Születésnaposok 2

Ez az év sok ünneplésre ad alkalmat - kezdte beszédét Schőner Alfréd rektor. Majd így folytatta: "150 évvel ezelőtt történt meg az emancipáció, 140 éve alapították a Rabbiképzőt. De nemcsak ilyen komoly eseményekhez szoktunk összegyűlni, hanem születésnapokra is."

"Most két kedves kollégánkat köszöntjük, - miközben már volt egy kollégánk köszöntése és még lesz két köszöntés - elsőként a rangidős dr. Róbert Pétert, majd utána, de nem utolsó sorban Sommer László kollégánkat és barátunkat."

A 2017 február 9-én tartott ünnepélyes, rendkívüli Egyetemi tanácsi értekezleten megjelentek az Egyetemi tanács tagjai, az intézmény dolgozói, valamint Sommer László felesége, Marika, akik mind köszönteni kívánták az ünnepelteket.

A rektor először dr. Róbert Pétert köszöntötte. Elmondta, hogy igen régi az ismeretségük, kiváló történész, szeretett pedagógus. Amikor Róbert Pétert az egyik középiskolából váratlanul elbocsájtották, a rektor rögtön felajánlotta, hogy oktasson az egyetemen. Ennek már több tíz éve és azóta Péter itt oktat az egyetemen. Ő a megbízhatóság, pontosság, a jólneveltség példaképe, mondhatnánk: egy zsidó magyar úriember. Megjelenésében udvariasságában, hallgatóihoz való viszonyában. Senki nem hallotta még őt valakivel veszekedni! Türelmes, visszafogott, emellett a magyarországi zsidóság képviselője a történelemtudományban, a városnézésben és idegenvezetésben, számos publikáció fűződik a nevéhez.

Az egyetem vezetése, 75. születésnapja alkalmából az egyetem érdekében kifejtett több évtizedes munkásságáért, a Blau Lajos díjat adományozza dr. Róbert Péternek. További jó egészséget, a világra való nyitottságot, utazó kedvet, sok pihenést és matzel tovot kívánva a rektor gratulált az ünnepeltnek.

A díjat jelképező díszes serleget Dr. Oláh János rektorhelyettes adta át az ünnepeltnek.

Róbert Péter megköszönte a kitüntetést és az ünneplést, mely nagyon meghatotta. Néhány mondatban felelevenítette, hogy nem rövid élete során több történelmi kort is megért. Felidézte a II. világháború alatt történteket, a védett házat, melybe menekültek és melyekre csak halványan emlékszik, a Szálin képre az általános iskola falán, az 56-os forradalom egyes történéseire. Egész életében történész maradt, és amikor megpróbált letérni erről az útról, akkor jöttek a nehézségek és sikertelenségek. Élete nagy szerencséje, kivételes adomány, hogy az OR-ZSE keretében oktathat és itt érzi magát a legjobban.


Ezután a rektor Sommer Lászlót köszöntötte meglehetősen elfogultan. Elfogultsága nemcsak a 70. születésnapnak szólt, hanem az ősrégi ismeretségnek, sőt barátságnak is. Nemcsak kollégák, hanem barátok is, életüknek sok számos pontja volt melyben találkoztak, benne tragikus és vidám, felemelő és szomorú események. Sommer kolléga eredetileg egy másik intézményben volt, amikor az egyetem létesítése szóba került, és a rektor egyik legsikeresebb választása volt, amikor őt az egyetemre hívta. Laci elmélyült, felelősségteljes, diákcentrikus pedagógus. Máig is megmaradt középiskolai oktatónak, egyetemi szinten. Hallgatóival egyenként, személyesen, lelkiismeretesen foglalkozik. Az OR-ZSE zsinagóga színes ablakai elkészítésének megszervezése, technikai lebonyolítása, feliratainak megfogalmazása, stb, mind nagyrészt Laci érdeme. Mindezek könyv formájában való megjelentetése pedig a mai nap érdeme, íme, itt van!
A kiterjedt Sommer család összetartozása, egymáshoz való ragaszkodása, családi élet iránti alázata, a sok-sok megpróbáltatás ellenére is példaértékű és egyedülálló.

A Blau Lajos díjat jelképező díszes serleget a rektorhelyettes, Dr. Oláh János - mint régi kolléga és barát - adta át Sommer Lászlónak.

Kedves feleségét, Marikát is meleg szavakkal üdvözölte a rektor, megköszönve, hogy ennyi éven át vigyázott Lacira, a gyerekekre és a sok unokára, majd hosszú, boldog egymás melletti életet kívánt mindkettőjüknek.

 

Az Egyetemi tanács egyik tagja, Dr. Lichtmann Tamás virággal köszöntötte Sommer Lászlóné, Marikát ebből az alkalomból.

 

  

 

 

A köszöntések után a megjelentek koccintottak az ünnepeltek egészségére.

Végezetül Sommer László mondott köszönetet az ünneplésért a rektornak, az Egyetemi tanácsnak és az összes megjelentnek, majd néhány aktuálisan felmerült gondolatát osztotta meg a társasággal. Elsőként egy eddig eltitkolt gyerekkori élményét mesélte el, melynek életbölcsességét csak később értette meg, de lényegében egész életére, oktatói munkásságára kihatott. Másodikként az egyetem elhunyt jelentős személyiségeire emlékezett, akik nagyon sokat tettek az intézmény megteremtéséért. A jelenlévőkkel való együtt dolgozást nagyra értékelte, szeretetét fejezte ki, a réges-régi ismeretséget is hangsúlyozta, sokakkal több évtizedre visszamenőleg. Végül a most megjelent, a zsinagóga ablakait ismertető kiadvány megjelenésének körülményeit, a könyv tartalmát és célját ismertette.

A rektor megköszönve, hogy a megjelentek szakítottak időt kiváló kollégáink ünneplésére, befejezettnek nyilvánította az értekezletet.

KP
2017.02.12

Vissza