"megadja a föld gyümölcsét, jóllakásig
fogtok enni, és biztonságban lakoztok rajta" (25:19). Rabbi Ávráhám
Smuel Binjámin Szofer (Ktáv Szofer) mondta: "az élet természetes
velejárója, hogy ha valakinek túl sok jut az anyagi világ örömeiből,
akkor kicsapongóvá válik és egyre jobban igyekszik lerázni magáról a
Tóra igáját." Erre figyelmeztet a pászuk: ha csak "jóllakásig fogtok
enni", akkor valósul meg a vers második fele: "biztonságban lakoztok"
földeteken, mert nem kerültök bűneitek miatt ismételten számkivetésbe.
"De a hetedik évben szombati nyugalom legyen a földnek, szombat az
Örökkévalónak" (25:4). A Sz’fát Emet szerint "a smita - vagyis minden
hetedik - évben a földeknek pihenni kellett, erősítve a gondolatot, hogy
az elsődleges erő a világban Isten, és nem a természeti törvény.
A földeket magára hagyták egy évre, ezáltal is demonstrálva, hogy ez a
világ csak a végső világhoz vezető folyosó, és a valódi élet akkor
kezdődik el, amikor az ember megáll az anyagi nyereségre való törekvés
útján, hogy átadhassa magát a spirituális gyarapodásnak. De nem
szakadhatunk ki teljesen abból a világból, ahol élünk.
Smita csak egyszer van hétévente, ezért is jelenti ki a Tóra
egyértelműen, hogy hat évig vetni és aratni kell, éppen ahogy egy
átlagos héten hat napot dolgozunk és csak a hetediken pihenünk meg. Ez a
felismerés adja "a munkával töltött napok és évek szentségét és célját".
Az Alsich HaKados szerint a micva azt a célt is szolgálta, hogy az
Izrael földjére való megérkezést követően ellensúlyozza - az egyébként
normális - érzését az embereknek, hogy a föld kizárólag az ő tulajdonuk.
Nem, Izrael földje is Istené, csak használatra adta a zsidó népnek.
"Ha törvényeimet megvetitek, ha rendeleteimet megutálja lelketek, hogy
nem teszitek meg minden parancsolatomat, hogy megbontsátok
szövetségemet" (26:15). A Tórában két helyen olvashatunk feddéseket (toháhá),
itt, ahol a mondatok többes számban állnak, illetve Dvárim könyvében,
ahol egyes számban.
Bölcseink természetesen megmagyarázták a különbség okát. Behukotáj
szidra feddései az első Szentély pusztulására vonatkoznak, ami a Talmud
(Joma 9b) szerint a bálványimádás, a szexuális kicsapongások, illetve a
vérontás bűne miatt érték Izraelt. Az első két bűnt szinte mindig
csoportosan követték el, ezért fogalmaz a Tóra többes számban.
"És üldöznek öten közületek százat és százan közületek tízezret fognak
üldözni, és elesnek ellenségeitek előttetek kard által" (26.8).
Rási is észlelte, hogy matematikai szempontból nem teljesen korrekt a
mondat tartalma, hiszen ha öt üldöz százat, akkor száznak kétezret
kellene üldözni, de bölcsen rámutatott arra is, hogy nem minden a matek.
"Vajon ez a helyes arány? Nem összehasonlítható helyzet, ha kevesen,
vagy ha sokan tartják meg a Tórát".
Vagyis ha nagyobb számban vannak a zsidó hagyományhoz ragaszkodók, akkor
nagyobb feladatokat tudnak megoldani. Ennek alapján megvan napjaink
legfőbb feladata, olyan kiléket kell szervezzünk, melyekbe a
jelenleginél jóval többen járnak. Köszönjük Rási!
A talmudi alapelv szerint a micvák betartásának nincs evilági jutalma (Kiddusin
39b), de szidránk állítása szerint: "Ha törvényeim szerint jártok és
parancsolataimat megőrzitek és megteszitek azokat, Akkor megadom
esőiteket idejükben, és a föld megadja termését, a mező fája megadja
gyümölcsét" (26:3-4).
A Rambam így oldotta fel az ellentmondást: Amíg Izrael megtartja a
parancsolatokat, elnyeri az ígért földi javakat… de jóságunknak nem ez a
végső jutalma. Isten azért adta Tóráját, az "élet fáját" nekünk, hogy
mindazok, akik művelik, megtartják a benne foglaltakat és meggyőződéssel
vallják tanításait, érdemesek legyenek az eljövendő világ életére… A
Tóra azt is ígéri, hogy aki örömmel és jó lélekkel vállalja magára ezt
az utat, azt a tisztánlátás képességével áldja meg Isten…
Örömmel szolgálod Istened, őrzöd útjait? Áldással boldogít és átkot
eltávolít, hogy zavartalanul követhessed útjait. Zavartalanul
elmélyülhetsz a tanban, nincs aki meggátoljon a benne való
búvárkodásban, szabadon vezet el utad a eljövendő világ életéhez…"
"Ha törvényeim szerint jártok és parancsolataimat megőrzitek és
megteszitek azokat. Akkor megadom esőiteket idejükben, és a föld megadja
termését, a mező fája megadja gyümölcsét" (26:3-4).
Rási szerint: "ha törvényeim szerint jártok" - azt jelenti: "ha
erőfeszítéseket tesztek a Tóra tanulmányozásban". Hogy interpretálhatta
Rási így a pászukot? Rabbi Smuel Shmelke Guntzler kifejti: "a Jalkut
Simoni teszi fel a kérdést: miért szegények a tóratudósok? A válasz:
hogy ne legyenek más dolgokkal elfoglalva.
Ez némi magyarázatra szorul, hiszen számos tóratudós nem szegény, sőt,
kifejezetten gazdag volt. Bölcseink tanították, hogy a Teremtés első
napján teremtett ősfény" el lett rejtve a jövőre, mert ez a világ nem
alkalmas arra, hogy élvezze.
A Zohár magyarázata szerint ez minden jóság fénye. Ezáltal, ha ez a fény
fel lenne fedve, akkor a világ olyan bőségben lenne, hogy az emberek
Istent csak emiatt szolgálnák, nem a micvák végrehajtásának öröméért.
Ezt jelenti a midrás, amikor a tóratudósok szegénységéről szól: ennek a
fénynek a hiánya a szegénység, vagyis csak arról van szó, hogy tudósaink
nem lesznek megzavarva abbéli igyekezetükben, hogy a micvákat lismá,
azaz "magukért a micvákért" teljesítsék.
A Gemárá (Szota 21a) kimondja: "egy bűn kiolthat egy micvát, de nem
olthatja el a Tórát". A micvát gyertyának, míg a Tórát fénynek nevezzük,
ami erre az elrejtett fényre utal. Ahogy megjegyeztük: "ez a fénye
minden jóságnak", ezért a bűn ezt nem tudja kioltani. Visszatérve
versünkre: a Tóra ígéretet tesz: "Ha törvényeim szerint jártok… megadom
esőiteket idejükben, és a föld megadja termését, a mező fája megadja
gyümölcsét".
Ahogy kifejtettük: az igazi jóság a Tóra tanulásból fakad, ezért a
"törvényeim szerint jártok„ kifejezés az erőfeszítés kifejtésének
kötelességére vonatkozik.
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
Darvas István
rabbi
|