Gál Dániel rabbihelyettes szak I. évf.:
TRUMÁ


Elhangzott az OR-ZSE zsinagógájának kidusán, 2007.02.23-án.

Ezen a héten Smot könyvének olyan periódusához érkeztünk, amely a mostani Trumá szakasztól kezdve egészen a könyv végéig csak is egy dologgal foglalkozik, a Szentély építésével.

A hetiszakasz leírja, hogy közösségi adományozás révén jutottak - a kelleténél kicsit több - hozzávalóhoz, ami a megvalósításhoz vezethetett. Felmerül kérdés, hogy honnan volt a zsidóknak az egyiptomi rabszolgáság után közvetlenül ennyi ingóságuk, vagyonuk, amelytől szívesen s önként megváltak. Történt ugyanis, hogy amikor a zsidók csodával határos módon megmenekültek Egyiptomból a víz partra vetette az egyiptomi katonák magukkal vitt értékeit. Tudnivaló, hogy nem kaptak "fizetést" több évtizedes munkájukért , ezért úgy érezték, hogy joggal, jogos tulajdonukként, mint utólagos javadalmukat vehetik magukhoz, amit csak találnak.

Mint már említettem ez volt az első eset, hogy a zsidók közösen adtak egy közös cél érdekében. Az évezredek során ez hagyományteremtő szándéknak nevezendő a jótékonykodás és közadakozás a cedáká beleívódott és egyértelművé vált a zsidó ember számára . Számos megnyilvánulási fajtája ismert, a legemberibben akkor járunk el, ha személyünk ismeretlen marad azok számára, akiken valamilyen formában segítünk. Hiszen ha adunk, akkor szívből adunk és nem a sajátunkét, ha nem azt, amit a Teremtőtől mi is kaptunk. 

Az is adományozás, pl. amikor nap, mint nap bedobunk egy pénzérmét a cedákás dobozba hiszen ezzel már nem csak magunknak (mivel nem tudhatjuk nekünk mikor lehet szükségünk segítségre) hanem ezáltal társainknak is segítő kezet nyújtunk, oly módon mint amikor együtt felépítettük, és megalkottuk a Szentélyt, melyet azért teremtettünk, hogy ne felejtsük el soha az Ö-való közelségét. Aki velünk van akkor is, amikor mindennapi teendőinket végezzük, akár otthon akár gyermekeinkkel, testvéreinkkel, anyáinkkal és apáinkkal.

"Készítsetek nekem szentélyt, hogy bennetek lakozzam" bölcseink szerint közöttük. Erről pedig a zsidó otthon jut eszembe, amit tehetünk olyanná, mint akár a saját kis szentélyünk.

Számomra ez azt jelenti, hogy itt nem a "konkrét Szentélyről" van szó, magáról, az épületről, hanem arról a szóról, hogy Építsetek!

Hol? A szívünkben...Hagyományt - istenfélelmet - őszinteséget.

Melyhez anya megteremti a körülményeket a szombat és az ünnepek fogadására, az apa pedig feladatához méltóan eltartja a családot és gyermekeit a derech erecre, azaz a járandó útra próbálja terelni.

Ezekkel, a gondolatokkal kívánok mindannyiuknak jó szombatot abban a reményben, hogy megtalálhassák a maguk kis szentélyét. Köszönöm!

Vissza a D'vár Torá-hoz