A "TÖKÉLETES KÖVEK"

AZ EMLÉKEZÉS
KÖVEI
1. "Ich bin a Berliner Jid" fordult felém Berlin egyetlen glatt
koser éttermének tulajdonosa. A hangja őszinte, öntudatos, és
büszkeséggel teli. Étterme alig néhány száz méter távolságra
található a főváros legnagyobb mártír emlékművétől. Berlin szívében
a komor emlékű történelmi helyek árnyékában építették fel Európa
legnagyobb holocaust emlékművét. 2005-re készült el az amerikai
építész Peter Eisenman tervei alapján.
A tizenkilencezer négyzetméter alapterületű betonból, kőből épített
Emlékpark, amely nem kevesebb, mint kettőezerhétszáztizenegy
emlékoszlopot foglal magába. A döbbenetes látvány megrendítően
emlékeztető. Hullámzó, végtelennek tűnő beton tenger ez, melynek
egyes kövei között úgymond a "kever avot" micvájának tehetsz eleget,
ahol az egyes emlékek között két ember is elfér miközben ott sétál,
és keresi az utat.
A kivezető utat a végtelenből, a végtelen tragédiából.
Szavakkal nehezen érzékeltethető e látvány. Monotóniája,
egyhangúsága, sematikus szürkesége mégis elgondolkoztat, emlékeztet,
és átélt élményeket elevenít fel.
Sokszor hallott tragikus eseményekre asszociál. Amikor ott jársz,
úgy tűnik, szinte nem lehet kijönni belőle. Fogva tart az emlékezet,
a fájó a tragikus történelem.

Hullámzó sírkőtenger. Monumentális mártíremlékmű Berlin szívében
Elhagyva e fájó
színteret, Berlin egykori központi hatalmas zsinagógája felé vesszük
utunkat. Valamikor, több mint háromezer-ötszáz ember fért be. A
világ legnagyobb zsinagógája volt.
2. Ma csak körvonalaiban létezik, s kegyeletébresztő múzeumként
csalogatja a látogatót. Hallgatóinkkal együtt zarándokoltunk
lehorgasztott fővel, amikor egy kőben botlottam meg.
"Botlató" kőben.
Gunther Demnig szobrász ötlete volt a "botlató kő" megvalósítása,
majd elterjesztése szinte egész Európában. Tízszer, tíz centiméteres
négyzetek ezek, s rajtuk név, az elhalálozás időpontja. Az egykoron
meggyilkolt hittestvéreink utolsó lakhelye elé helyezik el ezeket a
botlató köveket, hogy egy pillanatra állj meg, emlékezz és
gondolkozz!
Gondolkozz, és emlékezz!

Botlató kővek Berlinben (a szerző felv.)
Mit tettek akkor
népünkkel! Mi lett a sorsuk? Szerte Európában nagyon sok helyen
található botlató kő. Magyarország tizenkilenc városában is. A
fővárosban tizenegy kerületben. Eddig Európában több mint húszezer
botlató követ helyeztek el. Ilyenkor a Nagyünnepek környékén közel a
Mázkirhoz első feladatunk az emlékezésé. Rájuk, akiknek vagy van
emlékművűk, vagy nincs, azokra, akiknek emlékét nevét kőbe vésték, s
azokra akiknek még emlékük sincs, vagy nevüket sem ismerjük.
AZ EGYSÉG KÖVEI
3. A harmadik kő szentírási forrása, amelyet ünnepi üzenetként
testvéreim figyelmébe ajánlok, Mózes I. könyvének 28. fejezetében
található:

" S kijött Jákob Beér
Sevából és elérkezett Háránba. S amidőn elérkezett arra a helyre
lefeküdt ott, mert már lement a nap. És akkor a helység kövei közül
vett egyet, a feje alá tette, és azt látta, hogy égig érő lajtorja
áll előtte, amelyen angyalok fel- és lemászkáltak."
A szentírási szövegben találjuk a kifejezést
és "vett egyet a helység kövei közül",
A helység kövei…
E két szó gondolatra inspirálja a különböző korok kommentátorait.
Rási a következő kommentárt fűzi a textushoz:

"Perlekedtek
egymással kövek, melyikre hajtsa fejét az ősatya? A Mindenható ekkor
egyesítette a köveket."
Ez a tizenkét kő Izrael népének tizenkét törzsét szimbolizálja!
És ezekből, a tizenkét különálló kőből egyetlen kő lett.
Egyetlen kő, egyetlen nép.
Az egység kövéről beszél itt Rási, a középkori gondolkodó.
A megvalósítandó álomról.
Egy örök óhajról.
Népünk egységének, megteremtésének szükségességéről.
A hagyomány szerint ahol Jákob álmot látott, ahol követ tett, az
egység kövét a feje alá, később ott történt az "ákédá", majd ott
épült fel a jeruzsálemi Templom. A Szentély.

Ott állt a szeretet, az áldozat örök szimbóluma az
elpusztíthatatlannak hitt Templom.
A Szentély.
Nagyünnepi előkészületeink idején, az önvizsgálatra való felkészülés
óráiban, az egység szükségességét hangsúlyozzuk.
Hogy ne legyen széthúzás, hanem együttesen valljuk:

Felelőséget kell
éreznünk egymásért!
Egy nép vagyunk, és egy ütemre ver a szívünk.
Ünnepi t’filánkban olvassuk:

Istenhez száll a
fohász, hogy egyesítse az Ő százféle népét, úgy hogy a sok szín
egymás mellett éljen!
Ne egymás ellen éljen!
A színek harmóniája egymást gazdagítsa és tegye szebbé, egyre bővülő
és ugyanakkor egyre több gonddal küszködő világunkat.
A színek harmóniájával megteremthető, létrehozható, újra teremthető
az a hatalmas szivárvány, amely az Isten és ember közötti
szövetséget hivatott jelképezni.
Ros Hásáná 2012.09.16
(Elhangzott az OR-ZSE zsinagógájában)
Schőner Alfréd
|