Jáir Lapid:
Síron túli emlékeim
Nagyon
különleges könyv látott napvilágot a Múlt és Jövő kiadó
gondozásában. Nem mindennapi ember, nem mindennapi életéről
olvashatunk lapjain, ráadásul halála után szól hozzánk, fia
közvetítésével, erre mutat a meghökkentő cím: Síron túli emlékeim, a
borítón a szerző mosolyog bölcsen, mellette a szerzőként
feltüntetett Jáir Lapid, aki valamilyen okból az ifjúság szigorával
tekint ránk. A könyv végig első személyben írott, lényegében
önéletrajz, de felvillan benne századunk történelme, két távoli
helyszínen is. Közép - Európa és a Közel - Kelet, a gyermekkor és a
választott haza egyaránt válságos évtizedeket él és ebből kiveszi
részét az újvidéki születésű Lampel Tamás is.
Vagyonos zsidó értelmiségi családban nő fel a Trianonban Szerbiának
ítélt magyar városban, a háború dúlja fel életét. Részletesen ír
vészkorszaki viszontagságairól, amelyeket részben Budapesten él meg.
Édesapja odavész Mauthausenben, édesanyját Wallenberg hozza ki a
halálos menetből. Visszatérnek szülővárosába, de nem tetszik az új
társadalmi berendezkedés és 1949-ben a maradék család alijázik
Izraelbe, a frissen létrejött zsidó államba.
A 17 éves fiú azonnal katona lesz, majd autószerelőnek tanul.
Változó munkahelyei után megtalálja igazi hívatását, újságíró lesz,
már mint Lapid. Bár mesterien kezeli a héber nyelvet, baráti köre az
ottani magyarokból áll, akik ismertek nemcsak Izrael, de az egész
világ előtt.
Efraim Kishon, Kasztner Rezső sorsa jelenik meg a lapokon, rengeteg
anekdotával, jól megirt esettel, történettel együtt. Mint sikeres
újságíró bejáratos lesz a politika berkeibe, utazik barátságba vagy
legalább kapcsolatba kerül szinte minden izraeli miniszterelnökkel,
de vendége lesz Arafatnak is.
Közben őszintén ír a magánéletről, szerelmek, házasság és család
adja meg szereplése hátterét, felesége írónő. Magát "egyszerű
embernek" tartja, annak örül, mint más és az fáj neki, ami más
izraelinek. Talán ez ösztönzi, hogy politikai pályára lépjen, ahol
váratlan sikereket arat.
Miniszterelnök helyettesként felkeresi ifjúsága színhelyét, de
keserűen emlékezik az 1944-es Magyarországra. Ezek a fájdalmas
emlékek nem terjednek ki a magyar kultúrára és konyhára, amelyeket
kedvel és népszerűsít Izraelben.
Nehéz letenni ezt az érdekes és tanulságos könyvet!
Róbert Péter
2012.06.20