakönyveit is magyarul (nemzeti nyelven) vezette.8
A Németországban kezdődő felvilágosodás a külföldön utazó kereskedők révén Makóra is eljutothatott, ugyanakkor Szeged is hatást gyakorolhatott a makóiakra.9  A német reformtörekvések mögött a felvilágosodás zsidó mozgalmának, a haszkálának eszmerendszere állott. Ez Moses Mendelssohn aki a zsidó hagyomány és az európai kultúra összeegyeztetését tűzte ki célul, aki ezzel nem az asszimilációra törekedett, hanem a gondolat és a hit szabadságát, a vallási egyenjogúsítást, valamint az állam és egyház szétválasztását irányozta elő.10

A makói közösség hitközségi oktatásában 1861-től bevezették a magyar nyelv oktatását.11 

Az 1868-69-es kongresszust követően,12 melyen a magyarországi zsidóság három irányzata körvonalazódott, a makói közösségen belüli különválás is intézményesült formát öltött. Az ortodox és a neológ (kongresszusi) közösség mellett status quo ante nem jött létre, később viszont az ortodox hitközség keretében egy kis számú chászid közösség jelent meg.

A makói neológ közösség

A külön hitközséget alapító ortodox közösség által elhagyott, magát kongresszusiként definiáló hitközségben tágabb tér jutott a modernizálás felé való törekvéseknek. Az egyenjogúsítás kapcsán határozott úgy a hitközség, hogy közpénztárából az országos honvédalapot támogatja, valamint báró Eötvös József kultuszminiszternek hála- és bizalmi feliratot küld. 1872-től pedig a 18. század végi kora klasszicista zsinagóga átalakításának és kijavításának terve foglalkoztatta a közösséget. E célra – Fischer Anatal Énok utóda, dr. Kecskeméti Ármin rabbi szerint – több helybeli keresztény lakos is adakozott.13 A mártír rabbi emlékét őrzi az alábbi emléktábla.

1893-ban végül új zsinagóga építése mellett döntöttek, mivel a közösség túlnőtte a „régi templom” méreteit. Az alapkőletételre 1911. október 5-én, felavatására pedig 1914. szeptember 4-én került sor, melyről a makói sajtó is részletesen beszámolt.14. A Baumhorn Lipót tervei szerint készült mór-szecessziós épület a közösség újító törekvéseit is tükrözte.15  A méretbeli változások mellett elsősorban a térszerkezet változása volt szembetűnő. Amíg a haszkálához kapcsolódó reformokat megelőzően, illetve az ortodox imaházaknál a liturgikus cselekményeket végző közösség a középütt elhelyezkedő bimá (tóraolvasó asztal) körül koncentrikusan helyezkedett el, addig a közösség a korábbi zsinagógában is tapasztalható újításnak megfelelően, a keresztény templomokhoz hasonlóan hosszanti elrendezésben foglalt helyet, mialatt a bima a zsinagóga tóraszekrény felőli végébe került.

A nők imaterének elkülönítésében kevésbé szigorú megoldás született: a főbejárat feletti, valamint a két oldalt futó karzatok töltötték be e funkciót az imatér átláthatóságát csökkentő leválasztás nélkül. Az orgona pedig új elemként a tóraszekrény mögötti leválasztott részbe került, ami sokfelé a kórusnak is helyet biztosított.

A zsinagóga belső terét ábrázoló képre sajnos nem bukkantam. Az alábbiakon látható a zsinagóga, illetve egykori főrabbija Dr. Kecskeméti Áron. Az épületet 1965-ben lebontották.

A felekezeti oktatás keretében a neológ hitközség izraelita népiskolát tartott fenn, amelynek fennállását 1850-ig vezette vissza. 1880-tól pedig külön leányiskolát hozott létre. 1902-ben már a beiratkozott 100 fiúból és 92 lányból 27 volt keresztény hitű. A felekezeti iskola jelentős eseményei között szerepelt az Erzsébet királyné halálozási évfordulójáról való megemlékezés, Fischer Antal Énok főrabbi iskolai gyászünnepélye, valamint március 15-ei, és egyéb hazafias jellegű iskolai ünnepély. Az iskola keretében szociális tevékenység is folyt: elsősorban árva vagy rászoruló gyermekeket támogattak. Ehhez anyagi hátteret az izraelita nőegylet, valamint a valószínűleg gyermektelenül elhunyt hitközségi tagok különböző alapítványai, néhány kiemelt megváltási díjú imaszék jövedelme, a Chevra Kadisa és a „talmud thóra” hozzájárulásai nyújtottak, de külső, gazdasági társulatok is megjelenhettek az adományozók között.16 

A makói ortodox hitközség

Az ortodox közösség a szakadást követően az újítás mellett döntő korábbi közösségtől függetlenedve létrehozta saját intézményrendszerét. A közösség rabbijai a hívek támogatásával továbbra is jelentős jesivát tartottak fenn. A romantikus stílusú ortodox zsinagóga 1895-ben, az új rituális fürdő (mikve) pedig 1926-ban épült fel. 17 A 9,3 x 20 méter külső méretű épület nyugati előcsarnoka fölött található egy kétszintű karzat, amihez kívül külön lépcső vezet fel. 18 A templom még a közelmúltban is nagyon rossz állapotban volt ,de felújították 2002-ben részben állami támogatással, részben a közösség kérésére.

A zsinagógában a tóraszekrény felett az oltárrészen egyetlen felirat található:

Jelentése: Atyánk, Királyunk: Nyísd meg az ég kapuit imáinknak.

A felirat a századforduló környékén született, az ima meghallgatásra találásának vágyát fejezi ki. Forrása a Nagyünnepi liturgia. A frigyszekrény felett megfigyelhetjük a nér támidot, azaz az örökmécsest.

Külön figyelmet érdemel, a felirat feletti színes szépen kidolgozott, szecessziós jegyeket hordozó Dávid csillag alakú mozaikablak, amely az alábbi képen látható:

 Az ablak felett a két mózesi kőtábla helyezkedik el, melyet oroszlánok tartanak. Ez a motívum gyakran megfigyelhető a temetőkben is. A zsinagóga mennyezetére – akárcsak Szegeden – kék égbolt van festve aranyszínű csillagokkal.

A zsinagóga mellett az imádkozni tanulás első helyszíne a chéder volt. Ez általában olyan iskola, ahol kisgyermekek tanultak s értük szüleik tandíjat fizettek. Az 1770-71. évi összeírás szerint a gyermekek szülei által díjazott Ascher Zakariás látta el a tanító (melamed) szerepét. Az iskola (chéder) Makón 1787-ben vált hitközségi intézménnyé, ekkor a hitközségi jegyző, Lissauer tanított benne.19 Az ortodox közösség elemi iskolája, amely a világi oktatást is biztosította, a jesiva melletti épületben működött, ahol az 1944. áprilisi összeírás szerint a 215 tanulóval 4 tanító foglalkozott.20

Az első jesiva vezetője Salamon Zalman Ullmann (1826-1863) rabbi, a Jeriot Slomo szerzője volt.21 Ezt követően az 1913-ban odakerült Mose Vorhand (1862-1944) rabbinak, az Ohel Mose szerzőjének tevékenysége alatt működött ismét jelentős jesiva Makón. Vorhand rabbi néhány év múlva már 150 tagú jesiva vezetője lett. A jesiva irányítását később unokájának férje, Mose Nátán Lemberger. (1909-1982) rabbi, az Áteret Mose szerzője segítette.

A közösség életében kiemelkedő helyen állt a talmudtanulás, e célra több vallási társulat, egylet alakult fiúk, férfiak számára.Az ortodox ifjak egyesületéről, a makói ’Tiferesz Bachurim’-ról (Orthodox Izraelita Ifjak Önképző Egyesülete), mint hosszabb ideje fennálló egyesületről számol be az ortodox sajtó az 1927-es újjáalakulása kapcsán. Működésének célja „az ifjúság talmudtanulásának intenzívebbé tétele” volt.22 Részükre az ortodox zsinagóga udvarában építettek új helyiségeket, melyet 1928 avattak fel. Ennek keretében új tóraszekrény-takarót (’porajhesz’) is avattak. 23 A mai tóratakaró az alábbi képen látható. A felső sorban lévő felírat a 

A Zsoltárok könyvében, a 118. zsoltár bét pászukjában található. Jelentése: „Ez a kapu az Örökkévalóé, igazak mennek be rajta.”

Az ifjúsági egyletek mellett Makón ’Sasz-chevra’ működött, 24 amelyben felnőtt, Talmudban járatos férfiak a Talmud bizonyos időtartamhoz kötött szakaszos áttanulását vállalták fel az adott közösségben. Ennek tejesítését esetenként egy jelentősebb rebbe halálozási évfordulójához kötötték. Ez a makói esetében Ullmann rabbi, „híres régi makói gaon a ’Jeriojsz Slojmoj’ szerzőjének Jahrzeitja” volt. 25 Ezek a szijumok a jótékonyság gyakorlására is alkalmat adhattak.

 A makói közösségből szervezett zarándoklat formájában neves magyarországi rebbék halálozási évfordulóira indultak. A makói ortodox közösség köznapjain is kiemelt figyelmet fordítottak a vallásgyakorlás hagyományos formáira. 

Makói zsidóság a Vészkorszak után

A makói zsidóság csak részben került Auschwitzba. Az ausztriai munkatáborokba deportáltak nagyobb része így túlélte a Vészkorszakot, amely más vidéki ortodox hitközségek esetében sokszor a megsemmisüléshez vezetett. A makói hitközségeket hamar újjá tudták szervezni, illetve Makón kívüli hittestvéreiknek is nyújthattak segítséget.

A kivándorlás gondolata már ekkor kezdett körvonalazódni, ami a hagyományos életformának és vallásgyakorlásnak nem kedvező új társadalmi berendezkedés kialakulásával 1952-ig, majd a nyugati határ megnyitásával 1956-ban ismét egyre hangsúlyosabbá vált. A Vészkorszakot követően Makón a vallásos cionista párt, a ’Mizráchi’ is megjelent. 26 Az általa összegyűjtött, Vészkorszakban elárvult - adatközlői visszaemlékezés szerint –, többnyire nem makói zsidó fiataloknak, gyerekeknek a neológ kántorlakásban alakítottak ki átmeneti otthont. A korábbi ’Pirché Tiferesz Báchurim’, amelynek nagy befolyása volt a magyarországi ortodox fiatalokra, a háború után ’Pirché Agudat Izrael’ néven alakult újjá, s Makóra is kiterjedt a tevékenysége, amely a vallásos ifjúság foglakoztatását, felkarolását tűzte ki célul, de a kivándorolni szándékozók számára is hátteret nyújtott.27

A vallási élet zavartalanságának biztosítására a megváltozott körülmények között átmeneti alternatívát az 1950-es évek elején a Zafir Miksa kezdeményezésre megalakított „szombattartó szövetkezet”, a Béke KTSz nyújtott. 28 1956-ban azonban a szövetkezeti elnök szervezésében a tagság 80%-a külföldre távozott. Az ortodox zsidóság így eltűnt a város vallási színteréről. Időközben az elnéptelenedett vidéki ortodox hitközségekben hátramaradó gyerekek vallásos nevelés céljából történő összegyűjtésére Pesten jesiva alakult, 29 amiben egy Makón maradt „chószed” kocsmáros családjából is tanult egy bócher. 30 

A hátramaradó kis számú, elöregedő makói zsidóság 1985 után bérelt helyiségben tartotta közös imaalkalmait, ezek azonban már csak a szombat délelőttre terjedtek ki.

A kivándorolt makóiak viszont kisebb-nagyobb csoportokban letelepedve – elsősorban tudati tényezőkön alapuló - virtuális közösségeket hoztak létre, amelyek közül a B’né Brák-i (Izrael) és a New York-i a legjelentősebb, de Ausztráliában, Londonban és Bécsben is élnek makóiak, akik az 1990-es évek magyarországi vallási újjáéledésével kapcsolatban álló tágabb virtuális közösség részét képezik.

A makói ortodox askenáz közösség keretében már a két világháború között is működött szefárd rítusú chászid imaegylet. Ez a chászid jelleg mára a vallási élet különböző területein meghatározóvá vált a makói virtuális közösség nagyobb részénél. Ezt az is tükrözi, hogy a közösségre a külföldi ortodox jesivákban „chászidut makaver”-ként, azaz makói chászidokként hivatkoznak, Mose Vorhand főrabbi leszármazottai pedig a „makói rebbe” címet viselik. A jelenlegi rebbe, Vorhand rabbi legfiatalabb dédunokája, a Kirját Átánon (Izrael) élő Simon Lemberger rabbi. Vorhand Mózes emlékét és sírhelyét szintén a chászid rebbéknek járó tisztelet övezi. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy a magyarországi Vészkorszak előtti chászidizmus a talmudi műveltség fontosságának tekintetében az áskenáz ortodoxiához közelített, így emléke jesivája és jelentős műve révén mind a chászid, mind az askenáz ortodox körökben fennmaradt. Másrészt aggastyánként elszenvedett mártírhalálának körülményei, 31 majd a makói zsidóság nagyobb részének visszatérése tiszteletét alapozta meg.

A chászid zarándokok elsősorban a rebbe sírját keresik fel, annak függvényében szemlélik a meglátogatott helyeket. Makó esetében viszont a közösségi élet egykori helyei is jelentőssé válnak. Ezek a zarándoklatok, látogatások többnyire Mose Vorhand halálozási évfordulójához, sziván hó 17-éhez kötődnek, de elszórtan ettől függetlenül is történhetnek, mivel a külföldi zarándokok esetében a látogatások sokszor az országhatárokon túlnyúló körutakba illeszkednek, amikor is több igaz ember (cádik) és rebbe sírját keresik fel, ahogyan a Makón eltemetett többi cádik sírja is a makói látogatások egy-egy állomását képezi.

Az alábbi két képen Mose Vorhand és neje, valamint a rebbéről elnevezett utca és tér tábla látható.

Ezt követően Vorhand főrabbi halálozási évfordulói a virtuális közösség világtalálkozóivá váltak, amelyre meghívókat is készítenek. 32 A makói zsinagógához, mint emblémához szorosan kapcsolódik a rebbe, Mose Vorhand alakja, műveinek folyamatos újranyomásai, képének különböző formájú megjelenései, mint azt az alábbi előlap is mutatja.

A cádik sírjának meglátogatása, a makói rebbék másutt nyugvó felmenőinek vagy más magyarországi cádikok sírjának felkeresése 33 hagyománnyá vált. A közbenjáróként megjelenő cádikok sírjának felkeresése kohéziót teremt a Makóról elszármazott zsidó közösség keretein belül, illetve hozzájárul a makói zsidóság emlékének megőrzéséhez.

A felhasznált irodalom

Bacskai Sándor 1997. Egy lépés Jeruzsálem felé. Múlt és Jövő, New York – Budapest – Jeruzsálem, 1997.
Bacskai Sándor 2004. Az első nap. Emlékképek az ortodox zsidóságról. Múlt és Jövő, Budapest, 2004.
Deutsch Gábor 2002. Hol van Pápa? = Ajtónyitás. Deutsch Gábor válogatott írásai. Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, Budapest, 2002. 125-128.
Domán István 1990. A magyarországi jesivák. = A hagyomány kötelékében. Szerk.: Kríza Ildikó Akadémiai, Budapest, 1990. 203-216
Gerő László (szerk.) 1989 Magyarországi zsinagógák, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1989
Családi törvények Ford. és kiad. Dr. Singer Leó főrabbi, Várpalota, 1939.
Karády Viktor 1997. Zsidóság, polgárosodás, asszimiláció. Tanulmányok. konTEXTus könyvek, Cserépfalvi, Pécs, 1997.
Karády Viktor 2000. Zsidó identitás és modernizáció, avagy az asszimiláció paradoxonai. = Zsidóság Európában a modern korban. Társadalomtörténeti vázlat. Új Mandátum, Budapest, 2000. 249-281.
Kármán György 1998. A zsidó liturgikus zene I. Történelmi vázlat és a magyarországi neológ zsinagógák hagyománya. ORKI – Zsidó Egyetem, Budapest, 1998.
Kecskeméti Ármin, dr. 1929. A csanádmegyei zsidók története. Csanádvármegyei Könyvtár 16. Makó, 1929.
Moskovits, Cvi 1999. Jesivák Magyarországon. Adalékok a zsidó hitközségek 1944. áprilisi összeírásának történeti értékeléséhez. Hungaria Judaica 15. Szerk.: Komoróczy Géza MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Budapest, 1999.
Pelle János 1995. A makói zsinagóga lángjai. = Mozgó világ 1995/6. 81-97.
Schweitzer József 1994. Magyarországi zsidó hitközségek 1944. április. A magyar Zsidók Központi Tanácsának összeírása a német hatóságok rendelkezése nyomán. I. rész: Adattár A és B. MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Budapest, 1994.
Schweitzer József 2001. Modernizmus és tradicionalizmus a XIX-XX. század fordulóján a zsidó vallási gondolkodásban. = 1100 éves együttélés a magyar és magyarországi zsidóság a haza és a fejlődés szolgálatában. Szerk.: Püspöki Nagy Péter Magyar Holocaust Emlékalapítvány, Budapest, 2001. 169-175.
Tóth Ferenc 1996. Makói temetők. A Makói Múzeum Füzetei 83. József Attila Múzeum, Makó, 1996.
Tóth Ferenc 2000. Csongrád megye építészeti emlékei. Szeged, 2000. 196-199.
Ujvari Péter 2000 Magyar zsidó lexikon. Makkabi, Budapest, 2000.
Urbancsok Zsolt 2004. Makói holokauszt emlékkönyv. A soá 60. évfordulójára Szegedi Zsidó Hitközség, Makó, 2004.

Hivatkozások

1 www.mzsh.hu
2 Délvilág, Csongrád Megyei Hírlap, 51.évfolyam 123. szám, 1994. május 28. 1.p
3 Schweitzer József: Modernizmus és tradicionalizmus…. 169-170.p.
4 Kecskeméti Ármin: A csanádmegyei zsidók története 5-6.p.
5 Kecskeméti Ármin i.m. 47-48.p.
6 Kecskeméti Ármin i.m. 8-10.p.
7 Kecskeméti Ármin i.m. 8-10.p.
8 Kecskeméti Ármin i.m. 14-15.p.
9 Kecskeméti Ármin i.m. 49-51.p.
10 Kármán György: A zsidó liturgikus zene I. 28-39.p.
11 Kecskeméti Ármin i.m. 20, 55.p.
12 Schweitzer József i.m. 169-175.p.
13 Kecskeméti Ármin i.m. 58-59.p.
14 Makói Hírek 1914. szept. 03 
15 Makói Hírek 1911. márc. 18.
16 
17 Tóth Ferenc: Csongrád megye építészeti emlékei 199.p.
18 Gerő László (szerk.): Magyarországi zsinagógák 127.p.
19 Kecskeméti Ármin i.m. 8-10, 17.
20 Schweitzer József i.m. 385-86.
21 Ortodox szokás szerint a neves rabbikat fő művük után nevezik el.
22 Zsidó Újság 1927. jan. 02., 12.,
23 Zsidó Újság 1929. ápr. 05., 5.
24 Zsidó Újság 1927. jan. 21.
25 Zsidó Újság 1928. jan. 06., 13.
26 Megalakítására már 1939-ben 21 makói zsidó fiatal kísérletet tett. A megalakulás szándékát jelezték a Magyar Cionista Szövetségnek, azonban a rendőrkapitányság betiltotta a további szervezkedést. (Urbancsok Zsolt szíves közlése)
27 Bacskai Sándor 1997. 35-37, 40-41.
28 Bacskai Sándor 1997. 133-134, 163.
29 A pesti kis jesiva 1958 őszén nyílt meg - a jesivai szemeszter hagyományosan az őszi ünnepek után kezdődött - a Dob utca 35. - Kazinczy utca 27. épületkomplexumban. A cél az volt, hogy az 1956-os forradalom után, elsősorban a kivándorlás miatt elnéptelenedett vidéki hitközségekben élő gyerekek ne kallódjanak el. Ez az 1965 körül megszűnt kis jesiva nem előde a mai Pesti Jesivának. (Bacskai Sándor szíves közlése)
30 Bacskai Sándor 1997. 95-96, 98, 101, 106-109, 112-113, 116-120, 133-134.
31 Urbancsok Zsolt: Makói holokauszt emlékkönyv. 41, 86.p.
32 Az első szervezett látogatásra, világtalálkozóra, 1994-ben került sor Mose Vorhand 50. halálozási évfordulóján.
33