"És szólott: Ha hallgatva hallgatsz Örökkévaló Istened hangjára és azt
cselekszed, ami egyenes az ő szemei előtt és figyelsz parancsolataira és megőrzöd
törvényeit mind, nem hozom reád a sok betegséget, melyekkel az egyiptomiakat
sújtottam, mert én, az Örökkévaló vagyok a te gyógyítód." (Ex.15,26)
"Az uralkodó azért követel
engedelmességet, hogy saját tekintélyét védje. Az orvos is engedelmességet követel,
de csak azért, hogy a beteg jólétét biztosítsa. Ilyenek az Örökkévalónak
rendeletei is, aki a mi gyógyítónk" (Málbim).
Orvosi vélemény szerint az emberi
életkor 25%-ban az örökléstől, 25%-ban a környezeti hatásoktól, 40%-ban az
életmódtól és csak 10%_ban függ az orvosi szolgáltatásoktól és egyéb
körülményektől. Az öröklésen az ember nem tud változtatni, de körülményeit,
környezetét megváltoztathatja, életmódját pedig teljesen maga alakítja ki, így az
ember egészsége 2/3-ad részben saját kezében van letéve é az egészségügy
befolyása emellett eltörpül. Az optimális életmód mellet sem garantálható
például a 100 év, csupán a génekben meghatározott idő egészséges megélése. Az
életmód és az egészséges hosszú élet összefüggése a Tórában az egyedül igaz
Isten tanácsaihoz való ragaszkodásként fogalmazódik meg: "És tartsd meg
törvényeit és parancsolatait, amelyeket Én ma parancsolok neked, hogy jó dolgod
legyen neked és gyermekeidnek utánad és hogy hosszú életed legyen a földön, amelyet
az Örökkévaló, a te Istened ad neked, minden időkig." (Deut. 4,40)
Izrael népének életét szabályozó és segítő isteni rendelkezések közül a
legismertebb a sabbati nyugalom és az étkezési szokásokat szabályozó törvények.
Az Örökkévalónak a sabbat rendelete, amely felszabadít a nyugalomra, talán a
legfontosabb az ember egészségét megóvni és biztosítani kívánó rendeltek közül.
Minden ember életében rendkívül fontos, hogy legyenek olyan időszakok, amikor
kikapcsolódás és elmélkedés, szellemi és lelki feltöltekezés az egyedüli
tennivalója. Ezt biztosítja a sabbat parancsa. A Mindenható a teremtéskor adott az
embernek egy hétnapos ciklust: hat napot munkával kell tölteni a hetediket pedig
pihenéssel.
Ha megfigyeljük a ma emberének mentális problémáit akkor a sabbat parancsában nem
csak a nyugalom rendelkezését kell felismernünk, hanem azt az isteni rendelkezést is,
amely megóvja az embert a ma olyan sokakat kínzó elidegenedéstől mivel a nyugalmi
rendelet részét alkotja az istentiszteletre való felszólítás, amely mindig
közösségi alkalom, ahol az ember hasonló tapasztalatokkal és érdeklődéssel bíró
társakkal találkozhat. Ezeken az alkalmakon megoszthatják egymással a tapasztalatokat
úgy, hogy közben az összegyűltek beszélgetése nem panaszkodásba és a gondok
felsorolásba fullad, hanem a Mindenható Isten gondoskodásának felismerésére
irányul, a panasz szavait háttérbe szorítva a hála szavaival. A magát egyedül
érző ember nem csak egy közösség részének ismeri fel magát, hanem a Örökkévaló
gondoskodásának a tárgyaként is. Az elidegenedés ekképpen feloldódik a
sorsközösség és Istentől való függés tudatában.
A történelem során többször igyekeztek változtatni a hat plusz egy napos cikluson,
pl. amikor az első Francia Köztársaság megpróbálta bevezetni a tíznapos ciklust, de
ez az intézkedés tiszavirág életűnek bizonyult.
A teremtéskor a Mindenható az embernek táplálékul a gabonanövényeket és a
gyümölcsöket adta. A hús fogyasztásának engedélyezéséről az özönvíz után, a
Noénak adott rendelkezésben olvashatunk (Gen. 9,1-10). A hús fogyasztásának
megengedését azonban több korlátozás is szűkíti. Ilyen korlátozások a
vérfogyasztás tilalma, valamint az állatok két csoportra osztása.
Az állatok tiszta és nem tiszta csoportra való felosztásával itt találkozunk
először. Bár nem egyértelmű itt még, hogy ez az étkezésbeli megkülönböztetést
is jelent. "Rási szerint ez azt jelenti: "Minden állatból, amelyet egy
későbbi korban Izrael népe tisztának fog tartani" (Zeb. 116a.) (Lev. XI. és
Deut. XIV.) De valószínűbb, hogy a tisztaság vagy tisztátalanság fogalma ebben a
részben attól függ, hogy az az állat alkalmas-e az áldozatra, vagy nem; v. ö.
VIII,20-at, ahol az van, hogy Nóé az oltáron áldozott <minden tiszta baromból és
minden tiszta madárból>" (Dr Hertz Mózes öt könyve és a haftárák című
művének 1. kötetének 66. oldal)
Hozzám Rási magyarázata közelebb áll mert úgy vélem, hogy ha az Örökkévaló
Noénak, mint igaz férfiúnak, meg is engedte a hús élvezetét mindazonáltal káros
húsokról bizonnyal távol akarta tartani. Így nem csak az áldozatra szánt állatok
megkülönböztetését jelentheti a tiszta és nem tiszta megkülönböztetés, hanem az
étkezére szánt állatokra is vonatkozhatott.
Ezt a korlátozást egészíti ki még a zsír (Lev. 3,17) és az elhullott állatok
fogyasztásának tilalma (Ex. 22,30). Összességében a húsfogyasztást tiltó vagy
korlátozó törvények szabályozzák, hogy milyen állat húsát szabad elfogyasztani,
valamint tiltják a vér és zsiradék fogyasztását.
Miben nyilvánul meg az egészségvédelem, illetve megelőzés ezekben a törvényekben?
Nézzünk pár példát:
1. Az elfogyasztott vér a sejtekhez ugyan juttat oxigént és lebontott tápanyagokat, de
emellett salakanyagokat (pl.: kreatinin, húgysav és karbamid) is nagy mennyiségben,
valamint fertőzések forrása is lehet. A vér fogyasztásának következményei jól
megfigyelhetők a masszai népen. Ez a népcsoport Tanzánia és Kenya füves pusztáin
állattenyésztéssel foglalkozik és szokásuk az állataik vérét tejjel keverve inni.
Ez a fehérjében gazdag étrend gyors és nagyfokú növekedést eredményez, azonban
előbb veszi le őket lábukról a betegség, és előbb is halnak meg, mint más népek,
akik növényi táplálékon élnek.
2. Az egyik legközismertebb húsfaj, amelynek fogyasztását nem engedélyezte a Tóra a
sertéshús. E tiltás ésszerűségét mára már az orvostudomány is többszörösen
kimutatta, mivel bebizonyosodott, hogy sertés a legegészségtelenebb húsok egyike. A
sertéshús fogyasztás tórai tilalmának tiszteletben tartása sok embert megóvott
volna attól, hogy trichinostist (féregbetegséget) kapjon. Szerencsére ez ma már nem
olyan gyakori betegség, de pl. a '30-'40-es években az USA összlakosságának kb. 16%-a
kapta meg ott, ahol nem volt hatósági hússzemle.
3. Nem fogyaszthatták a bőr alatti és a belek közti zsírt. A zsír bizonyítottan az
erek egyik fő ellensége, jelentős rizikófaktor a cardiovascularis megbetegedések
kialakulásában. A belső szervek pedig, mint például a vese, a sok egyéb káros anyag
mellett rengeteg koleszterint is tartalmaz.
Az elhullott tiszta állatok fogyasztását tiltó rendelkezés szintén a fertőzések
elkerülését segítette elő.
A tórai törvények sok gyanútlan ember életét óvták meg, azáltal hogy nagy
hangsúlyt fektettek a betegségek megelőzésére és a már kialakult betegségek
hordózóinak elkülönítésére, főként a fertőző és a gyógyíthatatlan
betegségeknél.
A járványok elkerülésében nagyon fontos szerepet játszott az ürülék megfelelő
elhelyezése is. Így szól az erre vonatkozó rendelkezés: "És legyen
számodra külön hely a táboron kívül, hogy oda menj ki. És legyen ásószerszámod
fegyvered mellett, és lészen, hogy amikor leülnél künn, áss vele és ismét takard
be ürülékedet."(Deut.23,13.-14.) Jó lett volna ha ezt az egyszerű
rendelkezést a középkori Európában figyelemre méltatják s nem a XVIII. század
végén vezetik be a nagy városokba az első higieniai berendezéseket. Megdöbbentő
visszagondolni, hogy egészen addig eleik egyszerűen csak az utcára öntötték az
ürüléküket, amelyekben a legyek akadálytalanul szaporodhattak, és okozói, valamint
terjesztői lettek betegségeknek, amelyek emberek millióinak halálát okozták. E
törvény ismeretében érthető az is, hogy a járványok miért nem a gettókban
ütötték fel először a fejüket. Ha az akkori egyházi és világi vezetők nem
pogromokkal és hamis vádaskodásokkal próbálták volna csillapítani a járványok
keltette indulatokat, hanem ezen egyszerű isteni rendelkezésék betartatásával magukat
a járványokat orvosolták volna, akkor talán ma az antiszemitizmust is csak, mint
letűnt korok "kórképét" ismernénk. De e kérdés megvitatása elvezet a
dolgozatom tárgyától.
Másik hasonlóan egyszerű, de ártatlan élet megóvását szolgáló törvény a
hullával való érintkezés utáni folyóvízben való kézmosást előíró parancs.
Még a XVIII. században is nagyon sok anya halt meg a gyermekágyi lázban, mert olyan
orvosok vizsgálták meg őket, akik közvetlenül előtte hullaboncolást végeztek.
Mindez elkerülhető lett volna, ha betartják ezt az előírást.
A körülmetélés törvénye: A körülmetélés latinul: circum cisio elsősorban az
Isten népéhez való tartozás jele, de orvosok szerint az Örökkévaló ezen
rendeletében is megfigyelhető a féltő gondoskodás népe gyermekei iránt. A meleg
éghajlat és a rossz tisztálkodási lehetőségek miatt a preputium (fityma) alatt egyes
baktériumfajok könnyen elszaporodhatnak és így a mirigyváladékkal együtt,
létrehozhatják a smegmát, vagyis helyi gyulladás alakul ki. Sok orvos szerint ez a
gyulladás hatással van a nők egészségére is, ugyanis a méhrák kialakulásában
fontos tényezőnek tartják. Ennek megelőzését célozza a preputium eltávolítása.
A fertőzőbetegségek kezelése: Az akkori kor egyik súlyos betegségével kapcsolatos
teendőkről a "poklos" emberre vonatkozó rendeletben találunk leírást a
Leviticus 13. fejezetében. Az itt leirt tünetek nem azonosíthatok semmilyen ma ismert
bőrbetegséggel. Elképzelhető, hogy a poklosság fogalomkörébe beletartozott a lepra,
vagy ahhoz hasonló betegségek. Mindettől eltekintve meglepő, hogy a mózesi
törvények, amelyek önnönállításuk szerint az i.e. XV. századból származnak,
írnak a fertőző forrás elkülönítéséről, azaz a karantén intézményéről. A
elkülönítések leírásaiban általában tizennégy napos elkülönítésről olvasunk,
amely rendszerint kétszer hét napból állt, a következő megoszlásban: a betegségre
utaló tünetek felfedezésétől kezdődik az első hétnapos karantén, amelyet egy
újabb felülvizsgálat követ. Ha nem terjed tovább a betegség, akkor is újabb
hétnapos elzárás következik, amely után , ha a betegség nem terjedt tovább a beteg
nem jelentett már fertőző veszélyt a közösség számára és visszakerülhetett
annak köreibe. Ezzel a módszerrel kiszűrték a valóban poklos és az arra hasonlító
betegségeket. A poklos embernek tehát, mivel a betegség fertőző volt és nem minden
esetben gyógyítható, el kellet hagynia a közösséget, és gyógyulásáig vissza sem
térhetett.
Az emberi poklosságot leíró fejezet után találkozunk a ruha (Lev. 13, 47.-59.)és a
ház (Lev. 14, 33.-54.) poklosságának fogalmával és vizsgálatával, valamint
kezelésével. E leírások pontos értelmezése szintén vitatott a szakirodalomban. Dr
Hertz Mózes öt könyve és a haftárák című művének III. kötetének 126.
oldalán a következő értelmezést adja a ruhára vonatkozólag: "A ruhákat is
megfertőzhették a betegség korokozói, ha érintkezésbe jutottak egy poklossal, vagy
sebeivel. Némelyek a ruhán lévő foltokat úgy magyarázzák, hogy azok penészedés
által keletkeztek vagy más parazita fertőzésétől, amelyek hatása hasonló a testi
poklossághoz." Akármi legyen is a poklosság okozója az gyaníthatóan a viselője
egészségét is rossz irányba befolyásolta és ezért a fertőző ruha megsemmisítése
a közegészséget védő intézkedésnek tekinthető. A ház poklosságának
meghatározásához újból Dr. Hertz előbb idézett művét hívom segítségül:
"Itt is mint a ruhán lévő poklosságnál vitás miről van szó. Talán olyasféle
gombától eredhetett, amely száraz rothadást okozott. Mások úgy magyarázzák, hogy
parazita rovarok fészkelték be magukat a házba vagy salétromréteg képződött a
falon." (138 o.) Bármi okozta is a ház poklosságát, itt is elmondhatjuk, hogy az
emberi egészségre ártalmassá vált, így vagy a kór megszüntetése vagy, ha ez nem
volt lehetséges, a fertőzésforrás elpusztítása eredményezte az ott lakók, valamint
az egész közösség egészségének megőrzését.
A Leviticus említést tesz a "folyásos asszonyok" esetéről. Ez a betegség
feltehetőleg a gonorrhea, mely nemi úton terjedő fertőző betegség.
Elkülönítésére van ítélve nem csak a beteg személy, hanem annak ágya, ruhája és
minden, amire csak ráült, és amivel csak kapcsolatba került. Figyelemre méltó, hogy
a betegnek a tünetek megszűnése után hét napot elkülönítve kell töltenie, ami a
tovább fertőzés esélyét csökkenti.
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a Tóra rendelkezéseinek célja az emberi élet
védelme. A törvények jelentős része, amelyekből most csak néhányat emeltem ki,
konkrét egészség megőrző illetve betegség megelőző szerepe van. A következő
főbb csoportokra lehet elkülöníteni ezeket a rendelkezéseket:
1. Az egyes ember mentálhigiéniáját védő és ápoló törvények
2. Táplálkozási törvények
3. Közhigiéniát védő és járványmegelőző törvények
Végezetül a történelemben láthatjuk e törvényeknek jótékony hatását Izrael
népének életében, amint beteljesedett az Örökkévaló ígérete: "És
szólott: Ha hallgatva hallgatsz Örökkévaló Istened hangjára és azt cselekszed, ami
egyenes az ő szemei előtt és figyelsz parancsolataira és megőrzöd törvényeit mind,
nem hozom reád a sok betegséget, melyekkel az egyiptomiakat sújtottam, mert én, az
Örökkévaló vagyok a te gyógyító" (Ex.15,26). Az akkori egyiptomi
betegségek egy részét a múmiák vizsgálatából ismerjük. A leggyakoribb
betegségek, amelyek akkor előfordultak, azonosak a mai "modern" embert sújtó
betegségekkel: izületi gyulladás, köszvény, csontritkulás, szív-és érrendszeri
betegségek, valamint daganatos betegségek. Ahogyan abban az időben a preventív
szemlélet és a helyes életmód alkalmazása révén elkerülhetőek voltak a
betegségek, úgy ma is. Az Örökkévaló pedig ma is a mi gyógyítónk!
Felhasznált irodalom:
Dr Hertz J. H., Mózes öt könyve és a haftárák, I-V. kötet, (Bp. 1984.)
Israel Méir Lau, A zsidó élet törvényei, 2. kiadás, (Tel-Aviv 2000.)
Dr Neil Nedley, Döntő bizonyíték, (Shelley Holding Kft 2002.)
Kákosy László, Ré fiai, 2. kiadás, (Százszorszép kiadó - BUK 1993.)
Paul Johnson, A zsidók története (Európa könyvkiadó Bp., 2001.)
|
