Elhangzott 2004 március 29.-én Kecskeméten, a
"... Zsidók megkülönbözetésének tárgyában" című kormányrendelet
megjelenésének 60. évfordulóján tartott tudományos üléssszakon.
Föl, föl a hegyekre, és égbe tekints szemem!
Onnan jön a segítség, onnan a kegyelem,
Az Úr, csak az Úr lesz az én segítőm,
Ki a mennyel, a földet alkotta dicsőn.
Nem engedi elbotlani lábamat,
Nem szunnyad őrzőm, egyre támogat.
Nem szunnyad Ő, oh sohasem alszik el,
Bízzál őrződben, bízzál Izrael!
121. Zsoltár
(Telekes Béla fordítása)
Emlékező gyülekezet, tisztelt jelenlévők!
Megrendülten és meghatottan, gyásszal és egyben fájdalommal a lelkemben állok itt
ehelyütt az Emlékezés Fala előtt, azon a helyen, amelyről el lehet mondani a bibliás
szavakkal:
"admat kodes hi...", "... szent hely ez! "
Az emlékezés helye, ahol nevek, nevek és nevek lettek márványtáblára vésve.
Olyanok, akik itt, ebben a városban születtek, akik itt éltek, dolgoztak,
tevékenykedtek, akik e környezetben, e város vonzáskörzetében éltek, építettek,
dolgoztak, tanultak és tanítottak.
Gazdagították a magyar zsidó kultúrát, gazdagították a magyar kultúra és
társadalom összességét. Szerették és szolgálták a Hont, melynek polgárai, melynek
szülöttei, elkötelezettjei, s hű fiai voltak. De az ország, amelyet hazának
tartottak, ebben az időben, megtagadta -, nem védte meg-, kiszolgáltatta őket
Előidézve és okozva ezzel a magyarországi zsidó történelem legnagyobb traumáját,
és egyben a magyar történelem legszörnyűbb és legvészesebb éveit, hónapjait.
Megrendülten állok itt ezen a kecskeméti emlékhelyen, amelynek szomszédságában
imádkoztak az Egek Urához. Ahol - több mint hatvan évvel ezelőtt - még árnyékkal
teli mosoly ült az emberek arcán, ahol büszkék voltak Alföld e nemes hagyományokkal
teli városára, ahol közvetítették a kultúrát, éltették a gazdaságot, formálták
saját és a környezetben élők szellemi arculatát, ahol gyönyörű magyar szóval
tanultak és tanítottak. Ők is olvashatták a korszak aranyszavú költőóriását, aki
így fogalmazott:
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
(Kosztolányi. Halotti beszéd)
Emberekről szólok és nem tömegről, egyedekről, személyekről, akik Mózes
vallásába születtek, de osztályrészül számukra nem a természetes elmúlás, hanem
a zsidótörvények, a munkaszolgálat, a deportálás, majd a koncentrációs tábor, a
gázkamra jutott; amelyek mindannyian tudjuk, szívünk mélyéig hatolnak.
Pont ma 60 esztendeje jelent meg a magyar törvénykezés egyik szégyenfoltja, az 1240/44
-es elhíresült miniszterelnöki rendelet a "... Zsidók megkülönbözetésének
tárgyában." Pont, a mai napon hatvan esztendővel ezelőtt!
Szabadjon néhány kiragadott "dátumról" szólni, egy közös gondolat
jegyében, s ez a visszatekintő történelem, a szubjektív, talán kicsit
erőltetett, retrospektív "jubileumi" emlékezés.
Jelzésértékül és történelmi adalékként csupán:
- 1794- ben, kétszáztíz évvel ezelőtt minden zsidó üzlethelyisége a tűz
martaléka lett, a város jelentős része leégett.
-
- 1814-ben, százkilencven évvel ezelőtt alapítják első zsinagógájukat a helyi
zsidók.
- 1844-ben, százhatvan ezelőtt alapítják a helyi zsidók első, négyosztályos
iskolájukat.
- 1864-ben, száznegyven esztendővel ezelőtt kezdtek a kecskeméti főzsinagóga
kivitelezéséhez és hét esztendővel később felemelő események közepette, avatják
fel a város egyik építészeti remekét, a "hazai romantika egyik legszebb
példáját".
- 1874-ben, százharminc év évvel ezelőtt született Dr. Kecskemét Ármin a magyar
zsidóság legnagyobb zsidó történésze, Makó későbbi főrabbija, a Szeged Egyetem
egykori tanára.
- 1884-ben, száznegyven esztendővel ezelőtt választják meg a Pester Lloyd
főszerkesztőjévé a Kecskemétről származó orvos-tanítót, akit "európai
súlyú és nevű" újságírónak tartanak. Ő Ignotus Hugó édesapja.
- 1894-ben a millenium évében, száztíz évvel ezelőtt a Kecskeméti Hitközsége
hozzákezd a piactér környékén álló bérházak építéséhez, hozzájárul a
belváros építészeti arculatának formálásához...
- 1904ben, száz évvel ezelőtt kerül a Szolnoki Művésztelepre a korábban
Kecskeméten szolgáló rabbi Fischmann Simon fia, a századforduló művészetének egyik
legtekintélyesebb személyisége, aki Fényes Adolf néven beírta nevét a magyar
képzőművészet történetébe. Ugyan ebben az évben kitör a II. világháború,
melyben sok zsidó vállalt hősi halált a Hazáért. A Honért, amely három évtizeddel
később megtagadta, kiszolgáltatta őket...
- 1914-ben, kilencben évvel ezelőtt hunyt el Perls Ármin a legnagyobb magyarországi
neológ rabbik egyike. Ugyanakkor virágzik az élet. A helyi neológiában, és az
ortodox világban. Az ortodox zsinagógában -egyébként a magyarországi ortodox
zsinagógákban igen ritka - állatmotívumokat ábrázoló falképfestészet ma is nyomon
követhető. Zsinagóga, hívek nélkül... de falain Ávot traktátusának idézete és
művészete.
- 1934-ben, hetven ével ezelőtt látott napvilágot városunk szülöttének Dr.
Kecskeméti Árminnak, Nagyvárad tudós főrabbija - későbbiekben hatalmas szakmai
sikert hozó köteteinek, az Ezsjásnak - sajtó alatt lévő második kötetének
bevezetője az Emlékkönyv Dr. Hevesi Simon... papi működésének negyvenedik
évfordulójára írt nemzetközi érdeklődést kiivó tanulmánya.
- 1944.-ben, hatvan évvel ezelőtt? Holocaust. Csak "címszavakban".
1. április: megalakul a Zsidó Tanács.
2. május: felállították a gettót
3. június-július: a Téglagyár területén felállítják a megye gettót. Június
végéig, mintegy hetven zsidó önként vetett véget életének. A cionisták
mentőakciói ellenére kiszolgáltatottan, emberségében megalázva a kecskeméti
zsidókat is deportálják. Alig van a városban, aki felemeli tiltakozó szavát, amikor
az Isten képmására teremtett zsidóembert vagonokban szállítják a gázkamrák és a
krematóriumok felé. S ők a vonatban még mindig éneklik: "Isten áld meg a
magyart jó kedvvel, bőséggel. Nyújts feléje védő kart..."
S védőkart nem nyújt sem az Úr, sem az ember...!
A meggyalázott tóratekercseket, pld. Pápához és Óbudához hasonlóan eltemették.
Zsidó vallási szokás, még az elpusztított tóratekercsek darabok is földben
pihenhetnek, sőt sírkövet is állítunk emlékükre.
A kecskeméti zsidóság élete befejeződött, s lassan már olyan is alig van, aki
elmondaná a Kádist, a halottakért, a vértanúkért szóló imát.
Történelmietlen a kérdés: mit lett volna e genocídium nélkül? Születtek volna
újabb lángeszű írók, költők, városépítők, művészek, tanárok, kereskedők,
kétkezi munkások? Játszani tudó, gondtalan tekintetű gyermekek, leendő sportolók,
olimpiai bajnokok: újabb Hajós Alfrédok, Komjádi Bélák Pettschauer Attilák, Weisz
Richárdok, Kabos Endrék, Székely Évák, Keleti Ágnesek...
Talán már tudnánk a rák ellenszerét? Talán a "megnemszületettek" között
lett volna tudós, aki ismeri-feltalálja a gyógyítatlannak tűnő betegségek
ellenszerét. Pedagógus, aki nem "középiskolás fokon", de egyetemi szinten
tanította volna a nép összességét?
Dr. Wallenstein Zoltán így fogalmazott Kecskemét legnagyobb főrabbijának emlékmű
állításánál.
"Te hálátlan világ, vigyázz, ha engem, a zsidót lekicsinyelve meg akarsz
tagadni, mert akkor meghazudtol téged saját múltad. Keletkezésed története, s
meghazudtol saját jelened: erkölcsi civilizációd kezdete, istentiszteleted rítusa,
és meghazudtol jövőd feladatául az erkölcs-etikai színvonalra fölemelkedni tudást
tanító szellemed...
Eljön még az idő, amikor mindenki azt vallja, hogy "Egy az Isten, egy az
ember!", ez tartott fenn eleddig is, ezáltal élsz öröklétig."
|