"...a táborban hált azon az éjjel" (32:22). Mármint Jákob, akinek az
Ézsauval való találkozás előtt természetesen valahol el kell hogy
tölteni az éjszakát. De miért emeli ki ezt a Tóra?
Egyes kommentárok szerint Jákob nem szándék nélkül aludt akkor, azon a
helyen, hanem arra várt, hogy az Örökkévaló álmában tanácsot adjon neki.
Ám ez nem történt meg, és Jákobnak magának kellett kitalálnia mit
tegyen. A fenti történet két fontos tanítást hordoz. Egyrészt, még Jákob
sem (aki igazán közel állt az Örökkévalóhoz) számíthatott szorult
helyzetében arra, hogy magától, esetleg csoda által oldódik meg a
problémája.
A csoda várása egyszerre jelenti, hogy valaki se magában, sem a
Teremtőben nem bízik, hiszen magát döntésképtelennek, Istent pedig
potenciálisan rossznak pecsételi (aki benne hagyja a rossz helyzetben,
az rossz). A csodavárásra fordított energiát döntéseink meghozatalára
tudjuk csak hatékonyan felhasználni, egyébként kárba vész. (Reb Jákob
ben Reuven nyomán)
Ézsau még mindig nagyon gonosz, bár mestereinknek egyre nehezebb ezt
bizonyítani, de mindig megoldják. "És visszatértek a követek Jákobhoz,
mondván: eljöttünk testvéredhez, Ézsauhoz és ő jön is elődbe és négyszáz
ember vele"(32:7).
Bölcseink közül többen is megkérdezték, hogy miért ment Ézsau Jákob elé
ennyire jelentős, négyszáz főből álló hadsereggel? A kérdés azért is
jogos, mert Ézsaunál jobban senki nem ismerte öccsének a Tórában is
említett jellemzőjét, miszerint "jámbor, sátorlakó ember"(25:27).
Mi késztette Ézsaut arra, hogy ekkora haddal vonuljon Jákob elé? Jonatán
Eybeschütz rabbi szerint arról van szó, hogy nem egyszerűen meg akarta
ölni testvérét, hanem az a gondolat is megfordult a fejében, hogy alibit
biztosít magának. Nem a felelősségre vonástól, hanem apja haragjától
félve készítette elő a sorsdöntő találkozót, arra gondolva, hogy lesznek
mellette tanúk, akik, ha a helyzet úgy kívánja, igazolni tudják, hogy
nem tapad vér kezeihez.
"Hátramaradt
Jákob egyedül, és tusakodott vele egy férfi (angyal) a hajnal
feljöttéig" (32:25). Miként küzdött Jákob angyallal, ha az valójában
ember volt? Ha az angyalok ellátogatnak világunkba, akkor emberi alakot
öltenek, amint már Ábrahám és az őt meglátogató angyalok kapcsán
láthattuk.
Több feltételezés is van, hogy pontosan melyik angyallal küzdött meg az
ősatya, ezek közül az egyik - sokak örömére - gemátriai magyarázat, és
azt mondja, hogy Miháél angyal volt, mert a "tusakodott" és a "Miháél
volt" kifejezések számértéke megegyezik. Ezzel nehéz lenne vitatkozni,
legfeljebb csak más magyarázatot lehet találni helyette.
Ráv Mose Feinstein csodálkozásának adott hangot, hogy az angyal elleni
sikeres csatára miért egy tiltó paranccsal emlékezünk? A gid hánáse
(szökőín) tilalma mögötti valódi cél, hogy e csatára emlékezzünk. Minden
más esetben valamilyen tevőleges micvával teszünk eleget e
kötelességünknek, kérdés, hogy itt miért térünk el ettől?
Az angyal elleni küzdelem egyesek szerint a jécer hárá elleni harcról
szól. Ha valaki elég erős ahhoz, hogy szembenézzen a jécer hárával és
esetleg le is győzze, akkor sem szerepel vágyai között az első helyen,
hogy egy ilyen próbatételre sor kerüljön. Ahogy imáinkban mondjuk, ne
niszájon, azaz nehéz próbatétel által kelljen Istent szolgálnunk.
Bár a gálut (száműzetés) is értékes és fontos próba, mégis megváltásért
(geulá) fohászkodunk. Ugyanígy volt Jákob esetében, aki sikeresen került
ki az angyal (és a jécer hárá) elleni küzdelméből, de se róla, sem
utódairól nem mondhatjuk, hogy feltétlenül akarnának egy ilyen nehéz
próbatételt, ezért is emlékezünk egy tiltó, nem pedig tevőleges
paranccsal.
Jákob és Ézsau egyaránt megemlékeznek vagyoni helyzetükről egy rövid
utalás erejéig. Ézsau így: "elég van nekem" (33:9), az ősatya meg így:
"van mindenem" (33:11).
De mi az érdemi különbség a két szószerkezet között? Rási szerint Jákob
fogalmazása az igaz ember világlátását tükrözi, aki elégedett azzal,
amilye van. Ézsau viszont arra utal, hogy "elég van neki", sőt elég sok,
számára az jelent igazi örömöt, hogy többje van, mint amit valaha is
elképzelt.
Napjainkban a jómódú embereket inkább az "ézsaui álláspont" jellemzi,
talán érdemes átgondolni, hogy a Jákob által használt és elégedettséget
kifejező fogalmazás több örömöt kínál az anyagi javak kapcsán is. (Reb
Jákov ben Reuven szent szavai alapján)
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
Darvas István
rabbi |