|
Mivel szombatra esett - és Jom Kippurt leszámítva ilyenkor nem böjtölünk
- ma tartjuk a tammuz 17-ediki böjtnapot, és kezdetét veszi a héberül "béin
hámecárim"- nak ("bajok között" vagy "szorultságban") nevezett
háromhetes időszak, amely elsősorban a két Szentély pusztulásáról való
emlékezésről szól.
Több forrásunk is hangsúlyozza, hogy a napjainkban szomorú periódus a
talán nem is olyan távoli jövőben az év leginkább örömteli időszakává
válik. A maga módján a Tóra is utal erre, hiszen a szidrában ünnepeink
felsorolásával (28:9-29:39) is találkozhatunk, ami akár annak a jele is
lehet, hogy tényleg jelentős és szívmelengető átalakulás vár a következő
háromhetes (drei wochen) időszakra. Így legyen mielőbb!
A drei wochen egyik sajátossága, hogy sokan ebben az időszakban mennek
nyaralni, ami a gyászolás szempontjából talán nem a legideálisabb,
viszont a szabadságolások vonatkozásában teljesen érthető. Ja, és persze
arra is van forrásunk, hogy az elutazás is lehet bizonyos értelemben a
gyász jele.
Ráv Jehuda Árje Leib Alter ("Szfász Emesz", 1847-1905) házát egy
jelentős, messziről jött cáddik kereste fel ezekben a napokban. A rabbi
rákérdezett mi az oka annak, hogy nem az otthonában tölti a "béin
hámecárim" napjait? A cáddik megválaszolta: "családi hagyomány, hogy
ilyenkor elutazunk. A Szentély pusztulása miatt arra is emlékezünk, hogy
az Örökkévaló is goleszban (száműzetésben) van, ezért mi is elhagyjuk
otthonunkat".
Vagyis kétféle módon lehet a háromhetes időszakot a háláhának megfelelő
módon eltölteni: utazás során vagy nem utazás során.
Szép napot mindenkinek!
Darvas
István
rabbi |
