Jáir Lapid:
Síron túli emlékeim


Nagyon különleges könyv látott napvilágot a Múlt és Jövő kiadó gondozásában. Nem mindennapi ember, nem mindennapi életéről olvashatunk lapjain, ráadásul halála után szól hozzánk, fia közvetítésével, erre mutat a meghökkentő cím: Síron túli emlékeim, a borítón a szerző mosolyog bölcsen, mellette a szerzőként feltüntetett Jáir Lapid, aki valamilyen okból az ifjúság szigorával tekint ránk. A könyv végig első személyben írott, lényegében önéletrajz, de felvillan benne századunk történelme, két távoli helyszínen is. Közép - Európa és a Közel - Kelet, a gyermekkor és a választott haza egyaránt válságos évtizedeket él és ebből kiveszi részét az újvidéki születésű Lampel Tamás is.

Vagyonos zsidó értelmiségi családban nő fel a Trianonban Szerbiának ítélt magyar városban, a háború dúlja fel életét. Részletesen ír vészkorszaki viszontagságairól, amelyeket részben Budapesten él meg.

Édesapja odavész Mauthausenben, édesanyját Wallenberg hozza ki a halálos menetből. Visszatérnek szülővárosába, de nem tetszik az új társadalmi berendezkedés és 1949-ben a maradék család alijázik Izraelbe, a frissen létrejött zsidó államba.

A 17 éves fiú azonnal katona lesz, majd autószerelőnek tanul. Változó munkahelyei után megtalálja igazi hívatását, újságíró lesz, már mint Lapid. Bár mesterien kezeli a héber nyelvet, baráti köre az ottani magyarokból áll, akik ismertek nemcsak Izrael, de az egész világ előtt.

Efraim Kishon, Kasztner Rezső sorsa jelenik meg a lapokon, rengeteg anekdotával, jól megirt esettel, történettel együtt. Mint sikeres újságíró bejáratos lesz a politika berkeibe, utazik barátságba vagy legalább kapcsolatba kerül szinte minden izraeli miniszterelnökkel, de vendége lesz Arafatnak is.

Közben őszintén ír a magánéletről, szerelmek, házasság és család adja meg szereplése hátterét, felesége írónő. Magát "egyszerű embernek" tartja, annak örül, mint más és az fáj neki, ami más izraelinek. Talán ez ösztönzi, hogy politikai pályára lépjen, ahol váratlan sikereket arat.

Miniszterelnök helyettesként felkeresi ifjúsága színhelyét, de keserűen emlékezik az 1944-es Magyarországra. Ezek a fájdalmas emlékek nem terjednek ki a magyar kultúrára és konyhára, amelyeket kedvel és népszerűsít Izraelben.

Nehéz letenni ezt az érdekes és tanulságos könyvet!
 

Róbert Péter
2012.06.20