Vissza a TUDOMÁNY-hoz

  

SCHŐNER ALFRÉD:
"... hatvan esztendővel ezelőtt!"


Elhangzott 2004 március 29.-én Kecskeméten, a "... Zsidók megkülönbözetésének tárgyában" című kormányrendelet megjelenésének 60. évfordulóján tartott tudományos üléssszakon.


Föl, föl a hegyekre, és égbe tekints szemem!
Onnan jön a segítség, onnan a kegyelem,

Az Úr, csak az Úr lesz az én segítőm,
Ki a mennyel, a földet alkotta dicsőn.

Nem engedi elbotlani lábamat,
Nem szunnyad őrzőm, egyre támogat.

Nem szunnyad Ő, oh sohasem alszik el,
Bízzál őrződben, bízzál Izrael!

121. Zsoltár

(Telekes Béla fordítása)



Emlékező gyülekezet, tisztelt jelenlévők!

Megrendülten és meghatottan, gyásszal és egyben fájdalommal a lelkemben állok itt ehelyütt az Emlékezés Fala előtt, azon a helyen, amelyről el lehet mondani a bibliás szavakkal:
"admat kodes hi...", "... szent hely ez! "
Az emlékezés helye, ahol nevek, nevek és nevek lettek márványtáblára vésve. Olyanok, akik itt, ebben a városban születtek, akik itt éltek, dolgoztak, tevékenykedtek, akik e környezetben, e város vonzáskörzetében éltek, építettek, dolgoztak, tanultak és tanítottak.

Gazdagították a magyar zsidó kultúrát, gazdagították a magyar kultúra és társadalom összességét. Szerették és szolgálták a Hont, melynek polgárai, melynek szülöttei, elkötelezettjei, s hű fiai voltak. De az ország, amelyet hazának tartottak, ebben az időben, megtagadta -, nem védte meg-, kiszolgáltatta őket Előidézve és okozva ezzel a magyarországi zsidó történelem legnagyobb traumáját, és egyben a magyar történelem legszörnyűbb és legvészesebb éveit, hónapjait.

Megrendülten állok itt ezen a kecskeméti emlékhelyen, amelynek szomszédságában imádkoztak az Egek Urához. Ahol - több mint hatvan évvel ezelőtt - még árnyékkal teli mosoly ült az emberek arcán, ahol büszkék voltak Alföld e nemes hagyományokkal teli városára, ahol közvetítették a kultúrát, éltették a gazdaságot, formálták saját és a környezetben élők szellemi arculatát, ahol gyönyörű magyar szóval tanultak és tanítottak. Ők is olvashatták a korszak aranyszavú költőóriását, aki így fogalmazott:

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

(Kosztolányi. Halotti beszéd)

Emberekről szólok és nem tömegről, egyedekről, személyekről, akik Mózes vallásába születtek, de osztályrészül számukra nem a természetes elmúlás, hanem a zsidótörvények, a munkaszolgálat, a deportálás, majd a koncentrációs tábor, a gázkamra jutott; amelyek mindannyian tudjuk, szívünk mélyéig hatolnak.

Pont ma 60 esztendeje jelent meg a magyar törvénykezés egyik szégyenfoltja, az 1240/44 -es elhíresült miniszterelnöki rendelet a "... Zsidók megkülönbözetésének tárgyában." Pont, a mai napon hatvan esztendővel ezelőtt!

Szabadjon néhány kiragadott "dátumról" szólni, egy közös gondolat jegyében, s ez a visszatekintő történelem, a szubjektív, talán kicsit erőltetett, retrospektív "jubileumi" emlékezés. Jelzésértékül és történelmi adalékként csupán:

- 1794- ben, kétszáztíz évvel ezelőtt minden zsidó üzlethelyisége a tűz martaléka lett, a város jelentős része leégett.
-
- 1814-ben, százkilencven évvel ezelőtt alapítják első zsinagógájukat a helyi zsidók.

- 1844-ben, százhatvan ezelőtt alapítják a helyi zsidók első, négyosztályos iskolájukat.


- 1864-ben, száznegyven esztendővel ezelőtt kezdtek a kecskeméti főzsinagóga kivitelezéséhez és hét esztendővel később felemelő események közepette, avatják fel a város egyik építészeti remekét, a "hazai romantika egyik legszebb példáját".

- 1874-ben, százharminc év évvel ezelőtt született Dr. Kecskemét Ármin a magyar zsidóság legnagyobb zsidó történésze, Makó későbbi főrabbija, a Szeged Egyetem egykori tanára.


- 1884-ben, száznegyven esztendővel ezelőtt választják meg a Pester Lloyd főszerkesztőjévé a Kecskemétről származó orvos-tanítót, akit "európai súlyú és nevű" újságírónak tartanak. Ő Ignotus Hugó édesapja.

- 1894-ben a millenium évében, száztíz évvel ezelőtt a Kecskeméti Hitközsége hozzákezd a piactér környékén álló bérházak építéséhez, hozzájárul a belváros építészeti arculatának formálásához...


- 1904ben, száz évvel ezelőtt kerül a Szolnoki Művésztelepre a korábban Kecskeméten szolgáló rabbi Fischmann Simon fia, a századforduló művészetének egyik legtekintélyesebb személyisége, aki Fényes Adolf néven beírta nevét a magyar képzőművészet történetébe. Ugyan ebben az évben kitör a II. világháború, melyben sok zsidó vállalt hősi halált a Hazáért. A Honért, amely három évtizeddel később megtagadta, kiszolgáltatta őket...

- 1914-ben, kilencben évvel ezelőtt hunyt el Perls Ármin a legnagyobb magyarországi neológ rabbik egyike. Ugyanakkor virágzik az élet. A helyi neológiában, és az ortodox világban. Az ortodox zsinagógában -egyébként a magyarországi ortodox zsinagógákban igen ritka - állatmotívumokat ábrázoló falképfestészet ma is nyomon követhető. Zsinagóga, hívek nélkül... de falain Ávot traktátusának idézete és művészete.


- 1934-ben, hetven ével ezelőtt látott napvilágot városunk szülöttének Dr. Kecskeméti Árminnak, Nagyvárad tudós főrabbija - későbbiekben hatalmas szakmai sikert hozó köteteinek, az Ezsjásnak - sajtó alatt lévő második kötetének bevezetője az Emlékkönyv Dr. Hevesi Simon... papi működésének negyvenedik évfordulójára írt nemzetközi érdeklődést kiivó tanulmánya.

- 1944.-ben, hatvan évvel ezelőtt? Holocaust. Csak "címszavakban".
1. április: megalakul a Zsidó Tanács.
2. május: felállították a gettót
3. június-július: a Téglagyár területén felállítják a megye gettót. Június végéig, mintegy hetven zsidó önként vetett véget életének. A cionisták mentőakciói ellenére kiszolgáltatottan, emberségében megalázva a kecskeméti zsidókat is deportálják. Alig van a városban, aki felemeli tiltakozó szavát, amikor az Isten képmására teremtett zsidóembert vagonokban szállítják a gázkamrák és a krematóriumok felé. S ők a vonatban még mindig éneklik: "Isten áld meg a magyart jó kedvvel, bőséggel. Nyújts feléje védő kart..."

S védőkart nem nyújt sem az Úr, sem az ember...!

A meggyalázott tóratekercseket, pld. Pápához és Óbudához hasonlóan eltemették. Zsidó vallási szokás, még az elpusztított tóratekercsek darabok is földben pihenhetnek, sőt sírkövet is állítunk emlékükre.

A kecskeméti zsidóság élete befejeződött, s lassan már olyan is alig van, aki elmondaná a Kádist, a halottakért, a vértanúkért szóló imát.

Történelmietlen a kérdés: mit lett volna e genocídium nélkül? Születtek volna újabb lángeszű írók, költők, városépítők, művészek, tanárok, kereskedők, kétkezi munkások? Játszani tudó, gondtalan tekintetű gyermekek, leendő sportolók, olimpiai bajnokok: újabb Hajós Alfrédok, Komjádi Bélák Pettschauer Attilák, Weisz Richárdok, Kabos Endrék, Székely Évák, Keleti Ágnesek...

Talán már tudnánk a rák ellenszerét? Talán a "megnemszületettek" között lett volna tudós, aki ismeri-feltalálja a gyógyítatlannak tűnő betegségek ellenszerét. Pedagógus, aki nem "középiskolás fokon", de egyetemi szinten tanította volna a nép összességét?

Dr. Wallenstein Zoltán így fogalmazott Kecskemét legnagyobb főrabbijának emlékmű állításánál.

"Te hálátlan világ, vigyázz, ha engem, a zsidót lekicsinyelve meg akarsz tagadni, mert akkor meghazudtol téged saját múltad. Keletkezésed története, s meghazudtol saját jelened: erkölcsi civilizációd kezdete, istentiszteleted rítusa, és meghazudtol jövőd feladatául az erkölcs-etikai színvonalra fölemelkedni tudást tanító szellemed...

Eljön még az idő, amikor mindenki azt vallja, hogy "Egy az Isten, egy az ember!", ez tartott fenn eleddig is, ezáltal élsz öröklétig."

Vissza a TUDOMÁNY-hoz