JOM HÁÁCMÁUT

A SOÁ ÉS IZRAEL ÁLLAMA

Hagyománnyá vált Izraelben a "Jiszkor" imát elmondani Pészach ünnepén, Savuotkor, a Hetek ünnepén és Smini Aceretkor. A Függetlenség Napján megemlékezést tartanak a Soá és a Függetlenségi Háború áldozatai és hőseinek emlékére. A Második Szentély építése idejében éltek még öregek abból a nemzedékből, akik emlékeztek az Első Szentély dicsőségére és gyászolták lerombolását, szemben a fiatalokkal, akik nem látták az Első Szentélyt saját szemükkel, de teljes szívükből örültek a Második Szentély építésének. Ezt Ezra könyve beszéli el (III. fej. 12 - 13).

"És sokan a papok és a leviták és az atyai házak fejei a vének közül, akik látták volt az első Házat, midőn alapja vettetett ennek a Háznak szemeik előtt, sírtak fennhangon; de sokan riadással, örömmel engedték fel hangjukat. És a nép még nem ismerte az öröm riadásának hangját a nép sírásának hangja miatt; mert a nép nagy riadással riadt és a hang elhallatszott messzire."

És bölcseink a Smot midrásban a következő példát hozzák: "Egy király, akinek fiai fogságba estek és rabszolgaságban voltak és meghaltak közülük. És elment a király a seregével és sikerült maradék fiait megmenteni. És nagyon örvendett ennek, de nem vigasztalódott meg azok miatt, akik meghaltak." (20, 13.)

És mint a Második Szentély idejében, ugyanígy napjainkban is. Azok, akik ismerték az európai diaszpóra szellemi gazdagságát, és tudták, milyen szörnyű tragédia, amelyet a Soá mért a zsidó népre, örömük az Állam megalapításakor szomorúsággal keveredett, az európai zsidóság pusztulása miatt. Azok, akik Izraelben vagy Izraelen kívül születtek a Soá után, és nem látták az európai zsidó közösségeket dicsőségükben, teljes szívükből örültek Izrael Állam megalapításakor.

A Jeruzsálemi Talmud hozza, hogy Honi haMeagel - aki az Első Szentély korának végén élt - bement az erős eső elől egy barlangba és elaludt. Hetven év alvás után felébredt és egy új világot és egy új Szentélyt látott. És nem értette, mi történt. Az után, hogy elbeszélték neki az Első Szentély pusztulását, és a Második Szentély építését, felolvasta a Zsoltárból a következő mondatot: "Midőn visszahozta az Örökkévaló Cion foglyait, úgy voltunk, mint akik álmodnak." (Taanit 3, 9. 126, 1.)

A zsidó naptár szerinti Ijár 5. napján született meg az újkori Izrael állama. A polgári időszámítás szerint 948 április 14. napjára esett ez a jeles esemény.

A Függetlenség Napján ünnepeljük mi is teljes szívünkből Izrael Állam megalapítását - megváltásunk első fejezetét.

"Ez az a nap, melyet szerzett az Örökkévaló, hadd vigadjunk és örüljünk rajta." (Zsoltárok 118, 24.)

Részlet az állam Függetlenségi Nyilatkozatából:

“Kiáltvány Izrael megalapításának tárgyában:

1. A zsidó nép Izrael földjén kelt életre, ezen a földön formálódott ki szellemi, vallási és politikai egyénisége, itt élt önálló nemzeti életet és innét adta a világnak a Bibliát.

2. Országából erőszakkal történt elűzetése után a szétszóratásban is hű maradt a nép hazájához a diaszpórában és soha nem szűnt meg ajkán az ima, szívében a remény, hogy vissza fog térni ide és visszaszerzi függetlenségét.”

 

Eliezer Slomovits