1996. novemberében tudományos konferencia foglalkozott a hazai zsidóság múltjával, az együttélés 1100 éves történetével, különös tekintettel gazdasági és kulturális fejlődésben betöltött szerepére. Az ELTE jogi karának aulájában három napon keresztül őt ülésszak keretében hangzottak el az érdekes előadások, amelyek most a Magyarországi Holocaust Emlékalapítvány kiadásában, Püspöki Nagy Péter szerkesztésében láttak napvilágot, Göncz Árpád tanulmánynak is beillő köszöntőjével.
A nyitó ülésszak a magyar történelem első századainak zsidó történelmével foglalkozott, természetesen a kazárság régóta meg-megjelenő problematikáját sem kerülve meg. Érdekes, hogy Kazáriában még a püspököt is Izraelnek hívták, valamint a kijevi Vlagyimir nagyfejedelemnek tett ajánlat a zsidó vallás felvételére.
Haraszti György kitekint a környező országok zsidóságának helyzetére az első ezredfordulón, akiknek létszáma nagyon csekély volt (a lengyel zsidók a XV.sz.-ban sem voltak 15.000-nél többen).
A következő két ülésszakon a magyarországi zsidók történetének egyes kérdéseit világították meg, az askenáz többségű csoport egyes megkeresztelkedett tagjainak karrier lehetőségeitől a zömében uradalmi illetőségű zsidók gazdasági lehetőségei után a szabadságharcban való részvételig. Egyesek a művészetekkel is megpróbálkoznak – szép sikerrel, mint a Kohn Hermannak született Alconiere Tivadar. Megjelennek az első zsidó egyetemisták, itthon és külföldön.
Schweitzer József modernség és hagyomány küzdelméről ad tablót, sok névvel és adattal mutatva be az egyes irányzatokat.
Ságvári Ágnes 1938-1955 közötti időszak zsidó közösségeinek szomorú sorsát tekintette át, nem hagyva figyelmen kívül a gazdasági vonatkozásokat sem.
Nagyrészt ismertek a vészkorszak szörnyűségei, de a bekövetkező proletárdiktatúra sem volt méltányos az életben maradottakkal. (Ingatlanadó a deportálás idejére, kivándorlási nehézségek, a közigazgatás packázásai és más tények). Még az eredetileg nem zsidóellenes intézkedések, mint az államosítás, is sújtották a zsidóságot, de a kivándorlást is meggátolták a hatóságok. Beszédes adat: 1955-ben 12000 idős zsidó havi 300 Ft segélyt volt kénytelen igénybe venni.
Szita Szabolcs összegezi eddigi kutatásainak eredményeit a német megszállás zsidó tragédiájáról, nagy őszinteséggel, a tőle megszokott színvonalon számolva be az üldözés csúcspontjáról.
Zinner Tibor az 1953-as cionista perről ad kései beszámolót, felfedve a hátteret és a – nagyrészt Szovjetunióbeli – előzményeket. Korabeli jegyzőkönyvek, sok történelmi névvel bizonyítják a hitlerizmus után néhány évvel tervezett újabb kelet-európai zsidóüldözés megdöbbentő tervét.
Ö.Kovács József a magyarországi zsidóság XVIII-XIX.sz-i társadalomtörténetét feltáró kutatások állásáról ad jelentést, különös tekintettel Kecskemétre és Kiskunhalasra. Megtudjuk, hogyan váltotta fel a „commorans" (jövő-menő) zsidót a városlakó, a lakosság hasznára – akár tetszett ez a városi vezetésnek, akár nem.
Novák Attila a cionizmus 1938-40 közötti fellendülésének –amelyet a vidéki szervezetek 1940. júliusi betiltása sem gátolt a hatóságoktól remélt mértékben - folyamatát és okait elemzi, sok adattal támasztva alá állításait.
Török Petra tanulmánya Kecskeméti Ármin irodalomtörténetére hívja fel a figyelmet, Schweitzer Gábor az 1917-36 közötti, a zsidókérdésről rendezett ankétok – amelyek közül csak a Huszadik század c. folyóiraté nyert eddig tudományos feldolgozást – ma már furcsa lefolyását és következtetéseit ismerteti.
Kovács Éva és Vajda Júlia közös tanulmánya napjaink zsidó iskolájába vezet el bennünket, éreztetve a Holocaust utáni generációk sajátos problémáit.
Litván György a magyar zsidóság XX.sz-i politikai szerepvállalásait kutatja, amely néha eltért a többségétől, de mindig jószándék vezérelte. Vizsgálja a magyar szellemi élet kiválóságainak különböző állásfoglalásait is. Komoróczy Géza írása, címével (A magyar zsidóság kozmopolitizmusa) irreverzibilisnek tartja az asszimilációt, amelyet egy rövidsége ellenére alapos történelmi áttekintéssel bizonyít.
Kende Péter is osztja véleményét védekezve az 1867 óta szívósan meg-megjelenő vádak ellen.
Jól használható, színvonalas munkát kapott kézbe a magyar tudományos társadalom és a téma iránt érdeklődést tanúsító közönség. Püspöki Nagy Szilvia hely- és névmutatója komoly segítséget nyújt a kötet forgatásához, a nevek és adatok tömegében való tájékozódáshoz. E mű megjelenése - a megismerés révén - hozzájárulhat  az előítéletek, helytelen nézetek megszűnéséhez is.

Róbert Péter