Kovács M. Mária:
Törvénytől sújtva
Utóbbi évtizedekben sok szó esett egy bizonyos 1920-as törvényről,
amelyet a köztudatban csak "numerus clausus" néven emlegettek.
Hivatalosan " a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti
egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való
beiratkozás szabályozásáról" szólt, de nyilvánvaló antiszemita
tendenciája miatt az utókor a zsidótörvények előzményeként minősíti.
Kovács M. Mária professzor Törvénytől sújtva - A numerus clausus
Magyarországon, 1920 - 1945 című, a Napvilág kiadó gondozásában
megjelent könyve részletekbe menő alapossággal dolgozza fel a
jogfosztó törvény történetét, végrehajtását és káros hatását.
Noha hivatalosan nemzetiségekről szólt, csak a zsidókra alkalmazták.
Védelmezői gyakran hivatkoztak arra, hogy a törvényben nem szerepel
a "zsidó" megnevezés, ami igaz, de a végrehajtási utasításban már
igen. A magyar jog vallásfelekezetnek tekintette a zsidót, ennek
ellenére a törvényt a kikeresztelkedettekre is alkalmazták. Vidéki
egyetemeken nem sikerült teljes szigorral érvényesíteni a zsidók
kiszorítását, a kevés keresztény jelentkező miatt.
A keresztülerőszakolt jogszabálynak kezdettől sok ellenzője volt.
Tulajdonképpen csak a képviselők 26%-a szavazta meg, mert sokan
távolmaradtak, később népszövetségi fórumokon is elítélően
foglalkoztak vele. Jellemző, hogy ez ellen a hazai zsidóság
asszimiláns képviselői hivatalosan tiltakoztak, mondván nem
szorulnak külföldi védelemre.
Különben is nyilvánvaló volt, hogy mivel az akkori un.
"tanszabadság" értelmében az érettségi bizonyítvány eleve
feljogosított az egyetemi tanulmányokra, így egyetlen keresztény
diák sem maradt ki, bármennyi zsidót vettek volna fel.
A törvényes háttérbe . szorításnál talán még rosszabb volt a
szélsőséges egyetemi szervezetek, különösen a hírhedt Turul által
kezdeményezett rendbontások, "zsidóverések" gyakorlata, amely az
Ébredő Magyarok utcai akcióinak példájára tette életveszélyessé a
magyar egyetemeket,
Szilárd Leót is bántalmazták Nagyon jellemző az a fénykép amely az
ébredők vezetőségét mutatja be és a kép szélén álló egyik alak
ólmosbotot tart a kezében.
Nem említi a könyv, de a 20-as években amerikai zsidó körök
hajlandók lettek volna Budapesten egy zsidó egyetemet létesíteni,
amely megoldotta volna a zsidó diákok problémáját és minden
bizonnyal a magyar felsőoktatásnak is használt volna. Haller István
kultuszminiszter azonban nem járult hozzá a teljesen amerikai
költségen megvalósítandó tervhez.
1928-ban - főleg a nemzetközi tiltakozás miatt- némileg
átalakították a törvényt, néhány évig pár százalékkal több zsidó
iratkozhatott be, de kétharmadukat továbbra sem vették fel. Jellemző
tény, hogy az orvosi karon 30 jelesen érett zsidó diákot
elutasítottak és 115 bukott, pótérettségit tett nemzsidó diákot
viszont felvettek.1934-től megint leapasztották számukat, amely a
zsidótörvények után már a zsidók lakossági arányát sem érte el, míg
1944-ben "numerus nullus"-t. rendeltek el.
Mint minden megkülönböztetés, a numerus clausus is elsősorban a
szegényebb réteget sújtotta, mert aki tehette külföldre ment
tanulni. Ausztria, Csehszlovákia sőt Mussolini Olaszországa szívesen
látta a magyar zsidó diákokat, akik zöme nem tért haza. Nagy
vesztesége ez a magyar szellemi vagyonnak.!
Konrád György ajánló széljegyzete "értékes, alapos, gondolkodó és
gondolatébresztő írásnak" minősíti
Kovács M. Mária művét. Csak osztozni lehet véleményében…
Nagy erénye a Napvilág Kiadónál megjelent könyvnek a tudományos
jellegű kronológia, bibliográfia és a névmutató, amely megkönnyíti a
további kutatást ebben a fontos témában.
Róbert Péter
2013.02.14