A "TÖKÉLETES KÖVEK"

AZ EMLÉKEZÉS KÖVEI

1. "Ich bin a Berliner Jid" fordult felém Berlin egyetlen glatt koser éttermének tulajdonosa. A hangja őszinte, öntudatos, és büszkeséggel teli. Étterme alig néhány száz méter távolságra található a főváros legnagyobb mártír emlékművétől. Berlin szívében a komor emlékű történelmi helyek árnyékában építették fel Európa legnagyobb holocaust emlékművét. 2005-re készült el az amerikai építész Peter Eisenman tervei alapján.

A tizenkilencezer négyzetméter alapterületű betonból, kőből épített Emlékpark, amely nem kevesebb, mint kettőezerhétszáztizenegy emlékoszlopot foglal magába. A döbbenetes látvány megrendítően emlékeztető. Hullámzó, végtelennek tűnő beton tenger ez, melynek egyes kövei között úgymond a "kever avot" micvájának tehetsz eleget, ahol az egyes emlékek között két ember is elfér miközben ott sétál, és keresi az utat.
A kivezető utat a végtelenből, a végtelen tragédiából.
Szavakkal nehezen érzékeltethető e látvány. Monotóniája, egyhangúsága, sematikus szürkesége mégis elgondolkoztat, emlékeztet, és átélt élményeket elevenít fel.
Sokszor hallott tragikus eseményekre asszociál. Amikor ott jársz, úgy tűnik, szinte nem lehet kijönni belőle. Fogva tart az emlékezet, a fájó a tragikus történelem.

Hullámzó sírkőtenger. Monumentális mártíremlékmű Berlin szívében

Elhagyva e fájó színteret, Berlin egykori központi hatalmas zsinagógája felé vesszük utunkat. Valamikor, több mint háromezer-ötszáz ember fért be. A világ legnagyobb zsinagógája volt.

2. Ma csak körvonalaiban létezik, s kegyeletébresztő múzeumként csalogatja a látogatót. Hallgatóinkkal együtt zarándokoltunk lehorgasztott fővel, amikor egy kőben botlottam meg.
"Botlató" kőben.
Gunther Demnig szobrász ötlete volt a "botlató kő" megvalósítása, majd elterjesztése szinte egész Európában. Tízszer, tíz centiméteres négyzetek ezek, s rajtuk név, az elhalálozás időpontja. Az egykoron meggyilkolt hittestvéreink utolsó lakhelye elé helyezik el ezeket a botlató köveket, hogy egy pillanatra állj meg, emlékezz és gondolkozz!
Gondolkozz, és emlékezz!

Botlató kővek Berlinben (a szerző felv.)

Mit tettek akkor népünkkel! Mi lett a sorsuk? Szerte Európában nagyon sok helyen található botlató kő. Magyarország tizenkilenc városában is. A fővárosban tizenegy kerületben. Eddig Európában több mint húszezer botlató követ helyeztek el. Ilyenkor a Nagyünnepek környékén közel a Mázkirhoz első feladatunk az emlékezésé. Rájuk, akiknek vagy van emlékművűk, vagy nincs, azokra, akiknek emlékét nevét kőbe vésték, s azokra akiknek még emlékük sincs, vagy nevüket sem ismerjük.

AZ EGYSÉG KÖVEI

3. A harmadik kő szentírási forrása, amelyet ünnepi üzenetként testvéreim figyelmébe ajánlok, Mózes I. könyvének 28. fejezetében található:

" S kijött Jákob Beér Sevából és elérkezett Háránba. S amidőn elérkezett arra a helyre lefeküdt ott, mert már lement a nap. És akkor a helység kövei közül vett egyet, a feje alá tette, és azt látta, hogy égig érő lajtorja áll előtte, amelyen angyalok fel- és lemászkáltak."

A szentírási szövegben találjuk a kifejezést és "vett egyet a helység kövei közül",


A helység kövei…

E két szó gondolatra inspirálja a különböző korok kommentátorait. Rási a következő kommentárt fűzi a textushoz:

"Perlekedtek egymással kövek, melyikre hajtsa fejét az ősatya? A Mindenható ekkor egyesítette a köveket."

Ez a tizenkét kő Izrael népének tizenkét törzsét szimbolizálja!
És ezekből, a tizenkét különálló kőből egyetlen kő lett.
Egyetlen kő, egyetlen nép.
Az egység kövéről beszél itt Rási, a középkori gondolkodó.
A megvalósítandó álomról.
Egy örök óhajról.
Népünk egységének, megteremtésének szükségességéről.

A hagyomány szerint ahol Jákob álmot látott, ahol követ tett, az egység kövét a feje alá, később ott történt az "ákédá", majd ott épült fel a jeruzsálemi Templom. A Szentély.

Ott állt a szeretet, az áldozat örök szimbóluma az elpusztíthatatlannak hitt Templom.
A Szentély.
Nagyünnepi előkészületeink idején, az önvizsgálatra való felkészülés óráiban, az egység szükségességét hangsúlyozzuk.
Hogy ne legyen széthúzás, hanem együttesen valljuk:

Felelőséget kell éreznünk egymásért!
Egy nép vagyunk, és egy ütemre ver a szívünk.

Ünnepi t’filánkban olvassuk:

Istenhez száll a fohász, hogy egyesítse az Ő százféle népét, úgy hogy a sok szín egymás mellett éljen!
Ne egymás ellen éljen!
A színek harmóniája egymást gazdagítsa és tegye szebbé, egyre bővülő és ugyanakkor egyre több gonddal küszködő világunkat.
A színek harmóniájával megteremthető, létrehozható, újra teremthető az a hatalmas szivárvány, amely az Isten és ember közötti szövetséget hivatott jelképezni.

Ros Hásáná 2012.09.16
(Elhangzott az OR-ZSE zsinagógájában)

 

Schőner Alfréd