|
A Talmud (Bává Bátrá 60b) szerint a Szentély lerombolása után egyesek
úgy döntöttek, hogy nem esznek többé húst és nem isznak bort, arra
hivatkozva, hogy ezek által tudtak áldozatot bemutatni az Örökkévalónak,
és mivel az oltár is elpusztult, ezért a továbbiakban értelmetlen lenne
a hús-, és borfogyasztás.
Rabbi Jehosua rámutatott, hogy ezt a logikát követve nem volna szabad
kenyeret, vizet és gyümölcsöt sem magunkhoz venni, hiszen ezeket is
használták a szolgálat során. Végül elmondta: lehetetlen, hogy
egyáltalán ne gyászoljuk Jeruzsálemet, de a szükségesnél nagyobb gyász
sem lehetséges, mert csak olyan rendeletet hozunk, melyet a közösség
nagyobb része be tud tartani.
A Talmud ezután felsorol olyan - máig élő - gyászszokásokat, melyekkel
emlékezhetünk szent városunkra, és kimondja: "csak aki gyászolja
Jeruzsálemet, lehet érdemes, hogy meglássa a felépülésből fakadó örömöt
is". Reményeink szerint a mai ünnepnap ennek az örömnek a kezdetét
jelenti. Hág számeáh!
"Szólt az Örökkévaló Mózeshez Szináj pusztájában" (1:1). A helyszínnel
kapcsolatban felvetődik a kérdés: miért a kietlen pusztában adta át
Isten a Tórát?
A Tan Izrael népének egy gazdátlan, elhagyatott pusztában adatott át. Ha
bárhol máshol, Izrael földjén, akár egy más nép által benépesített
országban zajlott volna a Tóraadás, akkor annak lakói saját
tulajdonukként tekinthettek volna rá. Ezt elkerülendő, lakatlan helyen
kapták meg Izrael gyermekei a Tant, ahol senki sem formálhatott rá
kizárólagos jogot. És ezért minden ember számára egyformán elérhető és
birtokba vehető a Tóra (Mehilta d’Rásbi nyomán).
Sziván, a Szináj-hegyi Tóradás ünnepének hónapja kezdődik.
A mai dátum fontos, a Tóra külön megemlíti: "A harmadik hónapban, hogy
Izrael fiai kivonultak Egyiptom országából, e napon jutottak el Szináj
pusztájába" (2Mózes 19:1).
Mi történt 3330 évvel ezelőtt ezen a napon? Látszólag semmi különös: ott
táborozott Izrael a heggyel szemben" (uo. 2.). A "táborozott" ige a
héber szövegben is egyes számban van, ezért született az ismert
kommentár: "K’is ehád b'lév ehád - egy emberként, egy szívvel" érkeztek
meg a pusztába, egységesen, csalhatatlan jeleként, hogy készen állnak a
Tóraadásra.
Ezt az egységet képtelen vagyok úgy elképzelni, hogy ennyi zsidó között
teljes nézetazonosság lett volna minden kérdésben, inkább csodára
gyanakszom: őseink (azért?) haladtak a Szináj felé, mert elfogadták, sőt
nagyra értékelték testvéreik különbözőségét.
"Vegyétek fel Izrael fiai egész közösségének összegét családjaik
szerint" (1:2). A népszámlálásra vonatkozó parancs kapcsán jegyzik meg
bölcseink: "amikor az Örökkévaló utasítást adott a nép megszámlálásra,
azt azért tette, hogy egyértelmű legyen, minden ember fontos.
A Tóra világosan kijelenti, hogy nem a mennyiség számít: "Nem azért
kedvelt és választott titeket az Örökkévaló, mert számosabbak vagytok a
népeknél, hiszen ti vagytok a legkevesebben minden nép közül" (5Mózes
7:7).
A zsidó nép értékét nem létszáma határozza meg, hanem egyéni és ebből
következő közösségi teljesítménye.
Mostani szidránkat az esetek nagy részében közvetlenül Sávuot ünnepe
előtt olvassuk, többek közt azért, hogy a múlt heti feddések és az ünnep
között legyen egy elválasztás.
A másik ok Ezra rendeletében keresendő, aki azt mondta egyebek mellett:
"múljon el az év és minden átka", és Sávuot is egyike a Misna (Ros
Hasana 1:2) által említett újéveknek, ilyenkor a fák gyümölcseinek van
Ros Hasaná-ja. Ennek fényében kívánok mindenkinek átkoktól mentes,
áldásos időszakot!
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek! Hág számeáh, boldog ünnepet!
Darvas
István
rabbi |
