Búcsú Oláh Tanár Úrtól

“…מִי־יִתֵּן רֹאשִׁי מַיִם וְעֵינִי מְקוֹר דִּמְעָה”
ירמיהו ח, כג

„Vajha fejem víz volna és szemem könnyek forrása…”
(Jer 8, 23)


Amikor utoljára – telefonon – beszélgettünk, már nem éreztem azt a bizakodást a hangjában, amely az elmúlt év során mindannyiunknak reményt adott. Egyre jobban aggódtunk érte, és tehetetlenek voltunk.

2020. október 5. óta a közel háromszáz éves tatai zsidó temető csendes domboldalában pihen, mi pedig próbáljuk felfogni, hogy nincs többé közöttünk.

Az elmúlt fél évben alig találkoztunk a karantén miatt. Így most, amikor rá gondolok, sokkal élénkebben látom magam előtt régi, derűs énjét, látom nevetni az élet mindennapi helyzetein, és látom, ahogy a felmerülő kérdésekre reagálva kapásból megfontolt, lényegre törő választ ad.

Mi maradt utána?

1999 óta háromszor megjelent Judaisztika tankönyvének segítségével középiskolások és egyetemisták sokasága indult el a zsidóság megismerése felé. Legkedvesebb kutatási területe a zsidó néprajz volt, publikációinak jelentős hányada ehhez kötődik. Írt a korábbi tudósgenerációk nagy alakjairól, köztük többször is Kohlbach Bertalanról, a hazai zsidó néprajzkutatás megalapozójáról,1 valamint a halál képzeteiről, rítusairól,2 a zsidó népi tárgykultúra különleges elemeiről.3 Rendszeresen visszatért Jónás könyvének témájához,4 amit nagy szeretettel tanított nekünk is, az egykori pedagógiumos hallgatóknak. Jónás és Eszter könyve tárgyain kilenc évfolyam leendő judaisztika tanárai a gazdag lexikális tudás mellett hiteles és professzionális tanári mintát kaphattak tőle. Mindenki, akivel egykori tanítványai közül beszélek, megerősít, hogy amit Ő tanított, az bevésődött, évek-évtizedek múltán is élénken él bennünk.

Az általa elmondott beszédek, konferencia-előadások gépelt változata mindig hibátlan, törekvése a legmagasabb színvonalra, a formai és tartalmi igényesség védjegyévé vált. Ezt hitelesen megőrzi az utókor számára utolsó gyűjteményes kötete Angyalok, démonok, amulettek, adalékok, homíliák címmel.5 A minőség iránti elkötelezettségét tükrözték a táblavázlatai, jegyzetei, zárthelyi dolgozatai, de még a levelei is. Azzal, ahogyan feleltetett, ahogy tanácsot adott, ugyancsak erre tanított bennünket. Mindennek és mindenkinek megadta a méltó módot és formát, magától értetődően tiszteltük, azért, amilyen tanár személyiség volt.

Hosszú évekig segítette a komáromi hitközség hitéletét, 2011-ben én követtem őt ebben a minőségben. A rektorhelyettesi munkája miatt „megörököltem” tőle régi tárgyait, amelyeket ő dolgozott ki, és másfél évtizedig tanított (Bevezetés az Írásbeli Tanba, Próféták, Szentiratok). Akkor értettem meg, hogy nem csak tanárnak, de tanítványnak lenni is nagy felelősség. Az évek alatt, különösen a doktori dolgozatom megírása során meghitt munkakapcsolat alakult ki közöttünk, éreztem, milyen büszke volt, amikor megvédtem a disszertációmat. Régóta készült, hogy végre elindítsa a judaisztika szakon a szívéhez legközelebb álló folklóros kurzusait, de erre már nem maradt ideje. Betegsége miatt a tanszéki munkát is át kellett adnia, azonban erejéhez mérten végig segített nekünk, számíthattunk rá. Most magunkra maradtunk, hiányának súlyát csak idővel leszünk képesek belátni.

Dr. Oláh János egyetemi tanár, Oláh tanár úr 25 évig a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskolában, emellett 1996 óta az Országos Rabbiképző Intézetben, majd utódjában, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem alap- és mesterszakjain, valamint a Doktori Iskolában 24 évfolyam során 18 tárgyat tanított. További öt hazai felsőoktatási intézményben tartott kurzusokat, valamint elnökölt záróvizsgákon. Az általa képviselt judaisztikai szemlélet és módszertan meghatározóan hatott tanítványaira, mindazokra az egykori középiskolai és egyetemi hallgatókra, akik ma itthon és külföldön ápolják, továbbviszik a zsidó hagyomány láncolatát, a zsidó tudományok művelését. Emléke előtt tisztelgünk azzal, hogy törekszünk a Tőle tanultak továbbadására!

Legyen áldott az emléke!

Balogh István


1 Oláh János: Kohlbach Bertalan, a folklorista rabbi és a zsidó néprajz. In: ETHNOGRAPHIA 118: (2-3) (2007) pp. 271–295.

2 Oláh János: A lélek helye a halál után és a lélek megidézése az ókori zsidóság képzeteiben, In: Pócs, Éva (szerk.) Test, lélek, szellemek és természetfeletti kommunikáció, Balassi Kiadó (2015) pp. 155–165. és A Pécsi Hevrá Kádisá (Szent Egylet) halotti emlékező rítusai a 20. század elején, In: Barna, Gábor; Taupert, Dóra (szerk.) Emlékező rítusok és ünneplés. Évfordulók, jubileumok, szent évek., MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport (2018) pp. 167–177.

3 Oláh János: Adalékok egy gyermekágyi táblához, In: Dávid, Nóra; Fodor, György; Őze, Sándor (szerk.) Tíz évhét, Szent István Társulat (2018) pp. 303–326.

4 Oláh János: Jónás könyve, Budapest: OR-ZSE, 2004. 160 p., Tradicionális zsidó interpretációk Jóna/Jónás könyvéhez, új fordítással, MAGYAR ZSIDÓ SZEMLE IV.: pp. 121–148. (2008). Publikációinak gazdag jegyzékében 13 tétel kötődik Jónás prófétához.

5 Oláh János: Angyalok, démonok, amulettek, adalékok, homíliák. Budapest: Gabbiano Print Kiadó (2020).