(Elhangzott a Debreceni
Zsinagógában 2001. május 12-én)
Bizony az ezredforduló, vagy
századforduló kicsit megzavarta az embert. Nemcsak biológiai ritmusát, hanem
gondolkodásmódját is. A kétségek korszakát érzékelik testvéreim is, akik e
tanácskozásra Magyarországról, Romániából, Szlovákiából, Ukrajnából,
Szlovéniából, Jugoszláviából érkeztek. Szembe kellett néznünk egy új fogalommal,
amely ritkán adatik meg. Nemcsak új évszázad, hanem – polgári értelemben – egy
új évezred is köszöntött reánk.
Az új évszázad, új évezred korszakának egyik legnagyobb talánya, kihívása
találmánya, reménye (?), tragédiája (?) a telekommunikációs forradalom, amely, még
a korábbi évtizedek terméke, s amely valamikor elképzelhetetlen, mi több
felfoghatatlan volt. A sci-fi írók képzelete eltörpül a komputerizáció mellett. A
mai internetes világban minden megváltozott. A demokratikus világban gyakorlatilag
határok szinte csak formális és helyrajzi értelemben választanak el. Ami ma itt
történik, az pár perc múlva a világ másik részén is tudott, ismert, publikus.
Az áramló információmennyiség magába
foglalja a torzulás lehetőségét, s nagyon gyakran az objektivitás hiányát is.
Jómagam is nap, mint nap kitekintek az internetre, és informálódom, mi újság a
világban. Az utóbbi időben nagyon sok olyan – Izraellel kapcsolatos - hír érkezik
hozzánk, amely valóságtartalmat torz formában tartalmaz.
A világ sok mindenben nem változik!
Nem olyan régen ismét egy ilyen torzított internetes hír került a szemem elé:
“szörnyű események történtek ismételten Gázában”. Aktuálpolitikától
függetlenül Gáza – bibliai konnotációban is - ismert topográfiai egység, az
Egyiptom és a mai Izrael között elhelyezkedő kis terület, héberül 
Ismerjük a Bibliából, hiszen már
B’résit könyve foglalkozik Ázával,
Sámson története is jól ismert, akinek
szoros kapcsolata volt e hellyel(Lásd Bírák 16. 1- 2. )
Megemlítik az egyiptomi, az asszír, források, és a híres 1887-ben előkerült Tell-El
Amarna- i levél is. Korábban egyike volt az öt filiszteus városnak, azonban Dávid
király idejétől már izraeli város.
Ázával sokszor foglalkozik a politika és
sok helyütt foglalkozott a modernkori tudomány. Joszéf Náve izraeli archeológus Köveken
és mozaikokon című könyvében is ír e térségről.
A szerző az ókori zsinagógák arameus
és héber nyelven íródott szövegeit elemezve a könyv 90. oldalán az Áza címszó
alatt a következőket írja:
“..A XIX. században már feltártak
Ázában olyan zsinagógát, zsinagóga maradványt, amelyen héber, görög, arameus
felirat volt. Az itt megtalált, a mai Biblia tudományi irodalomból jól ismert ázai
zsinagóga 508-ból, a polgári időszámítás szerinti VI. századból való”. Az
ázai az egyetlen olyan zsinagóga a világon, ahol a mozaik padlózaton – a
nonfigurativítás elvének ellentmondva - egy bibliai személyiség profilja rajzolódik
ki. Egy olyan emberé, akinek a kezében hárfa van. A klasszikus - nem- zsidó -
irodalomból persze tudjuk, hogy Orfeusz játszik hárfán, és zenéjével megszelídíti
az állatokat. A héber szövegek azonban feloldanak képtitkokat, eloszlatnak
misztériumokat, nagyon gyakran eligazítanak. Hogy az ázai zsinagóga profilja Dávidé
és nem Orfeuszé, azt a korabeli mozaikművésztől tudjuk, aki apró kövekből rakta ki
héber betűkkel
a Dávid szót a zsinagóga padlózatára.
(Igen, jod betüvel írták le Dávid nevét). A hatodik században nem féltek
portrét ábrázolni, Dávidét, a hárfásét, Dávidét, a királyét, Dávidét a
zsoltárköltőét, aki hangszeren játszott.
Dávid király a zsidóság történetének
egyik legnagyobb személyisége. Dávid, Izrael királya, a költő, a zsoltárok
ihletője. Dávid a katona, a harcos és Dávid, akiről azt mondja a hagyományos
irodalom,  , húsból, vérből
teremtett ember, a maga emberi gyarlóságával.
Amiért Dávidról, a zsidó történelem egyik legszeretettebb hőséről beszélek,
akinek életét átlengő ággádá-álom örök értékű üzenettel bír. A technika
bearanyozta-beárnyalta világban is téren és időn felül álló tanítást ad.
Bíztatást a bizonytalansággal, néha félelemmel, néha reménytelenséggel teli
korban. A mai alkalommal a Tálmud Bráchot 3/b traktátusából idézek.
“Dávid idejében, amikor a király
pihenni tért, az ágya fölött fel volt függesztve egy hárfa. És amikor eljött az
éjfél, északi szél támadt. És ez az északi szél áldott lelkületével megjelent
ott a magasságban, hozzáért a hárfához, és a hárfa magától elkezdett zenélni.
És abban a pillanatban, amikor meghallotta a zene csodálatos hangját, álmából
felébredt Dávid király, és azonnal elkezdett foglalkozni a Tórával, a tanítással
mindaddig, amíg fel nem jött a hajnalcsillag. S amikor feljött már a hajnalcsillag,
odamentek hozzá Izrael bölcsei, és így szóltak hozzá: Urunk, királyunk! A te
népednek, Izraelnek megélhetésre van szüksége. Így szólt akkor Dávid: Menjetek és
lássatok munkához azonnal mindannyian!”
Eddig Bráchot traktátusának az üzenete.
Hiszen az internet korszakában is, az információk gyakori torzulásának korszakában
az ember próbál a kompetens, a tradíciótisztelő, a hiteles forráshoz fordulni és
érezni, kiérezni belőle az aktuális üzenetet. Akivel üzen, Dávid király
különböző fogalmak egymás mellé tételével. A kinor, a hárfa, amely megtestesíti
a művészetet, magát a szépséget, az erkölcs szféráját, amelyet a  , az északi szél, az Isten adta
szél megpendíti, és az embert belső inspirációra, asszociációra, gondolkodásra
készteti, megihleti. S amikor megszólal benne ez a belső hang,  foglalkozzék a Tórával, foglalkozzék hitünk
alapvető törvényeivel, a vallási élet Isten szeretetének minden egyes aprólékos,
de megalapozott részletével, mert ez meggyőződésünk, világlátásunk alapja.
Hogy olvassuk a Dávid által írt
zsoltárban?
"A bölcsesség alapja az
istenfélelem.” Nagyon nehéz tanulni és tudni hit nélkül. Ha megszületik benned a
belső ihlet, az artisztikum iránti vágy, az erkölcs iránti elkötelezettség,
foglalkozz a Tórával, a tudománnyal, mélyedj el benne, és ha a kettő egységet
alkot, akkor
“Menjetek és lássatok munkához!”,
mert az Isten adott néked munkát itt e földön, szellemit és fizikait, s azt jól
végezni, az egyik legnagyobb küldetés.
A  hármas egysége, a kinor által szimbolizált
artisztikum és etikum, az Isten áldotta tórai fenség, a mindennapi munkával
különleges szümbiózisra léphet. Az Istenhit védelmében, napfényében
sugárzásában.
Amikor néhány perccel ezelőtt Dávid
zsoltárait mondtuk el, és néhány perc múlva újból Dávid zsoltáraival fejezzük be
imádságainkat, érdemes többek között erre, a gázai zsinagógában először
feltüntetett, de mai napig imádságainkban is minden nap megjelenő egyik legnagyobb
zsidó történelmi személyiségre, Dávid királyra gondolnunk, kinek üzenete hozzánk,
a XXI. század elejének emberéhez is szól. A Midrás Tánchumában ( Ékev 1.)
kijegecesedik a nemes egyszerűségű gondolat:
Hallgattassék meg imádságunk, a Világ Alkótója nyissa
meg kapuit fohászunk elött, s részesítse mennyei áldásában e közösséget. ...
|
