E héten a zsinagógánkban a Trumá heti szakaszt olvassuk,
amelyben kezdetét veszi a pusztai hordozható Szentély építetésének története.
Bebizonyosodott, hogy a népnek szüksége van valami látható és kézzel fogható
valamire, hogy imádhassa a Láthatatlant. Ezért volt fontos a pusztai szentély. Az
aranyborjú bűnénél a nép megvált ékszereitől, hogy abból készítsen egy
bálványt. Ezúttal a Szentély felépítésére adakoztak, túlteljesítve a szükséges
mennyiséget. Itt az ékszereket és adományokat mindenki szíve szerint döntötte el,
mennyit adakozzék.
A Szentély nem Isten "lakhelye", mint például más népeknél az isteneket
ábrázoló szobroké. "Építsetek nekem Szentélyt, és én köztük lakozom"
Nem kizárólag a Szentély falai között, hanem Izrael és az Őt félő nép között.
A mai prófétai szakasz Salamon király szentélyének építéséről szól:
"Ez a ház, amelyet építesz, a törvényeim szerint élsz, és parancsolataimat
megtartod, akkor Izrael fiai között lakozom, és nem hagyom el népemet, Izraelt".
Mindkét szentélyben a legbelső rész volt a Szentek Szentélye. Ott helyezték el a
frigyládát, benne a kőtáblák a tíz parancsolattal, ide csak a főpap mehetett be,
egyszer egy évben, Jom Kippur napján. Ő fejezte ki a nép bűnbánatát, és
könyörgött a bocsánatért. Második szentély idejében, már templomok is működtek,
és az áldozatok mellett az imák is jelentették az istentiszteletet. A zsinagóga is a
gyülekezet és a tanítás háza volt és maradt.
A heti szakasz pontosan felsorolja a pusztai Szentély méreteit, a benne lévő szent
tárgyakat, függönyöket, legrészletesebben a színaranyból készült Menórát.
Böcállél egy tömb aranyból formálta a hétágú világító testet, melyet arany
virágok és kelyhek díszítettek. Bennük olívaolajba mártott kanócok égetek,
jobbról - balról, középféle irányítva lángjukat. A Menóra azóta is a zsidó nép
egyik szimbóluma. Egy midrás szerint azért kellett jobbról - balról, közép felé
fordulni, hogy ne mondják: Istennek, van szüksége a világosságra. Ugyanakkor,
szimbolizálhatja a lángoknak ez az irányítása a mai modern gondolatot is. A hat
láng, hat világrész zsidóságát jelképezi, a középső Izraelt, Jeruzsálemet. A
hat világrész "közepe" Jeruzsálem. Talán az összes irányzat, Izraelben
és a Gálutban a közép felé tekint, a Tóra-béli hagyomány, őseink öröksége
felé. A zsidó nép nem maradt volna fent, ha nem lett volna hű, az ősi hagyományhoz,
mely nem csak fent tartotta a népet, hanem visszavezette, ősi hagyományos országába,
Erec Jiszrealbe. A menóra lángjai, arra intenek, hogy csak az egység biztosítja Izrael
fennmaradását, a hat láng a Menóra közepe felé irányult, és így egységben
világítottak. E fény világítsa be azt az utat, melyen járni kívánunk...
Póth Gábor
Judaisztika tanár szak, Dalet |
