Ferenc József a felekezetközi béke, a művészet és a tudomány
pártfogója címmel rendezett tudományos konferenciát
2016. október 27-én csütörtökön az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem, az SZTE-BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék
és az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport az Országos Rabbiképző
– Zsidó Egyetem /OR-ZSE/ 1084 Budapest, Scheiber Sándor utca
2. alatti 2 nagy előadótermében.
Már az előzetesen meghirdetett konferenciára is nagy
számú, több, mint 40, érdeklődő jelentkezett e-mailben, a megjelentek ennél is
többen voltak.
Az épület aulájában - ahol Ferenc József 1877-ben a Rabbiképző Intézetben tett látogatását ma is emléktábla őrzi - volt a
regisztráció, melynél hosszú sorban jelentkeztek a látogatók.
A konferencia az ún. Oktogonális teremben kezdődött,
ahol az egyik szervező, Zima András, az OR-ZSE adjunktusa ismertette az esemény
lefolyását, majd felkérte Fekete László főkántort, az OR-ZSE adjunktusát, hogy
énekelje el a 72. zsoltárt, melynek sorai gyakran szóltak Ferenc Józsefről.
A 72. zsoltár elhangzása után Zima adjunktus közölte, hogy a fővédnök, másirányú elfoglaltsága
miatt videoüzenetben köszönti a konferenciát. Ezután lejátszották Habsburg György rendkívüli és meghatalmazott nagykövet köszöntőjét.
Oláh János OR-ZSE rektorhelyettes megnyitója után
tartotta meg előadását I. Ferenc József és az Országos Rabbiképző Intézet (Landes-Rabbinerschule)
címmel, melyben az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban való részvétel
miatt a magyar zsidókra kirótt hadisarc megváltása fejében összegyűlt 1. 000 000
forintból megvalósított Országos Rabbiképző Intézet felállításának részleteit
ismertette.
Marjanucz László (SZTE): Ferenc József uralkodásának
mérlege című előadása az uralkodó hosszú életének mérlegét vonta meg,
foglalkozott azzal, hogy hogyan jelent meg az uralkodó képe a Monarchia későbbi
alattvalóinak emlékezetében.
Landgraf Ildikó (MTA): előadása '„Uralkodjék a
szíveken” - Ferenc József alakja a folklórban és a populáris olvasmányokban'
áttekintést adott arról, hogy Ferenc József alakja miként él a magyar
folklórban, a kötött formájú epikus folklórműfajokban: a történeti mondákban, az
anekdotákban és a kötetlen formájú narratívákban. Hogyan élt tovább az I.
világháború idején a portréjával megjelenő tömeggyártott
katonai emléklapok, háborús olajnyomatok,
falvédők, tányérok, poharak képében, így erősítve "a nép jó atyja, jó királya" -
képet.
Az ezután következő ebédszünetben négyféle kóser
szendviccsel vendégelte meg a konferencia előadóit és hallgatóságát egy külön
teremben az OR-ZSE vezetősége.
A délutáni előadássorozat két szekcióban
folytatódott, melyek egyike a délelőtti helyszínen az Oktogonális teremben,
másika az Egyetem Dísztermében bonyolódott le.
Az Oktogonális teremben először "Uralkodóportrék"
összefoglaló címmel, majd "Izraeliták Ferenc József birodalmában" címmel hangzottak el előadások
A Dísztermi előadások összefoglaló címe: Franz
Joseph I and the Jews, illetve Ferenc József képe az izraelita felekezetiségben
volt.
Az Oktogonális terem délutáni előadásai
Vesztróczy Zsolt (OSZK) előadásában "A legelső
magyar ember, a király” - Ferenc József alakja Mikszáth írásaiban címmel az
írónak különleges, "visszafogott” ábrázolásmódját mutatta be, különös
tekintettel a parlamenti karcolataira. Bár a kiegyezést követően az uralkodó
jogköre csökkent, de továbbra is politikai élet megkerülhetetlen tényezője
maradt, miközben kormányzati felelősséget nem viselt és minden kritikán felül
állt. Emiatt az író is csak "szőrmentén" ábrázolhatta őt.
Hansági Ágnes: (KRE): „…akinek nem kell tolmács a
trón és nemzet között…” - Jókai Ferenc József-portréi címmel megtartott
ismertetője felidézte, hány helyen bukkan fel az uralkodó képe itt-ott Jókai
műveiben, miként is viszonyulnak egymáshoz a fikciós szövegek és a napi
(politikai) eseményekre is reflektáló publicisztikai írások Ferenc
József-portréi.
Kelemen Zoltán (SZTE) előadása az Ulysses
egyetlen
rövid részletére fókuszált, melyben Joyce I. Ferenc József 1867-es királlyá
koronázásának ceremóniáját írja le parodisztikusan, és összehasonlítja az
1867-es koronázást, annak ír visszhangját, valamint a visszhang parodisztikus(?)
dekontsruált(?) lecsapódását Joyce regényében. Az előadás az Osztrák-Magyar
Monarchia területén élt zsidóságnak az uralkodóval való kapcsolatát abból a
nézőpontból szemlélte, melyet Joyce hozott létre, akinek trieszti évei idején
igen szoros kapcsolata volt a helybéli (nagyrészt Magyarországról származó)
zsidó polgári réteggel.
Kiss Endre (OR-ZSE) Hermann Broch, Robert Musil és
Joseph Roth uralkodópercepcióit mutatta be. Csak kevesen próbálták értelmezni
ezt az egyszerre nagyon különleges és mégis szinte az egész monarchia számára
evidensen nyilvánvaló univerzális szerepet, a birodalommal való személyes
azonosság viszonyát. A három holisztikus értelmezés markáns különbségeinek
felmutatása volt előadás legfontosabb célja.
A távollévő Lichtmann Tamás (OR-ZSE) dolgozatát
Mezei Zoltán József olvasta fel, mely a császár-király hatvan éves uralkodása alatt
kialakult mítoszok és valóság viszonyáról elmélkedett a korabeli művészetek
tükrében. Említette
Joseph Roth-ot, Arthur Schnitzlert, Franz Kafkát, Jaroslav
Haseket, Hugo von Hofmannsthalt, Stefan Zweiget, Hermann Brocht, Robert Musilt,
Sigmund Freudot, Gustav Mahlert, Arnold Schönberget, Bródy Sándort, Krúdy
Gyulát, Hatvany Lajost, Molnár Ferencet, továbbá: Szép Ernőt, Heltai Jenőt, Füst
Milánt, valamint Balázs Bélát, Bartók Béla szövegíróját.
Bányai Viktória (MTA TK KI, Judaisztikai
Kutatócsoport) azt fejtegette, hogy miként jelenik meg az ún.
Libényi-merénylet Bacher Simon, Löwy József, valamint más, lembergi,
paduai, leipniki zsidó szerzők verseiben. 1853. február 18-án egy bizonyos
Libényi János, Fejér megyei SCákvárról származó szabósegéd akkor tört rá Ferenc
Józsefre, amikor az éppen a szokásos sétáját tette meg. Ferenc József ekkor még
csak 23 éves volt, éppen a kilátón hajolt ki, hogy megnézze a gyakorlatozó
katonákat. Libényi nyakon szúrta a császárt, de ott volt mellette O’Donnel Miksa
és Ettenreich József szárnysegéd, így az uralkodó
kisebb sérülésekkel megúszta.
Szántóné Balázs Edit (OR-ZSE)
arról beszélt, hogy Ferenc József uralkodása idején, 1882-ben kezdődött
Magyarországon a zsidók nemesi rangra emelésének legkiemelkedőbb időszaka
Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején. 1904 és 1906 között a magyar
kormány támogatására a rangra emelt nemesek száma jelentősen megnőtt
Bíró Ákos (HVKTKH) Kétfejű sas Dávid
pajzsán című előadásában a tábori rabbik munkájáról és elismerésükről
szólt. A világháború idején az ősz uralkodó zászlói alá sereglett több tízezer
zsidó katona mellett több mint száz tábori rabbi szolgált. Sokan közülük
magas kitüntetéseket kaptak, legtöbbször a Ferenc József Rend
lovagkeresztjét vagy Koronás Arany Érdemkeresztjét. A Rabbiképző Intézet
végzettjeit az önmagáról elnevezett Rend jelvényeivel dekorálta.
Mezei Zoltán József (OR-ZSE)
az európai nagyhatalmi politika kontextusába helyezte a királyhűség
megnyilvánulásait, és mindazt a hosszú távon is érvényesülő invesztíciót,
amit a koronás fő látogatása jelentett Veszprém számára. Az 1908-as
annexiós válság idején tartott Balaton környéki hadgyakorlatok az
Osztrák–Magyar Monarchia erődemonstrációjaként szolgáltak Oroszországgal
szemben. Az uralkodó, I. Ferenc József
személyesen is megjelent a
"királygyakorlatokon" és szeptember 15–18. között három napot töltött a
városban. Ezt a látogatást elemezte Mezei, az akkori helyi sajtó írásain
keresztül.
Szögi László (ELTE)
táblázatosan is bemutatta hogyan növekedett a magyarországi zsidóság
részvétele a külföldi egyetemi tanulmányokban 1730-tól 1919-ig. A
soknemzetiségű és sokfelekezetű történeti Magyarországról Európa szinte
miden régiójába mentek diákok tanulni és nagyon sok egyetemmel alakult ki
szoros kapcsolat. A kutatás során 27 európai ország 240 intézményéből
gyűjtött anyagból 100 308 beiratkozás adatát rögzítették melyből 12153
zsidó vallású beiratkozó volt. Ezekból új adatokat lehet nyerni a zsidó
asszimiláció folyamatáról is.
A Dísztermi előadások
Dobrovšak, Ljiljana (Institute
of Social Sciences Ivo Pilar) előadásának címe Franz Joseph I and the Jews
of Croatia and Slavonia volt. Zsidók főleg a 18. század vége felé kezdtek
letelepedni Horvátországban és Szlovéniában, II. József rendeletének
köszönhetően. Az előadó a horvátországi zsidók attitűdjeit vizsgálta I.
Ferenc Józsefhez és a Habsburg dinasztiához.
Arad, Lily (Hebrew
University, Jerusalem): ‘The city after which you are named, for King of
Jerusalem is your name’ – The Myth of Franz Joseph I in the Old Yishuv.
The presentation dealt with the attitudes of Jerusalemite Austro-Hungarian
Jews to Franz Joseph I. in comparison with those of their brethren in the
Habsburg Empire, examined in their historical, socio-political and
religious context.
Zima András (OR-ZSE):
Zionists about the Ruler – Franz Joseph in the Hungarian Zionist press
/Cionisták az uralkodóról - Ferenc József cionista sajtópercepciója/
Habsburg-Ausztriában a zsidók kollektív tudata három pilléren nyugodott:
osztrákok voltak politikai, németek, csehek, lengyelek kulturális és
zsidók etnikai és vallási alapon. A magyar politikai elit Magyarországot
nemzetállamként határozta meg, és elvárta zsidó lakosaitól, hogy az
uralkodó magyar, nyelvi-kulturális alapú nemzetkoncepciót adaptálják.
Fenyves Katalin (METU) A
bécsi Israelitisch-Theologische Lehranstalt hatása magyar izraelitákra A
modern, tudományos rabbiképzés elősegítésére és támogatására
Magyarországon 1877-ben megnyílt a Ferenc József Országos Rabbiképző
Intézet. Szinte egyáltalán nem ismert a mintegy másfél évtizeddel
később alapított Israelitisch-Theologische Lehranstalt, a bécsi
"testvérintézmény". Az előadó ennek történetét, a zsidó tudományosságban
betöltött helyét, magyar zsidókhoz és I. Ferenc Józsefhez fűződő vonatkozásait
kívánta bemutatni.
Torontáli Judit (OR-ZSE)
összehasonlította a zsidó imakönyvekben található az uralkodóért elmondandó
imákat a korabeli képeslapok és az izraelita sajtó imaszövegeivel.
Elemezte a Ferenc Józsefhez, a Dinasztiához való hűségnek a magyar
nemzeteszmével való azonosulás és a vallási hagyomány összeegyeztetésének
módját a neológ zsidó ünnepi és hétköznapi imakönyveken keresztül.
Bodo Edith Emese (Universitatea
din Oradea) a Nagyváradi Cion Templom nemrég befejezett restaurálása során
előkerült időkapszula kapcsán részletezte azt a mérhetetlen
tisztelet melyet a zsidó közösség Ferenc József iránt érzett. A kapszulát
az épület zárókövébe építettek be, a benne talált dokumentum 1896-ból
származik.
Vér Eszter Virág (ELTE)
Rudolf trónörökös halálának izraelita felekezeti adaptációit mutatta be.
Rudolf halálát követően - az egymásnak ellentmondó gyilkosságról és
önkezűségről szóló korábbi hivatalos közleményeket cáfoló híresztelések
hallatán - a közvélemény érzékelhetően elbizonytalanodott. Az izraelita
(elsősorban a neológ) közösségek gyásza eltért a többségi társadalom
megemlékezéseitől.
Glässer Norbert (SZTE)
vizsgálta, hogy milyen tények motiválták a rabbiszeminárium és a budapesti
neológ elit vezetőit abban, hogy az intézményt az uralkodóról
nevezzék el. A neológia és az ortodoxia az uralkodó érdemének
tulajdonította a zsidóság társadalmi integrálását, a polgári
egyenjogúsítást és a bevett felekezetté tételt is. Ferenc József így a
zsidóságot védelmező, mélyen vallásos katolikus uralkodóvá vált.
Peremiczky Szilvia (OR-ZSE)
bemutatta, hogy milyen kép alakult ki Ferenc József alakjáról a zsidó és
nem zsidó társadalomban az 1870-es évekre. Mindezt igen attraktív módon,
Goldmark Sába királynője című operáján keresztül mutatta be. Az operában
Salamon alakjának ábrázolásában Goldmark és librettistája Ferenc József
személyét is megidézi, ezzel olyan értékrendszert ígér, amelyben vallástól
függetlenül lehet mindenki jó polgár.
Az egyes előadások
közben kérdéseket is feltettek a hallgatóság soraiból.
A végig, mindkét helyszínen
nagy érdeklődéssel kísért előadássorozat Oláh János OR-ZSE rektorhelyettes
zárszavával fejeződött be. Itt meghallgatható: