Nemrégiben vallás-irodalmi gyűjtemény
látott napvilágot Bné Brákban. Ezt a címet viseli:
Zot Chánuká. E munka felöleli chanukka ünnepének tőrvényeit
és rendjét. Kitér az ünnep parancsolataira, a tórai olvasmányokra.
Összefoglalja az időszerű imákat és azt a legendakincset, melynek
középpontjában a "Fény ünnepe" áll. E nagyszerű összefoglaló
tanulmányból emelek ki gondolatébresztő tanításokat.
Zot Chánuká. Gyüjtemény a fény
ünnepéről.
1.
"Mestereink összesen harminchat gyertya gyújtását rendelték el
chanuka ünnepére. E határozat utalás arra az eseményre és a szám
azonosságára, mely szerint az első ember, Ádám harminchat óráig
gyönyörködhetett kezdetben, a fényben, a mindent beborító sötétség
után."
Összefüggéseiben is érdekes a Midrás, a hagyományos irodalmat
kiszínező szimbóluma. E formában a Makkabeusok győzelmének értékét,
e történeti és vallástörténeti esemény kiemelkedő jellegét, vallási
életünkben betöltött helyét igyekszik meghatározni.
A világ teremtésénél Isten akaratából lett a fény. Az ember számára
a sötétség nyomán világosság fakadt, Az i.e. II században a
hellenizmus terjeszkedő és erőszakkal terjesztett eszmeiségét
megfékezte a Hásmóneusok céltudatossága, a fényt terjesztő, a Tan
szellemét átérző hősök dicsősége. Későbbi időkben, az ideológiai,
vagy politikai fenyegetettség és üldözések korában - ha gyakran
tudat alatt is - azt a következtetést vonták le, hogy a mélység
sötétjét mindig megvilágítja a Tóra fénye. A Tóra fénye, mely áldó
melegével körülölel, hangulatot áraszt, aurát teremt, mint egykoron
a teremtés idején.
2.
"A Talmud bölcsei tanították, hogy a Teremtés könyvében utalások
találhatók - természetesen átvitt értelemben - az ókor hódító
népeire.
"A föld puszta és kietlen volt".
E két jelző Babilóniát és Médiát jelentette.
"És sötétség lebegett a vizek felett." Ez az utalás
Görögországra és Edomra vonatkozik.
"Szólt az Isten: Legyen világosság." Ez a fény a Hásmoneusok
szimbóluma lett."
Összefüggéseiben is érthető a Midrás hagyományos irodalmat magyarázó
gondolatvilága. E formában generációk bölcsessége, élettapasztalatok
összessége összpontosul. Azt magyarázza, hogy az erőszak mindig a
sötétséget jelentette. Az őseink által képviselt szellemiség és az a
hit, a "Fény fiaira" jellemző. Arra népre, amely a hitet, a
kultúrát, a munkaszeretetet, a tudományt, a kultúráltságot és a
széles látókörűséget helyezte az ember céljainak középpontjába.
A chanuka ünnepének a történeti tényen kívül lényeges szellemi
tanítása ez. Így kitárul az értő és az érző, gondolkodó ember előtt
egy összetett világkép, melynek középpontjában soha nem az erőszak,
hanem mindig Isten és teremtménye áll. Vertikális és a horizontális
megismerés lehetősége végtelen és az erre való törekvés az ember
örök, de mindig időszerű feladata.
"Szólt az Isten: Legyen világosság." Ez a fény lett a
hasmoneus történelem..
Hellenizmus és zsidóság.
Két fogalom, két karakter, mely különbözik egymástól, mely
formálólag hatott az emberiség kultúrájára. A hellén gondolatkörben
élők mindig alkotókedvű, az élet különböző szeszélyeit, kipróbáló
embert neveltek. Klasszikus vonalú épületek, szép formájú szobrok
kerültek ki a mesterek kezéből. A szír-görög kultúrának szerves
része volt a testfejlesztés. Törekedjetek az ideális testi szépség
kialakítására. Sportjátékokat, lovasversenyeket, olimpiákat
rendeztek. Versenyzett az ember, az arénában viaskodott az állat. A
görög művészet két istenségnek hódolt. Dionysosnak és Apollónak.
Dionysos a bor, a kicsapongás, az extázis, a dal, a ene, a tragédia
istensége.
Apolló a békéé, a pihenésé, az esztétikai érzésé, a logikai rendé, a
festészeté és a szobrászaté.
E kultúrkörben élő emberhez Dionysos állt közelebb. Kívül fény derű,
pompa, de belül a sötét sikátorok leple alatt elégedetlenség és
fájdalom honolt.
Érdekeikről ritkán szólott a törvény.
Makkabbi zászló. Szegedi
zsinagóga, 1903
,,A
könyv népe" -- így hívták az ókorban a zsidóságot. Nem véletlen ez a
meghatározás, sőt nagyon is tudatos. Életüket nem azok a tényezők
határoztak meg, melyek a szír-görögökét. A Szentélyen kívül nem
voltak megcsodált épületeik, sehol sem emelkedtek nagyjait megőrző
szobrok. Nem voltak hívei a testkultúrának. A zsoltáros így énekel:
"Nem a lovak erejére vágyakozik, nem a testi erőben leli örömét." A
szellemre vágyakoztak. A bibliai gondolkodás majd a talmudi
eszmevilág lényeges számukra. Vallják az emberiség egységét, a
felebaráti szeretetet, mások és saját jogaik védelmét. Hirdetik a
hit fontosságát, eszményét.. Kötelezővé teszik a szenvedések
enyhítését. Követelik a munkát, az alkotás és a teremtés szükségére
hívják fel a figyelmet. Tanítják az igazság szeretetét, a
szerégséget. Példaképül állítják az erkölcsi tisztaságot,
embertársuk javának előmozdítását.. Mindenek előtt, s mindenek
felett vallják Isten egységét. A Láthatatlanét, ki emberi
érzékszervekkel nem észlelhető, ki téren és időn felül helyezkedik
el.
A hellenizmust, a görög gondolkodást erőszakkal terjesztették a
Földközi-tenger medencéjében. A nép mely behódolt, a vallás, mely a
hódító hitbe beleolvadt, fennmaradhatott. Judea népe azonban nem
fogadta el az idegen uralmat. Az egyistenhit meggyőződésével. az
igazság biztos tudatával szívükben keltek fel a makkabeusok, hogy
kiűzzék a betolakodókat.
3.
"Van olyan szellemi forrás, mely megerősíti a hősöket, van, amely
erőt ad a gyengülőnek. Van, amely naggyá teszi a szerényt, s van,
amely szilárdítja a gyengét. (Jálkut Simoni, Joel 4.)"
Chánukijá. Szegedi zsinagóga,
1903
A zsidóság olyan szellemi forrásból
merített, mely erőt adott neki, mely erőssé tette és
megszilárdította. A hit forrásából táplálkozott Mátitjáhu
hősiessége, ez segítette a győzelem, s a vallásszabadság -
kivívásában.
A Talmud röviden meséli el a zsidóság fennmaradásáért vívott harcát.
Folytatólagosan találhatjuk Hillél és Sámmáj vitáját a
gyertyagyújtás rendjét illetően Érvek és ellenérvek csatájában győz
a köreinkben máig is elfogadott gyakorlat. A fokozatosság elvét
alkalmazzuk. Az itt található hilléli mondásnak alkotókészsége,
alakító hatása van.
"Máálin bákodes, veén moridin". "Gyarapodjunk a szentnek vélt
tárgykörök megismerésében."
Amikor a chanukka gyertyákat fokozatos sorrendben gyújtjuk, vallási
kötelezettségünk mellett hitet teszünk e gondolat mellett is.
Hisszük az alkotás szépségét, a fokozatosan megszerezhető ismeretek
fontosságát. A chanukka mécsek vessenek fényt, világosságot az útra,
melyen járni kívánunk. Hűek akarunk lenni önmagunkhoz, hogy eleget
tegyünk a makkabeusi elvárásnak. Emlékeink élednek fel,
amikor hálatelt szívvel fordulunk az Alkotó felé és énekeljük
Máóuz cur ismert dallamait.
"Üdvössége szirtje, vára,
Feléd szárnyal minden hála.
Hitem benned erős, szilárd,
Ajkam Téged rebegve áld ...
Dal és ének hozzád csendül
Chanukádért fohász zendül."
2007.12.04.
Schőner Alfréd
|