Vissza a RABBIK-hoz

Chanuka 5768/2007
 

bethe.gif (1004 bytes)

Nemrégiben vallás-irodalmi gyűjtemény látott napvilágot Bné Brákban. Ezt a címet viseli: Zot Chánuká. E munka felöleli chanukka ünnepének tőrvényeit és rendjét. Kitér az ünnep parancsolataira, a tórai olvasmányokra. Összefoglalja az időszerű imákat és azt a legendakincset, melynek középpontjában a "Fény ünnepe" áll. E nagyszerű összefoglaló tanulmányból emelek ki gondolatébresztő tanításokat.

Zot Chánuká. Gyüjtemény a fény ünnepéről.

1.
"Mestereink összesen harminchat gyertya gyújtását rendelték el chanuka ünnepére. E határozat utalás arra az eseményre és a szám azonosságára, mely szerint az első ember, Ádám harminchat óráig gyönyörködhetett kezdetben, a fényben, a mindent beborító sötétség után."


Összefüggéseiben is érdekes a Midrás, a hagyományos irodalmat kiszínező szimbóluma. E formában a Makkabeusok győzelmének értékét, e történeti és vallástörténeti esemény kiemelkedő jellegét, vallási életünkben betöltött helyét igyekszik meghatározni.

A világ teremtésénél Isten akaratából lett a fény. Az ember számára a sötétség nyomán világosság fakadt, Az i.e. II században a hellenizmus terjeszkedő és erőszakkal terjesztett eszmeiségét megfékezte a Hásmóneusok céltudatossága, a fényt terjesztő, a Tan szellemét átérző hősök dicsősége. Későbbi időkben, az ideológiai, vagy politikai fenyegetettség és üldözések korában - ha gyakran tudat alatt is - azt a következtetést vonták le, hogy a mélység sötétjét mindig megvilágítja a Tóra fénye. A Tóra fénye, mely áldó melegével körülölel, hangulatot áraszt, aurát teremt, mint egykoron a teremtés idején.

2.
"A Talmud bölcsei tanították, hogy a Teremtés könyvében utalások találhatók - természetesen átvitt értelemben - az ókor hódító népeire.

"A föld puszta és kietlen volt". E két jelző Babilóniát és Médiát jelentette.

"És sötétség lebegett a vizek felett."
Ez az utalás Görögországra és Edomra vonatkozik.


"Szólt az Isten: Legyen világosság." Ez a fény a Hásmoneusok szimbóluma lett."


Összefüggéseiben is érthető a Midrás hagyományos irodalmat magyarázó gondolatvilága. E formában generációk bölcsessége, élettapasztalatok összessége összpontosul. Azt magyarázza, hogy az erőszak mindig a sötétséget jelentette. Az őseink által képviselt szellemiség és az a hit, a "Fény fiaira" jellemző. Arra népre, amely a hitet, a kultúrát, a munkaszeretetet, a tudományt, a kultúráltságot és a széles látókörűséget helyezte az ember céljainak középpontjába.
A chanuka ünnepének a történeti tényen kívül lényeges szellemi tanítása ez. Így kitárul az értő és az érző, gondolkodó ember előtt egy összetett világkép, melynek középpontjában soha nem az erőszak, hanem mindig Isten és teremtménye áll. Vertikális és a horizontális megismerés lehetősége végtelen és az erre való törekvés az ember örök, de mindig időszerű feladata.


"Szólt az Isten: Legyen világosság." Ez a fény lett a hasmoneus történelem..


Hellenizmus és zsidóság.

Két fogalom, két karakter, mely különbözik egymástól, mely formálólag hatott az emberiség kultúrájára. A hellén gondolatkörben élők mindig alkotókedvű, az élet különböző szeszélyeit, kipróbáló embert neveltek. Klasszikus vonalú épületek, szép formájú szobrok kerültek ki a mesterek kezéből. A szír-görög kultúrának szerves része volt a testfejlesztés. Törekedjetek az ideális testi szépség kialakítására. Sportjátékokat, lovasversenyeket, olimpiákat rendeztek. Versenyzett az ember, az arénában viaskodott az állat. A görög művészet két istenségnek hódolt. Dionysosnak és Apollónak.
Dionysos a bor, a kicsapongás, az extázis, a dal, a ene, a tragédia istensége.
Apolló a békéé, a pihenésé, az esztétikai érzésé, a logikai rendé, a festészeté és a szobrászaté.
E kultúrkörben élő emberhez Dionysos állt közelebb. Kívül fény derű, pompa, de belül a sötét sikátorok leple alatt elégedetlenség és fájdalom honolt.
Érdekeikről ritkán szólott a törvény.

Makkabbi zászló. Szegedi zsinagóga, 1903

,,A könyv népe" -- így hívták az ókorban a zsidóságot. Nem véletlen ez a meghatározás, sőt nagyon is tudatos. Életüket nem azok a tényezők határoztak meg, melyek a szír-görögökét. A Szentélyen kívül nem voltak megcsodált épületeik, sehol sem emelkedtek nagyjait megőrző szobrok. Nem voltak hívei a testkultúrának. A zsoltáros így énekel: "Nem a lovak erejére vágyakozik, nem a testi erőben leli örömét." A szellemre vágyakoztak. A bibliai gondolkodás majd a talmudi eszmevilág lényeges számukra. Vallják az emberiség egységét, a felebaráti szeretetet, mások és saját jogaik védelmét. Hirdetik a hit fontosságát, eszményét.. Kötelezővé teszik a szenvedések enyhítését. Követelik a munkát, az alkotás és a teremtés szükségére hívják fel a figyelmet. Tanítják az igazság szeretetét, a szerégséget. Példaképül állítják az erkölcsi tisztaságot, embertársuk javának előmozdítását.. Mindenek előtt, s mindenek felett vallják Isten egységét. A Láthatatlanét, ki emberi érzékszervekkel nem észlelhető, ki téren és időn felül helyezkedik el.

A hellenizmust, a görög gondolkodást erőszakkal terjesztették a Földközi-tenger medencéjében. A nép mely behódolt, a vallás, mely a hódító hitbe beleolvadt, fennmaradhatott. Judea népe azonban nem fogadta el az idegen uralmat. Az egyistenhit meggyőződésével. az igazság biztos tudatával szívükben keltek fel a makkabeusok, hogy kiűzzék a betolakodókat.


3.
"Van olyan szellemi forrás, mely megerősíti a hősöket, van, amely erőt ad a gyengülőnek. Van, amely naggyá teszi a szerényt, s van, amely szilárdítja a gyengét. (Jálkut Simoni, Joel 4.)"

Chánukijá. Szegedi zsinagóga, 1903

A zsidóság olyan szellemi forrásból merített, mely erőt adott neki, mely erőssé tette és megszilárdította. A hit forrásából táplálkozott Mátitjáhu hősiessége, ez segítette a győzelem, s a vallásszabadság - kivívásában.

A Talmud röviden meséli el a zsidóság fennmaradásáért vívott harcát. Folytatólagosan találhatjuk Hillél és Sámmáj vitáját a gyertyagyújtás rendjét illetően Érvek és ellenérvek csatájában győz a köreinkben máig is elfogadott gyakorlat. A fokozatosság elvét alkalmazzuk. Az itt található hilléli mondásnak alkotókészsége, alakító hatása van.

"Máálin bákodes, veén moridin". "Gyarapodjunk a szentnek vélt tárgykörök megismerésében."

Amikor a chanukka gyertyákat fokozatos sorrendben gyújtjuk, vallási kötelezettségünk mellett hitet teszünk e gondolat mellett is. Hisszük az alkotás szépségét, a fokozatosan megszerezhető ismeretek fontosságát. A chanukka mécsek vessenek fényt, világosságot az útra, melyen járni kívánunk. Hűek akarunk lenni önmagunkhoz, hogy eleget tegyünk a makkabeusi elvárásnak. Emlékeink élednek fel, amikor hálatelt szívvel fordulunk az Alkotó felé és énekeljük Máóuz cur ismert dallamait.

"Üdvössége szirtje, vára,
Feléd szárnyal minden hála.
Hitem benned erős, szilárd,
Ajkam Téged rebegve áld ...
Dal és ének hozzád csendül
Chanukádért fohász zendül."

2007.12.04.
Schőner Alfréd

Vissza a RABBIK-hoz