|
Taslich, egy különös újévi népszokás |
"Taslich (h.)". Az a hagyományos szertartás, amely a bűntől való
feloldást szimbolizálja. Ros hasónó első napjának délutánján, vagy ha
ez szombatra esnék, úgy második napon, a zsidó hívek valamely
folyóvízhez vonulnak és ott Micha könyvének utolsó 3 versét mondják
el.
Ezekben többek közt azt hirdeti a próféta: «(Isten) újra irgalmaz
nekünk, eltünteti bűneinket és a tenger mélységeibe veti összes
vétkeinket». Ebben a versben fordul elő a T. szó (T. bimadósz jom =
elveti a tenger mélységeibe) és nemcsak a népies szokás származott
ebből, de még a neve is.
A babonás színezetű szokás mögött a bűnteher
komoly tudata rejtőzik és az a remény, hogy az ember erős akarattal a
bűneiből kitisztulhat és el is vetheti azokat magától. Magához a
szertartáshoz természetesen senki sem fűzi azt a gondolatot, hogy
bűneit egyszerűen a vízbe dobja és meg is szabadul tőlük; csupán a
próféta ígéretében keres megnyugvást és erőt a megtisztuláshoz.
A
bűnök eldobásának jelképezésére kenyérmorzsát vetnek ilyenkor a
folyóvízbe."
(Forrás: MAGYAR ZSIDÓ LEXIKON)
|
Taslich, egy különös újévi népszokás
A legkülönösebb, közép-keleteurópai újévi népszokás valószínűleg a
taslich. Ros hasaná délutánján zsebünkbe kenyérmorzsát gyűjtünk,
elmegyünk a folyó partjára, ahol Micha próféta könyvének utolsó
verseit mondjuk: taslich, - "dobd be" vétkeinket a hullámok közé -,
innen a szokás neve, közben zsebünkből a halaknak szórjuk a magunkkal
hozott morzsákat.
Juhász Gyula 1906-ban versben örökítette meg a máramarosi zsidók
taslich-imáját.
A kis Tisza hídján
"A hídon bús, kaftános raj mozog,
Ünnepi estén itt imádkozók,
Monoton dallam zsong a víz felett,
Kopottan, fázón ünnepel Kelet."
Erről a szokásról nem tud sem a Biblia, sem a Talmud, sem a középkori
rabbinikus irodalom, de még a zsidó vallástörvénykönyv, a Sulchan
Aruch sem említi. A tudós Jesája Horowitz (1565-1630) Izsák
megkötözésével hozza összefüggésbe, mivel a Midrás Tanchuma szerint
Ábrahámot eltérítette útján a sátán, s már nyakáig ért a folyó vize,
amelyből imádság folytán megmenekült.
Más vélemény szerint Izrael népe a halakhoz hasonlít: a halálos ítélet
hálójából Isten megment minket. Mose Isszerlesz krakkói rabbi
(1525-1572) úgy véli: "a tenger hullámaiból teremtődött az élet, ez a
bibliai tehom, a tenger legmélyebb pontja. Márpedig ros hasaná az
ítélet és a világ születésének napja".
A XII. században élt Rási a táslich mai formájának
elődjéről számol be: ros hásáná előtt két-három héttel pálmalevelekből
készítettek a zsidók kosarakat, megtöltötték azokat földdel, és babot
ültettek beléjük. Ros hásáná előestéjén hétszer megforgatták ezeket a
kosarakat a fejük fölött, kijelentették, hogy ezek a kosarak őket
képviselik, majd a folyóba dobták a kosarakat.
A XIV-XV. század fordulóján Németországban élt Maharil (rabbi Jaakov
Moelin) említi először a táslich szokását, ahogyan mai formájában
ismerjük. Az askenázi közösségekben már széles körben elterjedt
gyakorlat volt a XV. században. Miután az Árizál elismerte a táslich
létjogosultságát, a szokás hamar elterjedt a szfárádi közösségekben
is. A jemeniek nem csinálnak táslichot.
-
A Midrás szerint, amikor Ávráhám fiával,
Jicchákkal elindult, hogy feláldozza őt (ros hásáná napján), akkor a
Sátán többször is megpróbálta megakadályozni őt. Egyszer például
hatalmas folyamot fakasztott a semmiből, de Ávráhám
eltántoríthatatlanul folytatta az útját. Amikor már a nyakáig ért a
víz, Istenhez imádkozott, és a folyó azonnal kiszáradt. Ávráhám
önfeláldozására emlékezünk azzal, hogy folyópartra megyünk.
-
Ros hásánákor Istent a Világ Királyává
koronázzuk. A zsidó királyokat folyóparton kenték fel, erre is
emlékeztet minket ez a szokás.
-
Az Örökkévaló határok közé szorítja a vizeket,
hogy azok ne öntsék el az egész földet. Az Isten mindenhatóságán
való elmélkedés felkelti az istenfélelmet.
-
A zsidó miszticizmus tanításai szerint a víz a
kedvesség és a jóindulat attribútumait szimbolizálja. Újévkor azt
kívánjuk, hogy Isten jóindulattal bánjon velünk az év során.
-
Lehetőleg olyan vízhez megyünk, melyben halak is
élnek. A halakon nem fog a szemmel verés (ájin hárá),
illetve bőségesen vannak utódaik. A halaknak nincs szemhéja, a
szemük állandóan nyitva van, és ez arra emlékeztet, hogy Isten
folyamatosan figyel ránk. Arra kérjük Őt, hogy mindig így vigyázzon
ránk. Ahogyan a halak fennakadhatnak a halászok hálóján, úgy
akadhatunk fenn mi is az ítélet hálóján. Ez a gondolat megtérésre
sarkall minket.
Ám miért tesszük a zsebünkbe a halaknak szánt kenyérdarabokat? A
valódi magyarázatot a közép-keleteurópai zsidóság népnyelvében, a
jiddisben leljük meg. Jiddisül ugyanis a bibliai ima így hangzik:
taslech. Ez viszont egy másik jiddis szóra emlékeztet: taselech –
zsebecske. Így lett a népnyelvi hatás és az általunk (minden zsidó
által) olyannyira kedvelt szójáték egy népszokás szülőatyja...
(zsido.hu)
|
|
Ámos Imre: Taslich |
Tashlich egy olyan rítus, amit sok zsidó tart meg Rosh HaShanah
délutánján. A szó azt jelenti héberül hogy megszabadulás és magába
foglalja az előző év bűneitől való szimbolikus megszabadulást azáltal,
hogy több kenyérdarabot (morzsát) vagy más ételdarabot dob bele a
bűneitől megszabadulni igyekvő egy természetes vízfolyásba - folyóba,
tóba, tengerbe. Ahogy a víz elviszi a kenyér darabjait, úgy a bűnöket
is jelképesen tova viszi. Így a résztvevő reméli, hogy tiszta lappal
elindíthatja az újévet.
2015.09.13
|
|
|
|