Hidvégi Máté írása Ungvári Tamásról a Múlt és Jövő Online-on.
„Abban az időben, amikor Ungvári Tamással közeli kapcsolatba kerültem, hiszen azelőtt csak társasági alkalmakkor és egy-két e-mail-váltás erejéig ismertük egymást, mindössze két és fél év volt hátra ennek a szellemiekben oly gazdag és termékeny embernek az életéből. Mindig is csodáltam műveltségét, olvasottságát, amivel az irodalomtörténet angol nyelvű szakirodalmának szinte teljes ismeretére eljutott. Szerettem irodalmi monográfiáit, filozófiai kalandozással felérő enciklopédiáit, vonzódásait mindenhez, amit korszerűnek, technikai értelemben is újnak nevezhetünk, irodalomtörténeteit, színházi munkásságát, műfordításai tömegét és minőségét, a valóságot és fikciót vegyítő regényeit, írói mesterségbeli tudását, esszéit és irodalmi kritikáit, hiszen mindkét műfajnak mestere volt. A rendszerváltoztatás után a Népszava vezető szerkesztőjeként is dolgozott. Televíziós és rádiós műsorokban azzal a tudós eleganciával szerepelt, amivel annakidején Szerb Antal a rádióban. Belenyugodott, hogy itthon a dandy-típus szerepébe skatulyázták, pedig egy angol úr volt az akadémiáról, vagy a Royal Society szabályokkal dekorált valamelyik klubjából, és egyike volt azoknak a professzoroknak, akikkel szívesen töltetnek be emlékalapítványokkal finanszírozott egyetemi tanári státuszokat Észak-Amerikában, mert bevonzzák a különös és polihisztor európai értelmiségiekre kíváncsi nemzetközi hallgatóságot. Később ezért értettem meg, miért mondta Radnóti Miklósné halálakor, hogy Radnóti Miklós után Szerb Antal, »a világirodalom és a magyar irodalom történelmének írója« áll hozzá a legközelebb. Azt hiszem, ő legbelül Szerb Antal volt, és igyekezett mindvégig azzal az önfegyelemmel dolgozni, amelyet ez a belső énje megérdemelt és diktált. Visszatekintve ezekre a közös munkában töltött évekre, egyre inkább tudatosul bennem a felismerés, hogy éppen ez a belső, mentális összeszedettség volt az, amire megpróbált nevelni. Egyike voltam azoknak, akik szelleme végső fellángolásainak tanúi lehettek.”
A teljes cikket a Múlt és Jövő Online-on lehet elolvasni:
Hidvégi Máté: Ungvári Tamás első jahrzeitjére | Múlt és Jövő
Abban az időben, amikor Ungvári Tamással[1] közeli kapcsolatba kerültem, hiszen azelőtt csak társasági alkalmakkor és egy-két e-mail-váltás erejéig ismertük egymást, mindössze két és fél év volt hátra ennek a szellemiekben oly gazdag és termékeny embernek az életéből. Mindig is csodáltam műveltségét, olvasottságát, amivel az irodalomtörténet angol nyelvű szakirodalmának szinte teljes ismeretére eljutott.
Nyitókép: Ungvári Tamás (Vajda József / Népszava)