A szimbólumok közvetítője: barátunk, Dávid Katalin Széchenyi Nagydíjas

Dávid Katalin szerint a szimbólumteremtés az embernek az a képessége, hogy túllásson önmagán, megfogalmazza azt, ami végtelenül meghaladja őt. Vagyis vallási késztetés, amely összeköt bennünket.

Vannak életművek, életmunkák, amelyek nem egyszerűen tudományos teljesítmények, bár annak is páratlanok, miközben azzal, ahogy kérdéseiket megfogalmazzák, kijelölik, mire kell figyelni, mi az, ami igazán fontos. Ezeknek az életműveknek tartása, hitvallása, ethosza van, magaslati levegője. Egy hosszú és példás életút szerves egységének is tanúi az ilyen tudós megszólalásai és, ahogy Nietzsche szellemében mondhatnánk, élni tanítanak tudományos belátásaik.

A Zsidó Egyetem barátja, Dávid Katalin katolikus művészettörténész épp ilyen tudós. Olyan, aki megihleti Esterházy Pétert, aki együtt dolgozik és utazik és tanul Scheiber Sándorral, aki megszólal a magyar zsidó közösségi emlékezet integritásának védelmében, mert az ő ügye, mert az egész nemzeti közösség ügye.

Hálás szeretettel gratulálunk, Isten éltesse Dávid Katalint!

(A képet Korniss Péter készítette)