Tóra örömünnepe: szimhát
Torá
A szukot záróünnepe,
a smini áceret után, tehát tisri hónap huszonharmadikán ünnepeljük (csak a
diaszpórában, mert Izraelben a smini áceretet és a szimhát Torát
egyazon napon, tisri huszonkettedikén tartják!) a szimhát Torá-t, a Tóra
örömünnepét. (Gyakorlatilag ez a diaszpórában élő zsidóság számára a smini
áceret második napja.)
Ez az ünnep nem Tóra-i, de még csak nem is Tanah-i eredetű, hanem
jóval későbbi, mert csupán a IX. századtól kezdve kezdte megünnepelni a régi
Babilónia területén élő zsidóság e napot, ahol a Tóra ma is használatos 54 hetiszakaszra (szidrá) történő beosztását készítették. (Izrael földjén három
év alatt olvasták fel a Tórá-t és azt 156 szidrára osztották fel.)
A Tórát jelenleg is egy év alatt olvassuk fel a zsinagógákban hétfőn,
csütörtökön és szombaton; illetve böjt- és ünnepnapokon. Ezért a Tórát
szidrákra osztották be, minden hétnek megvan a maga szidrája (párását hásávuá),
amit olvasunk (közkeletű jiddis szóval: lejnolunk). Szimhát Torá napján érünk az
olvasás végére, ekkorra olvastuk végig az egész Tórát, de rögvest újrakezdjük,
ezzel is szimbolizálva, hogy a Tóra tanulása sohasem szűnik meg. Így egy vég
nélküli körforgás jön létre, jelképezvén az örökre szóló kapcsolatot a
zsidóság és szent könyve, a Mózes által írásba foglalt Tóra között.
Mivel ez az ünnep a Tórához kapcsolódik, a Tóra felolvasásának
helye pedig hagyományosan a zsinagóga, az ünnep szokásai, hagyományai is e helyhez
kötődnek. A leglátványosabb, legszínesebb szokások egyike a zsinagógai körmenetek
(hákáfot). Ilyenkor az összes Tóratekercset kivesszük a frigyszekrényből és
énekelve, táncolva hétszer körbevisszük a zsinagógában. A gyerekek zászlókat
lengetnek, az asszonyok, lányok cukrokat dobálnak, általános öröm "lengi
be" a zsinagógát.
Némely közösségben szokás a Tórák helyére, a frigyszekrénybe (áron hákodes)
gyertyát állítani, mert: "...a Tóra fény" (Példabeszédek VI,23). Az
ünnepen három Tóratekercsből (széfer Torá) is olvasunk. Az első Tórából M.V.
könyv XXXIII. fejezet első mondatától a könyv befejezéséig; a második Tórából
M.I. könyv első mondatától a II. fejezet 3. mondatáig; míg a harmadik Tórából
M.IV. könyv XXIX. fejezet 35. mondatától a XXX. fejezet első mondatáig terjedő
részeket. A háftárá: Jehosuá I,1-18 mondatai, melyek közvetlen folytatásai a
Tórának. E prófétai rész olvasásával is jelezzük, hogy noha Mózes meghalt, műve
és küldetése örökérvényű és munkájának folytatása az utódok feladata.
Akit a Tóra befejezéséhez felhívással (álijá) megtiszteltek azt a Tóra
vőlegényének (hátán Torá), akit a Tóra újrakezdéséhez hívtak fel, azt a kezdés
vőlegényének (hátán berésit) nevezzük, mivel a hagyomány szerint a Tóra a
menyasszony, a zsidóság pedig eljegyezte magát a Tórával, ezért szükségesek a
vőlegények. Van még egy harmadik vőlegény is, akit a befejező prófétai rész
felolvasásával tiszteltek meg, ő a hátán máftir. Szokás, hogy a vőlegények egy
lakomán (eljegyzési lakoma) látják vendégül a rokonságot (a zsidókat).
Ezen a napon az összes "rokont" szokás megtisztelni azzal, hogy áliját kap,
még azok a fiúk is, akik nem töltötték be a tizenharmadik életévüket, vagyis nem
nagykorúak és nem volt még bár-micvájuk. Ekkor minden gyermeket egyszerre fölhívnak
a Tórához, tálitot tartanak a fejük fölé, és egy felnőttel egyszerre mondják az
áldást (bráhá), így mindenkinek része van a nagy megtiszteltetésben, a Tóra
olvasásához történő felhívásban.
Mikor az olvasásban a Tóra végéhez érünk, hasonlóan mint az
egyes Tóra-i könyvek olvasásának befejezésénél, a zsinagógában jelenlévők
felállnak és hangosan mondják: Házák, házák, venitházák! (Légy erős, légy
erős és erősítsük egymást!)
A háftárában, Jehosuá könyvében olvassuk e fontos tanítást:
"Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint
cselekedjél amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe: attól se jobbra, se balra
ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben amiben jársz! El ne távozzék e
törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy
vigyázz és mindent úgy cselekedjél amint írva van abban, mert akkor leszel jó
szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz. Nemde megparancsoltam neked: Légy bátor
és igen erős, ne ijedj meg és ne rettegj, mert veled van az Ö.való, a te I.tened,
bármerre jársz is."
(Jehosuá I,7-8)
Részlet Oláh János:
Judaisztika c. könyvéből
|