Tóra örömünnepe: szimhát Torá

    A szukot záróünnepe, a smini áceret után, tehát tisri hónap huszonharmadikán ünnepeljük (csak a diaszpórában, mert Izraelben a smini áceretet és a szimhát Torát egyazon napon, tisri huszonkettedikén tartják!) a szimhát Torá-t, a Tóra örömünnepét. (Gyakorlatilag ez a diaszpórában élő zsidóság számára a smini áceret második napja.)

    Ez az ünnep nem Tóra-i, de még csak nem is Tanah-i eredetű, hanem jóval későbbi, mert csupán a IX. századtól kezdve kezdte megünnepelni a régi Babilónia területén élő zsidóság e napot, ahol a Tóra ma is használatos 54 hetiszakaszra (szidrá) történő beosztását készítették. (Izrael földjén három év alatt olvasták fel a Tórá-t és azt 156 szidrára osztották fel.)

A Tórát jelenleg is egy év alatt olvassuk fel a zsinagógákban hétfőn, csütörtökön és szombaton; illetve böjt- és ünnepnapokon. Ezért a Tórát szidrákra osztották be, minden hétnek megvan a maga szidrája (párását hásávuá), amit olvasunk (közkeletű jiddis szóval: lejnolunk). Szimhát Torá napján érünk az olvasás végére, ekkorra olvastuk végig az egész Tórát, de rögvest újrakezdjük, ezzel is szimbolizálva, hogy a Tóra tanulása sohasem szűnik meg. Így egy vég nélküli körforgás jön létre, jelképezvén az örökre szóló kapcsolatot a zsidóság és szent könyve, a Mózes által írásba foglalt Tóra között.

    Mivel ez az ünnep a Tórához kapcsolódik, a Tóra felolvasásának helye pedig hagyományosan a zsinagóga, az ünnep szokásai, hagyományai is e helyhez kötődnek. A leglátványosabb, legszínesebb szokások egyike a zsinagógai körmenetek (hákáfot). Ilyenkor az összes Tóratekercset kivesszük a frigyszekrényből és énekelve, táncolva hétszer körbevisszük a zsinagógában. A gyerekek zászlókat lengetnek, az asszonyok, lányok cukrokat dobálnak, általános öröm "lengi be" a zsinagógát.

Némely közösségben szokás a Tórák helyére, a frigyszekrénybe (áron hákodes) gyertyát állítani, mert: "...a Tóra fény" (Példabeszédek VI,23). Az ünnepen három Tóratekercsből (széfer Torá) is olvasunk. Az első Tórából M.V. könyv XXXIII. fejezet első mondatától a könyv befejezéséig; a második Tórából M.I. könyv első mondatától a II. fejezet 3. mondatáig; míg a harmadik Tórából M.IV. könyv XXIX. fejezet 35. mondatától a XXX. fejezet első mondatáig terjedő részeket. A háftárá: Jehosuá I,1-18 mondatai, melyek közvetlen folytatásai a Tórának. E prófétai rész olvasásával is jelezzük, hogy noha Mózes meghalt, műve és küldetése örökérvényű és munkájának folytatása az utódok feladata.

Akit a Tóra befejezéséhez felhívással (álijá) megtiszteltek azt a Tóra vőlegényének (hátán Torá), akit a Tóra újrakezdéséhez hívtak fel, azt a kezdés vőlegényének (hátán berésit) nevezzük, mivel a hagyomány szerint a Tóra a menyasszony, a zsidóság pedig eljegyezte magát a Tórával, ezért szükségesek a vőlegények. Van még egy harmadik vőlegény is, akit a befejező prófétai rész felolvasásával tiszteltek meg, ő a hátán máftir. Szokás, hogy a vőlegények egy lakomán (eljegyzési lakoma) látják vendégül a rokonságot (a zsidókat).

Ezen a napon az összes "rokont" szokás megtisztelni azzal, hogy áliját kap, még azok a fiúk is, akik nem töltötték be a tizenharmadik életévüket, vagyis nem nagykorúak és nem volt még bár-micvájuk. Ekkor minden gyermeket egyszerre fölhívnak a Tórához, tálitot tartanak a fejük fölé, és egy felnőttel egyszerre mondják az áldást (bráhá), így mindenkinek része van a nagy megtiszteltetésben, a Tóra olvasásához történő felhívásban.

    Mikor az olvasásban a Tóra végéhez érünk, hasonlóan mint az egyes Tóra-i könyvek olvasásának befejezésénél, a zsinagógában jelenlévők felállnak és hangosan mondják: Házák, házák, venitházák! (Légy erős, légy erős és erősítsük egymást!)


    A háftárában, Jehosuá könyvében olvassuk e fontos tanítást: "Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe: attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben amiben jársz! El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz. Nemde megparancsoltam neked: Légy bátor és igen erős, ne ijedj meg és ne rettegj, mert veled van az Ö.való, a te I.tened, bármerre jársz is."
(Jehosuá I,7-8)

Részlet Oláh János: Judaisztika c. könyvéből

Vissza