A pusztai nemzedék nem mindig egyformán kedvelt étele volt a manna.
A begyűjtés után azonnal el kellett fogyasztani: "És mondta nekik
Mózes: senki se hagyjon belőle reggelig"! (16:19).
A Talmud (Szota 48b) ennek kapcsán megjegyzi: "akinek van mit enni
egy adott napon, mégis felteszi a kérdést, hogy mit eszik másnap,
annak egyszerűen csekély a hite". Látszólag túl szigorú vélemény, de
a kommentárokból kiderül, nem az előrelátást vagy a jogos félelmet
kritizálja a talmudi megjegyzés, hanem csak megpróbál távol tartani
a néha valóban indokolatlan aggodalomtól.
"És
mondta az Örökkévaló Mózesnek: mit kiáltasz hozzám? Szólj Izrael
fiaihoz: vonuljanak"! (14:15). A Sás-tengeren való átkelés előtt
Mózes is elbizonytalanodott. Folyamatosan zúgolódó hittestvérei
körülötte, a kor legerősebb hadserege a hátukban, és a tenger
előttük, lo álénu, ne nekünk legyen mondva! Rendes zsidó ilyenkor
(is) imádkozik, érdekes módon Isten - látszólag - türelmetlenül
fogadja a fohászt.
Szforno szerint "miután a törzsfők kritizálták Mózest a kivonulás
miatt, megijedt, hogy a hit megrekedése okán nem hallgatnak rá, ha
utasítást ad. Isten megerősíti: ne ijedjen meg, csak adja ki a
parancsot, hogy elindulhassanak"!
Rási írja a vers kommentárjában: "nem szabad hosszan imádkozni, ha
Izrael bajban van". Van olyan, amikor nem segít se ima, sem alapos
végiggondolás, hanem csak az elindulás.
"Izrael látta a nagy hatalmat, amellyel cselekedett az Örökkévaló az
egyiptomiak ellen és félte a nép az Örökkévalót, és hittek az
Örökkévalóban és szolgájában, Mózesben".
Ennek kapcsán jegyzi meg a lublini rebbe, Cádok Hákohen (1823-1900):
"az embernek éppúgy kötelessége hinni önmagában, ahogyan az
Örökkévalóban hisz…hinnie kell, hogy a lelke az Örökkévalótól van,
és a Teremtőnek öröme van az ember szolgálatában. Mózes
reprezentálja nemzedéke hatszázezer zsidóját, akik hitték, hogy
Isten vágyakozik utánuk, és örömmel (náhát ruáh) tölti el Őt Izrael
gyermekeinek minden jócselekedete.
"És mondta Mózes Józsuának: Válassz ki nekünk férfiakat és menj,
harcolj Ámálék ellen, holnap odaállok én a domb tetejére is az
isteni bot kezemben"(17:9).
Mestereinket elgondolkoztatta: miért volt fontos Mózesnek
tanítványára, Józsuára bízni az ámálék elleni háború vezetését?
Rábénu Jákob ben Áser: Mózes tudta, hogy Ézsau leszármazottját (ámálék)
nem győzheti le, csak Ráhel utódja. (Így volt Saul és az ámálék
harcában, illetve Mordeháj Hámán ellen vívott küzdelmekor is).
Másik magyarázat szerint Mose rábénu fel akarta készíteni a
háborúskodásra tanítványát, mert tudta, a későbbiekben ő vezeti be a
népet Kánaánba.
"És
mondta az Örökkévaló Mózesnek: íme, hullatok nektek kenyeret az
égből" (16:4). A hetiszakasz a mannáról is szól, sőt, arról is, hogy
pénteken dupla adag hullott belőle a sábáti előkészületeket
segítendő.
Erre emlékezve a szombati étkezések alkalmával két bárheszt teszünk
az ünnepi asztalra. Egyesek úgy vélik, hogy a harmadik étkezésre (szeudát
slisit, sálesüdesz) elegendő egy chálá is, de a többség szerint
ilyenkor is kettő kell.
A sábáti étkezések elején eszünk kenyeret, és a háláhá szerint az
áldást (majci) két egész bárhesz-re kell mondani, ugyanakkor arra is
törekedni kell, hogy az elmondott áldás és az evés között a lehető
legkevesebb idő teljen el. Ennek gyakorlati megoldását segíti ha az
áldás elmondása előtt a késsel megjelöljük, hogy hol (nagyjából a
közepén) kívánjuk megszegni a kenyeret, mert így a bróhe után már
nem kell keresgélni az ideális pontot. Ezzel nem okozunk különösebb
bonyodalmat, mert nem kell pontosan a megjelölt helyen megszegni a
chálá-t, csak valahol a jel környékén.
"Izrael
fiai pedig átmentek szárazon a tenger közepén és a víz volt számukra
fal gyanánt" (14:29). A "fal" (homá) kifejezés "hemá"-nak (harag) is
olvasható. Ennek kapcsán mondja a midrás (Jalkut Simoni): "azt
tanítja, hogy Szamael, a gonosz angyal haragosan így szólt: Világ
Ura! A zsidók a bálványimádás bűnébe estek Egyiptomban, Te mégis
csodákkal támogatod őket? Isten így válaszolt: "Kétségbeesetten és a
teljes elnyomás alatt fordultak a bálványimádáshoz! Ugye nem úgy
akarsz megítélni egy ilyen körülmények között született
cselekedetet, mintha szabad akaratukból követtek volna el bűnt?
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
Szép napot mindenkinek!
Darvas István
rabbi |