Az 5784-es zsidó évben szeptember 3-4-ére esik elul hónap újholdja, szeptember 4-e elul első napja. Ebből az alkalomból az Esel Avraham (אשל אברהם) című, könyvtárunkban őrzött 18. századi kabbalista könyvet mutatjuk be.
A könyv szerzője Mordeháj ben Júda Askenázi, aki nagyrészt a mesterétől, Ábrahám ben Mihaél Rovigo (1650–1713) olasz kabbalistától elsajátított tudásanyagot szerkesztette össze és bővítette ki. Ábrahám Rovigo a 17. századi álmessiás, Sabbatáj Cvi (1626-1676) híve volt. A kötet 1701-ben jelent meg a németországi Fürth városában, ahol titkos sabbateánusok közössége élt. Máshol a mainstream zsidóság nem engedett volna teret az eretneknek minősített sabbateánus mozgalomnak, melynek egyik célja volt a korábban csupán egy szűk elit csoport által tanulmányozható kabbalát szélesebb körben hozzáférhetővé tenni.
A szöveg többek között foglalkozik a zsidó misztika alapjait jelentő koncepciókkal. Ilyen a Tíz Szefira is, amely Isten világba való kiáramlásának 10-féle módja, és az ezen Szefirák összekapcsolódásából kirajzolódó Életfa.
Több lapon találkozhatunk az istennév betűivel, ahogy a szöveghasábokat megtörve, különféle alakzatokba rendezve szerepelnek. A misztikus hagyomány követői nagy figyelmet szentelnek ennek a négy betűnek (a Tetragrammatonnak), a különböző formákban elhelyezett betűk feladata, hogy a kabbalisták segítségükkel ezoterikus jelentéseket tárjanak fel. Például, ha a négy betűt egy négyzet sarkaiban helyezik el, a négyzetet ki lehet terjeszteni egy háromdimenziós kockára, amely így Isten a tér három dimenzióját, azaz az egész fizikai világot átfogó természetét jelképezi.
