Budapest, 2008.
december 5.
Békés Szombatot
Kívánok Mindenkinek, Gut Sábesz! Sábát Shálom!
Ezen a héten Vájécé heti szakaszát olvassuk zsinagógáinkban.
Jákob elmenekült
testvére Ézsau haragja elől, és atya szavát megfogadva Padán Arám-ba
indult, hogy onnan feleséget keressen magának. Útja során elérkezett
egy helyre, ahol imádkozott. A Bölcseink megjegyzik, hogy Jákob
I.teni védelemért imádkozott a Mórija hegyén, ahol később a
Jeruzsálemi Szentély felépült. Jákob vett egy követ, a feje alá
tette, és elaludt.
A Biblia egy csodálatos történetet ír le, amit úgy ismerünk, mint
Jákob Álma. Álmában Jákob egy létrát látott, mely egészen az égig
ért, és ezen a létrán angyalok mentek fel, és le, majd megjelent
I.ten:
Íme, én veled vagyok
és vigyázok reád, bárhol jársz, visszahozlak erre a földre.
Miután Jákob felébredt, fogadalmat tett I.tennek, hogy ha I.ten
vigyáz rá útján és vele lesz, akkor Őt ismeri el I.tenének, majd a
helyet elnevezte Bét Élnek, I.ten Házának.
Jákob megérkezett Háránba, melynek mezején egy kút található,
mellette juhnyájak heverésztek. A tizenegyedik század végén, a
franciaországi Troyesban élt egy híres szövegmagyarázó Rabbi Slomo
ben Jicháki, más néven Rási, akinek magyarázata szerint Jákob
elkergette azokat a pásztorokat, akik nem engedték Ráchelnek, hogy
nyáját megitassa.
Jákob első látásra beleszeretett Ráchelba. Szerelmük a Szentírás
egyik legszebb története. Jákob hét évet szolgált Lábának, hogy
feleségül vehesse Ráchelt, ám Lábán becsapta, így újabb hét évet
szolgált, melynek végén elvehette feleségül a szeretett nőt, Ráchelt.
Jákob 14 évet dolgozott egy nemes célért, jelen esetben egy
érzelemért. A mai korban, amikor az érzések már nem biztos, hogy
annyira megalapozottak, a jákobi történet azt mondja az évezredek
messzeségéből, hogy az érzelmek fontossága milyen hangsúllyal esik
latba az ember életében.
A mai korban a Mindenható útja számunkra, a hívő ember számára egy
erkölcsi színvonalat jelent, erkölcsi mércét, emberi tartást. Ha az
ember nem tartotta magát ahhoz a szülői házból hozott, az iskolából
kapott, az idősebbektől, bölcsebbektől kapott, jó és hasznos
tapasztalatokat nem építi be az életébe, adott esetben más kárán
tanul, nem a sajátján, akkor a jákobi élet is azt mutatja, hogy ő
neki tengernyi vívódása volt, mindennapos küzdelmei. Rokonnal, az
örökséggel, az utódlás kérdésével, a gyermek elvesztésével, a
gyermek újbóli megtalálásával, hogyan viszonyul egy idős ember a
fiatal gyermekéhez, ezernyi olyan kérdés, ami mind-mind a modern kor
emberéhez szól.
A mindenkori embernek az életében vannak belső és külső vívódásai,
amelyeket valamilyen módon próbál áthidalni, átevezni ezen a tavon,
fent maradni. Ha visszagondolunk életünkre, eszünkbe jutnak olyan
időszakok, amikor személyesen tapasztaltuk meg az elhagyottság, az
elkeseredettség, a reménytelenség érzését. Messze, távol a
családtól, egyedül egy idegen városban, országban akár földrészen,
segítő kezek, baráti tanácsok nélkül, tengernyi vívódással
lelkünkben.
Jákob hitt. Hitt az I.teni gondviselésben, a jövőjében, nincs
egyedül, bármerre jár, vele van az Ö.való, aki meghallgatja a hívő
ember imádságát, és átsegíti megpróbáltatásain.
Mai magyar zsidó fiatalként én is hiszem teljes hittel, hogy a 21.
század első éveiben is hitünkben kell megerősödnünk, hogy a
mindennapok adta gondokat feloldja a hit reménye. Erős a bizodalmunk
a holnapban, a jövőben, mint ahogy a régiek tanították, aki magasba
emeli a tekintetét, az mindig meglátja a csillagokat is.
Ezekkel a gondolatokkal köszöntöm a zsinagógában jelenlevőket,
életem első zsinagógai beszédét hadd fejezzem be az ősi imádság
szavaival:
Mert Te Mindenható,
kegyelmes és irgalmas Király vagy,
Őrizz meg minket ahol
járunk és kelünk, életre és békességre most és mindörökké.
E gondolatok jegyében kívánok békés, boldog szombatot!
Gut Sábesz! Sábbát Shálom!
|