1848 és a zsidók
Március
15, az 1848-as forradalom emléknapja ünnepe a magyar zsidóságnak is.
Korabeli leírások szerint már ott voltak a pesti utcákon a lelkes
tömegben, a népgyűléseken, de Táncsics kiszabadítói között is. Az
utcai szónokok között is említenek "egy izraelita fiatal orvost" a
későbbi Korányi Frigyest, ő a Pozsonyba indított forradalmi
küldöttség tagja, honvéd főorvos és professzor majdan.
Pedig a mintegy harmadmilliós magyarországi zsidóság ekkor nem volt
egyenjogú polgár és többségük gazdasági helyzete is bizonytalan
volt. A reformkori politikusok, még maga Kossuth is szót emelt
érdekükben, de kevés eredménnyel.
A "népek tavasza" tőlünk Nyugatra jobb időket hozott a zsidóknak is.
Két zsidó miniszter kapott tárcát a párizsi forradalmi kormányban,
Bécsben Adolf Fischof az egyik vezető. Itt lelkesítően hatott
Kossuth feliratának felolvasása, melyet Kálozdi (Kaufmann) Mór
fordított németre.
Magyarországon a zsidók bizakodnak a jövőben, több zsidót
beválasztanak a pesti "közcsendi bizottmányba", kiáltványukban
hangsúlyozzák: " Mi csak honfiak, csak magyarok vagyunk!"
 |
pogrom Pozsonyban |
Néhány hét múlva viszont zsidóellenes hangok hallatszottak, sőt
zavargásokra is sor kerül országszerte - Kossuth szavaival
"sajnálatos, elszomorító jelenetekre" -amelyek a fővárosra is
átterjednek. Zsidók sokan úgy érezték csalódtak a szabadságban, ezt
tükrözi a pesti és pozsonyi Kivándorlási Egylet megalakulása, utóbbi
nyílt levelében azért megígéri:" Új hazájukban is a magyar nyelvet
és nemzetiséget maguk között szorgalmasan terjesztendik".
A független magyar kormány szigorú fellépése után viszont
egyértelműen támogatták a nemzet ügyét. Lakossági arányukat
többszörösen meghaladva harcoltak a honvédseregben - voltak akik a
Kossuth- nóta héber fordítása mellett meneteltek csatáról-csatára -
és végig pénzzel, hírszerzéssel, sebesültek gyógyításával segítették
a küzdelmet.
Kossuth egyszer azt mondta: "Húszezren vitézül harcolnak
hadseregemben". Fővezére- és néha ellenfele, Görgey szerint
"fegyelmezettségben, személyes bátorság és szívós kitartásban, tehát
minden katonai erényben derekasan versenyeztek többi bajtársaikkal".

Klapka így emlékezett: "Mindjárt a hadjárat kezdetén vitézül és
kitüntetéssel harcoltak és később is egészen a háború szerencsétlen
kimeneteléig és a világosi katasztrófáig. Később a honvédegyletek
főtitkára Mikár Zsigmond így nyilatkozott:" Tény, tagadhatatlan
tény, hogy a honvédségünkben volt zsidók között - a saját
számarányukhoz képest több volt a kiváló egyén, mint aránylag más
népfajokból".
 |
Gábor Áron ágyúja |
|
Különösen kiváltak a honvédsereg javára végzett hírszerzésben és az
egészségügyi ellátásban - a forradalmi honvédség 56 zsidó orvosának
emlékét a 170. évfordulón a honvédkórházban átadott emléktábla is
őrzi - de kitűntek a felszerelés előteremtésében is, a hitközségek
jelentős adományokat gyűjtöttek.
Legjelentősebb azonban fegyveres szolgálatuk volt, hiszen ennek nem
nagyon voltak hagyományai a birodalomban. Összesen 153 zsidó
szerzett tiszti rangot, közülük 8 őrnagy lett - ez volt a számukra
megszerezhető legmagasabb rang.
Pedig a megígért és megszolgált egyenjogúsítás megadására, mint
jutalomra csak a szabadságharc utolsó heteiben került sor, ezt a már
Szegedre menekült országgyűlés szavazta meg - egyhangúan.
Szemere Bertalan miniszterelnök így indokolta a törvényjavaslatot:
"Alig van népfaj, mely a zsidókat hűségben és munkásságban nemzeti
háborúnk körül felülhaladhatná: a jogegyenlőség kimondása
újjászületésünknek egyik szükséges következménye, az emberi és
polgári kötelesség egyszerű teljesítésén túl a hazafiúi érdemet
jutalmazzuk meg." A javaslat "közhelyesléssel" való elfogadását a
közös küzdelem élményei indokolják.
Szomorú példa erre gróf Leiningen-Westerburg Károly honvéd tábornok,
az aradi 13 egyikének feleségéhez intézett búcsúlevele, amelyben
meghagyja, hogy gondoskodjon katonáiról, akik őt a cibakházai
csatában az ellenség kezéből kimentették.
"A 11 fős raj három tagja volt zsidó. Berger honvéd később elesett,
Kohn közlegény két lövést kapott a kiszabadítás során."
Szükségessé vált a zsidó honvédek számára tábori rabbi kinevezése,
Einhorn Ignác és Lőw Lipót kapta meg ezt a címet, először a magyar
hadtörténelemben.
Viszont a bukás utáni megtorlás kiemelten sújtotta a "bűnös"
felekezetet. Kivégzések, börtön, hatalmas hadisarc jelezte, hogy a
hatalom nem felejtette el kiállásukat a magyar ügy mellett.
"Gyalázatos és törvényellenes magaviseletük miatti megérdemelt
büntetésül, más községeknek pedig kellő óvatosságára" nagyon
keményen jártak el. Ezreket soroztak be a császári hadseregbe
külföldi szolgálatra, sokan nem várták ezt be, hanem követték
Kossuthot emigrációjába. Voltak akik boldogultak külföldön, voltak
akik visszajöttek Magyarországra.
A törvényes egyenjogúságra azonban még 1867-ig kellett várniuk!
2018.03.13
Róbert Péter
|