Zsidó–magyar értelmiségi arcélek 1945 után (műhelybeszélgetés)

  • 2018-11-26 - 17:00
  • OR-ZSE, Goldziher terem

Műhelybeszélgetés a Staller-emlékkötet megjelenésének alkalmából.

Időpont: 2018. november 26. 17.00 (Tudomány Ünnepe)
Helyszín: Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (1084 Budapest, Scheiber Sándor utca 2.)

Program:

  • Az Emlékkötet ünnepélyes bemutatása (MENEKÜLÉS A BÖLCSELETBE. Tanulmányok Staller Tamás emlékére. Szerkesztette Kiss Endre. Budapest, 2018, ISBN 978-615-5494-08)
  • A Műhelybeszélgetés hozzászólásai:
    • Babits Antal: Arcél – és (h)arcél, (S. T.)
    • Hrotkó Larissza: Judith Plaskow
    • Kiss Endre: F.T
    • Kozma György: Brachfeld Siegfried
    • Róbert Péter: Faludi György
    • Szécsi József: Nagy Tibor
    • Szigeti Jenő: Jávor György
    • Trencsényi László: Az F.-család

A kötet szerzői és szerkesztője: Kaufmann Dávid Zsidó Kultúratudományi Kutatócsoport

A kötet első recenziója

A. Gergely András: Végső menekülés az emlékezetbe?

Csupán a szemtől szemben, a zsidóság és a filozófia találkozásainak színtere lehet helymeghatározója annak, aki e tudásokban és túlélő állapotokban nevezte meg léte befogadó házát, a judaizmus mint poézis, a környezetfilozófia és a tudásszociológia ágainak összekapcsolási perspektíváit. A múltidős igehasználat tudatos: munkatársai tanulmánykötetet állítottak össze Staller Tamás emlékére, mely most jelent meg, s melynek főszereplője egyben szakmai referenciája is volt. A 2012-ben elhunyt egyetemi tanár 2007-ben megjelent Menekülés az emlékezetbe című könyve ahogyan Arthur Koestler életét és filozófiai munkásságát ismerteti, úgy lett a Kiss Endre szerkesztette emlékkötet Menekülés a bölcseletbe című tisztelgés is többségében filozófiai, vallásbölcseleti tanulmányokkal és emlékező fohászokkal teli kötet. Ezek tekintélyes számát itt részleteikben föl nem idézhetem, csupán néhányat emelek ki, melyek részint reflektálnak, hivatkoznak is Staller munkásságára.

A tudományos horizonton születésnapi, évfordulós vagy tisztelgő köteteknek megvan a maga „rituáléja”, bekerülnek alkalmi írások, utalásokkal vagy hivatkozásokkal ellátott művek, s nemegyszer olyanok is, melyek kifejezetten a „címzett” tiszteletére készültek. Itt persze többségben vannak a tisztelgő szavak, de többen a Szerzők köréből épp azt tekintették mérvadónak, ha írásaik reflektálnak a tudós pályatárs munkáira. Csupán egyet-párat kiemelve is érdemes utalni Judit Frigyesi angol nyelvű munkájára, mely az imádságos könyvek és zsidó zsoltáréneklés textuális anyagának zenei felépítését, a gregorián, askenázi tóraéneklés (énekelt felolvasás) melodikus és prozódiai aspektusairól szól igen részletező tónusban (17-36. old.). Babits Antal kedves régi témakörében, Maimonidész hermeneutikai megközelíthetőségének hellén, keleti, córdobai, kabbalisztikus és misztikus hátteréből, életbölcseleti tanulságok hit és tudás, monoteista vallások, valamint ezoterikus és exoterikus „útmutatások” felőli értelmezéséből formál jelképes vitaanyagot, melyben Staller bölcseleti alapműveiben is visszaköszönő zsidó gondolkodástörténeti részkérdések felé kalauzol (49-68. old.). Már Babits is utal utóhangként a Hermann Cohen filozófiai munkásságával a német kultúrában erősödni látszó judaizmus Staller-felvetette témakörére, melyet Hrotkó Larissza itt önálló asszociációs körbe emel át a tapasztalat-kritika és a megismeréstudomány judaisztikai területét vizsgálva (117-128. old.). Rathmann János itáliai reneszánsz zsidó filozófiai vázlata (71-78. old.), Kárpáti Judit zsidó identitás-megőrző emlékezeti korszakokról formált totálképe (37-48. old.) és Oláh János portréképe Gersom Sólemről és kabbalájáról (167-177. old.) ugyancsak a miszticizmus-tudomány európai szellemtörténeti tematikájával összefüggő alapos áttekintése nélkül nem lenne teljes a kötet.

A súlyosabb, közelebbről is létezéselméleti írások egyik legsúlyosabbika Kiss Endre tanulmánya, mely Világbölcsek önmeghatározása címen Moses Mendelssohn és Johann Georg Hamann kultúrtörténeti szerepét vizsgálja Szokratész-képük alapján, a 18. század személyiségfelfogásának, a „filozófiai mágus” funkciót, az értelmiségi szerepkörét, a logikát, a „differenciált tudatosság” témakörét, a „semmit sem tudás” vizsgálatát és a Herderrel való vitákat, Kant és Hegel akkori stratégiai filozófiafogalmát körvonalazva (79-100. old.). Izgalmas aspektusú F. Orosz Sára elemzése a Bauhaus és magyar vonatkozásai címen, melyben a kultúratörténet elsősorban vizuális művészetekre fókuszálását az iparművészet és tervezőművészet építészeti formanyelvi aspektusára, fotókkal illusztrált lenyomataira helyezi, a design magyar megtestesítőit invokálja (145-166. old.). Rugási Gyula A levinasi morál genealógiájához közelítően idéz fel egy Rosenzweig-levelet, melyben a „megváltás csillagának” tündöklését a kierkegaardi pillanat, a személyesség és univerzalitás erőterét az egyidejűség, a feltárulkozó világtörténeti igazság preexisztencia-tartománya felől lehetséges logosz bűvkörében igazít el alapos forrásfeltárás nyomán (179-204. old.). Iványi Gábor A Másik tekintetei címmel roppant izgalmas új politikai teológiai válsághermeneutikát mutat fel Johann Baptist Metznél, a „mellőzöttség ethoszához és etikájához” kapcsolódó újskolasztikus és posztidealista paradigmát a történelmi szubjektum és a Holokauszt témakörére reflektáló kritikai valláskutatás körébe helyezve. A modernitás határán a vallás és világpolitika viszonyában a magánszféra és „ellenvilág” kontrasztjában is monoteista megközelítéseket fölmutató áttekintés az apokaliptika „szubverzív tekintete” és ennek a veszélyhorizonton átsikló pillantása irányában keresi „a keresztény remény világbeli /lét/helyzetére” érvényes „idő nélküli idő” aspektusát, melyben a megbékélés, a megkönyörülés, a megbocsátás és a felszabadítás minden gesztusa megjelenhet már (205-219. old.). Tekintélyes terjedelmű és mélységű Hidvégi Máté „polihisztor barátunk és mesterünk” emlékére formált, az „igazi mediterrán lélek” urbanisztikai érdeklődésére utaló dolgozata, melyben Joseph Brodsky és Ezra Pound sírjánál a velencei temetőben címmel indít multivokális tónusú disputát „egy porladó zsidó költő és egy porladó antiszemita zseni, aki megtért” tárgykörrel, melyben Staller Tamás „a zsidóság világkultúráját” megidéző tónusát is érinti (231-254. old.). Számos írásban szólal meg a Staller emlékére rendezett konferencia (2014. nov. 6.) témaköreinek hangja, így Szécsi József holokauszt-oktatási, Ábrahám Vera szegedi Chevra Kadisa-restaurálási, Hábermann Zoltán Magyar-Zsidó Szemle-történeti, Farkas Attila és Kiss Gyula francia felvilágosodás-históriai és Diderot-recepciótörténeti alaptanulmánya is méltó tanítványi vagy kollegiális gesztust rögzít az emlékkötetben. A könyvet illusztráló számos fotó az egyéniség, az oktatói és kutatói szerepkör, a család, az elismertség és pozicionalitás terén is megidéző hatású, Staller munkásságának mellékletbe emelésével pedig teljesebb pályaképet, az emlékezetbe illesztés gesztusát is evidenciálissá teszi a kiadvány.

S nem mert a „személyes életfilozófiai szekvenciák” Konrádtól megidézett értelmezési epigrammatikusság evidens módon ível a létezhető létek bölcseletbe menekítésébe vagy tisztelgő emlékkötetébe, hanem mert mindezek – ha jócskán különböző módon is – a fennmaradás és átörökítés kötelezettségével teljesülnek, a magam „továbbadási” szertartását itt most megszakítom. A létezhető mondatokból sokat elősoroltam, s most már lassan feljönnek a csillagok. Új, még sok-sok aspektusból megíratlan történés ez, melyet illő tisztelettel fogadhatunk. A létezhető létek házaiban és a még betöltetlen könyvespolci helyeket illetően még annyira…

EVENT INFO :

  • Start Date:2018-11-26
  • Start Time:17:00
  • End Date:2018-11-26
  • End Time:19:00
  • Location:OR-ZSE, Goldziher terem