Vili bácsi emlékére*

Czeichner Vilmos

„Czeichner Vilmos Debrecen városában, 2004-ben megrendezett Kardos Albert vers- és prózamondó verseny győztese!” - E szavakkal tudatta a jelenlévők, illetve ország-világ előtt Szabó Magda, a modern kori magyar irodalom egyik legkiválóbb reprezentánsa, a helybeli zsűri elnöke, Kossuth díjas író, hogy Vili bácsi meghódította a hallgatók és az ítészek szívét.

Néhány nappal ezelőtt, a mi Vili bácsink – 84 éves korában - eltávozott e világból. Egyedül élt, de nem volt magányos. Az irodalom szerelmese, aki több ezer költeményt kívülről tudott, s akinek írásaiból egy kis kötetet is megjenhetet. Öntudatos, harcos lelkületű személyiség, aki hatalmas olvasottságával és különösen a klasszikus líra iránti szeretetével hívta fel magára a figyelmet. Jellegzetes, sztentori hangján jómaga is rendszeresen előadta a világirodalom remekeit, avagy szavalta szép magyarsággal megfogalmazott, gondolatgazdagsággal átitatott saját verseit.

Egy olyan személyiség hagyott itt bennünket, aki zsidó közösségünk öntudatos, oszlopos tagja volt. Az OR-ZSE zsinagógájának egykori munkatársát tisztelhettük benne, aki zsinagógánkban scolae pulsator (sámás) tisztségét is betöltötte Olvasottsága, műveltsége, tapintatos finom humora méltán vívta ki a szeretetet és a népszerűséget. Versei mély humánumról, emberszeretetről, Isten és ember iránti elkötelezettségről szólnak. Akár hexameterben, akár más költői forma világban fogalmazta meg a bolygó zsidó útkeresését a makro- és a mikrovilág iránt érzett affinitását.

Amikor belépett a zsinagógába, egy csillogó tekintetű, csintalan mosolyú mély érzelmekkel átitatott férfiú nézett ránk. Gyönyörű, lírai bariton színezetű orgánuma csendül fel a Tóra olvasás előtt:

„…áser, báchár bánu mikol hoámim”,
„Áldott legyen az Örökkévaló, aki kiválasztott bennünket az összes nép közül”

Mély emberi alázat, az ősi múltra való visszatekintés és a jövőben időnként kételkedő, elégedetlenkedő, hitében azonban szilárd és megalapozott ember fohásza szállt a magasságok felé.

Drága Vili Bácsink!

Te, jelenléted folytatólagosságával tanítottál és vidítottál bennünket!
Hiszen a leírt vagy kimondott költői sorok megérintették a lelkeket, és spirituális élményben részesítették az arra szomjazókat.

Te voltál a bölcs, a halk szavú krónikás!
Szerves része a hagyomány láncolatának, aki fürkészte a végtelent, s mindig megtalálta az örök emberi értékeket, s az értékek hordozóit, az emberi szíveket.

Schőner Alfréd

 

* Elhangzott Czeichner Vilmos temetésén, a rákoskeresztúri sírkertében, 2009.03.27.-én

Vissza