|
Kánaán országának határára érkezve Mózes kémeket küld az Országba,
akiknek az elsődleges feladata valószínűleg nem az volt, hogy részletes
jelentést készítsenek a látottakról, hanem "mindössze" meg kellett volna
erősíteni a nép tagjainak meggyőződést, hogy az isteni ígéret hamarosan
beteljesül és beléphetnek és elfoglalhatják a nekik járó földet.
 Az
akció teljes kudarccal végződött, a pusztai nemzedék soha nem jutott be
Erec-be. Két híres kivétel volt a kémek (meráglim) között, Káleb és
Jozsua, akik kóser (megfelelő) módon teljesítették küldetésüket. Az
előbbi kapcsán írja a Tóra: "Fölmentek délnek és elérkezett Hebrónig…"
(13:22).
A mondat többesről egyes számra vált, Rási szerint azért, mert Káleb
különvált, hogy leboruljon az Ősatyák sírjánál, imádkozva, hogy kapjon
segítséget, és ne csatlakozzon társai tanácsához (és attitűdjéhez). Az
ősök és a nagy rabbik sírjainak látogatása régi szokás, ugyanakkor
akadnak szép számmal ellenzői is.
Rabbi Smuel Rabinovich szerint azért nem szeretik ezt a szokást, mert
félő, hogy a sírokat látogató emberek közül a tanulatlanok, az
elhunythoz imádkoznak a "kever ávot" alakalmával, megszegve ezzel tórai
előírásokat is. Ha valaki a törvénynek megfelelő módon akar eljárni a
cádik sírjánál, akkor annyi a dolga, hogy mondja el személyes
problémáit, de ne tekintsen az elhunytra közbenjáróként, hanem annak
reményében szóljon, hogy Isten - az elhunyt érdemeire való tekintettel -
enyhíti nehézségeit.
"Káleb csitította a Mózes ellen (háborgó) népet…"(13:30). A "felmegyünk
bizony" nem szó szerinti fordítás, az eredeti így hangzik: alo naale,
ami kb. annyit jelent: "felmenve felmegyünk".
Ennek kapcsán mondja Shlomo Ephraim Luntschitz: Káleb azért ismételte a
felmenni (felemelkedni) szót, mert arra gondolt, hogy akkor sikerül
elfoglalni Erec-et, ha előbb "emelkednek kortársai cselekedeteikben" a
tesuvá, megtérés által. Az Örökkévaló biztosan legyőzné az Ország
lakósait, de elsőként magunkat kell előkészíteni a feladatra". De mi
baja volt a kémeknek?
"Káleb csitította a Mózes ellen (háborgó) népet és mondta: felmegyünk
bizony és elfoglaljuk azt, mert bírni fogunk vele! De a férfiak, kik
vele együtt fölmentek, mondták: nem mehetünk fel azon nép ellen, mert
erősebb nálunk" (13:30-31).
A kommentárból kiderült, hogy mire gondolt Káleb, a mai a kémekről szól.
A többi kém tiltakozott: ha tényleg rajtunk múlik az Ország elfoglalása,
akkor nem sikerülhet. Amíg nem vagyunk biztosak, hogy Isten kegyet
gyakorol velünk, addig reménytelen az ügy, mert túl erős bennünk a rossz
ösztön (jécer hárá). Miért volt hibás a kémek érvelése?
Rabbi Hershel Reichmann válasza: logikai szempontból korrekt amit
mondanak, egyébként viszont téves, mert Isten megígérte számukra az
Országot.
Miért hibáztak a Rási által "nagy embernek" titulált kémek? Mert nem
hittek abban, hogy nemzedékük tagjai, akik rabszolgák voltak
Egyiptomban, képesek lesznek "emelkedni cselekedeteikben", hogy fel
tudjanak építeni egy országot Izrael földjén. Úgy gondolták jobb, ha ez
a nemzedék még a pusztában marad, és majd gyermekeik mennek be az
Országba. Ha egy vezető nem bízik meg a nyájában, akkor nem vezető
többé.
Az elmúlt két napban idéztem már ezt a verset, ma egy új értelmezését
tanulhatjuk meg. "És Káleb csitította a Mózes ellen (háborgó) népet…"
(13:30).
Ráv Mose Feinstein megállapítja: Káleb ezen cselekedetét az Örökkévaló
is jelentősnek gondolta, amint írva van: "Szolgámat Kálebet azonban -
jutalmául annak, hogy más szellem volt vele és teljesen járt utánam"
(14:24).
Több dolgot tanulhatunk ebből, ezek közül talán a következő a
legfontosabb. Köteles az ember, hogy szóljon és cselekedjen, ha Isten
dicsősége kockán forog, még akkor is, ha nem lesz hatékony (nem
hallgattak Kalebra). Annak szellemében kell ilyenkor belekezdeni
mondandónkba, hogy talán egy ember mégis hallgat ránk, ha szólunk. Ha
tömegeket akarunk meggyőzni, akkor elkerülhetetlen, hogy hazudjunk,
egyének esetében ez nem szükségszerű.
"És Káleb csitította a Mózes ellen (háborgó) népet…" (13:30). Szó
szerint inkább a "Mózes kapcsán háborgó népet" lenne megfelelő, erre
alapozza kommentárját a dvinszki Rabbi Meir Szimha: "múlt heti
szidránkban olvastunk Eldádról és Médádról, akik azr prófétálták, hogy
Mózes meg fog halni a pusztában és Jozsua viszi be a népet az Országba.
Ez csüggedtté tette a népet, mert abban a hitben voltak, hogy minden
csoda Mózes érdemében következett be a Kivonulás során. Ezért kellett
Kálebnak csitítani a népet, azt mondva nekik: Mózes nélkül is be tudunk
menni és el tudjuk foglalni az Országot.
Jozsua pedig azért nem szólalt meg, hogy ne tűnhessen úgy, hogy - mint
Mózes utódja - a saját érdekében beszél. Nagyjaink körültekintően tudtak
hallgatni is
"Bizony, mind a férfiak, akik látták dicsőségemet és jeleimet, melyeket
műveltem Egyiptomban és a pusztában, de megkísértettek immár tízszer és
nem hallgattak szavamra" (14:22).
A kommentárok egyebek közt vizsgálták azt az első blikkre könnyen
megválaszolhatónak tűnő kérdést is, hogy tíz egyenlő-e tízzel? Rási
szerint a pászukban említett tízszeri megkísértés valóban tíz alkalmat
jelent. A B’rájtára támaszkodva (Áráhin 15a) állítja: "tízszer tették
próbára őseink Isten türelmét. Kétszer a tengernél, egyszer mentükben,
egyszer jöttükben (a Sás-tengernél, az átkelés előtt és után). Két
alkalommal a víz okán, egyszer Márá-ban, egyszer Refidimnél. Kétszer a
manna miatt, kétszer pedig a fürjekkel kapcsolatban. Egyszer az
aranyborjúval, egyszer, a kémek jelentése után Párán pusztájában, azaz
összesen tíz esetben kísértették meg őseink Istent.
Ibn Ezra viszont úgy véli, hogy ennél jóval többször, és a Tóra itt
azért beszél "mindössze" tízről, mert e szám az első kétjegyű, egyben az
utolsó nem egyjegyű, és ezen a módon, finomított formában utal a szöveg
a Teremtő "türelmét" próbára tevő esetek magas előfordulására.
Ugyancsak a "tíz nem feltétlenül egyenlő tízzel" végkövetkeztetésre jut
Rásbám is, aki bibliai részek segítségével támasztja alá érvelését.
Szerinte a Jákob által elmondottakat: "atyátok megcsalt engem és
megváltoztatta béremet tízszer", a feddések előrejelzését: "és süti majd
tíz asszony kenyereteket egy kemencében", illetve Jób panaszát: "immár
tízedszer pirítottatok rám" sem kell szó szerint érteni.
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
Darvas
István
rabbi |
