- …áhítattal keresem gyökereimet… -

Kármán György sírkőavatása
2009. május 17.

„Az ének mindig termés. A dal csak akkor él valójában mikor megzendül az éneklő ajkon. Az éneklő újat teremt és mindjárt újjá is teremti másnak zenei sugallatát.” - Löw Immánuel szavát idézzük, amikor kegyelettel és őszinte együttérzéssel jöttünk el ide, e helyre, hogy együttesen vegyünk részt Istenhez megtért áldott emlékű testvérünk, Kármán György, morénu Kálmen ben Szimche, sírkőavatásán. Az előző mondat ars poeticája is volt, amelyet 2003. május 16-án a szegedi Új Zsinagóga felavatásának centenáriumi évfordulóján mondott el.

Egy év távlatából, ha személyét méltatni kívánjuk, kirajzolódik előttünk egy különlegesen tehetséges, érzékeny lelkű, kreatív, mélyen istenfélő, a zsidó tradíció iránt elkötelezett ember életpályája. Olyan személyiség, aki élete munkásságával maradandót alkotott.

Publikációi közül megemlítem az 1974-ben napvilágot látott Violinkulcs a képernyőn című munkát, az 1998-ban a Zsidó liturgikus zenéről írt könyvét, majd a 2004-ben Történelmi vázlatát a magyarországi neológ zsinagógák hagyományá-ról címmel megjelent művét.

Különleges érték volt több olyan hanglemez készítése, amelyekkel a magyarországi zsidó zenekultúrának állít emléket. Ezek közül is kiemelkedik a Hebrew Melodies for Shabat and High Holidays című kompozíció sorozat, amelynek szerkesztője volt. Tanulmányait, írásait az Alma Mater inspirálta. Nem véletlenül. Hiszen publikációi sora látott napvilágot az elmúlt évtizedekben. Hadd említsünk meg néhányat:

•  Az európai felvilágosodás és a magyar népzene hatása a zsidó liturgiai zenére.

•  Daléneklés és a hazanut művészete, avagy emlék Feleki Rezsőnek.

•  Preludium, avagy Előszó a Birnfeld kötethez.

•  A chazan nagyünnepi egyéni könyörgéseinek dallamvilága.

•  A szegedi Új Zsinagóga zenei hagyományai.

•  A zsidó ünnepek megjelenítése az ezredfordulón a Magyar Televízióban.

Külföldön és Magyarországon előadások sorát tartotta, ismertette meg a magyarországi zsidó zene, a magyarországi zsidó tradicionális zene értékeit. Pedagógiai tevékenységéből oktatói, zongoratanári, orgonaművészi, és iskolaszervezői feladatát emelem ki.

Dramaturgiai, szerkesztői, és műsorkészítői munkássága nyomán a Magyar Televízió körülbelül ezer, általa is készített dokumentumot őriz. Kiváló zongora- és orgonaművész. A Vallási és Egyházi Műsorok Szerkesztőségében a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének referense , műsorainak szerkesztője. Neve összefonódott a Magyar Televízióval, ahol ötven évet töltött el.

Tudományos, szerkesztői, dramaturgiai életpályájának tudományos feldolgozása feldolgozásra vár.

Ha életéről szólok, legautentikusabb, ha az ő szavait idézem. Így ír:

„Budapesten felvettek a Zeneakadémiára. Zongorázni Ungár Imrénél a kitűnő vak zongoraművésznél, orgonálni Gergely Ferencnél tanultam. Tanárom volt Szabolcsi Bence, akinek zsidó témái, zenei írásai csak mostanában jelennek meg, de nekem megmutatta. Igen fontosnak tartotta a kutatást, amelyet különböző tájakon az autentikus zsidó dallam őrzése érdekében többen végeztek. Ezt Bartók, Kodály népzenekutatásaihoz hasonlította. Egyházi vonalon előbb a lágymányosi, a Bocskay úti templomban funkcionáltam, - írta - ahol Vándor Jenő és Sándor Ernő kántoroskodott, majd a Frankel Leó útra kerültem, ahol Sirota Sándor volt a kántorom. A diploma megszerzése után elhelyezkedtem a Televíziónál. Számos zenei műsort szerkesztettem, szerkesztésében vettem részt. Kiemelném, amire igazán büszke vagyok „A Zenélő Órák” sorozatot, amely a zenét népszerűsítő ismeretterjesztő műsorok talán legsikerültebb produkciójának számított. Egyházi síkon a Rabbiképző templomához hívtak. Itt – írja – Scheiber Sándorról és Schweitzer Józsefről kell szólnom. Az előbbi általam sokat adott arra, hogy az istentiszteleteknek legyen méltósága, formája. Schweitzer József főrabbi vette át a stafétabotot. Mindenben követte, követi a hagyományt. A Szemináriumban találkoztam Ádám Emil Debrecenből származó kutató, zeneszerző karmesterrel, a Goldmark kórus megalapítójával, valamint Feleki Rezső zenetanár, énekművész kántorral, kedves barátommal.”

A családjáról is ír hetvenedik születésnapján:

„Szálljon e percben, gondolatban a kádis az ég felé, mártírhalált halt Édesapámért, akitől hitemet, zsidóságomat örököltem, és a hatmillióért, akik tűzbe-vízbe mentek, hogy az Ő nevét megszenteljék; Édesanyámért, aki felnevelt, akitől a zene a művészet szeretetét a tanulás és az emberséges gondolkodás mindennél előbbre való feladatát kaptam…

A Gondviselés úgy döntött, hogy Édesanyámmal, s akkor öt éves húgommal, nagyszüleimmel, nagynénémmel visszatérhessünk Ausztriából. Megmentőnk, aki huszonegy testvérünkkel bújtatott el 1945 áprilisában a Jad VaSém kitüntetését kapta meg. Ludwig Knapp nevét fa őrzi ma Jeruzsálemben.”

Folytatja: „Munkámhoz biztonságos hátteret nyújtott családom, ami számukra sohasem volt könnyű. A zaklatott televíziós élet, a pedagógus pálya miatt sokszor hiányolniuk kellett személyemet, nehéz lehetett ezt negyven éven keresztül átvészelni. Hála és köszönet ezért elsősorban feleségemnek és családom minden tagjának szól. Testvéremnek, akinek mosolya elkísért és gyerekeimnek, akik igazabbá tették az életet.”

Most egy pár szót a krónikás hadd szóljon, aki életének mintegy négy és fél évtizedét mellette töltötte. Fiatalként, amikor beléptem a Szemináriumba, az igazi nagyok a zseniális gondolkodók mellett, kiváló művészek is voltak ott.

Többek között Gyuri is. Tapintattal, udvariassággal vette körül az oda belépőket. Egy alkalommal, amikor arra kértem, hogy majd az esküvőnkön vegyen részt, - ez harminckilenc esztendővel ezelőtt volt – azt mondta „jó ott leszek, összeorgonállak benneteket” . Majd négy évtizeden keresztül ezt mindig említette.

Kérésemre, aktívan részt vett az OR-ZSE kántor- és liturgiatörténet szakának megszervezésében, és az ott folyó tanításban. Tanszékvezetőként, szakvezetőként, oktatóként, a zene szeretetére, a Világ Alkotója iránti alázatra nevelt. Amikor sírkövét felavatjuk a régi idézetet citáljuk Sámuel Könyvéből:

„...hiányozni fogsz, mert üres lesz a helyed…” (Smuel 20.18.)

Egy éven keresztül senki nem ült az ő helyére a zsinagógában. Azt hittük, hogy könnyebben fogjuk elviselni hiányát, ahogy múlik az idő. Ennek a fordítottja igaz. A régi mondás, hogy nincsenek pótolhatatlan emberek , a lelkemben most megkérdőjeleződik. Kármán György pótolhatatlan. A magyarországi kultúra összességében, a magyarországi zsidóság összességében az OR-ZSE-n, de mindenekelőtt családjában.

Legutolsó, Bár micva szombatján, maga olvasta fel –a tórai hangjegyek alapján- az ősi szöveget. Az ima utáni kiduson azt mondta: „Ahogy az évek múlnak, egyre mélyebb áhítattal keresem gyökereimet…”

Schőner Alfréd
2009.05.17

Vissza a DOKUMENTUMOK-hoz