Prof. dr. Domán István főrabbira, az OR-ZSE professor emeritusára, több vidéki és fővárosi hitközség egykori rabbijára emlékezett az egyetem hitközsége.
Egyetemünk néhai növendékének, később professzorának halálozási évfordulója alkalmából Zucker Immánuel főkántor az Él málé ráchámim kezdetű imába foglalta főrabbink és professzorunk nevét.
A reggeli istentiszteletet követő kiddus alkalmából Darvas István főrabbi, egyetemünk főtitkára emlékezett vissza mesterére, korkülönbséget nem ismerő közvetlenségére és szelídségére, mellyel tanítványai felé fordult és akár a legkisebb körben is, tanpárban, tanította a Talmud végeláthatatlan távlatait. Ezt követően Vajda Károly, az OR-ZSE rektora azt a szerepet emelte ki, melyet az egyetem egykori professzora kora neológiájában a Soá előtti Magyarország vidéki jesiváiban szerzett tudásával játszott. Emlékeztetett arra, hogy Domán Istvánt a hatvanas évek közepén, a kádári konszolidációt kihasználva Scheiber Sándor hívta vissza Budapestre amerikai emigrációjából. Ő is avatta föl immáron negyvenhárom évesen neológ rabbivá, hogy szolgálja vidéki és fővárosi hitközségek sorát, majd megtérjen abba a Hunyadi utcai körzetbe, ahol az avatásán könnyes szemmel ülő édesapja, a szintén rabbi Domán Ernő látta el korábban a rabbinusi teendőket.
Domán István 1996-ban Scheiber–díjat kapott. 2002-ben 80. születésnapja alkalmából egyetemünk díszoklevelét vehette át. Tíz évvel később pedig a MAZSIHISZ alapította a „Magyarországi Zsidókért” elnevezésű díj kitüntetettje volt, illetve elnyerte egyetemünk díszdoktori címét is. Ezek a díjak, ha megkésettségük miatt nem is mérföldkövei, de beszédes szimbólumai annak az életútnak, mely a zsidóság tudományának művelésétől az emberek szívéhez vezetett.
Fakadjon áldás a róla való megemlékezésből!
