Elhangzott a Magyar Tudomány napja 2005
rendezvénysorozat, Méltatlanul elfeledve című előadásán a Szentírás- és
Talmudtudományi Tanszék rendezésében. (Budapest, 2005. november 29.)
1. Előzmények:
A zsidó filozófiának a középkor előtt nincs tartósan felívelő szakasza, hiszen a
Talmud nem sorolható egyetlen irányzathoz sem. Furcsa kijelenteni, de az első
"igazi" zsidó filozófus is a keresztény világnak köszönheti sikerét és
ezzel művének fennmaradását. Hiszen a görögül gondolkodó és író Philon-t a
zsidók nem ismerték el sajátjuknak, és akár hagyták volna feledésbe merülni is.
Valójában felmerül a kérdés: kell-e filozófia a zsidóságba? Hiszen ott van a
Szentírás és a bölcsek Talmudja, amely kimondja a "náászé v'nismá"
alapelvét, miszerint, a tetteket (a micvéket) a gondolkodástól függetlenül meg kell
cselekedni.
A bölcsek egyik első munkája felsorolni a 613 parancsolatot, lefektetni az imaként
elmondandó napi penzumot, és biztosítani a zsidó embert: "Izrael minden fiának
helye van az eljövendő világban".
Ám a történelem nem hagyta nyugodni a tenni és hinni vágyó zsidó embereket. Az
első ezredforduló környékén Európában az életért és a létért ment a küzdelem,
míg keleten az iszlám megjelenésével a központba került az eszmei harc. Le lehet-e
(meg lehet-e?) győzni az ész fegyverével az ideológiai ellenségeket? A racionális
iszlám ellen a zsidó gondolkodók is felvették a toll és a szellem fegyverét:
kialakult a "judaizmus kalámja" is.
Szádjá gáon könyvében kimondja a judaizmus első racionális értelmezését,
miszerint az észnek és az értelemnek szerepet kell adni, a kinyilatkoztatás és a
hagyomány jogai mellett. Ez a forradalmi elgondolás az eddigi - szinte csupán a
tetteken alapuló - vallásgyakorlat teljes újraértelmezését vezetné be. Ám a könyv
és az eszme fizikai és szellemi határok miatt sem tudott terjedni. Az iszlám ibériai
térfoglalása felvitte a filozófiát is Európába, ám a Pireneusok mindenkor útját
állták a szellemnek.
2. A bibliafordítások szerepe és fontossága
A diaszpóra-lét, és a törvényszerűen nyomában járó nyelvi változások és
kulturális kapcsolatok szüntelenül újabb és újabb Szentírás - fordításokat
inspiráltak.
A Biblia első, és leghíresebb, héberről arabra fordított változatát Szaadja gáon
alkotta meg az arab nyelvű világban. Célja az volt, hogy hozzáférhetővé tegye a
Szentírást a nem zsidók számára is, kellemes és könnyen értelmezhető olvasmányt
kínálván nekik.
A későbbiekben etióp, perzsa, tatár, provanszál, olasz, spanyol és jiddis
fordítások is megjelentek.
Az európai gondolkodásban Szentírás-fordítások egész sorának keletkezését
jegyzik. Az egyik legismertebb a Moses Mendelssohn, tanítványai és követői által
készített német fordítás.
E fordítás érdekessége, hogy héber karakterekkel írt német nyelvű fordítás volt,
amit a latin (gót) betűket nem ismerő hittestvéreinek írt, hogy megtanulják az
irodalmi német nyelvet. Ezt a fordítást ellátta héber nyelvű magyarázatokkal is. Az
1783-tól megjelenő kiadásuk, a Biur, az eredeti szöveget is tartalmazta. E
vállalkozás, mely olyannyira jellemző volt a felvilágosodás kezdeti időszakára,
kiváltotta a hagyománytisztelő rabbik rosszallását, hiszen azt a célt kívánta
szolgálni, hogy a zsidókat hozzászoktassa a német nyelvhez, azaz az asszimilációhoz,
és olyan Biblia-értelmezést nyújtson számukra, amely egyrészt a hagyományos
magyarázatokon alapul, másrészt összhangban van az új idők szellemével is.
Ezt az első kísérletet számos újabb követte, mind a Wissenschaft des Judentums
köreiből, mint az ortodox közösségekből is. Megemlítendő Samson Rafaél Hirschnek
a modern ortodoxia egyik alapítójának (1808-1929) a Tórából, majd a Zsoltárok
Könyvéből készített fordítása.
A kor, amelyben a kommentátorok éltek
Mint korábban is írtuk, a német judaizmus kultúrtörténetében
rengeteg Szentírásfordítást jegyeznek. Moses Mendelsohn valamint tanítványai és
követői fogtak bele elsőként a Biblia német nyelvű fordításába.
Ez a törekvés szinte értelemszerűen kiváltotta a hagyománytisztelő rabbik
rosszallását. Ebben a korszakban a fiatal "mászkil"-ok megalapítják a
"háméászéf" (az összegyűjtő) című havilapot, ami 1783-1812 között
jelent meg. Ez a héber nyelvű folyóirat bázisa volt a modern héber irodalomnak,
megjelenésének és fejlődésének. Ebben a folyóiratban jelenik meg először a héber
nyelvű világi irodalom.
A kommentátorok személye
Moses Mendelsohn (1729-1786) a zsidó-keresztény párbeszéd, a nem zsidó világra és
kultúrára való nyitottság szószólója, mint mindenki abban a korban hagyományos
zsidó neveltetésben részesült. Ám emellett olvasta Spinozát, Locke-ot, Leibnitz-et
és Christian Wolfot. Ismereteit és zsidó filozófiájának esszenciáját azonban
széles körben csak akkor publikálta, amikor 1769-ben Johann Kaspar Lavater svájci
teológus felszólítja őt az áttérésre. Mendelssohn erre a kihívásra tárja fel
nézeteit a judaizmusról, mint a kinyilatkoztatott törvényhozásról. Ekkor írja le
"Jeruzsálem" című művében a judaizmus, mint a természetvalláshoz
fűződő kapcsolatait is.
Német szövegmagyarázó (kommentátor);1760-ban született; 1802 Február 11.-én halt
meg Breslauban (Boroszlóban). Héber betűkkel a nevét Joelként írta alá
(="Rabbi Judah Löb fia"). Húsz évesen Berlinbe utazott, ahol megismerte Isaac
Satanow tanítását, aki Moses Mendelssohn egyik követője volt. Berlinben Löwe
megismerkedett Mendelssohn-nal, akivel ismeretségük igen hamar barátsággá érett.
Mendelssohn befolyása kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy Löwe megkaphassa a
befolyásos David Friedlander házában a tanítói posztot (állást). Löwe egy másik
prominens Mendelssohn, Isaac Abraham Euchel bizalmas barátja lett, akinek az első
munkája (műve) egy Héber életrajz Mendelssohnról, melyben Löwenek címzett (Löwenek
szóló) ajánló levél (ajánlás) van. Életének utolsó éveiben Löwe a breslaui
(boroszlói) Wilhelms-Schule vezetője (igazgatója) volt.
Löwe kiváló hebraista (héber nyelvész), nyelvész (nyelvtanító),
szentírás-magyarázó (szövegmagyarázó) és mint a legtöbb Mendelssohn (nézeteit
valló) ő is egy "Schöngeist" volt. Aaron Wolfsohnnal együttműködve kiadta
a "Ha-Meassef"-et, amelyben időről időre nagy számban közölt verseket és
esszéket. A biuristákhoz tartozott, akik Mendelssohn Biblia kommentárjainak
megírásánál segédkeztek. Saját fő munkája egy elemző Héber kommentár és egy
kiváló Zsoltár elemzés (bemutatás) (1788), mely utóbbiban a bibliai költészet
történelmét vázolja fel (írja le/meg) és ki is adja, akárcsak Mendelssohn német
nyelvű, héber betűkkel írt zsoltárfordítását. Aaron Wolfsohnnal közösen Löwe
publikálta Mendelssohnnak a Salamon Dalainak német nyelvű fordítását héber
kommentárral (magyarázattal). Ö fordította először német nyelvre a "Haggadah
shel Pesah" -t (1785). Ammude ha-Lashon" című, a héber nyelv elemeiről
szóló írásának csupán első részét adták ki (1794). Írt továbbá az
időszámításról és közreműködött Eichhorn "allgeneine Bibliothek der
Biblischen Literatur" című munkájának elkészítésében (megírásában). Terve,
miszerint átfogó héber nyelvkönyvet adjon ki (publikáljon) nem valósult meg.
Rabbi Slomo ben Jichák (vagy: Slomo Jicháki) a neve kezdőbetűiről, Rási-ként
ismert.
Rásit az egész zsidó világ autentikus szövegmagyarázónak ismeri el. A judaizmus
legszentebb szövegeihez, a Bibliához és a Babiloni Talmudhoz írt kommentárokat. Az ő
Tóra-kommentárja volt az első nyomtatásban megjelent héber nyelvű könyv (Reggio
Calabria, 1475), és azóta is szinte minden hagyományos és zsinagógai használatra
szánt héber Tóra-kiadásban benne van.
Megjegyzendő, hogy Rási kommentárja olyan népszerűvé vált, hogy más rabbinikus
kommentárok kinyomtatásához is a "Rási-írás"-ként ismert betűkészletet
használják. (Ez nem azt jelenti, hogy maga Rási ilyen betűkkel írt volna, hanem csak
azt, hogy a nyomdászok ilyen betűkkel szedték a kommentárját.)
Rási a zsidó történelem egyik legnehezebb korszakában élt. Végigszenvedte a
Nyugat-Európán végigdúló, egész közösségeket megsemmisítő első keresztes
hadjáratot, s élményeit szívet tépő liturgikus versekben örökítette meg.
Fia nem volt, volt viszont három rendkívül tanult leánya. Kései kéziratai közül
jó néhány ténylegesen lányai leírásában maradtak ránk. Báálé-Hátoszáfot
(Talmud-kommentátorok) néven emlegetett vejei és unokái a következő nemzedékek
legkiválóbb nyugat-európai akadémiáinak vezetői voltak. Széleskörű irodalmi
munkássága mellett bortermeléssel foglalkozott.
élt: 1040-1105
Franciaország, Troyes
Rási Tóra-kommentárjai hagyományos és kritikai módszerek bonyolult kombinációjára
épülnek. Rási sok esetben híven idézi egy-egy vers talmudi értelmezéseit, míg más
esetekben inkább a betű szerinti magyarázatot választja. Ez a látszólagos
következetlenség számos későbbi tanulmányozóját késztette arra, hogy valamilyen
mélyebb rendszer keressen ebben.
Rási elsősorban a Biblia egyszerű jelentését magyarázza, és csak azokban az
esetekben folyamodott a homiletikai értelmezés eszközeihez, ha azok a szöveg egy
nehezen érthető részének egyedüli magyarázatát adják.
Néhány esetben a héber szavakat általa "lááz"-nak nevezett francia
egyenértékeseikkel fordította, miáltal a középkori francia dialektusok egyik
legkorábbi írásos feljegyzése is neki köszönhető.
Kijelenthető, hogy Rási a legkiválóbb tanítók képességeivel rendelkezett.
Megérezte, hol találják majd nehezen érthetőnek a tanulók az anyagot, és olyan
magyarázatokat adott, amelyeknek mind a kezdők, mint a tapasztalt tudósok hasznukat
veszik.
EDDIG A KÉT ELV...
A zsoltárok
Héberül, tehilim, külön könyvet alkot a héber bibliában.
most egy példa...
137
|