Elhangzott a Magyar Tudomány Ünnepe
alkalmából szervezett rendezvénysorozata november 27-i konferenciáján,
amely a diaszpóra zsidó zenéjével foglalkozott
Tisztelt hallgatóság!
Úgy tudom, hogy a zsidó zenének a magyar
zeneszerzésre gyakorolt hatását vizsgáló kutatások még el sem kezdődtek,
így annak eredményeiről sem tudok beszámolni. Jelen dolgozatommal ezért
inkább egy alapvetést szeretnék letenni az ez irányú gondolkodás
asztalára. Egy olyan kiindulást, amely alapjául szolgálhat annak a
munkának az elvégzéséhez, amely a magyar zenetudomány immár nem sokáig
halasztható feladata lesz.
Zsidó muzsikusok kezdettől fogva jelen
voltak a magyar zeneszerzésben. A kulturális közgondolkodásban például
még mindig nem eléggé tudatosodott, hogy a legmagyarabbnak vélt zenei,
illetve táncműfaj, a csárdás „apja” egy bizonyos Mosele Rosenthal nevű
/1787-1848/ zsidó zeneszerző volt, akit 1824-től Rózsavölgyi Márknak
hívtak, ám ez a névváltoztatás csak 1846-tól vált hivatalossá. Gyula fia
alapította a Rózsavölgyi és társa zeneműkiadót, amely pl. az 1850-es
években hangversenyrendezéssel is foglalkozott. Így ők bábáskodtak pl.
Liszt Ferenc Esztergomi miséjének, Koronázási miséjének és Szt. Erzsébet
legendájának bemutatója körül is. 1908-ban új tulajdonosok kezébe került
a kiadó, akik a 10-es évektől kezdve jelentősen hozzájárultak Bartók,
Kodály, Dohnányi, Weiner, Lajtha zeneszerzői pályájának felíveléséhez,
mivel műveiket megjelentették nyomtatásban. 1949-től a Zeneműkiadó
Vállalat lett a jogutódja a Rózsavölgyi kiadónak, a ma is működő Editio
Musica Budapest sikerrel terjeszti a az új magyar zenét szerte a
világon. /A Rózsavölgyi és tsa Zeneműkiadó napjainkban ismét működik./
Elmondhatjuk tehát, hogy a magyar zeneműkiadást zsidók teremtették meg a
19. században.
Bartók és Kodály generációjában is
találhatunk zsidó komponistát, az 1885-ben született Weiner Leót, akit a
korabeli zenei közélet a „magyar Mendelsohnnak” nevezett, s nem csupán
származása miatt. Ugyanis Weiner valóban a nagy német-zsidó zeneszerző
„tündéri-romantikus” hangját folytatta, persze a magyar népzene is
hatott rá. Műveiben zsidó motívumokat felfedezni hallás alapján nem igen
lehet. Ennek elemzése, kutatása zenetudósi feladat lenne.
Méltatlanul elfeledett zeneszerző az
1888-ban született Kelen Hugó. Pedig A csodarabbi című színpadi
kísérőzenéje 1935-ből, Jób című kórus-zenekari alkotása 1940-ből, 9.
zsoltára kíséret nélküli kórusra 1932-ből és Zsidó szvit című gordonkára
írt kamaraműve ugyanebből az évből lehet, hogy meglepetéseket tartogat
számunkra.
A következő generáció legjelentősebb tagjai
közé tartozik az 1897-ben született Kósa György, aki egy budapesti zsidó
ügyvéd fia volt, de keresztény vallásúvá lett. Munkásságában jelentős
szerepet játszott a biblia: hét oratóriumot és három kantátát írt ilyen
témákra. Néhány ezek közül: Jónás, Jób, József, Illés, Katakomba ének
/Habakuk próféta nyomán/, Szól az Úr /Jesája, Jirmijahu, Mikeás nyomán/
Susánna. A vészkorszakban Kósa munkaszolgálatos volt, megmenekült, de
feleségét és 20 éves Judit nevű lányát meggyilkolták a nyilasok. Lánya
emlékére Jutka-ballada címmel zongoradarabot komponált 1946-ban, melynek
zenekari változatát is elkészítette ugyanabban az évben. Említést
érdemel még az 1976-ban Paul Celan romániai zsidó költő német nyelvű
versére írt Halálfuga című szopránhangot és kamaraegyüttest
foglalkoztató műve.
1903-ban született Kadosa Pál, kinek eredeti
neve Weisz volt, de nevelőapja iránti tiszteletből felvette a Kadosa
nevet. Az ő munkásságában már találhatunk zsidó zenei
inspirációt:1935-ben számos zsidó folklór feldolgozást készített. Ezek
egy részét intézményünk énekkara, a Goldmark kórus repertoárján tartja.
Különös módon ezután csak élete utolsó szakaszában jelenik meg a zsidó
téma: 1971-ben komponált Négy dal Nelly Sachs verseire című dalának
harmadik étele a Chasidok táncolnak, témájában és zenei anyagában utal a
zsidóságra.
Ránki György, akit Reisz Gasztonnak hívtak
eredetileg, 1907-ben született. Egyes műveiben különösebb kutatás nélkül
is felismerhetők zsidó zenei motívumok. Pl. a József Attila versére
1942-ben írt Emberiség című zongorakíséretes dalában a zsidó
istentisztelet parlandós, szabadon elbeszélő dallamvilágát érezhetjük.
Pomádé király új ruhája című színpadi művének illetve zenekari
szvitjének egy bizonyos részlete pedig kísérteties hasonlóságot mutat
Prokofjev Nyitány héber témákra című kompozíciójának néhány ütemével.
Részben az idő, de információk híján is
éppen csak említést tehetünk a holocaust során elpusztult magyar
zeneszerzőkről: mindenekelőtt az 1916-ban született Weiner Lászlóról,
aki valóban az új magyar zeneszerző generáció legígéretesebb tagja volt.
Ehhez a generációhoz tartozott Kuti Sándor, Jusztusz György, Vándor
Sándor és mások. Az ő munkásságuknak a feltárása és publikálása is
elvégzendő feladat. E szerzők kamaraműveiből nemrégiben egy válogatás
jelent meg hanglemezen In memoriam... címmel a Hungaroton gondozásában.
Az 1922-ben született Patatchich Iván
1968-ban a biblia dalai címmel kantátát írt tenorszólóra, vegyes karra
és zenekarra. A mű 1970-ben jelent meg Hungaroton lemezen, az utóbbi
időkben CD-n is hozzáférhető. 1985-ben újabb héber szövegű kantáta
került ki a zeneszerző keze alól. Ez a máig bemutatatlan, négy tételes
Canticum canticorum vegyeskarra és kamaraegyüttesre készült. A tételek:
1. zsoltár, M’khol, Sir hasirim és Hinné má tov.
Az 1934-ben született Károlyi Pál 1981-ben
régi héber dallamokat dolgozott fel hegedűre vagy gordonkára és
zongorára. Az egybekomponált dallamok a legújabb kori zene
harmóniavilágát alkalmazó zongorakísérettel szólalnak meg.
Az 50-60-as évek népszerű könnyűzeneszerzője
volt Gyulai Gaál János. Munkásságának komolyzenei vonulata is van. A
zeneszerző a 90-es években vonós szextettre fantáziát írt a Kol Nidré
dallamára. Az igényes kamarazenei feldolgozás színekben és harmóniákban
rendkívül gazdag. A műre erőteljesen rányomja bélyegét a szerző
egyénisége, ugyanakkor a régi zsidó liturgiai dallam új zenei
értelmezést is nyer. A darabot a szerző később átdolgozta 12 vonós
hangszerre.
Az 1930-ban született Petrovics Emil
1966-ban nagyszabású, 4 részes oratóriumot komponált Babits Mihály Jónás
könyve című költeményére. A kompozíció előadó apparátusa: Jónás /tenor/
Az Úr /tenor és basszusszóló/ Kormányos /bariton/, vegyes kar,
szimfonikus zenekar.
A holocaust – miközben felmérhetetlen
veszteséget okozott a magyar zeneszerzésnek is kiváló tehetségek
elpusztításával- ugyanakkor kultúrateremtő erővé is vált. Talán nem
túlzás azt mondanom, hogy először hangzik el tudományosnak szánt zenei
publikációban az a tény, hogy az első magyar holocaust zenét Bárdos
Lajos komponálta 1944-ben: A nyúl énekét. Ez a vegyes karra és
ütőhangszerekre írt kompozíció Jankovich Ferenc szövegére készült.
Bárdos Lajos egy rádiónyilatkozatából tudjuk, hogy a nyilasok dühöngő
terrorjának heteiben-hónapjaiban írta ezt a művét, természetesen
szimbolikusan, - ahogy a zsoltár mondja: pachadu fachad, azaz a rettegve
– rettegő zsidóság tragédiáját hangokba öntve. A három timpani /üstdob/
hangolása:H-D-Esz, azaz összeolvasva Hádesz. Vagyis az alvilág kapujában
álló üldözött emberek lelkiállapotát fejezi ki ez a hangszimbolika.
Hallgassuk meg a mű egy részletét.
Bárdos: A nyúl éneke 3’
Bárdos Lajos 1956-ban Jeremiás siralmai
címmel vegyes kari kompozíciót írt, magyar szövegre. Aligha túlzás azt
állítani, hogy a darab mondanivalója ez idő tájt túlságosan sok
aktuálpolitikai áthallásra adott lehetőséget. Így aztán a mű csak két
évtizeddel később került rádiófelvételre. Ám ekkor megnyerte az évi
rádiós seregszemle közönségdíját...
A háború után az első olyan kompozíció,
amely vizsgálódásunk témájába vág Szervánszky Endre Zsidó népdalok című
zongoraciklusa. E különös sorsú 5 tételes kompozíció 1945-ben készült.
Nyilvános bemutatójára 43 évet kellett várni: az 1988-as vígadóbeli
premiert már csak a zeneszerző özvegye hallgathatta meg. Szervánszky
úgyszólván gyerekkorától kezdve Bartók igézetében élt. Korai művei /mint
pl. 1. vonósnégyese/ egyértelműen ebbe az irányba indultak el. A Zsidó
népdalokat akár Bartók is írhatta volna, s a Mikrokozmosz részévé
válhatott volna. Fel kell azonban figyelnünk Szervánszky egyéni
megoldásaira is. Ezek bemutatása idő hiányában most nem lehetséges.
Hallgassuk meg viszont a rövid, de annál hatásosabb, indulószerű
zárótételt.
Szervánszky: Zsidó népdalok 1’
Időrendi sorrendben haladva: már tettem
említést Kósa György 1946-os Jutka-balladájáról, most pedig elérkeztünk
a kor legnagyobb zeneszerzőjének, Kodály Zoltánnak Boruch sém kövaud
című 1948-ban készült kórusművéhez. Ez a kórusdarab Szedő Dénes magyar
szövegével „Naphimnusz” néven vált ismertté. A magam részéről héber
szöveggel még sosem hallottam –leszámítva a Goldmark-kórus előadásait.
Ennek nyilvánvaló –itt nem részletezendő- politikai okai voltak. Kodály
az ősi dallamot használja fel, s változatos harmóniákba öltözteti azt. S
bár megőrzi archaikus jellegét, ugyanakkor az európai polifónia
/többszólamúság/ eszközeivel a dallam történelmi korokon átívelő,
egyetemes érvényű kórusmű formáját ölti, némiképp emlékeztetve az orosz
ortodox keresztény istentisztelet zenei világára is. Hallgassuk meg most
ezt a rövid kórusművet.
Kodály: Boruch sém 1’35’’
Az 1949 után következő időszak nem kedvezett
a zsidó zenének, de a magyar zeneszerzésnek sem. 1956 után egy fiatal
zeneszerző generáció elsősorban Bartók útján haladva szerette volna
megújítani a zeneszerzést. Ennek a nemzedéknek egyik legtehetségesebb
tagja Lendvai Kamilló, aki megtörve a hallgatás falát 1958-ban megírja
egytételes zenekari kompozícióját –mely a diplomamunkája is volt-
Mauthausen címmel. Ez a bartóki utat követő, de már rendkívül
erőteljesen egyéni hangot megütő kompozíció az első jelentős magyar
zenemű, amely nyíltan beszél a holocaustról. Az energikus, szinte
sokkoló hatású zenekari darabnak most a lírai epilógusát hallgassuk meg,
amelyben a zeneszerző elsiratja az áldozatokat, köztük a lágerben
öngyilkossá lett édesapját is.
Lendvay: Mauthausen 1’52’’
A következő holocausttal kapcsolatos zenemű
ismét Szervánszky Endréé. A kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, akit
1998-ban a Jad Vasem Intézet kitüntetett a „Világ Jámbora” címmel,
1963-ban Pilinszky János KZ-oratóriumához írt zenei illusztrációkat.
Szervánszky 1959-es 6 zenekari darabjával forradalmat hozott létre a
magyar zeneszerzésben. Ám ahogy Kroó György írja: ez a mű „míg mások
számára irányt mutatott, éppen Szervánszky számára nem eredményezett
könnyű és természetes folytatásokat. /.../ A Pilinszky szövegére írott
Sötét mennyország című oratórium bizonyára a magyar Varsói menekültnek
készült, szép részletei ellenére a maga egészében mégis csak torzó
maradt és szövegével sem sikerült igazán összenőnie.
Gyerekként a kivégzőosztag elöl menekült meg
Láng István zeneszerző, aki ez évben ünnepelte 75 születésnapját.
1971-ben a Bartók Béla Nemzetközi Kórusfesztiválon, Debrecenben mutatták
be In memoriam N.N. című kantátáját, mely Pilinszky János hat versére
íródott, közük a híres Ravensbrücki passióra. A kor nemzetközi
avantgarde-jának stílusában írott kompozíció kifejező módon idézi fel a
koncentrációs táborok hangulatát.
Kadosa Pál –mint említettem- 1971-ben
komponálta Négy dal Nelly Sachs verseire című ciklusát. Kadosa- nézetem
szerint- par exellence hangszeres komponista volt. Kiváló pianistaként
különösen zongoraművei /köztük 4 zongoraverseny, 4 zongoraszonáta/, de 2
hegedűversenye is jelentős. Énekhangra írt kompozíciói kevésbé
sikerültek, de az általam ismertek közül a német nyelvű Nelly Sachs
dalok a legfontosabbak, s a cikluson belül különösen a rövid, de
rendkívül mozgalmas és hatásos Chaszidok táncolnak című tétel. A ritmus
és dallamvilág egyaránt erőteljesen hivatkozik a kárpátaljai chaszid
népzenére, arra a népzenei anyagra, melyet a Goldmark kórus alapító
karnagya , Ádám Emil is gyűjtött. Megjelenik itt a dallamban a
jellegzetes bővített szekundos fordulat, a zsinagógai zenéből ismert
melizmatikus, „hajlítgatós” dallamképzés is. Lelki szemeinkkel szinte
látjuk a táncoló chaszidokat, ám a versszöveg kísérteties módon
ellentétben áll a zene táncos ritmikájával.
„Éj leng és haláltépte zászló,
nagy kalapjuk véd a villámoktól
s tengert felkavar.
Éj leng és haláltépte zászló...
Elcsitul mind, és kiveti a part,
ahol a fény a súlyos sebeket
kimetszette már.
Világ ízét érzi most a nyelv,
s eldalolja a túlvilágnak lélegzetét.
A menórán imát mondanak a Plejádok
Magyar fordítás: Raics István
Kadosa: Chaszidok táncolnak 1’40’’
A II. világháború utáni időszak fontos zsidó
zeneszerzője volt Székely Endre. 1969-ben Naenia- a meghalt társak
emlékére című oratóriumának szövegét újszövetségi idézetek és Weöres
Sándor két verse alkotja. Nyilvánvaló, hogy az 1967-es izraeli háború
után két évvel szóba nem jöhetett az, hogy héber szövegű zenemű
szülessen. Így Székely Endre kénytelen volt a zsidó mártíromságot az
újszövetségből vett idézetekkel illusztrálni és Jézus kereszthalálával
szimbolizálni a zsidóság vértanúságát .
1986-ban a lényegesen szabadabb politikai
légkörben aztán Székely Endre végre kimondhatta, ami valószínűleg
évtizedeken át nyomta a lelkét:oratóriumot írt az Eichmann-perről Ítélet
Jeruzsálemben címmel. Partitúra híján kénytelen vagyok erről a műről
hallási benyomásom alapján megfogalmazni gondolataimat. A kompozíció
férfi szólóhangra, vegyeskarra, gyermekkarra és zenekarra íródott. A
szöveget a zeneszerző a zsidó bibliából állította össze, ám latin
nyelven. Kb. a mű 11-12. percében megszólal a Kél molé ráhámim ima egy
részlete héberül. A bariton szólista énekli. Ám ezenkívül csak két olyan
zenei pillanatot fedeztem fel a kompozícióban, amely utal a zenemű zsidó
vonatkozására. A 14. perc tájékán elhallgat a zenekar és a fafúvósokon
/oboán, fuvolán/ felhangzik egy keleties dallamsor, majd ugyanez a zenei
pillanat bekövetkezik a mű utolsó perceiben is. A diadalmas, himnikus,
megbékélést hirdető, harmonikusan zengő befejezés, mely intonációjában
egy pillanatra Honegger Dávid királyát is emlékezetünkbe idézi, számomra
mintha azt fogalmazná meg: "Ám Jiszráél Cháj”, „Izrael népe él”.
Székely: Ítélet... 2’
2009.04.01.
|
