A Holokauszt Emlékközpont, a Raoul Wallenberg Humán Szakképző Iskola és Gimnázium, a Raoul Wallenberg Egyesület "Régen volt? Hol is volt?" címmel országos felmenő rendszerű vetélkedőt hirdetett középfokú intézmények diákjai számára. A vetélkedőre 4 fős középiskolás csapatok és felkészítő tanáruk jelentkezhettek 2012. február 10-ig, a Wallenberg Egyesület honlapján.



Az országos verseny három fordulós volt, a regisztrált csaptoknak először írásbeli kérdésekre kellett válaszolniuk, a második fordulóban írásbeli feladatot kellett készíteni. A versenyben részt vevő 116 csapatból tíz jutott a döntőbe.

A vetélkedő döntője 2012 április 19-én egész napos rendezvény keretében sikeresen zajlott le a józsefvárosi Raoul Wallenberg Humán Szakképző iskola és Gimnáziumban. A csapatok rendkívül színvonalas teljesítményt nyújtottak, így a zsűrinek nem volt könnyű dolga a rangsor felállításakor. A nyertes a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium és a Bornemissza Gimnázium diákjaiból álló csapat lett.

A Wallenberg Humán Szakképző Iskolában április 19-én reggel minden készen áll. Az ebédlőben a döntőbe jutott csapatok ülik körül az asztalokat, várják a megnyitót.

A rendezvényt először a Külügyminisztérium kabinetfőnöke, Breuer Klára köszönti. Beszédében hangsúlyozza, mindig először az áldozatokra kell emlékeznünk, de az embermentők tevékenységét sem felejthetjük el. Orosz Ferenc, a Raoul Wallenberg Egyesület soros elnöke arról beszél, azok a diákok is nyertesei a vetélkedőnek, akik nem az első helyen végeznek, hiszen gyarapodik tudásuk a vészkorszakról, s a holokauszt-túlélőkkel készített interjúk lelki fejlődésükhöz is hozzájárulnak. Reményét fejezte ki, hogy aki részt vett ezen a versenyen, az legközelebb fel tud majd lépni a tudatlanságból származó előítéletek ellen.

Ezután a döntőbe jutott tíz csapat elindult, hogy a sétányi közelben lévő Holokauszt Emlékközpontban megnézze az állandó kiállítást. A diákok megebédeltek, s kora délután megkezdődött a vetélkedő, amelyen egyetemünket Róbert Péter docens képviselte, aki az elődöntő zsűrijében és a kérdések kidolgozásában is részt vett.

Az iskola tantermeit rendezték be állomásoknak, s az "állomásfőnökök" a Wallenberg középiskola tanárai, illetve az egyesület tagjai, valamint az Élet menete alapítvány egyik önkéntese volt. A "Stúdió" elnevezésű állomáson a diákok voltak az interjúalanyok, bele kellett élniük magukat abba, hogy 1944-et írunk és ők az üldözöttek közé tartoznak. Kérdésekre kellett válaszolniuk, mint pl. Hogyan szereztek tudomást a lakóhelyeteken a zsidóüldözésről? Tapasztaltatok-e emberi segítséget? Hogyan sikerült túlélni a borzalmakat? S a kérdésekre a diákok - sokan komoly beleélő képességről tanúbizonyságot téve - mesélnek. "Nem mehettünk az utcára. Nem ülhettünk be a cukrászdába egy fagylaltra. Voltak páran, akik zsidókat bújtattak, de ők a saját életüket is kockáztatták" - hangzanak a válaszok.

Egy másik teremben a kivetítőn Raoul Wallenberg emlékműve, az, amelyik a róla elnevezett utca és a Pozsonyi út sarkán lévő ház falán található. Itt az volt a feladat, hogy a csapat egyik tagja röviden foglalja össze, miért illeti Wallenberget elismerés, mintha olyan embereknek magyarázna, akik soha nem hallottak semmit a svéd embermentőről. Valóban nehéz volt a zsűri és az állomásfőnökök dolga: jobbnál jobb teljesítmények következtek.




A hat állomás után következett a prezentáció. Itt a csapatoknak röviden kellett bemutatniuk az írásbeli feladatot - többnyire interjút egy holokauszt-túlélővel, illetve lakóhelyük zsidó emlékeinek ismertetését. A zsűri itt érezhette legjobban, milyen kiemelkedő teljesítmények születtek.

Salom Budapest csapat azt próbálta felméréseivel kutatni, mennyire ismert Raoul Wallenberg személye. Több helyszínen végzett felmérésük nyomán általában százból harmincegyen tudják, ki volt Wallenberg, de a diákok részt vettek és kérdezősködtek az Élet menetében is. Itt persze jobb eredmény született: százból nyolcvanheten ismerték Wallenberget.
 

Legmegrázóbb előadást azonban a Farkasfalka (a pécsi Janus Pannonius Gimnáziumból) mutatta be. Dramatizálták Magda néni, egy meginterjúvolt túlélő élményeit. Két diák szürke ruhában sárga csillaggal adta elő a történetet, zenei aláfestéssel. "1938-ig nem is tudtam, hogy zsidó vagyok. Akkor március 15-én a tanító néni azt mondta, hogy a Magda üljön le, ő nem énekelheti a többiekkel a Himnuszt, mert ő zsidó" - így a túlélő.

A zsüri egyik-másik tagja megkönnyezte az előadott történeteket.

Kereszty Gabriella, a Külügyminisztérium tanácsosa megható élménynek nevezte a vetélkedőt, és leszögezte: a vészkorszakkal valamennyiünknek szembe kell néznünk. Ezután Karin Olofsdotter svéd nagykövet szólt a diákokhoz. Fantasztikusnak nevezte a vetélkedőt és a fiatalok teljesítményét, majd hozzátette: a felkészülés során szerzett tudást mindjárt akkor hasznosíthatják a diákok az iskolában, ha egy társukat igazságtalanul gúnyolják, bántják másságáért.

Ezután következett az eredményhirdetés. Sebes József, a zsüri elnöke kiemelte, meggyőző volt a résztvevők felkészültsége, kreativitása és a jó csoportmunka.

A versenyt a budapesti Fazekas és Bornemissza gimnáziumok diákjaiból álló Kiáltójel nevű csapat nyerte meg. A második helyezett az oroszlányi Lengyel József Gimnázium csoportja, a LeJó, a bronzérmes pedig a Farkasfalka, a pécsi Janus Pannonius Gimnázium csapata lett.

A nyertesek könyvutalványt, valamennyi résztvevő emléklapot kapott.

Szép és hasznos nap emlékével hagyták el a résztvevők a vendéglátó középiskola patinás épületét.

Róbert Péter
2012. április 25.