Elhangzott a Magyar Tudomány Ünnepe 2008 rendezvénysorozat,
Találkozások –
a Szentírás érintkezési pontjai című előadásán a Szentírás- és Talmudtudományi
Tanszék rendezésében. (Budapest, 2008. november 13)
CA Tanah, vagyis a
Biblia kereszténység/keresztyénség által „Ószövetségnek” nevezett
részében, a próféták gyűjteményén belül, az úgynevezett késői
próféták között találjuk a tizenkét kispróféta könyveit. Ezek
között, ötödikként, Óbadja/Abdiás és Míkha/Mikeás próféták írásai
által közrefogva lelhetünk egy mindössze négy fejezetből és
negyvennyolc mondatból álló kicsiny könyvet: Jónás könyvét, egy
próféta-novellát. Próféta-novella e könyv, hiszen a narráció híján
van mindenféle történelmi indítéknak és célja, hogy elbeszélés
formájában adjon tanítást. Az iróniát nem nélkülöző, didaktikus
próféta-novella voltaképpen nem próféta-történet, hanem
I.ten-történet, hiszen írója csak felhasználja Jónás személyét, hogy
az Ö.való tanítását világossá, érthetővé tegye.
Jónás könyve több szempontból is egyedülálló a prófétai irodalmon
belül. A többi prófétai könyvek főként azok beszédeit tartalmazzák,
ellenben Jónás könyve jórészben mesél a címadó prófétáról, hiszen
mindössze egyetlen mondat a próféciája, ami nem is igazi prófécia,
hanem az I.ten ítéletének meghirdetése, miszerint: „Még negyven nap
és elpusztul Ninive!” Szintén unikális abban is e könyv, hogy egy
próféta: Jónás, ellenszegül I.tennek és nem teljesíti parancsát,
csak "némi meggyőzés" után, másodjára.
Aki valamikor már elolvasta, és figyelmesen újraolvassa ezt az
emlékezete szerint az engedetlen prófétáról, az embert elnyelő nagy
halról, I.ten bocsánatát kiérdemlő hatalmas és bűnös városról, a
hirtelen felnövő és elszáradó növényről szóló kerek, egyszerű
történetet, tapasztalni fogja, hogy az újraolvasás után mennyire
másról szól az elbeszélés, mint amire emlékezett, mennyire illúzió
volt a történet kereksége, naivitása. A könyv majd minden szava,
mintha többértelmű volna és továbbgondolásra ösztökélne, követelné
az újraolvasást, a mélyebb értelem keresését. Ez a keresési kényszer
a serkentő erő, belőle fakadnak a téma állandó újraolvasásai,
értelmezései, aktualizálási kísérletei, mert a gondolkodó ember soha
nem éri be a mese felszínével, mindig többet sejt meg benne.
A művészetet gondolkodó emberek művelték, művelik. A művészetet
művelő művészek Jónás történetéből jellemzően kaleidoszkopikus,
tehát tarka, változatos, színes értelmezéseket tükröző műalkotásokat
hoztak létre. Néhányat most felvillantanék Önöknek e sokszínűen
kavargó Jónás feldolgozásokból.
Jónás történetét és alakját sok író és költő interpretálta,
értelmezte, több esetben újraértelmezte és használta
kiindulópontként. A könyv egyik legelső verses feldolgozása egy
ismeretlen angol szerző tollából származik Patience címmel a XIV.
századból. A XVI-XVII. századi puritán angol írókat gyakran
megihlette a „bűnös városra” váró büntetés témája. Robert Grenee és
Thomas Lodge drámájának (A Looking Glass for London and England -
1594) csak ürügyül szolgált Jónás története, hogy az I. Erzsébet
korabeli angol viszonyokon moralizáljanak. Luther Márton 1525-ban
írta korszakformáló Der Prophet Jona című művét, mely azután nagyban
befolyásolta a könyv protestáns értelmezését, interpretációját.
Hasonló jelentőséggel bírt Kálvin János, Jónásról szóló
prédikációinak lejegyzése és megjelentetése.
A XVI. században, a magyar nyelvű bibliai epika egyik első művelője,
a protestáns Batizi András is írt egy költeményt Az Jónás prófétának
históriájából címmel (1541), mely Ninive-Magyarország megtérést
szorgalmazta. A német drámaíróknak is jó témát szolgáltatott Jónás
története, például Hans Sachs egy ötfelvonásos drámát írt 1551-ben,
melynek Der gantz prophet Jonas címet adta. Katolikus részről is
újra és újra értelmezték a könyvet, melyre az egyik kísérlet a XVIII.
század elejéről Angelo Pacinchelli Lezione morale sagra Giona
profeta című műve, melyben közel másfélezer oldalon részletezi a
könyv értelmét, tanulságait.
A könyv motívumai is jó témául szolgáltak a szépíróknak, közöttük a
magyar Arany Jánosnak, ki Próféta-lomb címmel írt verset 1877-ben,
Ambrus Zoltán pedig 1895-ben elbeszélést írt Ninive pusztulása
címmel. John Thomas Beer háromfelvonásos drámájában, melyet The Prophet of Niniveh címmel 1877-ben írt, már 30 karakter-szereplő és
számos epizodista jelzi, hogy csak ürügynek használta bibliai
prófétánk históriáját.
Hasonlóan, de még merészebben használta fel a próféta életét Harald
Tandrup dán író 1937-ben írt Profeten Jonas privat című művében. E
műben Jónás egy tíruszi süteményárusként szerepel és így kap
elhívást a prófétálásra. A XX. században szinte minden nyelven
jelentek meg Jónás-adaptációk, például: M. C. Lichtenstein jiddisül
írta meg Yonah ben Amittai (1929) című művét, Olov Hartman svédül
dolgozta fel a próféta életét: Profet och timmerman (1954), norvégul
Haakon B. Mahrt írt regényt Jonas (1935) címmel. Arnold Zweiget is
megihlette Jónás históriája az akkori Palesztina földjén való
tartózkodása alatt, mert 1936-ban Jeruzsálemben írta a Das Spiel vom
Propheten Jona című alkotását. Albert Camus Jonas vagy a mester
dolgozik (1956) című művében már egzisztencialista gondolatok is
helyet kapnak.
A Jónás-téma nagyon sok író művében megtalálható, talán elég Hermann
Melville 1851-ben írt Moby Dick című alkotására utalni, mert a mű
értelme csak akkor áll előttünk tisztán, ha a regény elején elhangzó
prédikáció - amely Jónás történetének kifejtése - megvilágításában
olvassuk, és ezt tekintjük a történet vezérmotívumának.
A XX. századi magyar költőket is megihletette Jónás próféta
hányattatásának története, például Vargha Gyula Új Jónás (1918) és
Mint Jónással (1920) címmel írt verseket, Mécs László Jónás próféta
(1924) címmel írt elbeszélő költeményt, Pap (Pfeiffer) Izsák, monori
rabbi is írt Jóna a tengeren (???) címmel verset, Sík Sándor
1948-ban írta meg A fordított Jónás próféta című költeményét, de a
legismertebb magyar nyelvű költői feldolgozások Babits Mihály
nevéhez fűződnek (Jónás könyve, 1938 és Jónás imája, 1939).
Babits Jónás könyvét héber fordításban is olvashatjuk Avi-Saul
Mordeháj jóvoltából, ki még Szolnokon látta meg a napvilágot, de
1921-től Izrael földjén élt és alkotott.
A filmművészetet sem hagyta érintetlenül a Jónás történetében rejlő
allegória, mert például Jónás, aki a cethal gyomrában él címmel
magyar-francia közös filmalkotás is született 1994-ben, Roberto Faenza rendezésében, a holokauszt témájában.
Zeneszerzők is többször feldolgozták, merítettek ihletet Jónás
históriájából. Az első jelentősebb zeneművet, egy oratóriumot,
Giacomo Carissimi írta a XVII. században Giona címmel, melyet
Ferdinand Hiller a XIX. században átdolgozott. 1689-ben a szintén
olasz Bassani is írt Giona címmel egy oratóriumot. A XVIII.
században Anfossi komponált Jónás könyve alapján egy zeneművet
Ninive conversa címmel.
A XX. században is több zeneszerzőt inspirált Jónás személye és
könyvének motívumai. 1935-ben Lennox Berkeley írt egy oratóriumot,
melynek a Jonah elnevezést adta. 1943-ban Hugo Chaim Adler írt
kantátát szintén Jonah címmel. Úgyszintén ez a címe a Maria
Castelnuovo-Tedesco által 1951-ben komponált műnek is. 1958-ban
Vladimir Voegel írt egy zeneművet Jonah ging doch nach Ninive
címmel. A magyar Petrovics Emil 1966-ban írt oratóriumot
prófétánkról, legújabban pedig Huszti Zoltán komponált rockoperát
Jónás könyvéből, amelynek 2005-ben volt az ősbemutatója a budapesti
Várszínházban, de DVD lemezen már előbb hallható volt.
Jónás könyvének allegorikus értelmezhetősége, illetve az ott
fellelhető színes epizódok a mindenkori képzőművészeket is igen
élénken inspirálták. Prófétánkkal történteknek főként kétféle
interpretációja ismeretes: az egyik pusztán az illusztrálásra, míg
másik az átértelmezésre is vállalkozik. Azonban számos illusztratív
mű nem is a szöveg, hanem a szöveg értelmezésének ábrázolása. Az
eltérésben további szerepet játszik, hogy az egyes művészek más-más
részeket, epizódokat ragadnak ki a történetből. Leggyakrabban az
alábbiakkal találkozhatunk: Jónást a viharos tengerbe dobják, Jónást
elnyeli a nagy hal, Jónást kiköpi a nagy hal, Jónás prédikációja
Ninivében, a haragvó Jónás a bokor alatt. Ezek közül olykor egy
képen belül több is megjelenik. A bőség zavarában nem kísérelem meg
Jónás teljes ikonográfiájának feltárását, csak néhány ábrázolását
emelem ki.
Jónást a korai keresztény, majd a középkori művészek előszeretettel
ábrázolták, mivel az ún. evangéliumok Jézust Jónáshoz hasonlítják:
"Mert miképpen Jónás jelül volt a ninivebelieknek, azonképpen lesz
az embernek Fia is e nemzetségnek" -írja Lukács XI,30. Valamint: "E
gonosz és parázna nemzetség jelet kíván; és nem adatik jel nékik,
hanemha Jónás prófétának jele. Mert miképpen Jónás három éjjel és
három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az embernek Fia is
három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában. Ninive férfiai az
ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és
kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és
ímé nagyobb van itt Jónásnál" -írja Máté XII,39-41. E szövegek
szerint a próféta egyértelműen Jézus előképe. Miként Jónás prófétált
a bűnös Ninivének, akként prófétál Jézus a bűnös nemzedéknek; miként
Jónás három napot töltött a hal gyomrában, akként lesz „a nála
nagyobb” Jézus a föld alatt három napig. A próféta Jézus előképévé
lép elő, így ő is a keresztény tematika centrumába kerül.
Áldozófülke, Szent Callixtus katakomba, III. század eleje
A Szent Callixtus katakomba áldozó fülkéjének falfestményén Jónás,
az Úrvacsora ábrázolás fölött, két galamb között található. A
központi jelenettől jobbra egy széttárt karú, orante tartású férfi;
balra Ábrahám feláldozni készül Izsákot, a hit és odaadás
jelképeként. Jónás pedig történetével a megtérés fontosságára hívja
fel a szemlélő figyelmét. A római katakombák Jónás ábrázolásai abból
az időből származnak, amikor a kereszténység nem volt bevett vallás,
a zsidósághoz hasonló üldöztetéseknek volt kitéve. A falfestmények
remekül kifejezik gondolkodásukat: Jónás, mint a halál s az abból
való feltámadás szimbóluma, Jézus előképeként a remény jele.
Jónás hal általi elnyelése nem pusztán Jézusnak - a kereszténység
hite szerinti - túlvilágon eltöltött idejét jelenti, hanem általános
halál-feltámadás szimbólummá válik, és így lesz az több szarkofágon
is megtalálható dombormű ideális témájává. Kifejezi a keresztény
halálképzet lényegét: a tragikum átélését, de a feltámadás várását,
az Úr kegyelmébe vetett hitet.
Jónás története, ókeresztény szarkofág, IV. század
Egy IV. századból származó
ókeresztény szarkofág Jónás könyvének
képi összegzésére vállalkozik. Az alsó sávban balról jobbra
„olvasva” kirajzolódik a történet: a próféta kifizeti a díjat és
hajóra száll, majd a viharzó tengerbe vetik, ahol is egy tengeri
szörny nyeli el. A fura lény kavargó teste kerül a kép centrumába, a
zaklatott forma dinamikát ad a kompozíciónak, s kifejezheti a bűnös
ember szenvedését. Ettől jobbra már a szörny partra veti a
megváltozott prófétát, ki útra kel Ninive felé (jobb alsó sarok). A
felső sáv szintén balról jobbra halad, az olvasást könnyíti a fejek izokefáliás (tehát a fejek egy magasságban) elrendezése. Jónás
kijelenti: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive!” Baloldalt talán
éppen egy hamis I.tenre/bálványra mutatva int a megtérésre. Jobbra
haladva láthatjuk, miként jajgat, alázkodik és tér meg a nép, majd a
bokor alatt fekvő, ájuldozó Jónást és a megtért/megmaradt várost:
Ninivét. A domborművön a történet egységes kompozícióba rendeződik,
az alkotó bravúrosan formálja eggyé a különböző idősíkokat. A mű
folyamatként láttatja velünk az I.tentől elforduló, majd visszatérő
próféta történetét, kifejezve azt is, hogy a történet mily csekély
időt ölel fel. Az alkotó továbbá koncepciózusan von párhuzamot Jónás
illetve Ninive megtérése között. Az alsó sáv az előbbit, a felső az
utóbbit jeleníti meg, hangsúlyozva az egyén és a közösség megtérését
egyaránt.
Jónás elnyeletése, Jami al’Tavarik (Krónikák könyve), XIV. sz.
Nagyon érdekes erre a teljesen más kultúrából származó
Jónás-ábrázolásra tekinteni. A Mongol Birodalom legfontosabb írott
történeti művében - mely az emberiség történelmét négy kötetben
foglalja össze - látható ez a tinta és aquarell illusztráció. A
könyv szövegét Rashid al-Din (zsidónak született, de iszlám hitre
tért tudós) állította össze Tabrizban, a mai Irán területén. A
szörny egy keleti sárkánnyá, Jónás mongol férfivá vált. Az
illusztráción érdekesen találkozik kelet és nyugat, a sárkányszerű
lény formája noha hasonlít az európai (elsősorban ókori)
ábrázolásokra, mégis teljesen más felfogást sejtet.
Luther Jónás-exegézise (címlap), 1525
A XVI. század egyik jól ismert Jónás ábrázolása az a
metszet, amely
Luther Jónás-exegézisének (Der Prophet Jona) címlapján szerepel.
Lorenzetto: Jónás, 1519-20
Szintén e században
Lorenzetto del Ludovico Lotto márványszobrot
készített Jónásról, amely a római Santa Maria del Popolo templomban
található. A szép atlétatestű ifjú: Jónás éppen kilép a hal
szájából, s egy kellemeset nyújtózkodik. A jellegzetes reneszánsz
szobor alkotóját nem a történet, hanem inkább a gyönyörűséges ifjú
test és a fodrozódó drapéria ábrázolása érdekelte.
Michelangelo Jónás ábrázolása, Sixtus kápolna, 1511
Minden idők talán legismertebb Jónása azonban az itáliai késő
reneszánsz szobrász- és festőóriásának: Michelangelo Buonarottinak a
Sixtus kápolna mennyezetfreskóján található Jónás prófétája. A
Sixtus kápolna mennyezetfreskói összetett rendszert alkotnak. A
középső kilenc freskón a bibliai történéseket a teremtéstől az
özönvíz végéig mutatja be. A mennyezet az önálló festményeket
összekötő puttókkal és médaillonokkal, illetve a széleken felváltva
megjelenő prófétákkal és sibyllákkal válik teljessé. Jónás
monumentális alakja a keleti falon helyezkedik el, az oltár fölött.
Később ez alá került az Utolsó ítélet bonyolult látomása. A két mű
közötti kapcsolat egyértelmű: a halból kiszabaduló, s így jelképesen
újjászülető, feltámadó Jónás a Megváltó (újbóli) eljövetelét
előlegezi meg, az egyetemes feltámadást. A halból kiszabadult Jónás
így többé vált, mint Jézus történetének előképe: Jónás bűnözése,
megváltása és kiszabadulása az egész emberiség sorsának a jelképévé
módosul. Jónást abban a pillanatban látjuk, mikor kiszabadul a hal
gyomrából, s feleszmél. Vakítja szemét a világosság a háromnapos
sötétség után. Talán nem is természetes fény az, amit lát, hanem I.ten fénye, hiszen az alak a Teremtő I.ten figuráját nézi. Kezét
nem kulcsolja imára, hanem döbbenten néz. Szóhoz sem tud jutni,
felfoghatatlan számára az, ami vele történt. Testtartása
bizonytalanságot fejez ki (bár ez a dacot is jelentheti).
Lehetséges, hogy most hallgatja második elhivatását: „Kelj fel és
menj Ninivébe, és hirdesd nékik azt a beszédet, amit én parancsolok
néked!” Megilletődötten figyel, rádöbbenve arra, hogy nem kerülheti
el sorsát. Sorsa az emberiségé is! Michelangelo freskója él a
reneszánsz vívmányával, a történést a térbe helyezi: bravúrosan
rövidülve ábrázolja az ifjú Jónás idealizált atlétatestét. A festőt
a bibliai történés mellett rendkívül érdekli az emberi test és a skurzo (rövidülés) ábrázolása is. Michelangelo Jónása egyszerre
hagyományőrző és újító!
Jacopo Tintoretto: Jónás elhagyja a hal gyomrát, 1577-78
A késő reneszánsz másik nagy mestere:
Jacopo Tintoretto is
foglalkozott Jónás történetével. A velencei San Rocco templomban
található ovális olajfestmény már manierista jegyeket is hordoz. A
figurák kissé nyújtottak, a kompozíció bonyolult, kicsavart. A hal
szája hatalmas sötét folttá válik, szinte felismerhetetlen. Tán nem
is hal ez, hanem egy vízi szörnyeteg, mely az orrlyukán óriásit
fújtat, hegyes fogai vannak, gusztustalan óriási nyelve szinte a
földet éri. Jónás menekül a sötétségből, nincs ideje imára kulcsolni
kezét. Nincs is rá szükség, hiszen amint a földre lép, az I.tennel
találja magát szemközt. Legszívesebben menekülne, de nem tud, minden
mozgásban van, noha összesen három figurát látunk, amelyek szinte
teljesen betöltik a felületet. Két világ szembesül: a jobb oldalon a
sötétséget képviselő szörny tömbje, illetve a bal oldalt álló felső
erőket megtestesítő I.ten alakja. Jónás, a vergődő ember e kettő
között áll bizonytalanul, fél lábával még a szörny szájában. Bal
kezével különös elutasító mozdulatot tesz. Nem kíván senkivel
kapcsolatba kerülni, döntés előtt áll. Ez a Jónás a két nagy erő
között álló bizonytalan ember megtestesülése.
Gaspard Poussin: Tájkép Jónással, 1630 k.
A preklasszikusnak tartott, de már barokk kori Gaspard
Poussin is
megfestette Jónást, mikor a háborgó tengerbe vetik a hajóból. A
történet felett a táj uralkodik. A festő számára a biblikus téma
ürügyül szolgált a táj megfestésére. Jónás és a hal szinte elveszik
a háborgó tenger habjai között. A háttérben a sötét viharfelhők, a
súlyos sziklaszirtek a „főszereplőkhöz” hasonló képépítő elemekké
válnak. Az előtérben árkádiai figurák szemlélik a viharban sodródó
hajót. A béke országának lakosai szembesülnek a bizonytalansággal, a
pásztorok döbbenten vesznek tudomást erről. Poussin a háborgó barokk
világban az idillt, a nyugalmat kereste, művein is folyton
visszatérnek a természettel összhangban élő, „érintetlen” árkádiai
pásztorok. A vihar, mint téma ritkán jelenik meg az életműben, ily
szempontból ez a festmény különleges helyet foglal el az oeuvre-ben.
Id. Jan Brueghel: Partra vetett Jónás, 1600 k.
Id. Jan Brueghel
festményén a partra vetett Jónást látjuk. A próféta
magányosan kászálódik fel a rejtélyes sziklák övezte parton. Ez kép
is nélkülöz mindenféle pátoszt, az alkotó nem vállalkozott egy oly
monumentális mű megalkotására, mint Michelangelo, a partraérést nem
kívánta a megtért bűnös ember drámájává tenni, mint tette azt
Tintoretto.
Gustave Doré: A viharos tengerből
szabaduló Jónás
Gustave Doré: Jónás
ninivei prédikációja, 1865
A XIX. századból valószínűleg
Gustave Doré rézkarcai a
legismertebbek, melyekkel a Bibliát illusztrálta. Kettő rézkarcon (A
viharos tengerből szabaduló Jónás és Jónás ninivei prédikációja)
dolgozta fel a próféta könyvéből vett témát. E művek a bibliai
festészet szempontjából kevésbé ínséges időszakban nem tűntek volna
ki az illusztrációk tömegéből, mivel semmiféle többletjelentést nem
hordoznak, gyakorlatilag a szöveg narratív ábrázolásai. Egyszerű,
esztétikus megformálásuk tökéletesen megfelelt a kor befogadó
közönségének. A viharos tengerből szabaduló Jónás, illetve Jónás
ninivei prédikációja némileg teátrális, nem oly közvetlen és
életszerű.
Marc Chagall Jónás grafikái, 1959
Marc Chagall, a zsidónak született bjelorusz-orosz-francia festő a
XX. század legjelentősebb alkotói közé tartozik. A zsidó vallás,
hiedelemvilág és a Biblia meghatározó alapélménye Chagall
művészetének. Egy felszabadult, oldott hangvételű grafika-sorozatán
Jónás próféta jelenik meg. Mily messze kerül ez a kaotikus (naivan,
szürreálisan megfogalmazott) Jónás tengerbevetése az ókori vagy
középkori ábrázolásoktól! A hullámzó, zavaros, viharos tenger a
tapasztalati valóságtól eltávolodik, a víztömegben kilátástalanul
sodródó próféta egy új, modern szimbólum. A próféta feje egy úszó
pisztrángszerű hal fölött jelenik meg, jelezve, hogy az a hal
gyomrában van. Az egymás mellett külön-külön megjelenő motívumok
mégis felidézik a bibliai történetet.
Kondor Béla: Jónás, 1963
A XX. század második felében
Kondor Béla egy meditatív Jónást
festett. A szinte leolvashatatlan, vonalszövedékből kibontakozik a
szenvedő emberalak: kezei a fején, térdeit felhúzza,
összegömbölyödve bezárkózik. A zárkózottságot, bezártságot tovább
növeli az átlátszó hal kék körvonala, mely az alak körött húzódik.
Kondor Béla: Jónás a város falai előtt, 1963
Kondor Béla ugyanebben az évben festett egy másik Jónást is. A képen
a Ninive falai előtt álló próféta jelenik meg. Nem tudhatjuk
biztosan, hogy a történet mely pillanatát láthatjuk: azt, amikor a
Ninivébe érkező Jónás prófétálni kezd, vagy azt, mikor a várostól
keletre kivonuló Jónás a város pusztulását várja. A figura várostól
való elkülönülése, a heves mozdulatában rejlő indulat az utóbbit
teszi valószínűbbé. A mű, noha Kondor másik Jónásához hasonló
formanyelvű, mégis sokkal illusztratívabb. Nem oly egyetemes és
összetett, nem lépi túl az illusztráció korlátait. Jónás alakjával a
művész új mítoszt teremtett abban a korszakban, mikor a
mítosztalanság mítosza volt a deklarált érték.
Borsos Miklós: Jónás a cethalban
Gyulai Líviusz: Jónás
Würtz Ádám illusztrációja Babits Mihály: Jónás könyvéhez
Néhány magyarországi művész és műveik, kiket a XX. században
megihletett a téma: Borsos Miklós és Gyulai Líviusz grafikái, Würtz
Ádám rézkarcai.
Salvador Dali: Jónás és a cethal, 1978
Kevésbé közismert Salvador Dali életművéből az 1978-ban készült
Jónás és a cethal című akvarellje, melyen egy hatalmas, kitátott
szájú hal elől hisztérikusan menekülő, vékony figurát láthatunk. Az
ember mintha a finoman festett hullámokon járna. A szabad
asszociációkkal, a tudatalattiból feltörő rémképekkel foglalkozó
szürrealista művész nem hazudtolta meg önmagát, kései festménye egy
végtelen hajsza rémálmát örökíti meg.
Fehér László: Jónás, 2004
Fehér László Jónása 2004-ben, tehát már a XXI. században született.
A pasztellkép a művész kilencvenes években kialakult jellegzetes
fekete-fehér stílusában készült. Az alkotó ezen korszakában a
magánnyal, a múlandósággal foglalkozik, vonallá, jellé redukált
áttetsző figurái is az emberi lét bizonytalanságát,
megfoghatatlanságát fejezik ki. A fekete-fehér-szürke képeken
gyakran jelennek meg a minden egyéni tulajdonságuktól megfosztott
gyermekalakok, az ember ön-azonos állapotának kifejezői. A művész
ebbe a kontextusba helyezi a bibliai történet epizódját. Jónás
gyermekként jelenik meg a szörnyű, nyomasztó, sötét haltömbben. A
szorongó, összezsugorodó, magányos figura az ember születés előtti
állapotát juttatja eszünkbe. Jónás halban eltöltött időszaka így
átértelmeződik: nem a halál, hanem az újjászületés három napját
tölti a próféta a hal gyomrában, a halban eltöltött idő a bűnös
ember megtisztulásának folyamata. A kép egyik angol értelmezője
szellemesen tette fel a kérdést: a hal „tomb or womb?”, azaz „sír
vagy anyaméh?” Ezt a kérdésfeltevést is eszünkbe juttathatja ez a
mű. A hal lehet az élet jelképe is, a kép így az ember földön
eltöltött időszakát ábrázolja, a sodródást az árral, egy ismeretlen
hely felé, melyet nem ismerünk, s melyet nem tudunk elkerülni. A kép
sötétje egyszerre fejezheti ki a szorongást, a lét
elviselhetetlenségét és a születés előtti sötétet, az újjászületés
reményét. A művész így a próféta kétértelmű, bizonytalan állapotát
ragadja meg.
Jónás számos ábrázolását, interpretálását még így futólag áttekintve
is egy történet olvasásának, értelmezésének átalakulását
figyelhettük meg, miként értelmezték át azt, s mely kornak miben
jelentett mást ez a rendkívül gazdag és összetett szimbolikájú,
mégis meseszerű könyv. Az ókeresztény katakombáktól a XXI. századig
hosszú idő telt el, noha az értelmezés átalakult, a történet mégis
ugyanaz maradt. Az egyes bibliai figurák gazdag ikonográfiája
igazolja, a Biblia mindig és minden kor embere számára új kérdéseket
vet fel, s új válaszokat ad. Jónás prófétával egyaránt tud
azonosulni az őt Jézus előképének- vagy a könyvet üdvtörténetnek
tekintő; az egyetemes megbocsátás példázataként értelmező; vagy az
az olvasó-szemlélő, ki a tengerbe vetett, a hal által elnyelt
prófétát a meg nem értett, izolált embernek tekinti. Jónás alakja és
könyve minden bizonnyal sok művet fog még ihletni!
Adja az Ö.való mindnyájunknak, hogy tudjuk még élvezni azokat
sokáig!
|