Róna Tamás rabbijelölt:
A zsidó lélek és a böjtök


"A böjt arra való, hogy felrázza a szíveket, hogy kitáruljanak a magunkba tekintés kapui, hogy ráeszméljünk rossz cselekedeteinkre és őseink hibáira, melyek okozói voltak az e napokon bekövetkezett bajnak is. Az emlékezés odairányít bennünket, hogy mi jól cselekedjünk."

/RAMBAM/


Előszó

Ezt a művet egy olyan értekezésnek szánom, mely megpróbálja összefoglalni zsidóságunk böjtnapjait, az ezekkel kapcsolatos vallási törvényeket, történelmi háttereit, hagyományokat, szokásokat melyek kapcsolódnak a böjthöz.

Rendszereztem, két nagy csoportra bontottam böjtjeinket.
Első részben közösségiekkel, második részben pedig az egyéniekkel foglalkozom a dolgozat keretében. Két fontos vezérelvet tűztem ki írásomban mikor nekifogtam ennek az esszének.
Elsősorban, hogy egy művön belül fellelhető és használható forrásmunkákkal és exegézissel mutassam be zsidóságunk számára s mindennapi életünkben eme nagyon fontos sarkkövét úgy, hogy ezáltal bepillantást nyerhessünk a zsidó lélek mélységeibe, misztériumába.
Másodsorban pedig minden érdeklődő, aki meg akarja ismerni zsidóságunk böjtjeit, s ezáltal el akar mélyedni mind a zsidó tudományokban és zsidó vallásetikában e mű keretében magához veheti ezt.

Nagyon fontos, hogy a XXI. század küszöbén a zsidóságról - ami a mindenkori emberiségnek alappillére - a hétköznapi ember számára is, elérhetővé váljék.


Bevezetés

A bölcsek úgy látták, hogy önmagában a böjt nem szabadít meg a bajtól és a veszélytől, hanem csak az igazi, őszinte megtérés, a jó és önzetlen cselekedetek együttvéve. Éppen ezért úgy döntöttek, hogy böjtölni kell minden, a közösséget sújtó csapás miatt mindaddig, amíg az Ö.való meg nem könyörül.

A Tóra parancsa segítséget kiáltani és sófárt fújni minden csapás miatt, ami a közösséget éri. A sófárfúvás célja tudatosítani az emberekben, hogy helyzetük gonosz cselekedeteik miatt romlott meg, s egyúttal bűnbánatra szólítani fel őket, mert csak a megtérés szüntetheti meg a csapást.

A Kicur Sulchan Aruch egy teljes fejezete foglalkozik a közösségi böjtökkel, azok előírásaival:

"A próféták szavaiból kapott, parancs, hogy azokon a napokon, melyeken csapások érték őseinket, bőjtölni kell; a bőjtölés célja felserkenteni a szíveket, hogy keressék és meglássák a megtérés utjait, és hogy emlékeztessen a mi gonosz cselekedeteinkre és atyáink tetteire, amelyek olyanok voltak, mint a mi tetteink mostan, amiglen okozták nekik és nekünk mind e csapásokat. S e dolgokra emlékezve térjünk vissza bünbánattal, hogy megjavuljunk, mint a tóra mondja (M. II. 26. 40.): 'és bevallják bünüket és atyáik bünét.' Azért tartozik minden ember ezeken a napokon magába szállani, a tetteit megvizsgálni és rossz tetteit szánva-bánva megszüntetni. Nem a bőjtölés maga a lényeg... a bőjt nem más, mint felkészülés a megtérésre."
/Kicur Sulchan Aruch CXXI.1./

A biblikus időkben a böjt kezdetét sófárfújással jelezték, a böjtölők a földön ültek, zsákból (durva anyagból) készült ruhát öltöttek, port és hamut hintettek fejükre.

A Talmud előtti időkben már összeállították a böjtök lajstromát, s ezzel egy külön könyv a Megilát táánit (Böjtök tekercse) foglalkozik.

A Talmud egy egész traktátusban tárgyalja a böjtöket; pontosan megírja a böjt szabályait, azt, hogy mikor és hogyan kell böjtölni. E szerint például böjtölni kellett: földrengés, sáskajárás, árvíz, dögvész esetén.

A középkorban az eluralkodó aszketikus szellem miatt megszaporodtak a böjtök. A diaszpórában - értelemszerűen - megszűntek a mezőgazdasági jellegű, az Izrael földjéhez kötődő közösségi böjtök és az egyéni böjtök kerültek előtérbe. Szokásban volt és van némely zsidó közösségben böjtölni például: rossz álom esetén, várható nehéz szülésnél, azért, hogy Tóra-tudós fiú szülessen, jahrzeitkor, valamely fogadalom következtében, vőlegénynek és menyasszonynak esküvőjük napján, s a shoára emlékezvén.

A zsinagógákban tíz böjtölő esetén a Tórából felolvassák Mózes második könyvének XXXII, 11-14 és XXXIV, 1-10 verseit, melyek Mózes könyörgését és az Ö.való megbocsájtását írják le.

A böjt megkezdése előtt szokás könnyen emészthető ételeket fogyasztása. Aki bőségesen étkezik, olyan mintha két napon át böjtölt volna - mondták bölcseink.
A böjt alatt sem ételt, sem italt nem fogyasztunk.

A böjt elmúltával pedig egy pohárka pálinkával, likőrrel készítjük elő gyomrunkat az étkezéshez.


Közösségi böjtök - táánit cibur


Jom Kippur Kátán - Kis Jom Kippur (1)

Nisszán, sziván, támmuz, áv, elul, valamint kiszlév, svát, ádár (első és második) hónapok újhold napjait (Ros Hódes) megelőző napokat nevezzük Jom kippur kátánnak.

E böjt arra emlékeztet, hogy a sivatagi, illetve a jeruzsálemi Szentélyben az újholdak napján külön áldozatokat mutattak be vezeklésül az elmúlt hónapban elkövetett bűnökért.

A Szentély idejében az áldozatok bemutatása hozott engesztelést az elkövetett bűnökre, míg napjainkban - Szentély nem lévén - a böjtölés és az imák helyettesítik az áldozatok bemutatását illetve hozzák meg az Ö.való bocsánatát bűneinkre.

A böjtölést - mely az étkezés és italfogyasztás tilalmát foglalja magába - napkeltekor kezdjük. Először a mincha ima után étkezünk.

Jom Ha Kippurim - Az engesztelés napja (2)

"Legyen nektek örök törvényül: a hetedik hónapban, a hónap tizedikén sanyargassátok lelkeiteket és semmi munkát ne végezzetek, a honos és a jövevény, a ki tartózkodik köztetek; mert e napon engesztelést szereznek számotokra, hogy megtisztítsanak benneteket: mind a ti vétkeitektől az Örökkévaló színe előtt megtisztultok. Szombat nyugalma az nektek és sanyargassátok lelkeiteket, örök törvényül."
/MózesIII. XVI, 29-32./

Ez az a nap az évben, mikor szabad, sőt a Tóra előírása szerint kötelesség böjtölni.

Jom Ha Kippurim - magyarul gyakran Jankipernek mondják - a zsidóság nagy lehetősége. Abban a vallásban, amely nem ismeri a vétekezés-gyónás - vezeklés-vétkezés végtelen körforgását, egyetlen egyszer egy évben megadatik a bűnbánatot követő engesztelés lehetősége.

A Tóra leírja a Jom Ha Kippuri-i Szentélyszolgálat kötelező áldozatait, számszerint tizenötöt, amiket Áháron főpap és utódai, a mindenkori főpapok mutatták be, hogy engesztelést nyerjenek "maguknak, házuk népének és Izrael közösségének." /Mózes III. könyve XVI. 16/

Az áldozatok között szerepelt - egyebek mellett - két kecskebak, melyek közül egyiket I-nek áldozták fel, ez volt a 'bűnbak', a másikat pedig a pusztaságba küldték el, hogy "magával vigye Izrael minden vétkét."
/Mózes III. könyve XVI. 16./

A szertartások szimbolikus jelentésével kommentátorok sora foglalkozott.

Jom HaKippurim volt az év egyetlen napja, amikor a Szentek Szentélyébe - ezt a Szentélyben egy külön elzárt rész képezte - a főpap beléphetett és ott bűnvallomást tett a maga és az egész nép nevében. Amikor aztán épségben visszatért a hívek közé, nagy volt az öröm, mivel ez azt jelentette számukra, hogy a főpap által bűnbocsánatot nyertek.

Jom Ha Kippurimot hosszúnapnak is nevezik, mivel ekkor - 25 órán át - a zsidó ember nem eszik, nem iszik és még a száját sem nedvesíti be.
E napon a hászidok is éppúgy böjtölnek, mint minden más zsidó, de ők nem az önsanyargatást tartják a legfontosabbnak.

Jom Ha Kippurimkor bölcseink a böjtön kívül még további megszorításokat írnak elő erre a napra: nem szabad bőrből készült cipőt húzni; nem szabad tisztálkodni; nem szabad a test kenése illatos kenőcsökkel és tilos a házasélet.
Maga a böjt rendkívül szigorú, mert még a száj nedvesítése is tilos.

Férfiaknál a 13. év, nőknél a 12. év felett kötelező a böjtölés, de csak és kizárólag egészséges emberek esetében. Ennél fiatalabbak is szoktak néhány órát böjtölni, hogy fokozatosan hozzá edződjenek a szokásokhoz, a Nap hangulatához.

Kol nidré

A hagyomány úgy tartja, hogy a szövege a spanyol inkvizíció idején keletkezett. Arról szól, hogy a kényszerítő körülmények miatt tett fogadalmak alól felmentve érezhessük magunkat és tisztán állhassunk az Ö.való ítélőszéke elé. A dallama szintén ekkor született, érződik benne a marannus zsidóság minden fájdalma.

A bűnvallomással kapcsolatban jegyezte meg egyszer reb Lévi Jichák a berdicsevi cádik - a mai nemzedék - higgyék el nekem - jobb, mint az előző korok nemzedékei. Azok ugyanis még Jom Kippur szent napján a templomban is rendületlenül hazudtak. Verték a mellüket és mondták: vétkeztünk, raboltunk, csaltunk (ásámnu, bágádnu...). Pedig ebből egy szó sem volt igaz. Olyan vétkeket vallottak be, amiket soha nem követtek el.
Ezzel szemben mi igazat beszélünk, amikor a viduj (bűnvallomás) szavait mondjuk. Valóban elkövettük azokat kivétel nélkül. Mi nem hazudunk a jó I-nek, már csak azért is megérdemeljük, hogy megbocsásson nekünk.

A muszáf áldozat keretében a főpap ekkor ejtette ki vallomásában azt a kimondhatatlan négybetűs I-nevet, amit zsidó ember nem ejt ki és nem ír le soha, és a főpap is csak ezen a napon. Amikor a Szentélyben a gyülekezet ezt meghallotta, mindnyájan arcra borultak és felkiáltottak:
"Áldott legyen a Neve, akinek dicső királysága örökkön örökké tart."

A Szentély pusztulása után az áldozati kultusz helyét az imák foglalták el. Ez utóbbi hangos kijelentést jelképezi a Muszáf ima alatti magatartásunk, amikor is több ízben leborulunk.

Amennyiben valakinek az orvosa megtiltja, hogy böjtöljön, akkor is köteles ennie, ha maga úgy is érzi, hogy képes kiböjtölni.

A böjt végét - a Neilá ima végeztével - egy hosszú kürtfújás jelzi.

Com Gedáljá - Gedáljá böjtje (3)

Tisri hónap harmadik napján (közvetlenül Ros HáSáná után) tartják a közösségek Gedáljá böjtjét. Ekkor Gedáljá ben Achikam meggyilkolásának emlékére böjtölünk.

"És volt a hetedik hónapban, eljött Jismaél, Netanja, Elisámá fiának fia,..." "...és tíz ember ő vele, Gedaljáhúhoz, Achikám fiához Micpában. És fölkelt Jismaél, Netanja fia meg a tíz ember, a kik vele voltak és karddal leütötték Gedaljáhút,..." "...és megölte őt, a kit Bábel királya az ország fölé rendelt."
/Jeremiás könyve XLI. 1-3./

Gedáljá ben Achikam volt az a férfiú, kit a jeruzsálemi Szentély - a Salamon építtette első Szentély - pusztulása ( ante 586) után a Júdában maradt lakosság fölé Nebukadonozor babilóniai uralkodó helytartóvá kinevezett. Ő a békesség híve volt, próbálta menteni a még menthetőt, de a lázadáspártiak, a Babilónia elleni lázadók a királyi családból származó Jismáél vezetésével megölték Gedálját (ante 582) és fellázadtak. Ezek után a babilóniaiak véres megtorlása következett, a maradék függgetlenség utolsó látszata is szertefoszlott hosszú-hosszú évtizedekig. Júda maradék lakosságát fogságba hurcolták, egy része pedig Egyiptomba menekült a babilóniai megtorlás elől. A hagyomány szerint Jeremiás próféta is itt lelte halálát.

Zakariás próféta ezt a böjtöt a 'hetetedik böjtnek' nevezi, mivel tisri hónapra esik, az pedig a hetedig hónap nisszántól számítva.

A böjt napkeltével kezdődik és a Nap nyugtával ér véget. "...szabad az egész előző éjjelen, egész hajnalhasadtáig enni." - áll a Kicur Sulchan Aruch 692. oldalán. Innentől kezdve már tilos az étel és az ital fogyasztása. "Szabad a test mosása és kenése, a cipő felvétele, a házastársak érintkezése."

A böjt alól természetesen felmentést kapnak a várandós és szoptatós nők, valamint a beteg is, még ha nincs is veszélyben. A kiskorúaknak - bár nem kell böjtölniük - de ha már megértik a gyász jelentőségét, akkor a böjtre való szoktatás végett csak kenyeret és vizet (a legegyszerűbb eledeleket) szabad adni, hogy a közösséggel együtt gyászoljanak.

Mint minden böjtre, erre is fennáll: "Izrael egész gyülekezetének, hogy közös szenvedés, csapás idején - mely ne jöjjön ránk többé! - bőjtöljön és imádkozzék..." ám "ha az idő nem alkalmas bőjtre, pl.üldözöttek, kiknek nem szabad bőjtölniök, hogy meg ne gyengítsék erejüket, vállalják magukra, hogy ennyi meg ennyi napot böjtölnek, a miután majd megmenekültek, akkor olybá számit nékik, mintha most bőjtöltek volna."
/ Kicur Sulchan Aruch CXI. 11./

E böjtre mondták bölcseink:
"A tanulság az, hogy az igaz emberek halála olyan (szomorú esemény) mint a Szentély felégetése."
/Talmud, Ros HáSáná 18a/

Ászárát betévét - Tévét hónap tizedike (4)

Tévét hónap tizedikén böjtölni szokás a zsidó közösségekben. Ezt a böjtöt mindig megtartjuk, nem halasztjuk el akkor sem, ha péntekre esik.

A böjt történelmi hátteréről olvashatunk a Királyok második könyvének 25. Fejezetében:

"És volt uralkodásának kilenczedik évében, a tizedik hónapban, a hónap tizedikén, jött Nabúkadnecczár, Bábel királya, ő meg egész hadserege Jeruzsálem alá és táborozott ellene; és építettek ellene ostrom-tornyokat köröskörül." "És az ötödik hónapban, a hónap hetedikén..." "eljött Nebúzaradán, a testőrök nagyja, Bábel királyának szolgája
Jeruzsálembe. Elégette az Örökkévaló házát és a király házát; meg Jeruzsálem házait mind és minden nagy házat elégetett tűzben. Jeruzsálem falait pedig körös-körül lerombolta a kaldeusok egész hadserege, mely a testőrök nagyjával volt.
"
/Királyok II. könyve XXV. 1-10./

Nebukadonozor/Nebukadnecár babilóniai uralkodó ante 605-ben legyőzte a Nékó fáraó vezette egyiptomi seregeket, s így Júda országa Babilónia hűbérese lett. Egy ideig engedelmes alattvaló is volt Júda királya, de újból Egyiptomba vetette bizalmát és ismét csalódnia kellett. Nebukadnecár büntetetőhadjáratot indított Júda ellen, megtámadta Jeruzsálemet és ante 597-ben elfoglalta. A királyt, Jojákint és az ország főtisztviselőit Babilóniába hurcolta és királynak Cidkijáhut nevezte ki.

Az otthonmaradottak egy ideig tűrték az idegen uralmat, de erősebbnek bizonyult a függetlenség utáni vágy és fellázadtak. A válasz nem sokat késett, mert a babilóniai csapatok ante 587. tévét hónap tizedik napján ostrom alá vették Jeruzsálemet és elkezdődött a vég előjátéka; az ország, a Szentély pusztulásának, a babilóniai fogságnak e nap a kezdete.

Izraelben, a zsinagógákban ekkor emlékeztek meg a shoá áldozatairól is a főrabbinátus rendeletére, ám ma már kijelöltek számára egy másik napot: Nisszán 27-ét.

Béjn ha Mecorim - A gyászos Háromhét (5)


A Támmuz 17-e és Áv hó 9-e közötti három hetet 'Gyászos Háromhét'-nek hívják a 'szorongattatás idején' vagy a 'nehéz idők' Jeremiás verse alapján:

"...mind az üldözői utólérték őt a szorosok közepette."
/Jeremiás Siralmai I. 3./

Gyász-szokások vannak érvényben, egyre súlyosabbak, amint közeledik Tisá BeÁv, mégpedig három lépésben, három szakaszban:

1. Támmuz 17-től Áv hó Ros Chodes napjáig: nem vágatunk hajat, nem borotválkozunk, nem rendezünk vigasságokat. Mi askenáz zsidók házasságkötést sem tartunk egészen áv hó 10-ének délutánjáig, mert addig állt lángokban a Szentély.

2. Ros Chodes Áv-hó, azaz Áv hó 1-től Tisá Be Áv másnapjáig - ez a Kilenc Nap, jiddisül Nájnteg. Továbbra is tilos a nyiratkozás, borotválkozás, szórakozás, mennyegzőtartás, ezenkívül tilos húst enni és bort inni, mert a Churbán, a Szentély pusztulása kovetkeztében nem áldozhatunk húst és nincs italáldozat.

3. Az a hét, amelyre Tisá Be Áv esik, a szombat kimenetelétől - az askenáz szokás szerint Áv hó első napjától - kezdve újabb tilalmak csatlakoznak az előzőekhez: tilos kedvetlésből fürdőzni, s az egész gyászhangulat nyomasztóbb. Nem költözünk be új lakásba, nem vásárolunk új ruhaneműt, mert mindez örömet szerez.

Bár a hústalan Kilenc Napokban vagyunk, szombaton kivételesen eszünk húst és iszunk bort, de azért nem függesztjük fel egésézen a gyászt: új ruhát nem öltünk.
Mocé-Sábátkor Hávdálát tartunk borral, de nem isszuk meg, hanem egy kisgyermeknek adjuk oda azt.

Siváászár beTámmuz - Támmuz hónap tizenhetedike (6)

Támmuz hónap tizenhetedik napjához a zsidóság sok szomorú eseményt kapcsol, kiemelvén gyászos mivoltát. A Misna, Táánit negyedik fejezete foglalkozik többek között eme gyásznappal:

"Öt dolog történt atyáinkkal siváászár betámmuzkor..." "...siváászár betámmuzkor törtek össze a kőtáblák, és megszünt az állandó, és áttörték a várost, és Aposzthémosz elégette a Tórát, és bálványt állítottak a Szentélybe."
/Misna Böjt traktátus, IV. 1-2./

- Mózes sziván hó hetedikén ment fel a hegyre, hogy átvegye a kőtáblákat, melyeken a Tíz parancsolat állt. A Tórában így olvashatjuk:
"A harmadik hónapban, miután kivonultak Izraél fiai Egyiptom országából..."
/Mózes II. könyve XIX. 1./

A harmadik hónap sziván hava, s e hónap hetedik napján ment fel Mózes Színáj hegyére, s maradt ott 40nap és 40 éjjelen át, hogy a nép megkapja az Ö.való parancsolatait, melyet Kőtáblára vésett számukra.

"...hadd adjam neked a kőtáblákat, meg a tant és a parancsolatot, melyeket írtam, hogy tanítsam őket... és fölment Mózes Isten hegyére." "...és szólította Mózest a hetedik napon..." "...és volt Mózes a hegyen negyven nap és negyven éjjel."
/Mózes II. könyve XXIV. 12.,15.,18./

Mózes a hegyen maradt támmuz tizenhatodikán estig, és lejött onnan támmuz tizenhetedikén, s ekkor látta az aranyborjú körül táncoló embereket,
"... akkor föllobbant Mózes haragja, levetette kezeiből a táblákat és öszetörte azokat a hegy alján."
/Mózes II. könyve XXXII. 19./

- A következő gondolat, mellyel a Misna foglalkozik: "megszünt az állandó ". Jeruzsálem osrtormának idején ezen a napon szűnt meg az állandó áldozat (churbán támid), mert nem volt már bárányuk, amit feláldozhattak volna. RAMBAM szerint ez az első Szentély idején történt, azaz ante 586-ban. Voltak olyan bölcsek, kik úgy vélekedtek, hogy ez a második Szentély ostromának idejében történt, 70-ben. Az első Szentélyt még Nabukodonozor babilóniai uralkodó seregei másfél éves harc árán áv hónap kilencedikén (tisá beáv) foglalták el, véget vetve az önálló zsidó államiságnak.

- "... és áttörték a várost..." - írja a Misna. A rómaiak ekkor törték át Jeruzsálem falait a második Szentély idejében, 70-ben.
(Az első Szentély pusztulása idején a városfalakat támmuz kilencedikén törték át: "A negyedik hónapban, a hónap kelenczedikén..." "Áttöretett a város,..." /Jeremiás LII. 6.7./)
Júdeában a mómaiak elleni harcok Néró uralma idejében, 66-ban kezdődtek, ki legjobb hadvezérét, Vespasianust - a későbbi császárt - küldte a rebellió megfékezésére. A hősies ellenállás dacára a római légiók győzelmesen vonultak az ország belseje felé és elkezdték Jeruzsálem ostromát. Az új fővezér, Titus - Vespasianus fia és a későbbi utóda a császári trónon - légiói hódították meg végül is Jeruzsálemet. Az ostrom idején sikerült kijutnia a városból Rábbán Johánán ben Zákkájnak és létrehoznia Javne városában a zsidóság fennmaradását, továbbélését biztosító tanházát, iskoláját.

- "...és Aposzthemosz elégette a Tórát..." - a Gemárá bölcsei azt írják, hogy ezt a tényt hagyományként kapták elődeiktől. Feltehetőleg ez is ante II. században történhetett.

- "... és bálványt állítottak a Szentélybe." A hagyomány szerint ugyanaz az Aposzthemosz tette, a másokdik Szentély napjaiban (feltehetőleg Antiochus Epiphanes uralkodása idején).

Valószínűleg ez a Makkabeusok felkelését megelőzően az ante II. században történt, mások szerint ez az első Szentély idejében Menáse király uralkodása alatt (ante 686-642) történhetett.

Támmuz tizenhetedikével kezdődik a három gyászhét (bén hámcárim - ezen napok emlékeztetnek minket az első Szentély közelgő pusztulására, valamint arra, hogy a római légiók 70-ben támmuz tizenhetedikén áttörték Jeruzsálem városfalát és az idő előrehaladtával egyre közelebb kerültek a Szentélyhez, egyre közeledett a vég, a pusztulás, a zsidó államiság megsemmisülése.)

E napon napkeltétől böjtölünk a csillagok feljöveteléig; tilos az étkezés és az italfogyasztás.

Tisá beáv - Áv hónap kilencedike (7)
Áv hónap kilencedike a zsidóság legnagyobb gyásznapja. A hagyomány szerint e nap mindig szerencsétlen nap volt, sok tragikus esemény történt áv kilencedikén. A Misna táánit traktátusában ezt olvashatjuk:

"Öt dolog történt atyáinkkal... tisá beávkor." "Tisá beávkor rendeltetett el atyáinknak, hogy nem mehetnek be az országba, és lerombolták a Szentélyt először és másodszor, és elfoglalták bétert, és felszántották a várost."
/Misna Böjt traktátus, IV. 1.,3./

- "Tisá beávkor rendeltetett el atyáinknak, hogy nem mehetnek be az országba..." - vagyis Erec Jiszraelbe.
Bölcseink szerint ekkor határozta el az Ö.való, hogy nem mehetnek be Kánaán földjére az Egyiptomból kivonult zsidók. Negyven évig kell a sivatagban vándorolniuk, míg megszületik és felnő egy új generáció, akik elfoglalhatják az országot. Ez volt a büntetésük, mert kételkedtek az Ö.való ígéretében.

"Bizony mindazon férfiak, a kik látták dicsőségemet és jeleimet, melyeket míveltem Egyiptomban és a pusztában, de megkisértettek engem immár tízszer és nem hallgattak szavamra, nem fogják látni az országot, a melyről megesküdtem őseiknek; s mind a gyalázóim nem fogják látni." "Nem fogtok ti bemenni az országba... de gyermekeitek,... azokat beviszem, hogy megismerjék az országot, melyet ti megvetettetek." " S fiaitok barangolók lesznek a pusztában negyven évig ... míg végkép ott maradnak hulláitok a pusztában." "...erre kifakadt az egész nép, s fölemelték hangjukat és sírt a nép azon éjjel."
/Mózes IV. könyve XIV. 1.,22.,23.,30.,31.,32.,33./

A Gemara hozzáfűzi, hogy akkor határozta el I., hogy a Szentély ugyanazon a napon, áv hó kilencedikén fog elpusztulni. "Így szólt az Ö.való: Ok nélkül sírtatok ma, és én állandósítom nektek a sírást ezen a napon, nemzedékeiteken át." - olvashatjuk a Talmud, Táánit 29a lapján.

- A hagyomány szerint e napon került Egyiptomba rabszolgának József. Nemsokára követték őt családtagjai és rövid időn belül megkezdődött az egyiptomi rabszolgaság.

- "És lerombolták a Szentélyt először és másodszor" - Nabukodonozor seregei ante 586-ban ezen a napon gyújtották fel a Salamon építtette jeruzsálemi első Szentélyt, miután elfoglalták a várost. A Királyok könyvében olvashatunk erről:

" És az ötödik hónapban, a hónap hetedikén... eljött ... Bábel királyának szolgája Jeruzsálembe. Elégette az Örökkévaló házát és a király házát; meg Jeruzsálem házait mind és minden nagy házat elégetett tűzben."
/KirályokII.könyve XXV.8-9./

Egy berajtában áll: "Nem lehet azt mondani, hogy hetedikén, mert másutt azt olvassuk tizedikén. És nem azt mondani, hogy tizedikén, mert másutt azt olvassuk, hetedikén. Mikor történt hát? A pogányok hetedikén bementek a Szentélybe, ahol mulatoztak és romboltak. És kilencedikén este felé felgyújtották a Szentélyt és az égett tizedikén egész nap.

A "másodszor" arra a gyászos eseményre utal, hogy szintén e napon gyújtották fel a babilóniai fogságból hazatértek által felépített és Heródes uralkodása alatt átépített második Szentélyt, a Titus vezette légiók 70-ben.

- "... és elfoglalták Bétert..." A Bár Kohba felkelés végén (ante 135) e napon foglalták el a rómaiak Betér (Bétár, Bét-tér) várát, a felkelők utolsó erősségét.

- "...és felszántották a várost." E napon rombolták le Jeruzsálemet és szántották fel helyét Turnus Rufus,, Júdea tartomány helytartójának utasítására a Bar Kohba felkelés után. A város új neve: Aelia Capitolia lett és zsidók nem lakhattak Jeruzsálemben.

Áv hónap kilencedike - hasonlóan Jom HaKippurimhoz - teljes böjtnap, napnyugtától a másnapi csillagok feljöveteléig - 25 óra) tart és a szokásos szombati munkatilalmak, valamint a következő tilalmak érvényesek: tilos az étkezés és az italfogyasztás; nem viselhetünk bőrcipőt, mely a régi időkben a kényelem és gazdagság jele volt; a tisztasági mosdáson kívül tilos fürdeni, mosakodni; s tilos a házasélet.
A böjt előtti utolsó étkezésnél (áruhát máfszeket) szokás gyümölcsöket és hamuval meghintett tojást enni.
A tojás a gyász jelképe, a néma fájdalomé a sors forgandóságáé.

A zsinagógába vászoncipőben, papucsban megyünk. Csak egy gyertya ég az előimádkozó asztalán, félhomály van, a frigyszekrényen nincs díszes parochet, mindenki megfordított széken, padon vagy a földön ül, és fojtott, kántáló hangon olvassuk Jeremiás siralmait. A felolvasás után gyászénekeket (kinot) olvasunk, majd köszönés nélkül halkan távozunk. Reggel az imákhoz nem öltünk fel tálitot, nem légolunk tfilint sem, mert ez dísz és ezen a napon a zsidóság dísze, ékessége a Szentély elpusztult.

E napon nem szokás kezet fogni, egymást üdvözölni. Tórát sem tanulunk, mert az megörvendezteti a szívet.
Volt olyan szokás néhol, hogy a gyerekek Jeremiás siralmainak olvasása és a kinotok mondása közben bogáncsot, szamártövist dobáltak a kegyelettevők közé.

A szomorú nap után, áv hónap tizedikén délig szokás még, hogy nem eszünk húst és nem iszunk bort, mert a hagyomány szerint a Szentély egészen addig égett.

Tisa beáv után megváltozik a hónap elnevezése: menáhem áv, vagyis vígasztaló áv lesz a neve. Egy régi legenda szerint Napóleon éppen tisa beáv napján ment el egy zsinagóga előtt, s csodálkozva hallgatta, hogy milyen hangosan kiabálnak, jajveszékelnek odabenn. Megkérdezte tőlük, hogy mi ennek az oka, s elmondták, hogy az országukat, Jeruzsálemet, és a Szentélyt 1800 évvel ezelőtt rombolták le. Napóleon mélyen megindulva mondotta: "Az a nép, amely hazájának elvesztését még 1800 év elteltével is siratja, és nem felejti el, az a nép soha nem pusztul el. Az a nép biztos lehet abban, hogy egyszer vissza fog térni hazájába."

Táánit Eszter - Eszter böjtje (8)

Purim előtti napon, vagyis ádár hónap tizenharmadik napján tartják a zsidó közösségek tagjai ezt a böjtöt.

A böjtöt arra való emlékezésül rendelték el bölcseink, hogy Perzsiában Áhásvéros (ante 485-465) király uralkodása alatt főminisztere, Hámán elhatározta, hogy elpusztítja a birodalomban élő összes zsidót. Mikor ez a terv Eszter királyné tudomására jutott elrendelte Susánban (Szúza, a perzsa birodalom egyik központja) élő összes zsidónak, hogy:
"... ne egyetek és ne igyatok három napig, éjjel-nappal: én is, meg leányzóim azonképen bőjtölni fogok,..."
/Megilát Eszter IV.16./

A böjt pirkadatkor veszi kezdetét, és napnyugtával ér véget. Tilos az étkezés és az italfogyasztás.

Káf sziván - Sziván hónap huszadika (9)


Sziván hónap huszadikán több szomorú esemény történt, ezért e napot a hagyományhű zsidóság böjt- és gyásznapként tartja meg, köztük a magyarországi ortodox zsidóság is.

- 1171. sziván 20-án halt mártírhalált a franciaországi Blois város zsidó közössége, mert egy keresztény gyermek rituális meggyilkolásának hamis vádjától felbőszült tömeg rájuk gyújtotta az épületet, ahová menekültek. Rábbénu Tám (RÁSI egyik unokája) rendelte el a franciaországi közösségeknek először az e napról történő megemlékezését.

- Az 1648/49-es lengyelországi és ukrajnai pogromokra emlékezvén a lengyel zsidóság számára is böjt és gyásznap ez a nap.

- A magyarországi és az innét elszármazott ortodox zsidóság ekkor emlékezik meg az európai, köztük a magyarországi zsidóság hatmilliónyi áldozatáról.

- Aki nem tudja mártír-hozzátartozójának pontos halálozási napját, az ekkor emlékezik meg kegyelettel róla.

A közösségek tagjai napkeltétől napnyugtáig böjtölnek; tilos az étkezés és az italfogyasztás.

Táánit séni-hámisi-vséni - Hétfő-csütörtök-hétfő böjt (10)

Némely közösségekben szokás böjtölni ezeken a napokon ijjár és chesván hónapok második hetében.

Ijjár hónap a pészách ünnepét, chesván hónap pedig szukot ünnepét követi. Az ünnepi örömben, vígasságban előfordulhatott, hogy valaki többet evett, ivott a kelleténél, lazábban vette a vallási előírásokat, s így akarva-akaratlanul vétkezhetett.

Ezek a napok hivatottak ezen vétkek jóvátételére. A hétfői és a csütörtöki napok a hagyomány szerint különösen alkalmasak a böjtölésre, mert ezek a kegyelem napjai. A bálványimádás (aranyborjú) esete után Mózes a második kőtáblákért csütörtöki napon ment fel a Színáj-hegyre és negyven nap múlva, azaz hétfőn jött le meghozva a megbocsátást.

A Misna szerint chesván hónapban azért kell böjtölni, hogy adjon az Ö.való elég esőt a földeknek. Az ijjár havi böjt célja pedig az, hogy ne legyen eső, mert az aratás idejében már nem áldás. (Misna, Táánit traktátus I.4.)

A böjt napfelkeltétől a mincha ima elmondásáig tart. Ekkor is tilos az étel és az ital fogyasztása.
"Elérkezett Márchesván 17-e és még nem esett az eső. Ez az utolsó időpont, ameddig az őszi esőzéseknek meg kell kezdődnie Erec Israelben. Az esős időszak három fontos időpontja Rabbi Meir szerint márchesván 3-a - esős időszak kezdete, 7-e - ez az 'adj harmatot és esőt' mondásának kezdete, és 17-e. Az egyedülállóak (a tanult emberek) elkezdték a háromszori böjtölést, böjtöltek hétfőn csütörtökön és a rákövetkező hétfőn. Sötétedéstől esznek és isznak, azaz a böjtölő hajnalhasadtáig ehet és ihat, de csak akkor, ha előtte nem aludt. Ha pedig aludt egy órát folyamatosan nem kezdthet újra enni, mégha éjszaka is van."
/Misna,Táánit traktátus I. 4./

"Elérkezett Kiszlév a hónapok sorában Nisszántól számítva a kilencedik hónap - és még nem esett az eső, vagyis a tanult emberek befejeződött böjte nem járult eredménnyel, a Bész Din, a zsidó vallási bíróság, három böjtöt rendelt el a közösségnek: hétfőre, csütörtökre és a rákövetkező hétfőre.
/Misna, Táánit traktátus I. 5./


"Elmúltak ezek az első három közösségi böjt és nem találtak meghallgatásra, azaz nem kezdett esni az eső, a Bész Din három újabb böjtöt rendelt el a közösségnek hétfőre, csütörtökre, és a rákövetkező hétfőre. Ezeken a napokon már tilos volt mindenféle munkavégzés. Mosdás, tilos az egész testet meleg vízben megmosni. Tilos a test kenése, a szandál viselése és a nemi érintkezés és bezárják a fürdőket. Elmúltak ezek a második három szigorított közösségi böjt, és nem találtak meghallgatásra, azaz még mindig nem esett az eső, a Bész Din még hetet rendelt el nekik, a közösségnek -, három egymást követő hét hétfőjére és csütörtökére, és a negyedik hét hétfőjére ami 13 közösségi böjt az előző hattal együtt...Ezek a hét utóbbi böjt szigorúbbak mint az elsők, mert ezekben riadót fújtak, megfújják a sófárokat, és bezárják a boltokat...Hétfőn sötétedéskor elfordítják, vagyis
estefele kicsit kinyitják az élelmiszerboltok ajtaját, hogy a böjt befejeztére szükséges élelmiszereket meg tudják venni és csütörtökön megengedett egész napra kinyitni az élelmiszerboltokat a szombat tisztelete miatt, hogy meg lehessen venn a szombatra szükséges élelmet.
"
/Misna, Taanit traktátus I. 6./

"Elmúltak ezek az utolsó hét közösségi böjtök, és nem találtak meghallgatásra, azaz nem esett az eső, nem rendeltek el újabb közösségi böjtöket..."
/Misna, Taanit traktátus I. 7./

"Kiviszik a ládát a város utcáira, a Tóraszekrényt a Tórákkal együtt kiviszik az utcákra, hogy ezzel jelképezzék, hogy 'segítségért kiálltunk bezárkózva és nem kaptunk választ. Most nyilvánosság előtt imádkozunk ezzel alázva meg magunkat."...Hamut hintenek a ládára, mivel a Tóraszekrény az Ö.való képviselője, ezzel a szimbólikus szertartással jelzik, hogy az Ö.való is részese a bánatuknak. A fejedelem - a város polgári vezetője - fejére és a Bész Din vezetőjének - a város szellemi vezetője - fejére, valaki a népből vesz a hamuból és ráhinti a fejükre, oda, ahova a tfilint, az imaszíjat szokták helyezni... és mindenki hint a saját fejére. A vén aki velük van - egy tapasztalt és tanult ember - serkentő beszédet mond előttük."
/Misna, Taanit traktátus II. 1./

"Az első három böjtöt, azok, melyeket a bész din eső miatt rendelt el a közösségnek - az őrség tagjai - az adott hét őrségének tagjai - böjtölik és nem fejezik be: nem böjtölnek estig, mert lehet, hogy túl nehéz lesz a szolgálat az adott böjt nap apai házának és akkor az egész őrségnek segítenie kell.
Ha pedig egész nap böjtölnek, már nem marad erejük dolgozni. A böjtnek ezt a fajtáját hívják pár órás böjtnek - táánit sáot.- s az apai ház tagjai - az adott böjtnapon a Szentélyben szolgálatot végző főpapok - nem böjtölnek egyáltalán..
."
/Misna, Taanit traktátus II. 6./

"Ugyanígy az a város amelyben dögvész van pestis, vagy más súlyos fertőző betegség, vagy rom - földrengés döntötte romba a város házait...ez a város böjtöl és riadót fúj; s az egész környéke böjtöl és nem fúj riadót."
/Taanit traktátus III. 4./

"Ezekre fújnak mindenütt riadót - az alább felsorolt csapások esetén böjtölnek és megfújják a sófárokat - az aszályra és a gabonarozsdára, mely a zöldellő gabona betegsége, amitől megsárgul és elfonnyad -, a sáskákra és a chaszillra, amelyek felfalják a gabonát és a gyümölcsöket, a vadállatra és a kardra - hadoszlopok, amelyek egyik helyről a másikra vonulnak letaposva gabonát, elpusztítva termést... merttovaterjedő csapás - olyan csapás, amely átterjedhet egyik helyről a másikra, így országos veszélyt hordozva magában.
/Taanit traktátus III. 5./


 

Egyéni böjtök - táánit jáhid

"Ahogyan a közösségnek parancskötelessége, hogy böjtöljön és imádkozzék minden bajban, ugyanígy kötelessége minden egyes embernek a böjt. Ha egyes ember akar böjtölni, azt már az előző napi minchában (délutáni ima) kell magára vállalnia. Ha több egymást követő napon akar böjtölni, habár a közöttük való éjjeleken eszik és iszik, elég azok egyszeri vállalása. Ha pedig nem egymás után következő napok után akar böjtölni pl. hétfő-csütörtök-hétfő, akkor minden böjtöt előző nap mincha imájában külön kell vállalni. Az egyéni böjtön szabad reggel a szájat kimosni."
/Kicur Sulchan Aruch CXXVII. 1- 13./

Böjt rossz álom esetén


"Ha valaki valamely álma miatt akar böjtölni, annak sem kell előre vállalnia böjtöt. A mincha főimádságában, a Smá Kolénu szakaszában elmondja az Ánénu imát.
Ez is 12 órás böjt, vagyis napkeltétől a minchá ima utánig tart
."
/Kicur Sulchan Aruch CXXVII. 14.,15./

A házasulandó felek böjtje

Az ifjú párnak a chüpe szertartás utánig kell böjtölni, aznap Napkeltétől. Ha túl későre tették a házasságkötést, akkor ehetnek valamit a csillagok feljövetele után. Nem böjtölnek Ros Chodeskor - ha arra esik az esküvő, Áv hó 15-én, Sávuot másnapján, Svát hó 15-én, és Purim másnapján, kivéve Nisszán hó újholdját, mert akkor kötelező a böjt.

Tévét hónap nyolcadika

Eme böjt nem közösségi, hanem egyéni böjt, ezen belül is a jámborok böjtje (táánit cádikim) közé tartozik, melyet csak néhány közösségben tartanak.

A hagyomány szerint ezen a napon fejezték be a T'nach lefordítását héberről görög nyelvre a Második Szentély fennállásának idejében II. Ptolemaios Philadelphos (ante 285-246) egyiptomi uralkodó utasítására Pharos szigetén. E mű az úgynevezett Hetvenes-fordítás vagy Septuaginta.

A böjtölők e napon napkeltétől a mincha ima utánig nem étkeznek és nem fogyasztanak folyadékot.

Tévét hónap kilencedike

Tévét hónap nyolcadikához hasonlóan az e napon tartott böjt sem közösségi, hanem egyéni böjt, s ezen belül is a táánit cádikok böjtje.

A hagyomány szerint ekkor halt meg Ezra és Nehemia az ante V. században. Mint ismeretes, ők ketten voltak a babilóni száműzetésből visszatértek vezetői, az ő tevékenységük nyomán indult meg az élet a pusztává lett Júdában, s épült újjá a Szentély és Jeruzsálem városa.

A böjtölők szintén napkeltétől a minchá ima utánig tartózkodnak az étel- és italfogyasztástól.

Táánit bhorim- Az elsőszülöttek böjtje

Pészach ünnepe előtt - nisszán hónap tizennegyedik napján "a férfi elsőszülöttek, akár csak az apának az elsőszülötte, akár csak az anyának elsőszülötte, böjtölnek erev peszachkor az esetben is, ha az erev sabboszra (péntekre) esik. Annak is böjtölnie kell, aki koraszülött, (ill. 30 napot nem élt) elsőszülött után született. Mindaddig mig az elsőszülött kiskorú (még nincs 13 éves és 1 napos) az apa böjtöl helyette."
/Kicur Sulchan Aruch; Pp:647./

Azért böjtölnek, hogy visszaemlékezzenek az egyiptomi elsőszülöttek halálára és a zsidó elsőszülöttek csodálatos megmenekülésére.
A Tóra több helyütt említi, hogy minden elsőszülött fiút az Ö.valónak kell szentelni.

"Mert enyém minden elsőszülött; a mely napon megvettem minden elsőszülöttet Egyiptom országában, megszenteltem magamnak minden elsőszülöttet Izraelben, embertől baromig: enyéim legyenek. Én vagyok az Örökkévaló."
/Mózes IV. könyve III.13./

Ellentétben azonban a környező népek szokásaival a zsidó elsőszülött fiúkat nem kell feláldozni, megölni, hiszen az emberi élet szent dolog, magától I.-től ered, de mindig emlékezni kell erre a különleges kapcsolatra.

A böjt napkeltével veszi kezdetét és egészen napnyugtáig tart. Tilos az étel és az ital fogyasztása.
A böjt utáni első étkezés az elsőszülöttek számára a széder esti vacsora.

"Hogy ezeknek valamely pl. a talmud egy traktusa befejezésének örömére rendezett micvalakomán szabad-e enniök, az a helyi szokástól függ."
/Kicur Sulhan Aruch; Pp.:647./

A bölcsek rendelkezése szerint ezt a böjtöt "meg lehet váltani" valamely örömteli vallási eseményen való részvétellel. Ilyen például: egy talmudi traktátus tanulásának a befejezésekor tartott lakoma (szijum), körülmetélési szertartás (brit milá), házavatás (hánukát hábájit).

Ilyenkor úgy rendezik a dolgokat, hogy a zsinagógákban éppen erev-pészachra essen egy maszechet befejezése. A sachrit után tartják az utolsó órát a maszechet magyarázatából, az elsőszülöttek részt vesznek rajta és az azt követő lakomán is. Így az elsőszülöttek tanulással váltják meg a böjtöt, és a micva-lakomán való részvétel miatt már egész nap ehetnek.

Szlichot - Bocsánatkérő böjtök

Áv hónap 15-étől már egy lelki felkészülés, amely szorosan összefügg az elul havi böjtökkel.

Elul hónapban, Ros HáSánát megelőző vasárnaptól kezdve egészen újévig szokásban van böjtölni, mert az újév és az engesztelés napja közötti tíz napon, a tíz bűbánó napon (ászeret jömé tsuvá) sokan böjtölnek, de a teljes tíz napból hiányzik négy nap. E négy nap: Ros HáSáná két napja, a közbeeső szombat (sábát suvá) és Jom Kippur előtti nap, mikor is tilos böjtölni.

Ezért e napok helyett - ezeket megelőzően - négy napot böjtölnek. Vannak közösségek, hol az újévet megelőző vasárnaptól kezdve az összes napokon böjtölnek napkeltétől minchá ima végéig. Van, ahol csak négy napon; az első napon (vasárnap) az újév előtti napon (záhor brit) és a közbeeső hét második (hétfő) és ötödik (csütörtök) napján. Vannak olyan közösségek, ahol hétfőn és csütörtökön estig ( napnyugtáig) böjtölnek.

Az étkezés és az ital fogyasztása ekkor tilos.

'Sovvim tát' - Betegségelhárító böjt

Minden szökőévben - tehát mikor az év egy hónappal hosszabb - az év telén, rendszerint tévét, svát és ádár hónapokban, azon nyolc hét csütörtöki napjain, mikor a következő hetiszakaszokat olvassuk a Tórából: Smot, Váéra, Bo, Bösálách, Jitro, Mispátim, Trumá, Tcáve (MózesII. I.1. ->XXX.11.) böjtölni szokás némely közösségekben. Ezen hetiszakaszok kezdőbetűi adják a 'sovvim tát' nevet. A bölcsek rendelkezése szerint ilyen hosszú évben, mikor a hétfő-csütörtök-hétfő böjtnapok is messze esnek egymástól, a terhes anyák egészségéért és a gyermekbetegségek elkerüléséért nyilvános könyörgéssel, imákkal összekötött böjtöt kell tartani.

Másik magyarázat szerint a sovvim szó huncut, pajkos gyermekeket is jelent, míg a két táv betű a táánit, a böjt szó eleje és vége, így a névben rejlik a böjt tartalma.

Más vélemény szerint Jób könyvéből következik a böjt megtartása, mert itt olvassuk:

"...hátha vétkeztek fiaim és káromolták Istent szivükben."
/Jób könyve I. 5./

Ugyanis mikor Jób gyermekei hét napon át vigadoztak, aggodalmában kiáltott fel így az apa és áldozatot mutatott be vélt vétkükért. Az áldozatotk bemutatását napjainkban az imák helyettesítik, a vétkekre pedig a test sanyrgatásával (böjttel) emlékezünk.

A csütörtöki (ötödik) nap azért is jó különösen ezen alkalomra, mert az Ö.való e napon teremtette a halakat. A halak pedig a szaporodás, sokasodás, a gyermekáldás ősi szimbólumai.

Tilos az étkezés és italfogyasztás napkeltétől a minchá ima utánig.


Jegyzetek

1.: Jom Kippur Kátán - Kis Jom Kippur:
Az ima egységének születése a kora középkorra tehető. Minden - a fentiekben említett - hónap utolsó napján az ima részeként hangzik el zsinagógáinkban; askenáz területeken élő szokás.

Ajánlott irodalom:
A hagyomány gyöngyei: Dr. Molnár Ernő: A Talmud könyvei
Korvin Testvériség, Budapest, 1921-23

2.: Jom Ha Kippurim - Az engesztelés napja
Más néven a Szombatok Szombatjának is nevezik. Az egyedüli olyan böjt, mely már a Tórában is szerepel. A Misna Taanit traktátus, harmadik fejezetének 6. misnájából tudjuk, hogy ~ egy örömteli nap volt. Ezen a napon a lányok a szőlősbe mentek táncolni, ezzel lehetőséget biztosítván a férfiak s maguk számára a családalapításhoz.
A történelem során több sötét emlék csatlakozott ehhez az időponthoz. Ezért a ma élő zsidóság nem mint örömünnepet, hanem mint számonkérést éli meg.

Ajánlott irodalom:
Dr. Kún Lajos: Az ókori zsidó irodalom
IMIT Kiadó, Budapest, 1932


3.: Com Gedáljá - Gedáljá böjtje
Jeremiás könyve XLI. 1-3.
Kicur Sulchan Aruch, Taanit Cibur -Közösségi böjtök, Pp.692.
Kicur Suchan Aruch, CXI. 11.
Talmud, Ros HáSáná traktátus, 18a.

Ajánlott irodalom:
Dr. Goldberger Izidor: A Talmud bölcsei
IMIT Kiadó, Budapest, 1932


4.: Ászárát betévét - Tévét hónap tizedike
Királyok II. könyve, XXV, 1-10.

Ajánlott irodalom:
Smuel Ettinger: A zsidó nép története
Osiris Kiadó, Budapest, 1992


5.:Béjn ha Mecorim - A gyászos Háromhét
Jiddisül drájvóhen.
Jeremiás Siralmai, I. 3.

Ajánlott irodalom:
Dr. Pfeiffer Izsák: A hagyomány eredete és megőrzése
IMIT Kiadó, Budapest, 1932


6.: Siváászár beTámmuz - Támmuz hónap tizenhetedike
Misn Böjt Traktátus, IV. 1-2.
MózesII. XIX. 1.
MózesII. XXIV. 12., 15., 18.
MózesII. XXXII. 19.

Ajánlott irodalom:
Oláh János: Judaisztika I.
Országos Rabbiképző Intézet, Budapest, 1999


7.: Tisá beáv - Áv hónap kilencedike
Misna Böjt Traktátus, IV. 1-3.
MózesIV. XIV. 1., 22., 23., 30-33.
KirályokII. XXV. 8-9.

Ajánlott irodalom:
Israel Meir Lau: A zsidó élet törvényei
Tel-Aviv, 2000


8.: Táánit Eszter - Eszter böjtje
Megilát Eszter IV. 16.

Ajánlott irodalom:
Naftali Kraus: A zsidó ünnepek a hászid legenda tükrében
Zsidó Nevelés és Oktatási Egyesület Kiadása, Budapest,
1994


9.: Káf sziván - Sziván hónap huszadika

Ajánlott irodalom:
Alan Unterman: Zsidó hagyományok lexikona
Helikon Kiadó, Budapest, 1990


10.: Táánit séni-hámisi-vséni - Hétfő-Csütörtök-Hétfő böjt
Misna Táánit traktátus I. 4.
Misna Táánit traktátus I. 5.
Misna Táánit traktátus I. 6.
Misna Táánit traktátus I. 7.
Misna Táánit traktátus II. 1.
Misna Táánit traktátus II. 6.
Misna Táánit traktátus III. 4.
Misna Táánit traktátus III. 5.

Ajánlott irodalom:
Misna Táánit traktátus


Bibliográfia:

- T'nach - Biblia
Makkabi Kiadói Kft., Budapest, 1997

- Misna: Böjt Traktátus
Machon Bet Peretz kiadása, Jeruzsálem, 1993-94

- Kicur Sulchan Aruch - A Sulchan Aruch kivonata
Franklin Nyomda, Budapest, 1988

- Oláh János: Judaisztika I.
Országos Rabbiképző Intézet, Budapest, 1999

- Deutsch Gábor válogatott írásai: Ajtónyitás
Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem, Budapest, 2002

- Haraszti György: Két világ határán
Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 1999

- Hahn István: A próféták forradalma
Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 1998

- Jechiél Cvi Moskovits: A Biblia hagyományos kommentárjai
Göncöl Kiadó, Budapest, 2001

- Jólesz Károly: Zsidó hitéleti kislexikon
Egyetemi Nyomda, Budapest, 1987

- Benoschofsky Imre: Zsidóságunk tanításai
Makkabi Kiadó, Budapest, 1997

- Izrael fohásza - A zsidó újév imarendje
Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület
Akadémiai Nyomda, Budapest, 1997

- Bibliai nevek és fogalmak
Evangélium Kiadó, Budapest, 1998

- Naftali Kraus: Dávid zsoltára
Göncöl Kiadó, Budapest, 1999

- Naftali Kraus: Zsidó ünnepek a haszid legenda tükrében...
Zsidó Nevelés és Oktatási Egyesület Kiadása, Budapest,
1994

- Naftali Kraus: Az ősi forrás
Fórum Rt. Könyvkiadó, Budapest, 1990

- Naftali Kraus: Zsidó morál és etika
Pieremon Nyomda, Debrecen, 1998

- CD-Rom: Enciklopedia Judaica

- Rabbi Israel Méir Lau: A zsidó élet törvényei
Tel-Aviv, 2000

- David Flusser: A judaizmus és a kereszténység eredete
Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2000

- Friedmann Benjámin: A zsidó vallás törvényei
Friedmann L. Könyvnyomdája, Bné Brák, 1988

- Alan Unterman: Zsidó hagyományok lexikona
Helikon Kiadó, Budapest, 1990

- Colette Sirat: A zsidó filozófia a középkorban
Logos Kiadó, Budapest, 1999

- Smoel Ettinger: A zsidó nép története
Osiris Kiadó, Budapest, 1992

- Goldziher Ignác: A zsidóság lényege és fejlődése
Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2000

- Isaac Bashevis Singer: Mesüge
Park Kiadó, Budapest, 1996

- Leo Strauss: Az üldöztetés és az írás művészete
Atlantisz Kiadó, Budapest, 1994

- The Holy Scirptures Hebrew and English
Kiadó: The Society for Distributing Hebrew Scriptures
Printed in Great-Britain

- Nehama Leibowitz: Studies in Bereshit
Haomanim Press, Jerusalem, 1998

- Nehema Leibowitz: Studies in Smot
Haomanim Press, Jerusalem, 1998

- Nehema Leibowitz: Studies in Vajikra
Haomanim Press, Jerusalem, 1998

- Nehema Leibowitz: Studies in Bamidbar
Haomanim Press, Jerusalem, 1998

- Nehema Leibovitz: Studies in Dvarim
Haomanim Press, Jerusalem, 1998

- Smirat Sabat Köhilhata
Béjt Midras Halacha 'Moria', Jerusalem, 1998

Vissza