A MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE 2008

Tudományos konferencia-sorozat az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetemen

Már évek óta november a tudományok hónapja Magyarországon. Egyetemeken, kutatóintézetekben előadások, egyre változatosabb programok terjesztik a tudományos ismereteket, ébresztenek érdeklődést a legújabb kutatások iránt.

Egyetemünk évről-évre alaposabban veszi ki részét ebből a nemes kezdeményezésből. Idén november elejétől a hónap végéig húzódtak a konferenciák és ülésszakok, amelyeknek védnökségét az Oktatási és Kulturális Minisztérium vállalta.

A program a következő volt:

2008 november hónapban
 3 hétfő 10.00 

Az OR-ZSE Doktorandus konferenciája (a program)

13 csütörtök 09.00 Találkozások. - a Szentírás érintkezési pontjai. (a program)
18 kedd 09.00 

Zsidó művészek - Zsidó Művészet II. (a program)

25 kedd 10.00

Bibliai családkép a zsidó tradíció tükrében - Ideálok és konfliktusok (a program)

25 kedd 18.00 

A magyarországi zsidó szociális ellátás helyzete
(a program)

27 csütörtök 09.00 

Dallamaink a világban - A szétszóratás hatása a zsidóság zenéjére (a program)

30 vasárnap 15.30 

"...Dícsérem a Neved, Örökkévaló..."
Az OR-ZSE Goldmark Károly kórus bemutató koncertje
 (a program)


A doktorandusok konferenciája

Az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem, 2008. november 3.-án hétfőn doktorandusz konferenciát szervezett Phd. hallgatói részére.

A konferencia moderátora: Staller Tamás egyetemi tanár volt.

 

Schőner Alfréd rektor megnyitó szavai után a konferencia moderátora, az első előadót, Finta Szilviát kérte a mikrofon elé, előadásának megtartására. Előadásának címe: Allegória vagy allegorézis?
A doktorjelölt igyekezett megállapítani és meghúzni a határt az allegória és az allegorézis között, majd azt vizsgálta, hogy a Szentírás, a Talmud, illetve az alexandriai zsidó iskola mennyiben és milyen fajta allegóriát használ. Arra is kitért az előadás, hogy a Pál apostol által használt allegória szó melyik hagyományba illik bele, jogosan épült-e rá az allegorista értelmezés, majd ennek révén a helyettesítési teológia. Vajon az allegorista értelmezés lett az alapja annak az igyekezetnek, mellyel a történelmi keresztény tradíció egyháza el akarta bitorolni Izraelnek a Szentírás által az üdvtörténelemben örökérvényűen megállapított helyét?

A hallgatóság tapsa és a moderátor értékelő és biztató szavai után a következő előadó Kárpáti Ildikó, Példák a Teremtés Könyvének filmes ábrázolására című előadása következett. A doktoranda kiindulási tézise az volt, hogy egy szöveg alapján alkotott kép egyben értelmezése is a szövegnek. (Az ábrázolás= értelmezés). Ezt két dologgal próbálta magyarázni:
- a filmkép mindig konkrét, nem olyan szubjektív, mint a belső képalkotás, vagyis minden néző ugyanazt látja, nem amit különbözően képzel el egy fogalom hallatán (méghozzá azt látja, ami a képalkotó értelmezése az ábrázolt fogalomról).
- másrészt a kép mindig jelen időben beszél.
A konkretizálás és a jelenidejűség a közlés információtartalmát megsokszorozza, és egyben rögzíti is. Az eredeti közlésben nem szereplő információk kerülnek a képre (Nevezzük ezeket az információkat magyarázatoknak)
A film formanyelvéből adódóan nincs objektív képalkotás, mert a formanyelvi eszközök valójában manipulációs eszközök, melyek által az alkotó a szubjektív véleményét fejezheti ki.
A kép által tartalmazott információtöbblet tehát szubjektív.
Ennek illusztrálása két filmrészlet elemzése következett:
1) Radu Mihaileanu: Élj és boldogulj! (2005)
2) Huszárik Zoltán: Amerigo Tot (1969), bár ezen utóbbi csak említésre került, időhiány miatt.

A következő előadás Hasznos Judit, Szemelvények a Cene Rene Szentírás magyarázataiból című értekezése volt. Az előadó először arról beszélt, hogy a Cene Rene (C'ená uR'ená, Menjetek és lássatok Cion leányai, Sir ha Sírim, 3:11) a XVII. században keletkezett, bár egy embernek tulajdonítják a megírását, mégis inkább gyűjteménynek kell tekinteni. A Cene Rene alapjában szerkezeti szempontból követi a hetiszakaszok rendszerét, megtalálható benne az öt megilot, és számtalan Talmud, Midrás és aggadikus idézet. A Cene Rene eredeti nyelve jiddis, (ez a változat az egész T'nach-ot felöleli, a magyar fordítás csak a Tórát) írója elsősorban nőknek szánta, akik számára nem a tanulás az első számú micvá, hanem a család "karbantartása". Ez az irányultság érződik a mű nyelvezetén is, mert bizonyos helyeken egyszerűsít a Tóra-i szöveghez képest, bizonyos helyeken érzelmi töltést visz a magyarázat szövegébe. A magyar fordítás, Büchler Zsigmond albertirsai főrabbi munkája, gyönyörű, érzelemdús, barokkos nyelvezetű munka. Az előadás párhuzamot vont más Tóra-magyarázatokkal, rámutatva azok és a Cene Rene okfejtéseinek különbségeire.

 

Háberman Zoltán A zsidó szociális-közösségi gondolat teológiai gyökereit kutatta a következő 20-25 percben.

 

 

 

 

Ezután Friedmann Sándor, Ramban (Rabbi Moise ben Nahman) - A barcelonai Disputa címen beszélt a XIII. századi példáséletű, Szentírás magyarázó katalóniai rabbiról, és az 1264-es barcelonai Hitvitáról. Történeti áttekintés után megismerkedhettünk a bátor rabbi II. Jakabhoz és vitapartnerének vállalkozó aposztata, Pál baráthoz intézett szavaival és a négynapos vita alakulásával. Megtudtuk, hogy a vitában győztes rabbi néhány évvel később elhagyni kényszerült Spanyolországot és örökös vágyát beteljesítve Izraelbe telepedett le, ahol múlhatatlan érdemeket szerzett a jeruzsálemi kehila ujjászervezésében.

 

Hrotkó Larissa, a 23. zsoltár és néhány fordításának ritmikai szövegstruktúráiban mélyedt el. Az elsősorban formakritikainak nevezhető elemzés tárgya a 23. zsoltár és jiddis, illetve német nyelvű fordításainak szövege volt. Minden szöveg rendelkezik releváns ritmikai struktúrákkal, amelyek gyakran az un. parallelizmusokból tevődnek össze. A masszoréták speciális jelekkel jelölték meg a zsoltárok ritmikai szakaszait. Az európai (jiddis és német) nyelvű fordítások elemzésénél figyelembe kell venni az európai prózodiát. Ezért a fordítás nem adhatja vissza egy másik kultúrában gyökerezett eredeti szöveg ritmikáját.
A szókincs összehasonlítása azt mutatja, hogy Mendelsohn ismerhette a jiddis fordításokat, és ezekből kölcsönözhette a 23. zsoltár egyik nehezen érthető lexemáját, a "halál völgyét". A ritmus szempontjából Mendelsohn fordítása inkább egy korabeli német versre hasonított.

Kozma Klein György már bevezetőjével felkeltette a hallgatóság érdeklődését, amikor jelezte, hogy diéta-történeti kutatásainak eredményeit tárja a hallgatóság elé. Az előadás címe: Saint Germain Grófja és a gólem’ legendája volt. A híres Habsburgok, Sissy és Rudolf, valamint a távoli rokon, Szerb Antal vélhető diarhé és ekcéma hajlamuk miatti feltételezett lisztmentes diétájáról volt szó. A Habsburg arisztokrácia és a bánatos urbánus szerzők depressziójának korabeli naplókban megörökített dokumentumaiban, puzzle- szerűen kirakott részletek között szlalomozva jutott el a szerző olyan kultúrtörténeti megállapításokhoz, melyek bővebb megismerését a kedves érdeklődő itt találja meg: http://stgermain-golem.freeblog.hu

 

A folytatásban Kárpáti Judit, az ORZSE, tanársegéde és doktoranda, Az Aleppói Kódex (héb. Keter Árám Cová, Aleppó város koronája) több mint egy évezredes kalandos történetébe adott bepillantást. Kivetített képekkel illusztrált beszámolójából megismerhettük a kódex keletkezési körülményeit a 10. századbeli Tibériás városában, "utazásait" Jeruzsálembe, majd onnan a nagy tudós, Rámbám (Maimonidész) városába, a Szaladin szultán korabeli Kairóba. Végül, részletes elemzést kaptunk a kódex aleppoi tartózkodásáról, 1947-es rejtélyes eltűnéséről és 1958-as újbóli felbukkanásáról, amikor is egy jól szervezett izraeli mentőakció során végül méltó helyére, az Izrael Múzeum a Könyv csarnokába (a Hejhál hászéferbe) került, a Kumráni tekercsek szomszédságába.

 

 

A következő előadók, Gleszer Norbert - Zima András doktorjelöltek, az "Új világ vagy eltévelyedés" - a Szentírás értelmezés diskurzusai a 19. század végi, 20. század eleji magyar nyelvű felekezeti sajtóban címmel megtartott előadásukkal teljes mértékben megreformálták az eddigi uralkodó klasszikus szingli előadói stílust, és pas de deux-jükkel felfrissítették a már-már lankadó figyelmű hallgatóságot. A tartalom változatosságát és változékonyságát az éppen beszélő előadó előre lépésével, majd textusának lejártával, háttérbe vonulásával illusztrálták.

Saphier-Herskovits Mária, az OR-ZSE doktorandusza a NÉV rendkívüli jelentőségét mutatta be irodalmi, filozófiai, vallástudományi, filológiai példákon keresztül. Kérdéseiben arra kereste a választ, hogyan dönthet a megnevezettség által ember és világ viszonyában hatalom, élet vagy halál kérdése felől a sors, vagy maga az Örökkévaló? Illusztrációként bemutatta a több mint négyezer éves akkád eposz, a Gilgames kozmogóniáját, a héber Biblia 1Mózes és 3Mózes-beli két szövegrészletének értelmezési és fordítási problémáit, majd bizonyította a téma napjainkig tartó érvényességét Franz Kafka, Balázs Béla és Franz Rosenzweig művein keresztül. Végezetül vitára ajánlott egy vallásfilozófiai problémát: nevezetesen azt, hogy van-e Istennek joga, eszköze, lehetősége a SEMMI-hez?

Iványi Gábor, a pluralitás és analógia kapcsán a megváltást, a dialógust és a radikalizmust kereste Jacques Derridánál és Jóbnál. Máig nem halkuló vita övezi Jób könyvének azt a szituációját, melyben az igazzá nyilvánított Jób gazdagságát és jólétét egyik pillanatról a másikra mérhetetlen szegénység, ínség és gyötrő nyomorúság váltja fel- indította gondolatmenetét az előadó. A bűnösségből eredő szükségszerű bűnbánat elkerülhetetlensége a csapások elhárítása a megértés reményében, mint az egyik következmény, a másik pedig az Istennel perlekedő, "Istentől vert", "áldozatul esett" Jób "megokolás-nélküli" volta. A szituáció két fő kérdése az, hol van Jób áldozat mivolta és Megváltója, és hogyan történik Jób megváltása? A kérdést ugyanis az a tényállás veti fel,- mondja Iványi Gábor, hogy a Jób könyvének vége felé megjelenő Mindenható nem igazolja vissza Jób barátait, akik Jóbot bűnbánatra szólítják fel, másrészt Jóbot sem menti fel, sőt megfeddi "perelő" magatartása miatt. A Jób perére reagáló és a Jóbbal való összemérhetetlenségéhez folyamodó Teremtő semmifajta viszonyt nem fogalmaz meg az áldozatul esett Jób nyomorúságát, hiányát illetően. Úgy tűnik, hogy Jób gyötrelmére a (derridai-lyotard-i) radikálisan távollevő ("Jób-Istene") reagál. Iványi szerint arról van szó, hogy Jób áldozat voltát és igaz voltát Isten nem Jóbra irányuló jónak vagy rossznak minősítő döntése-ítélete rendezi el, hanem erre a "jóbit" (értsd: "áldozatul esett Jóbot") nem-minősítő és így a "jóbihoz" képest radikálisan távollévő Isten megváltó-megnyilvánulása reagál.

Az előző nagyon mély és már-már "Hermész Triszmegisztosz" hermeneutikáját súroló értekezés után frissítőleg és kimondottan étvágygerjesztően hatott Fényes Balázs doktorandusz, Zsidó gasztronómia és az aggádikus hagyomány tárgyában előadott kutakodása. Az előadás a zsidó étkezés, különös tekintettel a sabbati étkezés hagyományainak kapcsolatát vizsgálja a Tanachhal illetve az aggádával. Vagyis a mit, mikor és miért eszünk kérdésre adandó válasz tradicionális gyökereinek keresése. A sabbati ételek eredetét térképezi fel a Tanach különböző helyeire, midrásokra sőt esetenként gemátriákra hivatkozva. Megtudtuk például, hogy a zsidó ételekben általában azért sok a hagyma és a fokhagyma, mert ezeknek az íze hiányzott a mannából, aminek egyébként mindig olyan íze volt, amit az emberek éppen enni akartak.

Folytatva a roald dahli hagyományokat, Bíró Berta doktoranda lépett a mikrofon mögé és kijelentette: Áni há Is, vagyis magyarul: Én vagyok a férfi. Mielőtt mindenki a szemét dörzsölte volna a textus és a látvány közötti szemkápráztató különbség miatt, kiderült az igazság: Bíró Berta Salamon ibn Gabirol költészetéről tart előadást és az ominózus mondatnak, Gabirol egyik versének bevezető sorának, Bíró Berta fordításában van folytatása is: "Én vagyok a férfi, ki bölcsességgel felövezve nem lankad, míg nem teljesíti fogadalmát"
Később, az előadótól azt is megtudtuk, hogy Gabirol nem csak férfi volt, hanem:
"Én vagyok a mester (fejedelem), s a vers szolgám nékem", s mindez 16 éves korában.
A tömör, lényegre törő és saját műfordításokat is tartalmazó előadásból lassan kibontakozott a közel ezer évvel ezelőtt élt szefárd zsidó költő és filozófus, nem utolsósorban az életet szerető és élni tudó férfi élete és munkássága. Az előadó Gabirol szavaival zárta előadását:
"Én vagyok a férfi...aki a...
"Bölcsesség és erkölcs messzi magasságait és az értelem kincseinek alapját kutatja"

 

Végül a létszámában megcsappant, de annál érdeklődőbb hallgatóság előtt, Dr. Juhász Zita osztotta meg velünk nézeteit a halacha jogi struktúrája, avagy a rabbinikus jog jogelméleti deskripciójával kapcsolatban. A váratlan és ezért annál érdekesebb jogi összefüggések biblikus és halachikus eredeztetése, valamint a rabbinikus jog jogelméletének napjaink jogi struktúrájában való kimutatása lenyűgözte a hallgatókat. Az érdekes előadás hálás tapsot és moderátori laudációt eredményezett.

Ezzel a jól sikerült előadással be is fejeződött a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmával rendezett doktorandusz konferencia az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetemen.

2008. december 1
Az előadók által megirt rövid szinopszisok alapján írta és szerkesztette:
Friedmann Sándor (efes)


 

Egyetemünk a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából szervezett rendezvénysorozatának második tagjaként, november 13-án, csütörtöki napon Találkozások – a Szentírás érintkezési pontjai címmel tudományos konferenciát tartott a tárgyból.

 

Dr. Schőner Alfréd főrabbi rektor üdvözölte az előadókat és az oktogonális termet megtöltő hallgatóságot, majd megtartotta előadását "Gondolattöredék egy Chagall-álom-kép elemeihez" címmel, melyben a Jeruzsálemi Knesszetben látható Chagall mű, az Exodus részleteit vette művészettörténeti, illetve biblikus elemzés alá.

 

 

 

 

 

majd Haraszti György egy. tanár tartotta a nyitó előadást, amely egy XVI. századi zsidó-keresztény hitvita érdekességeit elevenítette fel sok adattal,

 

utána pedig Oláh János docens a kaleidoszkopikus Jónás alakját idézte fel a művészetekben, irodalmi utalásokkal, a vetített képekkel esztétikai gyönyörűséget is szerezve.

 

A magyar és világirodalom sok nagyságát megihlette a próféta, Arany Jánostól Arnold Zweigig. Lichtmann Tamás professzor a zsidó nép sajátos kapcsolatáról beszélt a Könyvvel kapcsolatban, utalva a Kristályéjszaka évfordulójára és az Irás szóhasználatára.

 

Kiss Endre egy. tanár az 1918 utáni német messianizmus nagy alakjait elevenítette fel előadásában, kiemelve Anna Seghers írónő magyar férjének életútját.

 

Staller Tamás rektorhelyettes előadása az ókorba vezetett, a koiné és az Aristeas – levél vizsgálata során, érintve a héber Biblia görög fordításának és a görög dialektusban írt újszövetségi íratok kérdését.

 

Borsányi-Schmidt Ferenc egy. docens A TIKKUN HÁ ’OLÁM, VAGYIS A VILÁG MEGJAVÍTÁSA A KABBALA TANÍTÁSAI SZERINT című előadásában a világ megjavításának kabbalisztikus elméletét vázolta fel, az egység helyreállításának útjait keresve.

 

Szünet után dr. Komoly Judit rektorhelyettes vette át az elnökséget, elsőnek Uhrman Iván docensnek adva szót, aki Szent István alakjának meglepő módon való megjelenését találta meg a középkori zsidó misztikában, kiemelve a honfoglalók zsidósággal kapcsolatban lévő kabar őseit.

 

Ungvári Tamás professzor a "Mózes helyett Danton” című előadásában a „Jeruzsálem gondolat” változásait követte a XIX.század magyar irodalmában, valóságos tablót adva a kor kulturális képéről. Az egyes említett irodalmárok önzetlenül buzgólkodtak a magyarsághoz való közeledésen, időnként ma már meglepő párhuzamokat pl. hogy „Ábrahám és Árpád földiek voltak”, vagy a magyar-héber nyelvrokonság színes elmélete használva.

 

Szécsi József docens tartotta a konferencia záróelőadását,  Jegyzetek a Textus Massoreticus és a Septuaginta szövegeltéréseiről címmel, sok eltérést találva és felsorolva.

 

 

 

 

Érdekes, színvonalas tudományos találkozó volt ez a nap, méltó a Biblia évéhez és a az OR-ZSE rendezvénysorozatához!


Zsidó művészet, zsidó művészek

Egyetemünk a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából szervezett rendezvénysorozata november 18-án, keddi napon művészeti témával folytatódott.

 

Dr. Schőner Alfréd rektor megnyitója után  

Friedmann Sándor doktorandusz a középkori hatalmi ideológiák megjelenéséről adott elő, rámutatva az antijudaista célzatra pl. az Ecclesia és Synagoga ábrázolásokra, különös tekintettel az annyira csodált színes templomi üvegablakokon.

 

Kárpáti Judit egyetemi adjunktus távoli tájakra kalauzolta el a hallgatókat, az iraki zsidóság szakrális tárgyait elemezve, sok audio-vizuális meglepetéssel. Ki hitte volna, hogy zsidó kegytárgyakon – hivatalos nyomásra – a jeruzsálemi Omár-mecset képe jelenik meg?

 

Fekete László főiskolai adjunktus a héber betű felvillanásait kereste és találta meg magyar zsidó képzőművészek alkotásain, sok nevet említve, akik közül Ország Lilinek a testvére is megjelent a hallgatóság soraiban.

 

Gergely Anna tudományos főmunkatárs székesfehérvári gyökerű zsidó művészek sorából ragadta ki Róna József munkásságát, elemezve a magyar zsánerszobrászat megteremtőjének életútját és munkásságát.

 

Grüll Tibor egyetemi tanár a szepphoriszi zsinagógamozaik programmatikus olvasatát nyújtotta a megjelenteknek, utalva a Templom szimbólumára.

 

Totha Péter Joel rabbi térben és időben közelibb témát választott, a Baumhorn Lipót alkotta Páva utcai zsinagóga – amelynek közösségét vezeti - művészeti emlékeinek magyarázatával, amelyet a körzet 1924-től volt vezetőinek névsorával egészített ki.

 

Gábor György egyetemi docens előadásának címében tette fel a kérdést: „Miért szükséges az építészethez és miért nem elégséges a szépirodalomhoz érteni ahhoz, hogy ne legyünk antijudaisták?” Sok ókori nevet említett, rossz volt megtudni, hogy a latin kultúra nagyjai Senecától Petroniusig osztoztak a zsidóellenes előítéletekben.

 

Babits Antal tudományos munkatárs Bálint Endre Biblia-illusztrációinak kultikus jeleit elemezte.

 

A szünet után Komoly Judit rektorhelyettes vette át a tanácskozás vezetését, mert Schőner Alfréd rektor előadást tartott Eufémizmusok a dunaparti emlékműveken címmel, amelyben sétára invitált bennünket az Árpád-hídtól a Parlamentig, megtekintve az ott található kompozíciókat. Különböző stílusú és színvonalú alkotások ezek, de egy közös vonásuk van: hiányzik belőlük annak említése, hogy az áldozatok zsidók voltak.

 

Domán István professzor emeritus az előző konferenciához hasonlóan Jóna próféta alakjának tükröződését a művészetben választotta tárgyul. Felhívta a figyelmet arra, hogy a történeti események képei a 3-4.században még nem szakadtak el a zsidó forrásoktól, a Tanachtól.

 

Sommer László egyetemi docens a bibliai forrás megjelenését vizsgálva környezetünk alakításában az egyetemi zsinagóga ablakainak bemutatásával. Egy új disciplina, a környezettudomány, a szépségekből eredő belső javulás rendszerébe helyezte a közölt ismereteket, újszerű módon.

 

Toronyi Zsuzsa tudományos munkatárs a kánont kereste a zsidó művészettörténet kutatásának hazai múltjában, mintegy történeti hátteret adva az elhangzottaknak.

 

Szintén a múltba nyúlt vissza Beer Iván főiskolai adjunktus záró előadása, amely a frissen létrejött magyar zsidó művészet és a hazai polgárosodás kapcsolatát elemezte, kiderítve azok kölcsönhatásait.

 

Nagyon szép volt ez a nap, érdemes méltatni a művészet és zsidóság sokoldalú összefüggéseit!

2008. november 23
Róbert Péter


Bibliai családkép a zsidó tradíció tükrében
- Ideálok és konfliktusok

Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem tudományos rendezvénysorozatának negyedik tagja címének megfelelően – Bibliai családkép a zsidó tradíció tükrében - a családdal foglalkozott, 2008. nov. 25-én, kedden.

 

 Schőner Alfréd rektor nyitotta meg a konferenciát, amely kutatás, oktatás és publikálás egységét példázza, majd szép gesztus következett:

 

Shlomo Spitzer, az izraeli Bar Ilan Egyetem tanára kapta meg a Professzor Emerítus címet.
Szép előadása Simson Rafael Hirsch XIX.századi rabbiról és nagy tudósról bizonyította, hogy érdemes a megtiszteltetésre.

 

Oláh János, egyetemünk docense a zsidó családot, mint a törzsi szervezet örökségét méltatta. Érintette a földtulajdon és a vérségi kötelék kérdését, a nagycsaládok és nemzetségek létszámát, de az iparosok közösségeit is.

 

Kőszeghy Miklós a Károli Gáspár Református Egyetem docense Juda és Támár alakján keresztül közelítette meg az ókor vitatott kérdéseit, köztük a templomi prostitucíó valóságos létezését, nem hallgatva. el kételyeit.

 

Darvas István egyetemünk tanársegéde az otthon békéjének értelmezéseit kutatta.

 

Szünet után Szécsi József docens, a konferencia levezető elnöke Balázs Gábornak, az Amerikai Alapítványi Iskola igazgatójának adta meg a lehetőséget, aki a szülők rendelkezési jogának terjedelmét szemléltette előadásában. Ez a jog családi, házassági ügyekben is érvényesült.

 

Deutsch Gábor adjunktus a válás különleges fajtáját ismertette - AMIHEZ 100 RABBI ALÁÍRÁSA SZÜKSÉGES című előadásában - 100 rabbi döntésének megszerzési nehézségei kapcsán. Nem csoda, hogy ritkán került sor rá!

 

Németh Pál a Külkereskedelmi Főiskola tanára Izsák megkötözésének zsidó, keresztény és iszlám hagyományait ismertette meg velünk.

 

Schőner Alfréd rektor összefoglalója értékelte az előadásokat, amelyeket az eddigi legtöbb kérdés és észrevétel követett. Idézte, hogy minden olyan helyen, ahol említik Istent, az Örökkévaló odamegy és megáldja őket. Kiemelte, hogy nemcsak zsidók adtak elő az ülésszakon, idézve: nemde egy atyánk is van!

 

 

2008. november 26
Róbert Péter


Kerekasztal beszélgetés a zsidó szociális gondoskodás helyzetéről és gondjairól a mai Magyarországon.

A magyar tudomány hónapjának rendezvényei között került sor erre a kerekasztal-beszélgetésre.

A beszélgetésen részt vettek a magyarországi zsidó szociális intézményrendszer képviselői.
A Magyarországi Zsidó Szociális Segélyalapítványt (MAZS) Kósa Judit és Sóos Ágnes osztályvezető, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét (MAZSIHISZ) Kádár György osztályvezető képviselték. Mindhárman volt hallgatóink. Oktatóink közül László Klári, Salamon Edit és Komoly Judit vettek részt a beszélgetésen.

A beszélgetést Háberman Zoltán egyetemi adjunktus moderálta, igen dinamikusan.
Velünk volt még Margit Ildikó, volt hallgatónk, is aki most az Alapítvány munkatársa és Csizmás Klára a Szociális Innovációs Alapítvány munkatársa aki a szakunkon idősgondozást oktat.

A hallgatóság zömét a szociális munkás szak hallgatói alkották.

Érdekes, fontos problémákat érintő beszélgetés alakult ki, amely a késői kezdés ellenére az idő múlásával egyre élénkebbé vált.

A felkért résztvevők beszámoltak arról a fontos és sokoldalú szociális munkáról, amely a zsidó intézményhálózatban történik, a gondozottak széles köréről ( hozzávetőleg 5 ezer fő), és a programokról:

* a segítséggel élőknek nyújtott támogatásról,
* a holokauszt túlélőinek gondozásáról,
* a túlélők második és harmadik generációjának gondozási szükségleteiről,
* a Jaffe Zsidó Családsegítő Program tevékenységéről,
* a MAZSIHISZ támogatási rendszeréről, az idősek klubjainak programjairól.

Örömmel halottuk, hogy a zsidó szociális munka szinte valamennyi területén a nálunk képesítést szerzett szociális munkások dolgoznak.

Problémák is felvetődtek így;

* a MAZSIHISZ és a MAZS tevékenységének jobb összehangolása,
* szembesülés a nagy nemzetközi zsidó segélyszervezetek csökkenő, lassan megszűnő támogatásával,
* az adományszerzés módszerei,
* a képzés gyakorlati jellegének erősítése.

Háberman Zoltán nyitotta meg a beszélgetést és kifejtette, hogy a szociális ellátások vizsgálatakor három fontos egységet különböztetünk meg.

Az első és legfontosabb a kliensek, vagyis azok az emberek, akik problémáikat nem tudják megoldani. Minden embernek vannak problémái, de segítséget azok a szegénységben élő, izolálódott emberek várnak, akik ezeket nem tudják megoldani. Mindenképpen a szükségleteiket és a méltóságukat kell szem előtt tartani.

A második egység a szolgáltatást nyújtó szervezetek, és humán erőforrásaik, a szociális munkások és a szolgáltatások, ahol és akik az erőforrásokat mozgósítják, válaszokat keresnek a kliensek problémáira, szükségleteikre.

A harmadik egység a képző intézmények, ahol a közösség leendő szociális szakemberei megfelelő készségeket, képességet szereznek a professzionális segítségnyújtás megszervezésére. Fontos, hogy párbeszéd, állandó interakció legyen e három egység között, hogy hatékonyabban nyújtsunk segítséget nehéz helyzetbe került társainknak.


Salamon Edit elmondta, hogy sok civil szervezet, csoport, egyesület képviselője nincs jelen, akik rengeteget tesznek a közösség tagjaiért. Például a templom-körzetek nőcsoportjai, valamint a fiatal és idősebb önkéntesek is.

László Klári kevésbé kitárgyalt szempontot hozott be a diskurzusba, miszerint a Holokauszt gyermek-túlélőiről kevés szó esik, tehát azokról az emberek speciális traumáiról, akik kisgyerekként, csecsemőként élték át a Holokauszt borzalmait. A második generáció is méltatlanul elhanyagolt területe a zsidó szociális ellátásoknak, és ide tartozik az első generációból, akik sokan még nem kerültek be a szociális szolgáltatásokba, de várható, ahogy idősödnek, egyre több megoldatlan idősgondozási szükségletük lesz. László Klári véleménye szerint, többek között, az önsegítő csoportok lehetnek hatékony megoldásai a problémának.

Kósa Judit és Soós Ágnes, - az OR-ZSE végzett hallgatói -, a Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány képviseletében számoltak be az Alapítvány kiterjedt és a Holokauszt összes generációját érintő munkájáról. Mindketten az ellátások fókuszába a családi egységet és a közösségépítést helyezték. Arra törekszenek, hogy az állami, állampolgári jogon járó ellátások mellett, hiányzó vagy kiegészítő szociális juttatásokat tudjanak adni.

Kádár György (szintén az OR-ZSE volt hallgatója) a MAZSIHISZ-t, a zsidó közösség legnagyobb intézményes szociális szolgáltatóját képviselete. A Hitközség főleg alapvető szolgáltatásokat nyújt, mint a kóser élelmiszerek, meleg ebéd szállítása vagy pénzsegélyek nyújtása a közösség legrászorultabb tagjainak. Hangsúlyozta a templomkörzetek közösségeinek növekvő önszerveződését, amire egyre nagyobb szükség lesz a jövőben. Többször kerülnek a Hitközség látóterébe hajléktalan zsidó emberek, akiket a lehetőségeikhez képest jobb helyzetbe próbálnak juttatni.

Komoly Judit a zsidó hagyományokban gyökerező segítségnyújtás kötelezettségét hangsúlyozta. Példákat hozott olyan vagyonos zsidókról a világban, akik ezeket a hagyományokat gyakorolták is. Magyarországon azonban nagymértékben hiányoznak ezek, a például Amerikából jól ismert, a közösségek számára nyújtott adományozási trendek, fundraising technikák. Egyre csökkenő külföldi források érkeznek a világ zsidóságától Magyarországra, ugyanakkor a zsidó közösség még nem készült fel ennek a helyzetnek a kezelésére.

A közönség soraiban ülő hallgatók és szakemberek is bevonódtak a beszélgetésbe, vita bontakozott ki például az állampolgári jogon és a zsidó közösség által adott szociális ellátásokat igénybe vevő zsidó és nem zsidó emberek lehetőségeiről.

A kerek-asztal beszélgetésből levonható következtetések között minden képen megemlíthető, hogy a szociális képzésben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a jövőben a családsegítésre és több fundraising, PR, közösségépítési ismerettel kell bővíteni a hallgatók készségeit. Egy kutatás szükségessége is felmerült a gyerektúlélők speciális traumatizációjával kapcsolatban.

Egyetértettek a résztvevők, hogy gyakrabban lenne szükség ilyen eszmecserékre, esetleg még szélesebb kör bevonásával.

A találkozó megerősített bennünket abban, hogy még sok éven keresztül képezzünk zsidó felekezeti szociális munkásokat, mert munkájukra a közösségnek szüksége van és még lesz is.

2008. november 17
Komoly Judit


Dallamaink a világban
– A szétszóratás hatása a zsidóság zenéjére

Művészi élményben részesülve ismereteiket is gyarapíthatták akik résztvettek az OR-ZSE a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából szervezett rendezvénysorozata november 27-i konferenciáján, amely a diaszpóra zsidó zenéjével foglalkozott.

 

Fekete László adjunktus vezette le a tanácskozást, köszöntőjében hangsúlyozta, hogy ugyan a konferencia a zsidóság zenéjét vizsgálja, a művelődéstörténet szempontjából foglalkozva más kultúrák hatásával a galutban, de hagyományunk mind vallási, mind világi kincsei gazdagítják az egyetemes kultúrát is. Az előadások a zenei illusztrációk miatt általában meghaladták a 30 percet,

 

elsőnek Sitku Dóra kapott szót, a Szentélytől a spanyol aranykorig képekkel érzékeltette a vándorlás zenei következményeit.

  

 

Hrotkó Larissza a lejnolás problémavilágába vezette el a hallgatókat, különös tekintettel az askenáz tóraolvasási dallamokra. Fekete László is tartott előadást, a velencei Benedetto Marcello zsoltár parafrázisait mutatva be, kitérve a zsidó kottaírás rejtelmeire.

Király László Erkel díjas zeneszerző, egyetemünk tanára a Zsidó kultúra hatása a magyar zeneszerzésre címmel rengeteg nevet említett Rózsavölgyitől Ránki Györgyig. Tisztelettel adózott a vészkorszakban odaveszett magyar zsidó zeneszerzők emlékének, felsorolva a holokauszt ihlette műveket. Rónainé Ádám Mária a debreceni zsidó közösség egykori zenei életének dokumentumait mutatta be, felidézve a régi hangversenyek hangulatát.

 

 

Eran El Bar izraeli zeneszerző az izraeli zene diaszpóra hátterét és gyökereit elemezte, majd Friedmann Sándor Bob Dylan életét és munkásságát hozta közel hozzánk. A nagy muzsikus 1986-ban azt mondta: „Nem hiszem, hogy a következő száz éven belül bárki is megértene.” Nos, ez az előadás talán valamit tett ez ellen.

Schőner Alfrédné a héber énekek felhasználását a nyelvoktatásban vizsgálta, utalva a rendszerváltás előtti időkre, amikor tilos volt a héber nyelv oktatása, csak az éneklés maradt. Sokakban nosztalgiát keltett a Frankel Leó utcai egykori Talmud Tóra oktatás felidézése, ahol a szülők is pótolhatták a vallási ismereteket. Zucker Immanuel kántor (chazan) az amerikai kántorképzés vizsgálatának tapasztalatait osztotta meg a közönséggel.

A teljesen egyetemi erőforrásból létrehozott tanácskozás bebizonyította az itteni vallási és kulturális tanulmányok zenei eredményeit, pedagógiai sikereit.

Érdekes volt ez a konferencia is, kedvet csinált a rendezvénysorozatot lezáró vasárnapi kórushangversenyhez!
 

2008. november 30
Róbert Péter