Dr. Oláh János egyetemi docens:
A kaleidoszkopikus bibliai Jónás alakja a művészetekben


Elhangzott a Magyar Tudomány Ünnepe 2008 rendezvénysorozat, Találkozások – a Szentírás érintkezési pontjai című előadásán a Szentírás- és Talmudtudományi Tanszék  rendezésében. (Budapest, 2008. november 13)

CA Tanah, vagyis a Biblia kereszténység/keresztyénség által „Ószövetségnek” nevezett részében, a próféták gyűjteményén belül, az úgynevezett késői próféták között találjuk a tizenkét kispróféta könyveit. Ezek között, ötödikként, Óbadja/Abdiás és Míkha/Mikeás próféták írásai által közrefogva lelhetünk egy mindössze négy fejezetből és negyvennyolc mondatból álló kicsiny könyvet: Jónás könyvét, egy próféta-novellát. Próféta-novella e könyv, hiszen a narráció híján van mindenféle történelmi indítéknak és célja, hogy elbeszélés formájában adjon tanítást. Az iróniát nem nélkülöző, didaktikus próféta-novella voltaképpen nem próféta-történet, hanem I.ten-történet, hiszen írója csak felhasználja Jónás személyét, hogy az Ö.való tanítását világossá, érthetővé tegye.

Jónás könyve több szempontból is egyedülálló a prófétai irodalmon belül. A többi prófétai könyvek főként azok beszédeit tartalmazzák, ellenben Jónás könyve jórészben mesél a címadó prófétáról, hiszen mindössze egyetlen mondat a próféciája, ami nem is igazi prófécia, hanem az I.ten ítéletének meghirdetése, miszerint: „Még negyven nap és elpusztul Ninive!” Szintén unikális abban is e könyv, hogy egy próféta: Jónás, ellenszegül I.tennek és nem teljesíti parancsát, csak "némi meggyőzés" után, másodjára.

Aki valamikor már elolvasta, és figyelmesen újraolvassa ezt az emlékezete szerint az engedetlen prófétáról, az embert elnyelő nagy halról, I.ten bocsánatát kiérdemlő hatalmas és bűnös városról, a hirtelen felnövő és elszáradó növényről szóló kerek, egyszerű történetet, tapasztalni fogja, hogy az újraolvasás után mennyire másról szól az elbeszélés, mint amire emlékezett, mennyire illúzió volt a történet kereksége, naivitása. A könyv majd minden szava, mintha többértelmű volna és továbbgondolásra ösztökélne, követelné az újraolvasást, a mélyebb értelem keresését. Ez a keresési kényszer a serkentő erő, belőle fakadnak a téma állandó újraolvasásai, értelmezései, aktualizálási kísérletei, mert a gondolkodó ember soha nem éri be a mese felszínével, mindig többet sejt meg benne.

A művészetet gondolkodó emberek művelték, művelik. A művészetet művelő művészek Jónás történetéből jellemzően kaleidoszkopikus, tehát tarka, változatos, színes értelmezéseket tükröző műalkotásokat hoztak létre. Néhányat most felvillantanék Önöknek e sokszínűen kavargó Jónás feldolgozásokból.

Jónás történetét és alakját sok író és költő interpretálta, értelmezte, több esetben újraértelmezte és használta kiindulópontként. A könyv egyik legelső verses feldolgozása egy ismeretlen angol szerző tollából származik Patience címmel a XIV. századból. A XVI-XVII. századi puritán angol írókat gyakran megihlette a „bűnös városra” váró büntetés témája. Robert Grenee és Thomas Lodge drámájának (A Looking Glass for London and England - 1594) csak ürügyül szolgált Jónás története, hogy az I. Erzsébet korabeli angol viszonyokon moralizáljanak. Luther Márton 1525-ban írta korszakformáló Der Prophet Jona című művét, mely azután nagyban befolyásolta a könyv protestáns értelmezését, interpretációját. Hasonló jelentőséggel bírt Kálvin János, Jónásról szóló prédikációinak lejegyzése és megjelentetése.

A XVI. században, a magyar nyelvű bibliai epika egyik első művelője, a protestáns Batizi András is írt egy költeményt Az Jónás prófétának históriájából címmel (1541), mely Ninive-Magyarország megtérést szorgalmazta. A német drámaíróknak is jó témát szolgáltatott Jónás története, például Hans Sachs egy ötfelvonásos drámát írt 1551-ben, melynek Der gantz prophet Jonas címet adta. Katolikus részről is újra és újra értelmezték a könyvet, melyre az egyik kísérlet a XVIII. század elejéről Angelo Pacinchelli Lezione morale sagra Giona profeta című műve, melyben közel másfélezer oldalon részletezi a könyv értelmét, tanulságait.

A könyv motívumai is jó témául szolgáltak a szépíróknak, közöttük a magyar Arany Jánosnak, ki Próféta-lomb címmel írt verset 1877-ben, Ambrus Zoltán pedig 1895-ben elbeszélést írt Ninive pusztulása címmel. John Thomas Beer háromfelvonásos drámájában, melyet The Prophet of Niniveh címmel 1877-ben írt, már 30 karakter-szereplő és számos epizodista jelzi, hogy csak ürügynek használta bibliai prófétánk históriáját.

Hasonlóan, de még merészebben használta fel a próféta életét Harald Tandrup dán író 1937-ben írt Profeten Jonas privat című művében. E műben Jónás egy tíruszi süteményárusként szerepel és így kap elhívást a prófétálásra. A XX. században szinte minden nyelven jelentek meg Jónás-adaptációk, például: M. C. Lichtenstein jiddisül írta meg Yonah ben Amittai (1929) című művét, Olov Hartman svédül dolgozta fel a próféta életét: Profet och timmerman (1954), norvégul Haakon B. Mahrt írt regényt Jonas (1935) címmel. Arnold Zweiget is megihlette Jónás históriája az akkori Palesztina földjén való tartózkodása alatt, mert 1936-ban Jeruzsálemben írta a Das Spiel vom Propheten Jona című alkotását. Albert Camus Jonas vagy a mester dolgozik (1956) című művében már egzisztencialista gondolatok is helyet kapnak.

A Jónás-téma nagyon sok író művében megtalálható, talán elég Hermann Melville 1851-ben írt Moby Dick című alkotására utalni, mert a mű értelme csak akkor áll előttünk tisztán, ha a regény elején elhangzó prédikáció - amely Jónás történetének kifejtése - megvilágításában olvassuk, és ezt tekintjük a történet vezérmotívumának.

A XX. századi magyar költőket is megihletette Jónás próféta hányattatásának története, például Vargha Gyula Új Jónás (1918) és Mint Jónással (1920) címmel írt verseket, Mécs László Jónás próféta (1924) címmel írt elbeszélő költeményt, Pap (Pfeiffer) Izsák, monori rabbi is írt Jóna a tengeren (???) címmel verset, Sík Sándor 1948-ban írta meg A fordított Jónás próféta című költeményét, de a legismertebb magyar nyelvű költői feldolgozások Babits Mihály nevéhez fűződnek (Jónás könyve, 1938 és Jónás imája, 1939).

Babits Jónás könyvét héber fordításban is olvashatjuk Avi-Saul Mordeháj jóvoltából, ki még Szolnokon látta meg a napvilágot, de 1921-től Izrael földjén élt és alkotott.

A filmművészetet sem hagyta érintetlenül a Jónás történetében rejlő allegória, mert például Jónás, aki a cethal gyomrában él címmel magyar-francia közös filmalkotás is született 1994-ben, Roberto Faenza rendezésében, a holokauszt témájában.

Zeneszerzők is többször feldolgozták, merítettek ihletet Jónás históriájából. Az első jelentősebb zeneművet, egy oratóriumot, Giacomo Carissimi írta a XVII. században Giona címmel, melyet Ferdinand Hiller a XIX. században átdolgozott. 1689-ben a szintén olasz Bassani is írt Giona címmel egy oratóriumot. A XVIII. században Anfossi komponált Jónás könyve alapján egy zeneművet Ninive conversa címmel.

A XX. században is több zeneszerzőt inspirált Jónás személye és könyvének motívumai. 1935-ben Lennox Berkeley írt egy oratóriumot, melynek a Jonah elnevezést adta. 1943-ban Hugo Chaim Adler írt kantátát szintén Jonah címmel. Úgyszintén ez a címe a Maria Castelnuovo-Tedesco által 1951-ben komponált műnek is. 1958-ban Vladimir Voegel írt egy zeneművet Jonah ging doch nach Ninive címmel. A magyar Petrovics Emil 1966-ban írt oratóriumot prófétánkról, legújabban pedig Huszti Zoltán komponált rockoperát Jónás könyvéből, amelynek 2005-ben volt az ősbemutatója a budapesti Várszínházban, de DVD lemezen már előbb hallható volt.

Jónás könyvének allegorikus értelmezhetősége, illetve az ott fellelhető színes epizódok a mindenkori képzőművészeket is igen élénken inspirálták. Prófétánkkal történteknek főként kétféle interpretációja ismeretes: az egyik pusztán az illusztrálásra, míg másik az átértelmezésre is vállalkozik. Azonban számos illusztratív mű nem is a szöveg, hanem a szöveg értelmezésének ábrázolása. Az eltérésben további szerepet játszik, hogy az egyes művészek más-más részeket, epizódokat ragadnak ki a történetből. Leggyakrabban az alábbiakkal találkozhatunk: Jónást a viharos tengerbe dobják, Jónást elnyeli a nagy hal, Jónást kiköpi a nagy hal, Jónás prédikációja Ninivében, a haragvó Jónás a bokor alatt. Ezek közül olykor egy képen belül több is megjelenik. A bőség zavarában nem kísérelem meg Jónás teljes ikonográfiájának feltárását, csak néhány ábrázolását emelem ki.

Jónást a korai keresztény, majd a középkori művészek előszeretettel ábrázolták, mivel az ún. evangéliumok Jézust Jónáshoz hasonlítják: "Mert miképpen Jónás jelül volt a ninivebelieknek, azonképpen lesz az embernek Fia is e nemzetségnek" -írja Lukács XI,30. Valamint: "E gonosz és parázna nemzetség jelet kíván; és nem adatik jel nékik, hanemha Jónás prófétának jele. Mert miképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában. Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál" -írja Máté XII,39-41. E szövegek szerint a próféta egyértelműen Jézus előképe. Miként Jónás prófétált a bűnös Ninivének, akként prófétál Jézus a bűnös nemzedéknek; miként Jónás három napot töltött a hal gyomrában, akként lesz „a nála nagyobb” Jézus a föld alatt három napig. A próféta Jézus előképévé lép elő, így ő is a keresztény tematika centrumába kerül.



Áldozófülke, Szent Callixtus katakomba, III. század eleje

A Szent Callixtus katakomba áldozó fülkéjének falfestményén Jónás, az Úrvacsora ábrázolás fölött, két galamb között található. A központi jelenettől jobbra egy széttárt karú, orante tartású férfi; balra Ábrahám feláldozni készül Izsákot, a hit és odaadás jelképeként. Jónás pedig történetével a megtérés fontosságára hívja fel a szemlélő figyelmét. A római katakombák Jónás ábrázolásai abból az időből származnak, amikor a kereszténység nem volt bevett vallás, a zsidósághoz hasonló üldöztetéseknek volt kitéve. A falfestmények remekül kifejezik gondolkodásukat: Jónás, mint a halál s az abból való feltámadás szimbóluma, Jézus előképeként a remény jele.

Jónás hal általi elnyelése nem pusztán Jézusnak - a kereszténység hite szerinti - túlvilágon eltöltött idejét jelenti, hanem általános halál-feltámadás szimbólummá válik, és így lesz az több szarkofágon is megtalálható dombormű ideális témájává. Kifejezi a keresztény halálképzet lényegét: a tragikum átélését, de a feltámadás várását, az Úr kegyelmébe vetett hitet.



Jónás története, ókeresztény szarkofág, IV. század

Egy IV. századból származó ókeresztény szarkofág Jónás könyvének képi összegzésére vállalkozik. Az alsó sávban balról jobbra „olvasva” kirajzolódik a történet: a próféta kifizeti a díjat és hajóra száll, majd a viharzó tengerbe vetik, ahol is egy tengeri szörny nyeli el. A fura lény kavargó teste kerül a kép centrumába, a zaklatott forma dinamikát ad a kompozíciónak, s kifejezheti a bűnös ember szenvedését. Ettől jobbra már a szörny partra veti a megváltozott prófétát, ki útra kel Ninive felé (jobb alsó sarok). A felső sáv szintén balról jobbra halad, az olvasást könnyíti a fejek izokefáliás (tehát a fejek egy magasságban) elrendezése. Jónás kijelenti: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive!” Baloldalt talán éppen egy hamis I.tenre/bálványra mutatva int a megtérésre. Jobbra haladva láthatjuk, miként jajgat, alázkodik és tér meg a nép, majd a bokor alatt fekvő, ájuldozó Jónást és a megtért/megmaradt várost: Ninivét. A domborművön a történet egységes kompozícióba rendeződik, az alkotó bravúrosan formálja eggyé a különböző idősíkokat. A mű folyamatként láttatja velünk az I.tentől elforduló, majd visszatérő próféta történetét, kifejezve azt is, hogy a történet mily csekély időt ölel fel. Az alkotó továbbá koncepciózusan von párhuzamot Jónás illetve Ninive megtérése között. Az alsó sáv az előbbit, a felső az utóbbit jeleníti meg, hangsúlyozva az egyén és a közösség megtérését egyaránt.



Jónás elnyeletése, Jami al’Tavarik (Krónikák könyve), XIV. sz.

Nagyon érdekes erre a teljesen más kultúrából származó Jónás-ábrázolásra tekinteni. A Mongol Birodalom legfontosabb írott történeti művében - mely az emberiség történelmét négy kötetben foglalja össze - látható ez a tinta és aquarell illusztráció. A könyv szövegét Rashid al-Din (zsidónak született, de iszlám hitre tért tudós) állította össze Tabrizban, a mai Irán területén. A szörny egy keleti sárkánnyá, Jónás mongol férfivá vált. Az illusztráción érdekesen találkozik kelet és nyugat, a sárkányszerű lény formája noha hasonlít az európai (elsősorban ókori) ábrázolásokra, mégis teljesen más felfogást sejtet.



Luther Jónás-exegézise (címlap), 1525

A XVI. század egyik jól ismert Jónás ábrázolása az a metszet, amely Luther Jónás-exegézisének (Der Prophet Jona) címlapján szerepel.



Lorenzetto: Jónás, 1519-20

Szintén e században Lorenzetto del Ludovico Lotto márványszobrot készített Jónásról, amely a római Santa Maria del Popolo templomban található. A szép atlétatestű ifjú: Jónás éppen kilép a hal szájából, s egy kellemeset nyújtózkodik. A jellegzetes reneszánsz szobor alkotóját nem a történet, hanem inkább a gyönyörűséges ifjú test és a fodrozódó drapéria ábrázolása érdekelte.



Michelangelo Jónás ábrázolása, Sixtus kápolna, 1511

Minden idők talán legismertebb Jónása azonban az itáliai késő reneszánsz szobrász- és festőóriásának: Michelangelo Buonarottinak a Sixtus kápolna mennyezetfreskóján található Jónás prófétája. A Sixtus kápolna mennyezetfreskói összetett rendszert alkotnak. A középső kilenc freskón a bibliai történéseket a teremtéstől az özönvíz végéig mutatja be. A mennyezet az önálló festményeket összekötő puttókkal és médaillonokkal, illetve a széleken felváltva megjelenő prófétákkal és sibyllákkal válik teljessé. Jónás monumentális alakja a keleti falon helyezkedik el, az oltár fölött. Később ez alá került az Utolsó ítélet bonyolult látomása. A két mű közötti kapcsolat egyértelmű: a halból kiszabaduló, s így jelképesen újjászülető, feltámadó Jónás a Megváltó (újbóli) eljövetelét előlegezi meg, az egyetemes feltámadást. A halból kiszabadult Jónás így többé vált, mint Jézus történetének előképe: Jónás bűnözése, megváltása és kiszabadulása az egész emberiség sorsának a jelképévé módosul. Jónást abban a pillanatban látjuk, mikor kiszabadul a hal gyomrából, s feleszmél. Vakítja szemét a világosság a háromnapos sötétség után. Talán nem is természetes fény az, amit lát, hanem I.ten fénye, hiszen az alak a Teremtő I.ten figuráját nézi. Kezét nem kulcsolja imára, hanem döbbenten néz. Szóhoz sem tud jutni, felfoghatatlan számára az, ami vele történt. Testtartása bizonytalanságot fejez ki (bár ez a dacot is jelentheti). Lehetséges, hogy most hallgatja második elhivatását: „Kelj fel és menj Ninivébe, és hirdesd nékik azt a beszédet, amit én parancsolok néked!” Megilletődötten figyel, rádöbbenve arra, hogy nem kerülheti el sorsát. Sorsa az emberiségé is! Michelangelo freskója él a reneszánsz vívmányával, a történést a térbe helyezi: bravúrosan rövidülve ábrázolja az ifjú Jónás idealizált atlétatestét. A festőt a bibliai történés mellett rendkívül érdekli az emberi test és a skurzo (rövidülés) ábrázolása is. Michelangelo Jónása egyszerre hagyományőrző és újító!



Jacopo Tintoretto: Jónás elhagyja a hal gyomrát, 1577-78

A késő reneszánsz másik nagy mestere: Jacopo Tintoretto is foglalkozott Jónás történetével. A velencei San Rocco templomban található ovális olajfestmény már manierista jegyeket is hordoz. A figurák kissé nyújtottak, a kompozíció bonyolult, kicsavart. A hal szája hatalmas sötét folttá válik, szinte felismerhetetlen. Tán nem is hal ez, hanem egy vízi szörnyeteg, mely az orrlyukán óriásit fújtat, hegyes fogai vannak, gusztustalan óriási nyelve szinte a földet éri. Jónás menekül a sötétségből, nincs ideje imára kulcsolni kezét. Nincs is rá szükség, hiszen amint a földre lép, az I.tennel találja magát szemközt. Legszívesebben menekülne, de nem tud, minden mozgásban van, noha összesen három figurát látunk, amelyek szinte teljesen betöltik a felületet. Két világ szembesül: a jobb oldalon a sötétséget képviselő szörny tömbje, illetve a bal oldalt álló felső erőket megtestesítő I.ten alakja. Jónás, a vergődő ember e kettő között áll bizonytalanul, fél lábával még a szörny szájában. Bal kezével különös elutasító mozdulatot tesz. Nem kíván senkivel kapcsolatba kerülni, döntés előtt áll. Ez a Jónás a két nagy erő között álló bizonytalan ember megtestesülése.



Gaspard Poussin: Tájkép Jónással, 1630 k.

A preklasszikusnak tartott, de már barokk kori Gaspard Poussin is megfestette Jónást, mikor a háborgó tengerbe vetik a hajóból. A történet felett a táj uralkodik. A festő számára a biblikus téma ürügyül szolgált a táj megfestésére. Jónás és a hal szinte elveszik a háborgó tenger habjai között. A háttérben a sötét viharfelhők, a súlyos sziklaszirtek a „főszereplőkhöz” hasonló képépítő elemekké válnak. Az előtérben árkádiai figurák szemlélik a viharban sodródó hajót. A béke országának lakosai szembesülnek a bizonytalansággal, a pásztorok döbbenten vesznek tudomást erről. Poussin a háborgó barokk világban az idillt, a nyugalmat kereste, művein is folyton visszatérnek a természettel összhangban élő, „érintetlen” árkádiai pásztorok. A vihar, mint téma ritkán jelenik meg az életműben, ily szempontból ez a festmény különleges helyet foglal el az oeuvre-ben.



Id. Jan Brueghel: Partra vetett Jónás, 1600 k.

Id. Jan Brueghel festményén a partra vetett Jónást látjuk. A próféta magányosan kászálódik fel a rejtélyes sziklák övezte parton. Ez kép is nélkülöz mindenféle pátoszt, az alkotó nem vállalkozott egy oly monumentális mű megalkotására, mint Michelangelo, a partraérést nem kívánta a megtért bűnös ember drámájává tenni, mint tette azt Tintoretto.



Gustave Doré: A viharos tengerből szabaduló Jónás



Gustave Doré: Jónás ninivei prédikációja, 1865

A XIX. századból valószínűleg Gustave Doré rézkarcai a legismertebbek, melyekkel a Bibliát illusztrálta. Kettő rézkarcon (A viharos tengerből szabaduló Jónás és Jónás ninivei prédikációja) dolgozta fel a próféta könyvéből vett témát. E művek a bibliai festészet szempontjából kevésbé ínséges időszakban nem tűntek volna ki az illusztrációk tömegéből, mivel semmiféle többletjelentést nem hordoznak, gyakorlatilag a szöveg narratív ábrázolásai. Egyszerű, esztétikus megformálásuk tökéletesen megfelelt a kor befogadó közönségének. A viharos tengerből szabaduló Jónás, illetve Jónás ninivei prédikációja némileg teátrális, nem oly közvetlen és életszerű.



Marc Chagall Jónás grafikái, 1959

Marc Chagall, a zsidónak született bjelorusz-orosz-francia festő a XX. század legjelentősebb alkotói közé tartozik. A zsidó vallás, hiedelemvilág és a Biblia meghatározó alapélménye Chagall művészetének. Egy felszabadult, oldott hangvételű grafika-sorozatán Jónás próféta jelenik meg. Mily messze kerül ez a kaotikus (naivan, szürreálisan megfogalmazott) Jónás tengerbevetése az ókori vagy középkori ábrázolásoktól! A hullámzó, zavaros, viharos tenger a tapasztalati valóságtól eltávolodik, a víztömegben kilátástalanul sodródó próféta egy új, modern szimbólum. A próféta feje egy úszó pisztrángszerű hal fölött jelenik meg, jelezve, hogy az a hal gyomrában van. Az egymás mellett külön-külön megjelenő motívumok mégis felidézik a bibliai történetet.



Kondor Béla: Jónás, 1963

A XX. század második felében Kondor Béla egy meditatív Jónást festett. A szinte leolvashatatlan, vonalszövedékből kibontakozik a szenvedő emberalak: kezei a fején, térdeit felhúzza, összegömbölyödve bezárkózik. A zárkózottságot, bezártságot tovább növeli az átlátszó hal kék körvonala, mely az alak körött húzódik.



Kondor Béla: Jónás a város falai előtt, 1963

Kondor Béla ugyanebben az évben festett egy másik Jónást is. A képen a Ninive falai előtt álló próféta jelenik meg. Nem tudhatjuk biztosan, hogy a történet mely pillanatát láthatjuk: azt, amikor a Ninivébe érkező Jónás prófétálni kezd, vagy azt, mikor a várostól keletre kivonuló Jónás a város pusztulását várja. A figura várostól való elkülönülése, a heves mozdulatában rejlő indulat az utóbbit teszi valószínűbbé. A mű, noha Kondor másik Jónásához hasonló formanyelvű, mégis sokkal illusztratívabb. Nem oly egyetemes és összetett, nem lépi túl az illusztráció korlátait. Jónás alakjával a művész új mítoszt teremtett abban a korszakban, mikor a mítosztalanság mítosza volt a deklarált érték.



Borsos Miklós: Jónás a cethalban



Gyulai Líviusz: Jónás

 



Würtz Ádám illusztrációja Babits Mihály: Jónás könyvéhez

Néhány magyarországi művész és műveik, kiket a XX. században megihletett a téma: Borsos Miklós és Gyulai Líviusz grafikái, Würtz Ádám rézkarcai.



Salvador Dali: Jónás és a cethal, 1978

Kevésbé közismert Salvador Dali életművéből az 1978-ban készült Jónás és a cethal című akvarellje, melyen egy hatalmas, kitátott szájú hal elől hisztérikusan menekülő, vékony figurát láthatunk. Az ember mintha a finoman festett hullámokon járna. A szabad asszociációkkal, a tudatalattiból feltörő rémképekkel foglalkozó szürrealista művész nem hazudtolta meg önmagát, kései festménye egy végtelen hajsza rémálmát örökíti meg.



Fehér László: Jónás, 2004

Fehér László Jónása 2004-ben, tehát már a XXI. században született. A pasztellkép a művész kilencvenes években kialakult jellegzetes fekete-fehér stílusában készült. Az alkotó ezen korszakában a magánnyal, a múlandósággal foglalkozik, vonallá, jellé redukált áttetsző figurái is az emberi lét bizonytalanságát, megfoghatatlanságát fejezik ki. A fekete-fehér-szürke képeken gyakran jelennek meg a minden egyéni tulajdonságuktól megfosztott gyermekalakok, az ember ön-azonos állapotának kifejezői. A művész ebbe a kontextusba helyezi a bibliai történet epizódját. Jónás gyermekként jelenik meg a szörnyű, nyomasztó, sötét haltömbben. A szorongó, összezsugorodó, magányos figura az ember születés előtti állapotát juttatja eszünkbe. Jónás halban eltöltött időszaka így átértelmeződik: nem a halál, hanem az újjászületés három napját tölti a próféta a hal gyomrában, a halban eltöltött idő a bűnös ember megtisztulásának folyamata. A kép egyik angol értelmezője szellemesen tette fel a kérdést: a hal „tomb or womb?”, azaz „sír vagy anyaméh?” Ezt a kérdésfeltevést is eszünkbe juttathatja ez a mű. A hal lehet az élet jelképe is, a kép így az ember földön eltöltött időszakát ábrázolja, a sodródást az árral, egy ismeretlen hely felé, melyet nem ismerünk, s melyet nem tudunk elkerülni. A kép sötétje egyszerre fejezheti ki a szorongást, a lét elviselhetetlenségét és a születés előtti sötétet, az újjászületés reményét. A művész így a próféta kétértelmű, bizonytalan állapotát ragadja meg.

Jónás számos ábrázolását, interpretálását még így futólag áttekintve is egy történet olvasásának, értelmezésének átalakulását figyelhettük meg, miként értelmezték át azt, s mely kornak miben jelentett mást ez a rendkívül gazdag és összetett szimbolikájú, mégis meseszerű könyv. Az ókeresztény katakombáktól a XXI. századig hosszú idő telt el, noha az értelmezés átalakult, a történet mégis ugyanaz maradt. Az egyes bibliai figurák gazdag ikonográfiája igazolja, a Biblia mindig és minden kor embere számára új kérdéseket vet fel, s új válaszokat ad. Jónás prófétával egyaránt tud azonosulni az őt Jézus előképének- vagy a könyvet üdvtörténetnek tekintő; az egyetemes megbocsátás példázataként értelmező; vagy az az olvasó-szemlélő, ki a tengerbe vetett, a hal által elnyelt prófétát a meg nem értett, izolált embernek tekinti. Jónás alakja és könyve minden bizonnyal sok művet fog még ihletni!

Adja az Ö.való mindnyájunknak, hogy tudjuk még élvezni azokat sokáig!
 

Vissza a TUDOMÁNY-hoz