A PIRKÉ ÁVOT, a Misna polgári és büntetőtörvényeket tárgyaló negyedik, Nezikim
(Károk) című rendjében található. A Talmud mestereinek tannaita nemzedékének
bölcs mondásait tartalmazza, több száz év tanítását ölelve fel. A traktátus
célja rögtön az első pontban megfogalmazódik:
"Mózes átvette a Tant a Szináj hegyén, és átadta azt Józsuénak. Józsué
átadta az Öregeknek, ezek meg a prófétáknak. A próféták átadták a Szent
Gyülekezet tagjainak." (Atyák 1:1)
- hangsúlyozza a hagyomány i'teni eredetét, így biztosítva tekintélyét. Szándéka
szerint gyakorlati tanácsokat nyújt a mózesi törvények mindennapokba való
átültetéséhez. A zsidó vallás morális és etikai tanításának foglalata.
Vitathatatlan igazságokat fogalmaz meg, ezért a Misna ezen traktátusához nincs
Gemárá.
A rabbinikus irodalom oly fontos részét képezi, hogy szinte minden hétköznapi
imakönyvben szerepel. Peszach utáni első szombattól Ros HáSáná előtti szombatig a
Minha - délutáni ima - után szokás egy-egy szakaszt elolvasni belőle.
Az első fejezetben a legkorábbi mesterektől Hillélig és Sámájig, valamint III.
Gamliélig, a Hillél-dinasztia nyolcadik nemzedékéig szólalnak meg a tanítók.
Szintén még az első pontban olvasható az a három dolog, amit az összes tannaita
mester a legfontosabbnak tartott:
"1. Legyetek elővigyázatosak, mérsékeltek és higgadtak az ítélkezésben; 2.
állítsatok minél több tanítványt; 3. készítsetek védőgátat a Tórának!"
- felhívják a figyelmet, hogy ne hozzunk elhamarkodottan, meggondolatlanul ítéletet,
mert beláthatatlan következményei lehetnek; a minél több tanítvány biztosítja a
Tan megőrzésének folytonosságát, ugyanakkor arra is figyelmeztetnek a mesterek, hogy
senki nem titkolhatja el a tudását mások elől, bármilyen formában tovább kell
adnia. A védőgát, kerítés a hagyomány "építményét" védi. Vannak
tilalmak, melyek nem tórai eredetűek, hanem rabbinikusak, de ha egy szabályt
megváltoztatunk, kihúzunk egy "téglát" a falból, ki tudja, nem dől-e
össze az egész "építmény".
Némelyik rabbitól több mondást is olvashatunk, melyek tanításuk rövid, magvas
összefoglalása. Általában három pontban summázzák a mondanivalójukat. Például
Simon HáCádik (az Igazságos) szerint:
"Három dolgon áll a világ: 1. a Tórán; 2. a szentélybeli szolgálaton; 3. a jó
cselekedeteken." (Atyák 1:2)
- a világ alapja a Tóra-tanulás, de mindez nem ér semmit, ha nem ültetjük át a
mindennapokba, vagyis nem gyakoroljuk a szeretetet, a jó cselekedeteket. Ebbe
beletartozik a vallásos zsidó magatartás egyik meghatározója, a CEDÁKÁ, a
jótékonyság.
Heródes király korának legnagyobb rabbijai Hillél és Sámáj
voltak. Tanításukkal iskolát alapítottak, rengeteg követőjük akadt. Sámáj volt a
szigorúbb, Hillél az engedékenyebb, akit Mózeshez és Ezrához, az Írástudóhoz
szoktak hasonlítani.
">Légy Áron tanítványai közül való: békeszerető, békére törekvő,
emberszerető, aki közel hozza őket a Tórához!<" (Atyák 1:12)
"Ugyancsak ő mondotta: >Ha én nem vagyok magamért, akkor ki van érettem? Ha
meg én vagyok magamért, akkor mi vagyok én? És ha most nem, hát mikor?<"
(Atyák 1:14)
- ezek az etika egyik legszebb gondolatai.
"Sámáj azt mondt:>Fő a Tóra-tanulás. Szólj keveset és tégy sokat és
fogadj minden embert kedvesen!<"(Atyák 1:15)
- Maimonidész szerint a Tóra a legfontosabb, minden más, egyéb elfoglaltság csak
másodlagos, sőt akad haszontalan időtöltés is, amit el kell kerülni. Ha keveset
tesz, nem gyakorolja a jó cselekedeteket, hiába szól keveset, kerüli a felesleges
beszédet, még nem lesz nemeslelkű. A mindenki iránti kedvességnek nemcsak a
tekintélyesekre kell kiterjednie, hanem valóban mindenkire, az egyszerű emberre is, és
a jótékonyságot igaz szívvel kell gyakorolni.
A rabbik - természetesen - a  -ra alapozzák tanításukat. Idéznek a Tórából, a
prófétáktól, a Zsoltárok könyvéből és a Példabeszédek könyvéből. Mint
például Simon ben Gamliél egyik mondásánál is a Mislé egy versére ismerhetünk:
"Egész életemben bölcsek között nevelkedtem, és nem találtam jobbat,
üdvösebbet a hallgatásnál. Tulajdonképpen nem is az elmélet a fontos, hanem a
gyakorlat, a cselekvés, és aki szót szaporít, az hibát követ el." (Atyák 1:17)
- "Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; amikor ajkait bezárja,
eszesnek." (Példabeszédek 17:28). A gyakorlat előbbre való az elméletnél: aki
az erkölcsről csak fennkölt szózatokat zeng, de valójában mogorva, hirtelenharagú,
az jobban tenné, ha hallgatna. Tanulni azért kell, hogy meg tudjuk cselekedni a
tanultakat, e nélkül azonban hiábavaló.
Simon ben Gamliél unokája - hasonlóan Simon ben Gamliél a neve -
szintén három ponban foglalta össze gondolatait:
"Három dolgon áll a világ: 1. az igazságon; 2. a jogon; 3. a békességen;
ahogyan le van írva: >Igazságot, jogot és békességet bíráskodjatok
lakhelyeiteken!< (Zacharja 8:16)
- a Simon HáCádik által megfogalmazott három dolog (Tóra, Szolgálat, jó cselekedet)
a világ alapja, Simon ben Gamliél pedig azokat a dolgokat említi, melyek
segítségével fennmarad a világ. A jeruzsálemi Talmud szerint (Táánit 4:2) az
igazságos ítélet jogon alapszik s így békesség van az emberek között.
A második fejezet Jehuda HáNászi tanításával kezdődik. Ő volt az, aki
összegyűjtötte a Misnát, rendszerezte a Szóbeli Tant és írásba foglalta. Ő
mondta:
"Melyik a helyes út, amelyet az embernek választania kell? Az, ami becsületére
válik követőjének, és tiszteletet ébreszt iránta embertársaiban. Légy éppoly
elővigyázatos a kisebb parancsolatok betartásánál, akárcsak a jelentősebbekében,
mert nem ismerheted az ezzel járó jutalmat! Ugyancsak mérlegeld a parancsteljesítés
(anyagi) kárát az érte kapott jutalom ellenében, akárcsak a vétek hasznával szemben
annak káros voltát! Ezenkívül három dolgot végy figyelembe, és akkor nem esel
kísértésbe! Tartsd állandóan szem előtt, hogy mi van feletted: 1. látó szem és 2.
halló fül, valamint, hogy 3. a tetteidet könyvbe jegyzik." (Atyák 2:1)
- szavai a legtisztább istenfélelmet tükrözik, a "helyes útnak" az arany
középutat javasolja. Utal a "Tóra kerítésére": nem döntheti el mindenki
egyénileg, hogy melyek a fontosabb micvák, mert egy tilalom esetleges megszegése az
egész hagyományt gyengítheti.
"Rábán Gámliél, Jehuda HáNászi fia mondotta: >Jó, ha a Tóra-tanulás
valami gyakorlati munkával párosul, mert amíg mindkettővel el van foglalva az ember,
'elfelejt' vétkezni. Az olyan Tóra-tanulás ellenben, amely nincs munkával egybekötve,
végül kárba vész, és vétket von maga után. Akik a közélettel foglalkoznak,
tegyék önzetlenül. Ez esetben atyáik érdeme mindörökké segítségükre lesz,
igazuk örökké tart, (és emellett) olyan jutalmat kapnak, mintha saját maguk,
önerejükből tették volna mindezt.<
>Legyetek óvatosak a hatalmon lévőkkel, mivel azok csak a saját érdekükben
barátkoznak, amikor ez hasznukra van, de nem állnak ki az ember mellett, amikor az
rájuk van utalva.<" (Atyák 2:2-3)
- a Talmud korában minden mesternek volt - úgymond - polgári foglalkozása, például
Hillél favágó volt, Sámáj építész. A Tóra-tanulás ötvözése a munkával
elkergeti az ember bűnös gondolatait, nem engedi felszínre jutni a rossz ösztönt. A
közéleti személyiségek önzetlensége napjainkban esetleg a kartativ tevékenységet
folytatókra igaz. Ezek a mesterek, igaz, sok száz évvel korábban éltek, ezen szavaik
magyarázat nélkül érthetők minden kor, így a XXI. század emberének is,
gondolatvilágukat teljes mértékben magáénak teheti. Hiába telt el mintegy kétezer
év, politikusok, ügyvédek mit sem változtak, ugyan úgy távol kell tartani magunkat a
hatalmon lévőktől, mert ők csak a saját pillanatnyi érdeküket tartják szem előtt.
"Hillél mondotta: >Ne különülj el a közösségtől, ne bízd el magad
halálod napjáig, ne ítéld el felebarátaid, míg helyzetében nem voltál, ne mondd
érthetetlen dologra, hogy idővel érthető lesz, és ne mondd, hogy 'Majd ha ráérek,
tanulok', mert mert hátha nem fogsz ráérni...<" (Atyák 2:4)
- egyes Talmud-magyarázók szerint ez a Hillél az "Öreg", dinasztiaalapító,
mások szerint II.Hillél, Jehuda HáNászi unokája. Mindenesetre tanításai
szólásmondássá váltak. A Talmud szerint ha egy zsidó kivonja magát a
közösségből, nem részesül a közösség vígaszában. Ha valaki magát igaz embernek
tartja, biztos a tudásában, önelégültség töltheti el, mely a bűn forrása lehet.
Nem ítélhetünk meg senkit cselekedetei alapján, míg magunk nem voltunk a
helyzetében, mert lehet, hogy egy hasonló szituációban magunk is úgy viselkedtünk
volna. "Ne mondd érthetetlen dologra, hogy idővel érthető lesz" - egy
magyarázat közben a hallgatóban nem szabad kételyt hagyni dolgok jelentését
illetően, mondván, hogy "ha majd nagy leszel, megérted", mert rossz
következtetésekre juthat. A tanulást pedig nem szabad halogatni, mert az idő elszáll,
ezt nem lehet vissza hozni, a lemaradást pótolni.
A második fejezet további mesterei Jochánán ben Zákkáj és öt
tanítványa. Őt szintén Mózeshez és Ezrához, valamint Hillélhez hasonlítja a
hagyomány. Ő volt az, aki a második Szentély pusztulásakor egy koporsóban
kimenekíttette magát az égő Jeruzsálemből és a Nagy Gyülekezetet, a Kneszet
HáGdolát Jávnéban újra életre hívta.
"Hilléltől és Sámájtól Rábán Jochánán ben Zákáj vette át a hagyományt.
Ő szokta mondani: >Ha sok Tórát tanultál, ne légy beképzelt, hiszen ezért
lettél teremtve!<" (Atyák 2:8)
Számtalan tanítványa közül a Misna az öt legjelentősebbet említi. Ők is
három-három dolgot mondtak. Ezek közül néhány:
"Eliézer rabbi tanította: >...Térj meg egy nappal halálod előtt!<"
(Atyák 2:10)
- mivel nem tudjuk halálunk napját, úgy kell élnünk, mintha minden nap megtérnénk,
tehát Tesuvával.
"Joszé rabbi mondta: >...Igyekezz Tórát tanulni, mert ezt nem kapod meg
örökségként!<" (Atyák 2:12)
- lehet az embernek a felmenői között bármilyen csodarabbi vagy Talmud-tudós, ha ő
maga nem tanul Tórát, nem lesz része az örök életben.
"Simon rabbi szokta mondani:>...amikor imádkozol, az ne olyan legyen, mint a
kényszermunka, hanem esdeklés és fohász legyen a Mindenütt Jelenlévő előtt,
akiről az Írás azt mondja: 'Bizony irgalmas és könyörületes Ő, hosszantűrő és
kegyelmes és megmásítja a balvégzetet.' (Joél 1:13), és ne tartsd magad
(javíthatatlanul) rossznak!<" (Atyák 2:13)
- az ima mechanikus mondásától int, ne úgy fogjuk fel, mint egy kellemetlen
kötelességet, hanem legyen könyörgés, melyet ha saját szavainkkal is kiegészítunk,
jobban átérezzük. Ugyanakkor nem szabad az Ö'Valótól "kikényszeríteni"
kérésünket. Ha az ember morális szempontból javíthatatlannak tartja magát, nem fog
"megjavulni", csak még rosszabb lesz. A bűn forrása lehet, ha imájáról azt
hiszi, hogy nem talál meghallgatásra.
A harmadik és negyedik fejezetben mintegy negyven rabbi bölcs mondása szerepel.
Ebben a fejezetben elsősorban a tanításra, nevelésre szólítanak fel a mesterek. A
Tórát csak a hagyománnyal lehet megőrizni, ezért tovább kell adni nemzedékről
nemzedékre.
"Ákávjá ben Máhálálél szokta volt mondani: >Három dolgot végy figyelembe,
és akkor nem fogsz bűnbe esni. Fontold meg, 1. honnan jössz; 2. hová mégy; és 3. ki
előtt kell majd tetteidről számot adni! Honnan eredsz? Tisztátalan folyadékból.
Hová mégy? Por, nyüvek és férgek honába. S ki előtt fogsz majd számot adni? Az
Ö'Való, a Királyok Királya előtt, dicsértessék a Neve!<" (Atyák 3:1)
- Ákávjá a bűnbeeséstől óvja az embert. Ha figyelembe veszi ezt a három dolgot,
nem lesz fennhéjázó, léha, s ha szem előtt tartja, hogy a Legfelsőbb Hatalom előtt
kell majd számot adnia életéről, istenfélelem fogja el és szerénység,
elővigyázatosság a micvák betartásánál. Ez a tanítás az istenfélelemnek, tiszta
vallásosságnak olyan tömör, etikai foglalata, melyet Nachmanidész (1195-1270 post) is
fontosnak tartott. Fiához intézett levelében is idézi ezen gondolatokat: "A
szerénység istenfélelemhez vezet, mert a szerénység által a szívedbe költözik az
istenfélelem, amikor megszívleled..." - ezt a három dolgot. Rámbánnak egy
hitvita miatt kellett menekülnie Spanyolországból. Erec Jiszráélban, Akkóban
telepedett le, innen küldte levelét fiának, megtanítva őt a Teremtő útján járni.
A Tóra-tanulás - akár közösségben, akár egyedül - elengedhetetlen egy zsidó ember
számára. "Ha két zsidó összejön, és szó van köztük a Tóráról, akkor
I'ten szelleme (SHINÁ) lakozik közöttük" - Chániná ben Trádjon rabbi mondta
(Atyák 3:2).
"Akiva mondotta: >I'ten mindent előre lát, de ez nem hiúsítja meg a szabad
elhatározást. A világ jóhiszeműen (jóindulattal) lesz megítélve, ámde mindenben a
cselekedetek többségének minősítése a döntő.<" (Atyák 3:15)
- az ember előtt két út áll, csak rajta múlik, hogy a rossz vagy a jó mellett dönt.
I'ten megmutatja mindkettőt, sőt kéri is az embert, hogy válassza a jót,az életet.
Csak az embernek adatott meg a szabad választés lehetősége. A Gondviselés előtt
azonban semmi nincs titokban, ismeri az ember szívét. A világ jóhiszemű megítélése
a jó cselekedetek "mennyiségétől" függ.
"Ben Ázáj mondotta: >Ne nézz le senkit, és ne tarts lehetetlennek semmit, mert
nincs olan ember, akinek ne jönne el az ideje, és nincs olyan dolog, ami valahol ne
lenne helyénvaló.<" (Atyák 4:3)
- mivel az Ö'Való a saját képmására teremtette az embert, nem szabad senkit
lebecsülni, mert így az Ö'Valót szégyeníti meg. A világ teremtése tökéletes,
ezért szükség van benne a legkisebb élőlényre is. A legalacsonyabb rangú embernek
is eljön egyszer az ideje, nélkülözhetetlen lesz a személye. Semmi nem fölösleges,
mindennek helye van valahol a világban.
"Jánáj rabbi szokta mondani: >Nincs módunkban sem felfogni, sem megmagyarázni
akár a rosszak jólétét, akár az igazak szenvedéseit.<" (Atyák 4:15)
- a zsidó filozófia örök problematikus kérdése, hogy a gonoszaknak miért megy jól
soruk, az igazak pedig miért szenvednek. Úgy tűnik, Jánáj rabbinak nincs válasza.
Tény viszont, hogy a rosszaknak nincs erkölcsi megfontolásuk, felebaráti szeretetről
hírből sem hallottak, így a saját érdekeik szerint élnek. A kozsnitzi Mággid,
chászid bölcs szerint az emberek többsége közepes és nem e két szélsőséghez
tartozik. Minden a magatartásán, döntésein múlik és vállalnia kell a felelősséget
értük.
Az Atyák ötödik fejezetében a bölcs mondások név nélkül szerepelnek - csak az
utolsó három pontban említik nevükön a rabbikat -, mintegy a Misna kollektív
véleményének összefoglalása. A fejezet elején a számok kapnak szerepet: a tizes,
hetes, négyes, majd néhány olyan bölcsesség, mely úgy kezdődik, hogy "Minden,
ami ..." / "Aki..."
"...minden vita eredménnyel zárul, amelyet önzetlenül, I'ten nevében
folytatnak." (Atyák 5:17)
"Aki az alábbi három tulajdonnsággal rendelkezik, az Ábrahám ősapánk
tanítványának mondhatja magát... 1. a jóindulat; 2. az alázatos szellem; 3. a
szerény lélek..." (Atyák 5:19)
A hatodik fejezet dicshimnusz a Tórához. Nem tartozik szorosan a Pirké Ávóthoz,
tulajdonképpen azért csatolták hozzá, hogy a  és  közötti hat szombatra jusson egy-egy fejezet.
A bölcsek tanításai három irányba hatnak: 1. az egyén felé; 2. a közösség,
társadalom felé; és 3. az Ö'Való felé.
1. Az embernek kötelessége Tórát tanulnia és a tanultakat a cselekedeteibe építeni.
Ennek jutalma nem evilági.
2. Gyakoroljon szeretetet, jó cselekedetet embertársai iránt. A tanultak gyakorlatban
való alkalmazása itt kapcsolódik össze a közösség iránti kötelezettségekkel.
3. Mindez, a micvák teljesítése, az Ö'Való parancsolata. Ha olyat teszünk
embertársainkkal, melyet nem szeretnénk, ha velünk tennék - s ez a magatartás szöges
ellentétben áll a zsidó vallással -, tudnunk kell, kit nézünk le és szégyenítünk
meg: azt, Aki a saját képmására teremtette az embert. (Jeruzsálemi Talmud, Nedarim 9)
"Nagy dolog a Tóra, mert életet ad művelőinek, mind ezen a világon, mind a
túlvilágon, amint az le van írva: >Mert életet adnak (a Tóra szavai) azoknak, akik
megtalálják őket, és gyógyulást egész testüknek.<" (Atyák 6:7; Mislé
4:22)
Felhasznált irodalom:
Naftali Kraus: Az ősi forrás. Fórum Rt. 1990
Dr. Molnár Ernő: TÁLMUD, A Talmud könyvei. Paginarium - Saxum Kft. Bp. 1997
SZIDUR- Sámuel imája. Chábád Lubavics Bp. 1996
Szent Biblia - Károli Gáspár ford. Magyar Bibliatársulat Bp. 1998
|
