Hidasi József:
Losonctól - Losoncig |
Hidasi
József Múlt és Jövő kiadónál megjelent könyve zaklatott kor
zaklatott ifjúságát örökíti meg. A szerző egy felvidéki városban
születik, gazdag zsidó családba. Társasági életet élnek, gyakran
vendég náluk a fiatal katonakarmester Lehár Ferenc. Városát
teljesen magyar lakossága ellenére Csehszlovákiához csatolja
Trianon, de ez nem sokat változtat a lakosság mindennapjain.,
bár nagyon rossz az anyaországtól való elvágás. Továbbra is
Budapestre járnak – aki teheti taxin. ”Vidékies hangulatú
nagypolgári milliő” - így jellemzi körülményeit, sok hely- és
családtörténeti érdekességgel színezve az akkori Losonc
leírását. Házukat Vágó József a híres budapesti építész tervezi
Masaryk, a magyarokkal rokonszenvező csehszlovák elnök is
ellátogatott a „haldokló városba”, amelynek lakói felekezetre
való tekintet nélkül biztosra veszik az „állam –cserét”. Erre
készülve veszi fel a Hidasi-Heksch család a református vallást,
de amint később látjuk ez nem segít rajtuk – sem.
A magyarok annyira várt bevonulása után egyre rosszabbodik a
család helyzete, osztoznak a város majd egyötödét kitevő losonci
zsidóság sorsában. Még barátságosak a hozzájuk szállásolt
tisztek, de már munkaszolgálatra szól a behívó és Szlovákiából
egyre riasztóbb hírek érkeznek. Kivándorlási tervekkel
foglalkoznak, de a vagyon és az emlékek odakötik őket
szűlőföldjűkhöz. Azután már késő, eljön 1944 szörnyű esztendeje.
Patentgombot varrnak sárga csillagaikra, hogy le lehessen venni,
de csak be kell menni a gettóba. Apját csendőrök kínozzák
elrejtet értékeikért, a 15 éves fiút munkaszolgálatra viszik –
nem sejti, hogy ez ment meg életét. Otthonmaradt családja
osztozik a vidéki zsidóság tragédiájában –Auschwitzban végzi. A
szerző megmenekül a pusztavámi tömeggyilkosságtól, Budapesten
lappangva éri meg a felszabadulást. Visszatérve Losoncra nem
találja családját, régi élete megsemmisült. Itt végződik a
könyv, amelyet – miután 1956-ban Argentinába majd Svájcba
távozik – már Németországban fejez be.
Érdekes művet alkot, jobb ez a munka mint a szokásos
visszaemlékezések. Épitészmérnökként szép és fordulatos irodalmi
stílusban ír, szemléletesen írja le az eseményeket és
helyszíneket. Talán csak a történelmi események felesleges
leírásánál gyengül el tolla, de ezért kárpótol a személyesen át
– és túléltek bemutatása.
Múlt és jövő kiadó,2008,278 oldal
Róbert Péter
2010.03.17. |