|
Smot könyvének lezárása gyanánt átismételhetjük az elmúlt hetekben
tanultakat, mindent, amit a Miskán (Hajlék) építéséről, az eszközök
készítésről, illetve a szolgálatot teljesítőkről megtudtunk. Az ismétlés
során eljutunk egészen a Miskán műkődése kezdetének napjáig, 2449.
Niszán 1-ig, amikor is "az első hónapban, a második évben, a hónap
elsején felállíttatott a Hajlék" (40:17).
Joggal érezhették őseink, hogy kicsit sűrűre sikerült az év, hiszen
2448. niszán 15-én vonultak ki Egyiptomból, egy héttel később vált szét
előttük a Nádas-tenger, majd e csoda után hat héttel kerül sor a
Kinyilatkoztatásra.
Nem volt megállás, negyven nappal a Tóraadás után már erősen kétségessé
vált a folytatás, hiszen elkészítették az Aranyborjút, melynek
következtében Mózes nem is gondolhatott arra, hogy vakációra megy a
nyáron, hanem két negyvennapos látogatást kellett tennie a Szináj-hegyen,
hogy Isten előtt engesztelést szerezzen a zsidó nép vétkére, valamint az
összetört Kőtáblák helyett újakat hozzon.
2449. tisri 10-én (első Jom KIppurunk!) a teljesített küldetést követően
lejött Mose rábénu a hegyről, és másnap kiadta (továbbította) a Miskán
építésének parancsát, ami el is készült a következő év tavaszára, ahogy
ez fent is olvasható.
Egy azóta számtalanszor megismétlődött helyzet keletkezett: túl voltunk
a katasztrófán (Aranyborjú és következményei), megkaptuk az újrakezdés
lehetőségét, volt elegendő emberünk ehhez, sőt már egy hely (szellemi
központ) is épült. Egy dolog hiányzott, melynek szükségességét akkor
(már/még?) felismerték közösségünk vezetői: hosszútávon is működőképes
gondolat nélkül mindez mit sem ér.
Ennek megoldásaként "Mózes egybegyűjtötte Izrael fiainak egész
közösségét és mondta nekik: ezek azok a dolgok, amelyeket parancsolt az
Örökkévaló, hogy megtegyétek azokat. Hat napon át végeztessen munka, de
a hetedik napon legyen nálatok szentség, szombati nyugalom az
Örökkévalónak" (35:1-2).
Sávuá tov, jó hetet mindenkinek!
Darvas
István
rabbi |
