""...látott egy zöldellő, hatalmas oázist."

Elhangzott az ORZSE zsinagógájában, 5765 Jom Háácmáutján.
Az istentiszteletet közvetítette a Magyar Televízió

- JOM HÁÁCMÁUT, IZRAEL FÜGGETLENSÉGI NAPJA, 5765. -

"Legyen áldott az Örökkévaló a Világ Alkotója, aki életben tartott bennünket, aki megtartott bennünket és engedte számunkra, hogy megérjük a mai napot!"

Drága testvéreim! Ezen ünnepi órán az első szavunk tehát a köszöneté a Világ Alkotójához.

Engedjétek meg, hogy rövid néhány gondolatot megosszak veletek, vajon mit jelent számomra Medinat Israel, Izrael Állama. A régi mondás úgy tartja, a "cseppben benne van a tenger". Szabadjon e gondolatot kiegészíteni oly módon, hogy a "mozaiktöredékben is benne van maga a kép", így tehát kis mozaikokat szeretnék feleleveníteni, figyelmetekbe ajánlani. Ezekből a mozaikokból kirajzolódik a polgári időszámítás szerint 2005-ben, a zsidó naptár számítása szerint 5765-ben az a kép, ahogy látjuk, látom Izrael Államát.

Nem olyan régen, egy viszonylag fiatal, tragikus sorsú, ember az űrbe szállt. Ő volt Izrael első asztronautája. És felülről az űrből, amikor lenézett a nagy sűrűségbe, látott egy zöldellő, hatalmas oázist.
Minden zöld volt.
Minden virágzott.
És megkérdezte az asztronauta társaitól, akik járatosak voltak a galaktika kutatásban, hogy mi az a "zöld" az a rikító, világítóan, égetően, melegítően, áldóan a mélységig hatoló zöld szín. És a válasz az volt, ott lent a sűrűben, amit látsz a nagy sivatagban, az a sziget, az Izrael.
Mozaiktöredék csupán?

Ha azt mondom szirénahang és egy perc néma felállás, emlékezés a holocaustra, emlékezés az elmúlt évtizedek tragikus hőseire, hősi halottaira, akkor azt mondom Izrael.
Ha örömtüzeket, tűzijátékot látok, azt mondom Izrael.
Hogyha elmész a Jad Vasem múzeumba, ahol szörnyűségek sokaságát eleveníti fel a modern tudomány, s elhagyva a borzalmak és emlékek e szörnyű világát, abból kilépve kitárulkozik eléd a csodálatos színben pompázó Jeruzsálem, igen ez Izrael.
Ha a legújabb statisztikai adatokat idézem, hatmillió kilencszázezer lakosa van Izraelnek. Zsidók és arabok. Igen ez Izrael.
Mozaiktöredékek csupán?

Tóra tanulás Bné Beráktól Jeruzsálemig, világi tudományok Jeruzsálemtől Haifáig, a negevi Ben Gurion Egyetemtől a Bár Ilán Egyetemig, a Techniontól a Nobel díjig, mindannyiszor azt mondom: igen ez Izrael.

Ha a héber nyelvet hallod a maga zeneiségében, harsány mivoltában, jókedvében, igen ez Izrael.

Ha kibucba mész és látod ezeket a szent lelkületű embereket átszőve a modern kor szellemével és mindenütt sok-sok gyermeket, igen ez Izrael.
Mozaiktöredékek csupán?


Ha megérted, megérinted a Siratófalat és érzel valamit a Végtelenből, ha megérinted a Kotelt, és úgy érzed, hogy közel van hozzád az Örökkévaló, igen akkor ez Izrael.

Amikor repülőgéppel szállsz oda és a tengeri út után meglátsz egy zöldellő szigetet, és hogy autófolyamok áramlanak az autópályákon mindenütt mélyen alattad, igen ez Izrael.

Ha önvédelmi háborúkról hallasz és beszélsz rokonnal, baráttal, testvérrel, aki nemcsak a holocaust éveit élte át, hanem az elmúlt háborúkat is, azt mondod igen ez Izrael.
Mozaiktöredékek csupán?

Te, aki ebbe a templomba jársz évtizedek óta, és együtt imádkozol velünk itt e helyen, és kiejtetted a szót, ami alig két évtizede ebben az országban még tilos volt, és beszéltél arról, amiről nem volt szabad, s kimondtad azt, amit mindannyian éreztünk, akkor tudtuk, hogy a gondolat közepén ott áll az a fogalom Izrael. Akkor csak suttogva szóltunk Róla, csak lelkünk mélyén pezsgett a szó, amikor még gondolkodni is tilos volt, igen, az volt Izrael. Amikor kimondtad azt, amit mindannyian éreztünk, akkor tudtuk, hogy a gondolat közepén ott áll a fogalom: Izrael.

Amikor imádkozunk, és imádságunk nyelvében visszanyúlunk a múltba, azt mondjuk, igen ez Izrael.

Amikor látjuk a fejlődést, és a feszültséget, a terrorcselekményeket s a másik oldalon az örömöt a szombati áhítat lélek-andalító magányában, amikor látjuk izraeli testvéreinket, a mieinket, ahogy küzdenek a jelenért, a holnapért, mindannyiunkért, azt mondjuk, igen ez Izrael.
Mozaiktöredékek csupán?

Amikor látod a mosolygós tekintetet és a fáradt redőzött homlokot, amikor látod az örömöt és látod a mindennapok gondját, azt mondod, igen ez Izrael.

Amikor azt mondod, hogy Közel-Kelet és demokrácia, mondhatnók a Közel-Kelet egyetlen demokráciája, akkor azt mondod Izrael.

Alig egy emberöltővel ezelőtt még titokban hallgattad az izraeli rádió, a Kol Jiszráél magyar nyelvű adását. Manapság nézed az Interneten az Izraeli Televíziót, s lassan nem is csodálkozol: immáron harmadszor e rövid néhány év vagy évtized alatt a Maccabi Tel-Aviv kosárlabda csapata "végig veri" Európát, és szinte hihetetlen módon Moszkvában - 6000 szurkoló előtt - kivívja a Bajnokcsapatok Európa Kupája győzelmet, akkor igen azt mondod, ez is Izrael.

Amikor látsz elesett embert, és látod a megértő tekintetet, amikor nem ismered azt a szót, hogy kiközösítés, hanem azt ismered, hogy befogadás, amikor azt hallod, hogy szeretet és azt hallod, hogy tolerancia és elfogadod a másságot, akkor, igen ez Izrael.
Mozaiktöredékek csupán?

Amikor azt látod, hogy kinyitják a kapukat, és azt mondják, hogy "jöjjetek csak nyitva lesz a ház" akkor igen, ez Izrael. Amikor hívnak, és amikor jössz, amikor látogatásra mész, amikor imával fohászkodsz, igen ez Izrael.
Mozaiktöredékek csupán?


Amikor látjuk a fejlődést és a feszültséget, a terrorcselekményeket, a másik oldalon az örömöt. Amikor látjuk izraeli testvéreinket a mieinket, ahogy küzdenek a jelenért a holnapért, mindannyiunkért, igen ez Izrael.

Amikor látod a mosolygós tekintetet és a fáradt redőzött homlokot, amikor látod az örömöt és látod a mindennapok reményét, igen, ez Izrael.

Amikor imáinkban ott jártunk, és amikor először letettük oda a lábunkat, s lelkünk az ősök szellemét idézte, valami olyasmit éreztünk, ami egyedi és megismételhetetlen, igen ez Izrael.

Hogy Magyarországon, szülőföldeden élsz, a te jogod és lehetőséged  becsületesen élni, dolgozni itt e honban. Imáidban, vagy tetteidben azonban ott van Izrael. A lehetőség, amely mindannyiunk számára adatott. A visszatérés, a hazatérés.
Mozaiktöredékek csupán?

Jom Háácmáut napján, a függetlenség 57. évfordulóján, itt e közösségben is imádkozunk úgy illik, hogy szálljon fohászunk és zárjuk e gondolatsort. A mozaikok csillogó, néha megkopott, színekben villódzó, de néha töredezett összhatása a jelen valóságát és a jövőt körvonalazó összképét sejteti. Igen, ez is Izrael!

"Mennyei Atyánk Világ Alkotója, add, hogy meghallgatásra találjon fohászunk, add, hogy meghallgatásra találjon lelkünk minden egyes rezdülése, és legyen Izraelnek, az egész világnak osztályrésze a békesség, a nyugalom, a megértés és a szeretetet!"

Úgy legyen! Ámen.

Schőner Alfréd