Megváltás és a Jövő1

- A megváltás képzetének allegorikus-történeti asszociációi a Knesszet-kerti menóra reliefjein -

 

Héberül a megváltást a geulá szóval jelölik. A nagy történelmi világvallások és a zsidóság közötti egyik teológiai különbség a megváltás fogalmának identifikálásában van. Engedtessék meg, hogy most a zsidóság szemszögéből mutassam be, mit jelent a megváltás képzete, illetve annak tükröződése a figuralitásban2.
A modernkori zsidóságnak van egy nagyon fontos és alapvető imádsága, amelyet szombatonként mondunk el zsinagógáinkban:

„Mennyei Atyánk, Izrael szirtje és megváltója, áldd meg Izraelt, áldd meg Izrael Államát, megváltásunk sarjadó rügyének első megnyilvánulását.”3

A zsidóság teológiai képzetében a megváltás a jövő záloga, a jövő egyik lehetősége, amire lelkiekben, érzelmeinkben, hitünkben, állandóan készülnünk kell a világ Alkotója és az emberek iránti alázatunkban és szeretetünkben. Az ókor világában a megváltás egyik képzetéhez tartozott a S’mot könyve által jelzett klasszikus idézet, amelyben szól az Örökkévaló Becallélhoz, Huri és Hur fiához, hogy:

  „…készíts nekem Menórát, amelyet elhelyezek a Hajlékban”4

 Az első Menóra tehát az ókor világában a pusztai vándorlás helyén, a pusztai vándorlás otthonában, a Miskánban találtatott. A későbbiek során, a főbb sivatagi vándorúton, a honfoglalás során, a silói Szentélyben, majd később az első és a második Templomban. Utolsó lelőhelye a második Templom, mely a polgári időszámítás szerint 70-ben a tűz martaléka lesz, amikor az ókori császár Vespasianus imperátor fiával, Titusszal elfoglaltatja és megsemmisíti az ókori Júdeát és benne fővárosát, Jeruzsálemet. Ezzel megszűnik az ókori zsidó állam, és helyébe lép a szellemi Izrael.

A Menóra mindig a megváltás üzenetét hordozta magán, és nem véletlen, hogy az a szimbólum, amit itt alkalmam van bemutatni, ennek a megváltás üzenetének különböző allegorikus, történelmi asszociációi, prefigurációi. 5

Amikor Önök Titus diadalíve előtt állnak Rómában, láthatják a menórát ábrázoló reliefet, amelyet feltehetően zsidó rabszolgák cipelnek, s amelyet a történettudomány szerint a polgári időszámítás szerint 83-ban építettek Titus, a győzedelmes hadvezér tiszteletére, aki akkor tért vissza Rómába, a fél világ meghódítása után. Titus diadalívét látva az ember az ókor adta hatalmas erőt, lehetőséget érezheti át.6


Az elrabolt Menóra Titus diadalívén

Tavaly nyáron, ha szabad egy személyes élményt is megosztani Önökkel, Rómában jártam. Megnéztem mindazt, ami több ezer év vallástörténete, kultúrtörténete, művelődéstörténete. És nem messze, a Tevere partján, ott imádkoztam a régi zsinagógában, és hallottam azt a különlegesen szép specifikusan szfárádi (itálki) melódiát, amely a római zsidók sajátja. Ott álltam Titus diadalíve előtt, imakönyvemmel a kezemben. Hevesi Simon gondolatai villantak föl előttem, aki egyszer Ramszesz sírja előtt azt mondta: „…hol lesz már Ramszesz, amikor az én kis imakönyvem, még mindig az imák forrása lesz …”.

Titus diadalíve előtt állva, azt gondoltam: imakönyvünkből még mindig mondjuk:


 „Szent, szent az Örökkévaló, az égi seregek Ura .... ” 7
 

A Menóra képét Titus diadalívén márványba vésték. S akkor jutott eszembe, villant át előttem ez a kép, amelyet itt most Önök látnak. A Kneszettel szembeni Menóra, amely természetesen nem utóélete az ókori Menórának, hanem egy történelmi párhuzama..8


A KNESZET MENÓRÁJA

Ennek a Kneszettel szemben lévő különleges, reliefekkel borított Menórának a középső ágáról szeretnék először néhány gondolatot Önökkel megosztani.

MOSE  RÁBÉNU, Mózes a tanítómester


MÓZES, ÁRON, HÚR

Középen láthatják Mózest, a zsidóság legnagyobb tanítómesterét, s mellette két embert. Az egyik Áron, a másik Húr. A Tórai szöveg azt mondja:


9

Kivonul az ókori zsidóság Egyiptomból, megy a sivatagi úton, amikor hátba támadja őt Ámálék. Refidimnél háborúra kerül a sor, és Mózes imádkozik, a magasságok felé emeli a karját. De a karja gyenge. És Mózes karját nem bírja tartani a magasságban hosszú ideig. Ekkor két igen erőteljes, dinamikus személyiség, Áron és Húr odaáll mellé, és tartja a mózesi kezet, hogy az végig a magasságban lehessen. Ezt a gondolatot kiegészíti és illusztrálja a Talmud, a Ros Hásáná traktátusának 29. oldalán lévő mondat:

"Amikor Mózes keze a magasságokban volt, akkor megerősödött Izrael?

 A Talmud a következő interpretációt fogalmazza meg:

„Vajon az dönti el a háború sorsát, hogy a mózesi kéz fenn volt a magasságokban? Nem így van. Mindig, amikor Izrael népe a magasságok felé néz, a világ Alkotóját, Istent keresi, és hálával, imádsággal és cselekedettel szolgálja az ő Urát, akkor lesz győzelme a szó fizikai és szellemi értelmében egyaránt.

Tehát a Mózes által megfogalmazott hit erősségét és erősítését, a jövőbe vetett hitet szimbolizálja az első kép.

TÍZPARANCSOLAT

A Tízparancsolat, amely fontos a nagy történelmi vallásoknak. Mint közös történelmi vagy vallástörténeti, vagy ideológiatörténeti örökség, amelyet azonban nem egyformán vallunk meg, értelmezünk, proporcionáltunk. A zsidóság világlátása szerint a jobb oldalon is öt és a baloldalon is öt parancsolat van. A jobb oldali öt parancsolat az ember és Isten közötti kapcsolatot határozza meg, a másik oldalon, a másik öt parancsolat az ember és ember közötti kapcsolatotokat determinálja. Ezeket a parancsolatokat tekintette és tekinti a zsidóság hite alapjának. A Tízparancsolat, amely úgy kezdődik: 

 „Én vagyok az Örökkévaló a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptomból, a szolgaság házából.”10

Azaz az Örökkévaló a világ Alkotója, aki azt mondja magáról:. „ Én vagyok”... Ő az, aki az első parancsolatban a szabadságról beszél. ”Aki kihoztalak titeket Egyiptomból, a szolgaságból”, és adtam helyette a szabadság fogalmát.
Ez is a megváltás képzetének egyik történelmi pillére.

BIBLIAI ASSZONYOK


RÁCHEL és RUTH

A következő képen két nőt ábrázol a művész. Jobb oldalon a magasabbik, Ruth. A bibliai Ruth tekercsének, történetének főszereplője, aki mind a zsidóságnak, mind a kereszténységnek nagyon fontos személyisége, noha más-más megközelítésből. Tudjuk és ismerjük a történelmi-teológiai különbségeket.
Ruth, a kalászszedő, Ruth, aki betér a zsidóságba, Dávidnak lesz a dédnagyanyja.

Mellette a baloldalon lehet látni Ráchel alakját. Ráchelt, a zsidó történelem egyik legszimpatikusabb, drámai sorsú nőalakját. /Ráchel azon az úton van eltemetve, amelyet manapság mi - politikai okok miatt - nem mindig tudunk meglátogatni./ Ráchel nagyon sokat tett azért, hogy férje - a zsidóság egyik alapítója - lehetőleg minden nehézséget elkerülve, tudja hivatását végezni. Tudjon az lenni, aki volt, a három ősapák egyike. Ráchel élete tele volt fájdalommal, meg is halt nem sokkal gyermekének születése után. A gondolat azonban tovább élt, Jeremiásnál olvassuk azt a mondatot, amely a Ros Hásáná-i máftirban felhangzik:

„Hang hallatszik a magasságokban, Ráchel siratja gyermekeit… nem tud megvigasztalódni, mert nincsenek.”
És szól tovább Jeremiás a próféta, és azt mondja:

 „Töröld le szemedről a könnyeket, töröld meg arcodról a sírást, mert van reménye, lesz reménye a te utódaidnak.”11

E két nő, Ruth és Ráchel kapcsolata, ismét a megváltás képzetének szimbóluma.

A csontlátomás

A kohanita családból származó Ezékiél Jojákin király idején került száműzetésbe, mintegy hét évvel Nebuchádnecár okkupációja után. Ezékiél a babilóniai Tel Aviv-ban fejti ki prófétai hivatását.12 A reményét a nép veszni látszik, de e próféta Isten ígéretét tolmácsolja.
Van visszatérés.
Van jövő. 
A „megváltás” közeleg.

Ezékiél 37. fejezete a Hazatérés biblikus előképe, amely nem csak álom volt csupán, de be is teljesedett történelmi anakronizmus.

A dombormű közepén áll a próféta. A kép alján csontváz-emberek, a földi porhüvely teátrális megnyilvánulása. A sodró lendület, az eltökélt szándék nem más, mint a jövő üzenete. A nép „feltámadásának” plasztikus és drámai képét álmodja újra a művész. A „tetszhalott” állapotában lévő nép ismét szellemmel lesz teli, s visszatér országába.
Világtörténelmi szempontból is példaértékű jel ez. 13


EZÉKIÉL LÁTOMÁSA

„Így szól az Úr, az Örökkévaló e csontoknak: Íme, én hozok belétek szellemet, hogy feléledjetek, és adok reátok inakat… és adok belétek szellemet, hogy feléledjetek…”
                                                           ( Ezékiél 37 1-7)

A Sivát Cion megvalósult.
Majd ismét közbeszólt a történelem…

 

A varsói gettólázadás:


Varsói gettó lázadása, 1943.

Egy más történelmi korszak. Egészen más miliő, de ez még mindig a Kneszet Menórájának a középső ága, s ez nem más, mint a Varsói gettó lázadása.
A történelmi Lengyelország fővárosában, 1943-ban. Akkor már a barna vagy zöld – épületeket, városokat, zsidó közösségeket, emberi lelkeket, s miriádnyi potenciális reményt- sodró, pusztító áradat beborítja egész Európát. Elfoglalja és veszélyezteti a civilizációkat, következményeit tudjuk. Hat millió zsidó testvérünk, ezen belül hatszázezer magyar zsidó vált mártírrá. Millió számra halnak meg honfitársaink, emberek a Donnál, a munkaszolgálatban, a különböző koncentrációs táborokban. Tengernyi megpróbáltatás, lemondás, fájdalom, a mai napig szinte kiheverhetetlen. Varsóban 1943-ban volt egy maradéknyi bátor ember, aki azt mondta: nem leszünk vágóhídra vezetett állatok. Ha kell, saját vérünkkel fogjuk eloltani a tüzet.


14

És a varsói gettó hősei szembeszálltak a világ legnagyobb hadseregével, a fasiszta Németországgal. Hosszabb ideig tartva magukat, mint bárki más korábban. Az utolsó emberig harcoltak, mert nem akarták engedni, hogy a barbarizmus győzzön. Népünkért és hitünkért harcoltak. A varsói gettó emlékművén a megváltás képzetéhez a mágen Dávidot, a Dávid csillagot, a zsidóság szimbólumát viselő ember is hozzátartozik. Ezt akarták leszakítani és megsemmisíteni, ami bizonyos mértékben meg is történt. A gettó elesett, de a zsidó hősiességnek volt miből táplálkozni. E pár „győzedelmes” nap megváltoztatta a népünkről kialakult világképet. Példaértékű tetté nemesedett….

S’má Jiszráél


HALLD IZRAEL...

Két szó, amely talán számunkra a legfontosabb, és talán számunkra a legszebb. Ez a két szó úgy hangzik: S’má Jiszráél. Halljad Izrael! Ez az első mondat, amelyet megtanítunk gyermekeinknek, és ez az utolsó, amelyet itt a földi létben elmondunk, amikor még tudatunk van. S azt mondjuk: S’má Jiszroél háSém Elokénu háSém echád. Valljuk teljes hittel, hogy az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlen egy. Ez a mondat adott erőt a mi elődeinknek a fájdalom idején, a szenvedések, a különböző megpróbáltatások és lemondások óráján, és ad hitet és erőt az újrakezdéshez, a mindenkori újrakezdéshez. Ez a mi megváltásba vetett hitünk egyik forrása.

Az Ország építése

     
Binján HáÁrec

A következő kép a modernkori teológiai gondolkodás egy nagyon fontos elemét ábrázolja, amely nem más, mint Binján HáÁrec, Izrael építése. A modernkori Izraelé, ahol mezőgazdák, fizikai munkások, a szellem emberei együtt építik a modernkori Izraelt.

Ám Medinát Jiszráélt minden nap veszély fenyegeti.

Néhány évvel ezelőtt Magyarországot megrázta harmincegy külföldi turista vonatbalesete. Pihenni jöttek, s halál lett osztályrészük.
Egész Európa gyászolta őket.
Ártatlan emberek voltak.
S belegondoltam, Mindenható Istenünk, hisz Erecben majdnem minden héten van hasonló eset, ám a gyilkos terrort lassan már „természetesnek” veszi a világ. Figyelmeztető jel pedig mindenütt van. New York, London, Tokió, Bagdad, Moszkva, Madrid stb, stb. Mégis, mintha a világ nem érezné a rá leselkedő veszélyt.

A Menóra azonban ott áll, és ma „zarándokhellyé” lett. Emberek odamennek és ránéznek a történelemre és mondják:

„Hiszem teljes hittel, hogy eljön a Mesiách, annak ellenére, hogy egyelőre még késik, teljes hittel hiszem, hogy mielőbb eljön.”15


 

1.   E dolgozat  egy része felolvasásra került  a ” Remény él…” Nemzetközi Konferencián (Debrecen, 2002. május 24-26.). in. Schőner Alfréd: Te érted…, Budapest, 2OO4,  pp 159-17O

2. , 1996

3. Az ima kialakulásáról és háláchikus hátteréről lásd többek között:
 
A megváltás imádságainak vallási hátteréről lásd:

4. A hétágú arany menóra  a pusztai Miskán egyik legfontosabb tárgya volt. Leírását lásd. S’mot 25. 31-40

5.

6.

7.    Jesája 6.3

8. Miről beszél ez a Menóra? 1951-ben a brit parlament küldöttsége Jeruzsálemben jár, és az akkori izraeli parlament házában tesz látogatást. Akkor a parlament nem ott volt, mint ma, hanem a King Georg-on. Keresik a nemzeti szimbólumot, hiszen minden országnak van nemzeti szimbóluma. A modernkori Izraelnek nem volt. S akkor a brit parlamenti küldöttség hazatér Londonba, és azt az ajánlatot teszi, hogy készítenek egy Menórát, egy Menóra alakú formációt, amelyen rajta lesz a zsidó történelem egy-egy szimbóluma egy rövid utalás erejéig. A gondolatot tett követi és 1952-ben egy németországi születésű, de a vallása miatt 1930-as évek legvégén, Németországból Angliába menekült zsidó szobrász Benjámin ELKÁNÁ, vagy ahogy inkább ismeri a történet Benó ELKÁNÁ kap megbízatást, hogy készítsen egy Menórát. Egy Menórát, amit majd elhelyeznek a modern Izrael államának parlamentjében a Kneszetben. Elkáná el is készíti, azonban egy háláchikus kérdés vetődik fel, „el lehet-e helyezni faragott képet, amelyen dombormű van, a Kneszetben?” Tekintettel voltak természetesen a Kneszet vallásos képviselőinek álláspontjára is. Inkább ne a Kneszeten belül, hanem a Kneszeten kívül helyezzék el a Menórát. Ezért 1956-ban az akkori Kneszet előtt állítják fel Elkáná művét. Évekkel később kerül mai helyére.

9.  SMOT 11.

10. S’mot 20.1.  

11. Jeremiás 31,. 14-16. Nem véletlenül kerül e szöveg a Ros Hásána háftárájába. Aktualizálják a szentírási textust, amikor ez a mondat várja az alijázót a Ben Gurion repülőtéren.

12.

13. A gazdag filológiai, inter-transdiszciplináris exegézist is tartalmazó irodalomból kiemelem:

14.

15. Máimuni , Izrael kiváló törvénytudója, bölcse. Vallásunk lényegét összefoglaló hitelveket 18 pontban foglalta össze.

Schőner Alfréd
2009.10.20

Vissza a DOKUMENTUMOK-hoz