Budapest, 2004.
november 5.
5765. márchesván
Ezen a héten olvassuk a "Chájé
Szárá" hetiszakaszt, jelentése magyarul: Sára élete. "127 év; ezek Sára
életévei" e szavakkal jelenti meg a szöveg Sára, a zsidóság első ősanyjának
halálát. Nem véletlen, hogy a hetiszakaszt róla nevezték el, hiszen mind a mai napig
ő a szerető zsidó édesanya mintája. Ő hagyományozta ránk a gyertyagyújtás és a
chálá készítés micváját, s e két-szellemi és lelki- táplálék mellé kapta az
Ö.való féltő gondoskodását, szeretete jelét, a borulatot a sátor fölé.
A zsidó feleség és édesanya fontos jellemzői lettek ezek, hála Rebekának, aki az
Ö.való és Sára által kijelölt úton haladt tovább. Mind a mai napig az ő
nyomdokaikon haladva gyújtunk gyertyát és neveljük gyermekeinket. Ebben a
szövegrészben számos olyan esemény leírását találjuk, amelyek vallási életünk
alapjaivá váltak. Ábrahám gyásza és "felkelése", hogy eltemesse
halottját - ez az oka, hogy a gyászoló "ül", vagyis süvét tart.
Kiemeli az eltemetni szót, mert a korabeli szokás a halottak elégetése volt.
Máchpéla barlangjában temette el Sárát, miután megvásárolta ezt a helyet, Hét
fiától, tanúk előtt. Hét fia, Efrón ingyen akarta a gyászoló Ábrahámnak adni a
területet, de ő nem fogadta el, s végül 400 ezüst sékelért cserélt gazdát. Ezt a
korabeli szerződést, az akkor szokásos mintákkal írja le a Tóra, valószínűleg az
eredeti írat alapján, vagy azt illesztették közvetlenül a szövegbe.
A temetés után Ábrahám vágya, hogy kiházasítsa fiát, megfelelő feleségről
gondoskodjon szellemi örökösének. Szolgáját, Eliézert küldi, hogy az ősatya
saját, távol élő családjából szerezzen asszonyt. Ahogy a dal írja: "Igaz
asszonyt ki talál" - Ésesz chájil - énekeljük minden szombat este, s valóban
nagyon sok múlik azon, hogy ki fogja a családot összetartani, miként adja tovább a
hagyományt. Eliezernek nem volt könnyű dolga, felelőssége viszont annál nagyobb,
végül a legjobb tanácsadóhoz fordult imájával: az Ö.valóhoz; s lám nem üres
frázis az ima, melyet én is gyakran szoktam mondani, miszerint: "Urunk hallgass meg
minket aznap, mikor hozzád fordulunk", hanem valóság, hiszen Eliézer szinte
rögtön megkapta a választ méghozzá Rebeka személyében.
A leánykérés részletes leírásával gazdagítja a történetet, amiből szintén
kitanulható, hogy hogyan kell megkérni a leányt, valamint, hogy a lánynak bele kell
egyeznie a frigybe, tilos erőszakkal férjhez adni, vagy eladni a nőt. A tárgyalások
során meglepődve megállapítható], hogy míg az első nap Rebeka apjával, Betuéllel
beszél Ábrahám küldötte, másnapra már csak Lábánt említi az Írás.
Kommentátorok magyarázatai szerint: Betuél meghalt az éjszaka folyamán, s a
gyászidő miatt nem akarták még 10 napig elengedni Rebekát.
A leány azonban Eliézer pártját fogja, s távozik vele, hogy új életet kezdjen.
Segítőkészségét, jószívűségét már megismerhettük, amikor megitatta Eliézer
tevéit. Bátor, hiszen vállalta az utat egy ismeretlen helyre és szemérmes, mert
amikor megpillantotta jövendőbelijét, befedte arcát. Innen a hagyomány, hogy a zsidó
menyasszonyok betakarják arcukat, amikor házasságra lépnek.
Izsák és Rebeka házasságának sikerét jellemzi ez a leírás, miszerint: elvette,
megismerte, megszerette őt és megvigasztalódott anyja, Sára halála miatt. Innen
tudjuk, hogy Rebeka, Izsák anyja Sára szokásait vette fel, ezáltal biztosítva a
megszokott és szeretett otthont Izsáknak.
Végül beszámol még a történet Ábrahám új házasságáról Keturával, aki - egyes
források szerint - azonos volt Sára szolgálójával, Ismael anyjával, Hágárral, s
nemzett neki még hat fiút. Ezt támasztja alá az is, hogy Ábrahám halálakor a két
fiú, Ismael és Izsák közösen, testvéri egyetértésben temetik el apjukat,
Ábrahámot, de a szellemi örökös és kiválasztott Izsák maradt.
Ezen hetiszakasz szellemében szeretném megköszönni a gyermekek és a magam nevében
ezeket az értékes hagyományokat, szüleinknek, tanárainknak, rabbiainknak és az
egész közösségnek.
|
